Őrség, egy kis ízelítő

Fénylények és csillagtúrák az Őrségben

Érintetlen erdők, patakok, fenyvesek lábainál megbúvó tavak, horgászat, vadles, gombagyűjtés, fazekasság, mézes pálinka és dödölle, valamint a veleméri templom hétszázéves fénylényei csalogatják az embert az Őrségbe.

A nyugat-magyarországi Őrség és a Vendvidék településeinek nagy része a mai napig megőrizte középkori szerkezetét: a falvak dombok tetejére épült szerekből állnak, amelyek hajdan megtelepedett nemzetségek házcsoportjaiból nőtték ki magukat. A tájegység neve is mutatja: a korai Árpád-kor határőrei lakják a vidéket, akik a székelyekhez hasonló autonómiát és adómentességet kaptak szolgálatukért cserébe.
Az alig kéttucat települést csillagtúraszerűen érdemes bejárni autóval vagy kerékpáron, de az őrségi központú kirándulások célja lehet Szombathely, Sopron, Zalaegerszeg vagy a Kis-Balaton, valamint Ausztria és Szlovénia egyes területe is.

Őriszentpéter, a központ

Az Őrséget leginkább családok, értelmiségi csoportok látogatják, akik a természetet, a nyugalmat keresik itt. Azonban sokan, és főleg mostanában nem csak vendégnek jönnek, ide is költöznek. Az önkormányzatok azonban védik a szeres településrendszert, nem adnak építési engedélyt bármire és bárhova. „Itt nem látsz rózsaszín Barbie-házakat” . A legkedveltebb, ősi építőanyag a fa, ami napjainkban reneszánszát éli. Az őrségi gerendaházak fenyőből épülnek, áruk megegyezik a téglaházakéval. Előrelátó erdőgazdálkodás mellett egy faház felépítése sokkal kevesebb környezeti kárt okoz, mint a kőházé: a fához nincs szükség arra a környezetszennyező iparra, amit a bányászat, cementgyártás stb. jelent.

Őriszentpéteren – a fővárostól mintegy háromszáz kilométerre – terepfelméréssel érdemes kezdeni: a házigazda mézes pálinkája után határozott léptekkel indulunk az Árpád-kori templom felé, és Jojó, a fekete tacskó vezet minket. Kicsit gyanúsan kacsázik előttünk, és a harmadik lánykutyás háznál feltűnik, hogy idegenvezetőnknek csak alibiből kellettünk.

Az Árpád-kori templom igazi erődtemplom: eredeti állapotban megmaradt az apró épületet körülvevő árok. Hajdan falai is voltak, a török időkben a bemenekült lakosságot védte, fénykorában 50-100 katona indult innen portyára. A kultúrházban az őrséget bemutató kiállítás látható, évszázados fák alatt folyik még alig észrevehető kis patakként a Zala. A település központi jellegét adja az Őrségben elvétve található benzinkút, szupermarket, valamint a kulturális programajánló és -szervező Teleház. Itt található az Őrségi Nemzeti Park központja is, amit a programok megtervezése előtt érdemes – a Teleházzal együtt – meglátogatni.
A nemzeti park épületét körüljáró négyszáz méteres tanösvény a tájegység jellegzetes növényeit mutatja be, és ízelítőt ad a „gyanús” drótkerítésekből is: ami az Őrségben elektromos tehénpásztornak néz ki, az is. Biztos, hogy mindenki csak egyszer próbálja ki…

Dödölle és tökmagolaj

Az őrség specialitása a nagyobb nokedlire emlékeztető, krumplis tésztából készült dödölle, amelybe néhol sült hagymát is kevernek, olajon megsütik, és zaftos húsok kiváló kísérője. Érdemes belekóstolni a vadételekbe, a vargánya levesként és mártásként is feledhetetlen, de minden étkezést tökös-mákos rétessel kell befejezni.

Őrségszerte készítenek tökmagolajat, amelynek jótékony élettani hatásai mellett az íze is feledhetetlen: salátákhoz, pácokhoz kölcsönzi a pirított tökmag ízét. Magánházaknál háromezer forintért mérnek egy litert, amit össze sem lehet hasonlítani a pesti bioboltok áraival, ahol 1000-1500 forint 2,5 deci. A vendéglők közül konyhájával és hangulatával is kiemelkedik a Bognár étterem, az Alsószeri Csárda és a Körte vendéglő Kondorfán.

Retro Körmenden

Körmend, a közeli nagyváros retrohangulatot idéz. A városi utazási irodában remélünk útbaigazítást: a mogorva, középkorú hölgy szinte felháborodik, hogy mit akarunk mi Körmendről. Arról ő nem tud semmit, nézzük meg a várat, ott van, arra – hálásak vagyunk, hogy két mondatot szánt ránk a lokálpatrióta. Útközben gyönyörű park, mellette Iparcikkbolt, az utcáról betonkeverő, bogrács és horgászbot csalogatja befelé a vásárlót. Előtte a ’80-as évek Budapestje, aluljáró-wc. Pepita kő, a női és a férfi között üvegablakos helyiség, idős bácsi porcióz egyenlő adagokra egy tekercs wc-papírt. „Tegye le a nyolcvanat, papír kell?” „Nem kell, köszönöm” – meg sem hallja, visszamerül a munkába.

A városban a Batthyány-kastélyt érdemes megnézni: a török háborúk végéig a család nyugat-magyarországi erőssége volt, majd a 20. század közepéig többször átépített kastély gazdasági központként működött. Nehéz bejutni a három oldalról épületekkel körbevett udvarra, táblák nincsenek, az egyetlen írás színházat jelöl. Barokk épület a szocialista realizmus fekete vaskeretes üvegajtóival. A kastélyban a főlépcsőről nyílik a kiállítás, amelyet a második csöngetés és kevés „halló”-zás után már jegytulajdonosként lehet megtekinteni. Fegyverek, használati tárgyak, Magyarország egyik legnevesebb családja, és vele együtt a térség történelme elevenedik meg – megéri az ötszázforintos belépőt.

Tovább is mennénk, állítólag egy belső udvaron keresztül lehet kimenni az útikönyvekben említett 37 hektáros kastélyparkba. Az apró belső udvaron modern művészeti alkotásokat látni, amelyek közül kiemelkedik egy harcra kész szerszámmal fekvő férfi három méteres szobra. Ismét vaskeretes üvegajtó állja el az utat, és a halottsápadt lemerevedés: egy hatalmas németjuhász ugrik őrjöngve az üvegnek. Lehet, hogy rossz helyen próbálkoztunk, de már nem is érdekes annyira a kastélypark. A tanulság: Körmendből érdemes előre felkészülni.

Tavak: fürdés és horgászat

Máriaújfalu határában fekszik a Hársas tó. A Rábába igyekvő patak elrekesztésével jött létre a hosszúkás, tiszta víztükör. Egyik szélén fenyves erdő határolja, a másik, hosszanti oldalán füves, ligetes, faasztalos pihenőhely. Öriszentpéterről Zalaegerszeg felé kerékpárral is könnyen elérhető a Vadása- és a Borostyán-tó is. Mindkettő patakok elrekesztéséből alakult ki, erdők szegélyezik, bár a Vadása-tó környékén sok az apartman, kemping. Ha valaki megunta a fürdést, egyetlen lépés az erdő, a turistautak, de a horgászok is megtalálják a számításukat.

Vadlesen

Az őrségben hemzseg a vad, estefelé az utakon is komoly veszélyt jelentenek. Ajánlatos a helyieket megkérdezni, hogy hova érdemes menni vadlesre, és nem vadásznak-e azon a területen. A hajnali és a sötétedést megelőző időben van a legtöbb esélyünk, ilyenkor aktívak az állatok, és még látni is lehet. Újabb őrségi tanulságként elmondható, senki ne próbálkozzon vadlessel úgy, mint a pesti újságíró: bár kilométereket kell gyalogolni, nem szabad autóval egészen a magaslesig menni – érthető okokból. Nem szabad továbbá fehér pulóvert és piros melegítőnadrágot húzni, és érdemes kibírni legalább fél órát csendben, mozdulatlanul.
Kis szerencsével azonban az Őrség még így is megmutatja bujkáló lakóit: a motorzaj és a reflektor ellenére – éppen csalódottan, hazafelé az erdészeti földúton – koronás szarvasbika állt az úton teheneivel, őzek szaladtak a tisztáson, úgy tűnt kicsit sem zavartatják magukat. Eső után a gombászok is a paradicsomban érezhetik magukat: rókagomba, galambgomba, vargánya a legnépszerűbb fajták. Mint házigazdánk elmondta, a vargányát a napon kiszárítják, így egész évre eláll, mégis megőrzi zamatát. De fel kell kötni a gatyát: 11 kiló vargányából egyetlen kiló szárított gomba lesz.

Szombathely után alig öt kilométeres kitérő a főútról Ják, az ország leginkább épen maradt román-kori templomával. Ne sajnáljuk rá az időt akkor sem, ha késő van, mert kivilágítva még nagyobb élményt nyújt. Kertjében ősi tanulságot őriz: egy kőoszlopot, amelyet a tatárokkal szövetkezett, IV. Béla ellen acsarkodó Sátán hajított oda. Eredeti terve az volt, hogy porrá zúzza vele a templomot, de eltévesztette a Gonosz…

Szalafő, a múzeumfalu

Szalafő Pityerszer nevű része múzeumfalu: zárt udvarok, nádfedeles apró házak, példás rendben tartott „tisztaszobák”, alacsony szemöldökfák, a bejárat mellett nyíló ólak, a vízellátást biztosító tókák – az egyszerű, szigorú paraszti élet emlékei. Az évszázadokon át változatlan őrségi lakóhelyek legérdekesebb jellemzője a füstös ház. A döngölt agyagpadlós házaknak csak a konyháját lehetett fűteni, de kémény nem volt. A helyiségben télen-nyáron állt a füst, ami koromfeketére „festette” falakat, és csak a kétosztatú ajtó egészén, hidegebb időben felső részén távozhatott.

Jó időben ez csak a háziasszonyt zavarhatta, igazán kellemetlen lehetett viszont télen, amikor az egész család a konyhában aludt. Ilyenkor az ajtó fölött vágott, mintegy 20x30 centiméteres nyíláson engedhették ki a füstöt, be a hideget. Pozitívuma viszont, hogy az ajtó fölé akasztott szalonnát, kolbászt a gazda vigyázó szemei előtt füstölhették a födélbe vert kampókon. Később a szobákba is kályha került, amelyet a fal túloldaláról, a konyhából lehetett megrakni, és a füst is ide jutott vissza: ez a modern változat a füstös konyha, amely néhol még az 1950-es években is élő valóság volt.

A Fekete-tó húsevői

Szalafő beszédes neve nem véletlen, a településtől négy kilométerre ered a Zala folyó. A Zalának valójában nincs forrása, a Fekete-tó lápjából settenkednek elő az apró vízfolyások, tocsogók, hogy az emberek valahol rámondhassák: „ez a Zala”. A Fekete-tó sem tó. Süppedős lápvidék, ritka húsevő növényünk, a harmatfű otthona. A láp története egyébként szomorú: éveken át terepmotorosok pusztították a „sáros” terepet, míg a nemzeti park lezáratta, ma csak előzetes bejelentkezéssel, vezetővel látogatható.

A Pityerszertől a Fekete tóig vezető földúton érdemes gyalog végigmenni. Bárhol letérünk, avarszagú, vízmosásos sűrű erdőben találjuk magunkat, a földön lépten-nyomon gombák emelgetik a kalapjukat, a tisztások füvében szőtt pókhálón csillog a harmat. Ezekben az erdőkben megáll az idő, nincs kötelesség, nincs határidő: itt az ember néma csodálattal áll a természet közepén.

Velemér fénylényei

Velemér domboldalra épült, egy kőhajításra a szlovén határtól. A falutól néhány száz méterre, az erdő közepén áll a XIII. századi apró templom. A kommunista időkben itt húzódott a határsáv, a templomot csak ritkán, határőrök kíséretében lehetett látogatni, és látványosan elhelyezett géppuskák őrizték az 5-10 perces kulturális, vallásos élményt

A templom XIV. századi freskóival a középkori keresztény vallásosság hihetetlen élményét nyújtja. Az ablakokon beszűrődő fény jeles napokon „mesél”: megvilágítja, összeköti és értelmezi a képeket, az emberi életet: a bűnt, az igazságot, a kegyelmet, a megtisztulást. A templomot uraló szimbólumrendszerből a leglátványosabb a téli napfordulókor látható. Három fénylény, három csuklyás emberalak indul a bejárattól, szimbólumokon keresztül lesétál a padlóra, majd a Megváltó képénél felemelkedik, hogy az oltár mellett, Szentségházban leljen biztonságra. Máskor fénylény sétál végig egynapos útján a templom hosszanti keresztvonalán. Fénykör világítja meg a születést megelőző kilenc hónap kilenc motívumát, hogy végül Jézus arcát megvilágítva teljesedjen be.

A veleméri templom bejáratával szemben rátérhetünk az országos kéktúra útvonalára, ami egy izgalmas erdei hurok után négy kilométer után visszatér a faluba. A természet ezer csodája mutatja itt magát. Hatalmas fák, korhadó törzsek, rejtélyes vízmosások, és minden apró zugból harsányan tör elő az élet. Egy pillanatra elgondolkodva mégis szomorú az egész: az évszázados vadonnak vélt területről kiderült, hogy valamikor, a török pusztítás előtt itt feküdt egy falu, a „régi” Velemér.

Gerencsérek

Velemérrel szomszédos település a kecskemanufaktúrájáról híres Gödörháza. Az intenzív ízek kedvelői itt kecsketejet, különböző ízesítésű, kézzel készített sajtokat találnak. Tovább Őriszentpéter felé a következő falu Magyarszombatfa, ahol gyakorlatilag minden második házban fazekasműhely működik. Az őrségi fazekasság, a gerencsér mesterség kényszer adta megoldás: az agyagos föld kevés kenyeret, de annál több fazekas alapanyagot ad. Az őrségi gerencsér megtermelt amennyit tudott, majd beült a korong mellé, és fazekat, lábast, kancsót készített, majd nyakába vette az országot. Sorra járta a falvakat, és egy-egy edényért annyi gabonát kért, amennyi az adott tálba elfért.

És egy másik oldalról:

Az Őrség rövid ismertetője

Sztancsik György (Teljesítménytúrázók Társasága)
"Eőrségnek Tartománya fekszik az Országhnak Napnyugoti Szélén I.N. Vas Vármegyének Déli részében, dél felől közel a' Vandalusok, Napnyugot felől pedig a' Stáerek szomszédságában, .... . Nap keletről határos I.N. Zala Vármegyével, ...." írja Nemes-Népi Zakál György 1818- ban az Őrségről. Valamikor járatlan rengeteg volt ez a folyók formálta dombvidék, az országot védelmező gyepüvonal fontos szakasza. A szeres települések kialakulásában nagy jelentősége volt a védelmi szempontoknak, amelyet nagy gonddal szerveztek meg az Árpád-házi királyok. IV. Henrik 1051. évi támadása után besenyőket és székelyeket telepítettek ide, hogy a magyar őslakossággal együtt védjék a határt az erdővidéken. Az itt lakók a XVII. század végéig szabad királyi őrállók voltak, s a király után legfőbb elöljárójuk az őrkapitány, aki 12 választott esküdttel együtt látta el a megyétől független közigazgatási és bírói teendőket. Az őrségi falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek. Az őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak) és a Kerka középső völgyszakaszán helyezkednek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a pár házból álló települési egységek, a szerek. A századforduló előtt az Őrséget javarészt bükkerdők borították. A kizsákmányoló erdőgazdálkodás eredményeként az 1900-as évek elején eltűntek a legendás öreg bükkfák, és helyükön a könnyen növő erdei fenyő annyira előretört, hogy az Őrséget azóta csúfolódva már Gyantásországnak is nevezik. 1978. óta tájvédelmi körzet a 18 községből álló történelmi Őrség, de a községeken kívül ez a védettség még több geológiai, botanikai egységgel is kibővült. A védett terület 37 911 hektár.

Őriszentpéter

A nyolc szerből álló település az Őrség fővárosa. A Templomszeren álló katolikus templomot a XIII. században építették, és mély árokkal és falsánccal vették körül. Gótikus freskótöredékei nem csak a templombelsőben, hanem annak külső részein is fennmaradtak. Gazdagon díszített déli kapujának ornamentikája emlékeztet a Jáki templom főkapujára. A templomtól délkeletre, a dombnak a Szala patakhoz közel eső részén található az a középkori téglaégető kemence, amelyet 1982-ben tártak fel. A kemence fontos ipartörténeti emlék. Fölé védőépületet emeltek, melynek előterében a középkori téglagyártást bemutató kiállítás látható. A református templom 1780-ban épült. A művelődési házban található kis helytörténeti gyűjtemény is érdemes a megtekintésre.

Szalafő

A falu megmaradt olyannak, amilyennek a honfoglalás korában alakult. Szalafő hét halmon épült. Mindegyik dombon egy-egy szer húzódik meg. Pityerszer nevét valószínűleg attól a pityer nevű madártól kapta, amely itt nagyobb tömegben tartózkodott. Itt található a szabadtéri falumúzeum, amely megőrizte a régi világot. Az épületek eredeti környezetükben állnak. Nevezetességei az un. "kerített ház" és az emeletes kástu, amely az országban csak itt található. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, melyet az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták. A református templom 1842-ben épült, azóta többször felújították. Szalafő a Szala vizétől kapta a nevét, amely az innen nem messze található Fekete-tóból ered. A Fekete-tó egy szigorúan védett tőzegmohaláp, ahol a néphagyomány szerint egykor egy templom állott, amelyet Isten elsüllyesztett és helyében a tavat fakasztotta.

Orfalu (Andovci)

Ez a falu már nem az Őrséghez, hanem a Vendvidékhez tartozik. A Vendek kelta származásúak, és nyelvüket ószlovénnak nevezik. A Vendvidéket az un. "szórványtelepülés" jellemzi. Ez abban különbözik az Őrség szereitől, hogy itt a domboldalakon, dombhátakon nem egy központ köré szerveződő házcsoportokat, hanem magányos portákat találunk. Ilyen település Orfalu is. Nevének eredete vitatott, legnagyobbrészt az Őrfalu és az Úrfalu között oszlanak meg a vélemények. A magyarországi Vendvidék legkisebb helysége. A falu közepén található az 1823-ban épített harangláb.

Farkasfa

A község az Őrség és a Vendvidék határán, a Huszászi patak bal partján fekszik. A néphagyomány szerint a határában tanyázó sok farkasról kapta a nevét, amely előbb Farkasfalva volt, de utóbb hibás írás, vagy a rövidségre való törekvés folytán Farkasfa alakot nyert. A népi faépítészet remekei közé sorolhatók a haranglábak, melyek a templomokat helyettesítették. A két földbe ásott lábat lengésirányban kitámasztották, és függőleges bedeszkázással védték a harangot és a harangozót az időjárás viszontagságaitól. Ennek egyik szép példája a faluban látható harangláb. A falu határában található a Meteorológiai Intézet egyik megfigyelő állomása. A községben élő emberek egyik érdekes foglalatossága volt a rigászás. Enyvvel és csalogatással fogták a fenyőmadarat, hogy eladásával pár fillér keresethez jussanak.

Kondorfa

A Rába vízgyűjtő területéhez tartozó Lugos-patak mentén elnyúló község. Gardunfalva néven már az egyik 1350-i oklevélben is előfordul. Később pedig az egyik régi család neve után Kondorfa lett. Templomát 1850-51-ben építették késő barokk stílusban, a tornyot 1870-ben építették hozzá. Az Őrség egyik építészeti jellegzetessége a kódisállás néven ismert előtér, mely a konyha vagy a pitvar előtt áll. Ezeknek szép példái láthatók a faluban.

Ispánk

Egy 1270-ben keletkezett királyi okirat a Lugos-patakot határfolyónak említi. Ennek a határhelyzetnek a lezárója, őrhelye a völgyfő átjárójára épült Ispánk. A falu neve Ispánszállás volt, itt laktak az ispánok, akik az egész Őrséget érintő közügyeket irányították. Ispánkról mondják az őrségiek, hogy ott van a világ közepe. Ez onnan ered, hogy az ispánki templomnak nincs árnyéka, mivel templom nincs a faluban. Komolyabb magyarázata az lehet, hogy a falu az Őrség déli és északi végétől egyforma távolságra esik. Érdekessége a Békeliget, melyet 1962-ben létesítettek. Egy székely stílusban faragott kapun át mehetünk be a szép parkba. A falutól nem messze található a Bárkástó, melynek közelében erdei pihenőhelyet létesített az őriszentpéteri erdészet.

Nézzünk el olykor az "Őrségbe" is.

Részletek Nováky Gyula írásából, amely a Turisták Lapja 1937 évi 4. számában jelent meg.
Az árnyas füzesek közt kanyargó Zala, a hullámosan váltakozó dombvidék és az erdős, völgyes, vadvirágos tájkép oly lebilincselő látványt nyújt, melyen szívesen pihen meg a széphez szokott turista szem.

Akár a folyócska mentén, akár a ciklámen illatától terhes erdőkön haladunk kitűzött célunk felé, mindenütt oly bájos látkép kínálkozik, mely hamarosan feledteti velünk az Alpok lebilincselő, de gyakran komor látképét. És megvigasztalódunk! Mert ez a vadregényességet és havasi méreteket nélkülöző országrész üdítő szépségével és levegőjével csendes pihenést, szelíd örömöket nyújt.....

Ezeken végigvonulva, nemsokára elérjük az Őrség legjellegzetesebb állomását, az itteni tájszólás szerinti Szala folyó mindkét oldalán messze elhúzódó Őriszentpétert.... E 10 km-nél is hosszabban elnyúló dimbes-dombos hegyközség errefelé Vas vármegye egyik legérdekesebb jellegzetessége s vele kirándulásunk másik célpontja: a "szerek" világa. Ez a se vége, se hossza hegyközség ugyanis az etimológiailag ugyancsak tisztázatlan "szer"-eknek valóságos tömkelege és nem akad emberfia, ki az Alszeg, Felszeg, Templom, Pap, Baksa, Kovács, Galambos, Gyöngyös, Csergő, Keserű, Pityer, Siska és többi "szer"-ek elnevezésének, illetve azok eredetének kétségtelenül elfogadható magyarázatával szolgálni tudna. ......tekintsünk körül e most már keresett üdülőhelyen, mely az előbbiekhez hasonlóan virágdús domboldalak, hullámzó fenyvesek és lomberdők koszorújával övezi a Szala kanyargós folyását. Elbájolóan kedves és derűs változataiban megkapó látkép jutalmazza tekintetünket, bármerre kalandozik is a hepe-hupás területen, melynek kisebb-nagyobb magaslatai immár szelíd hullámokba vesző nyúlványai a stájer havasoknak.

Kerczáról kiindulva a kerczai és karicsai majorságokon át fordul az idevezető út a legpompásabb erdős lejtőkön keresztül s Magyarszombatfa és Gödörháza falukat érintve, néhány kilométernyi gyaloglással érjük el a honfoglaláskori alapítású Velemért. Ősrégi templomát, ezt a XIII. században épült s a XIV.-ben Aquila János radkersburgi festő által dekorált műemléket nagynevű tudósunk, néhai Rómer Flóris mentette meg az enyészettől s mai restaurált állapotában egyike legrégebbi műemlékeinknek.

Magyar turista! Ki édestestvérünk vagy a hazai föld s a természet szeretetében, - de mégiscsak a nagy hegyek, a "fenyvesekkel vadregényes tájak" világán keresztül értékeled annak szépségeit s ki talán soh'se jártad még a magyar rónát, a csonka haza üde szépségekkel mosolygó berkeit, virágos lankáit, keresd fel túráid során ezeket az ékességeket is, melyekkel oly gyönyörűen virágozta fel a költői képzelet "Isten kalapját".

Őrségi és Vendvidéki ételkülönlegességek

Sokat emlegetett helyi ételkülönlegesség a dödölle.

Hozzávalók: 30 dkg burgonya, 20 dkg búzadara, annyi liszt, amennyit felvesz, 25 dkg vöröshagyma, kb. 2-3 dl zsír, só, ízlés szerint. Az elkészítés módja: a burgonyát meghámozzuk, lereszeljük, és sós vízben feltesszük főni. Amikor felforrt, beleengedjük a búzadarát, és pépesre főzzük. Liszttel jól összedolgozzuk, hűlni, szikkadni hagyjuk. Közben az apróra metélt vöröshagymát zsírban megfonnyasztjuk, a megpihent masszát közészaggatjuk, és sütőben összepirítjuk.

Vend ételkülönlegesség az Ízes gibanica.

Hozzávalók: 50 dkg rétestészta, (5 kész réteslap), 10 dkg mák, 20 dkg cukor, 50 dkg túró, 10 dkg mazsola, 50 dkg alma, 10 dkg darált dióbél, fahéj vaníliás cukor, 3 dl tejföl, reszelt citromhéj, 2 tojás. A tepsit (legjobb, ha kerámia) jól kikenjük zsiradékkal, majd belerakjuk a tésztarétegeket, amelyek közé tölteléket töltünk a következő sorrendben: dió, alma, túró, mák, majd túró, alma, dió. Minden réteget jól megkenünk olvasztott zsiradékkal, végül az összeállított gibanicát meglocsoljuk tejföllel, és forró sütőben megsütjük. A töltelék elkészítése: alma: a meghámozott almát lereszeljük, és cukorral félig megdinszteljük, fahéjjal és citromreszelékkel ízesítjük. Túró: a túrót villával összenyomkodjuk, hozzákeverjük a tojássárgáját, a tejfölt, a megmosott mazsolát és a cukrot. Dió: a ledarált dióval megszórt tésztarétegeket is meghintjük cukorral, és meglocsoljuk tejföllel. Mák: a darált mákkal megtöltött tésztalapot megcukrozzuk, vaníliás cukorral ízesítjük, és tejföllel lágyítjuk.