Elindultam a 9es vonattal, már a jegyvásárlásnál keresztkérdés elé állítottak, merre jövök vissza? Mert ha nem Hhalomnak, akkor nem adhatják oda az 50%os jegyet. Lehet, a homlokomra volt írva, h nem arra szándékozom visszajönni. Végülis, meggyőztem, h arra jövök hazafele is, így odaadta.
Sima gyors vonattal mentem, de kb. olyan volt, mint a személy, minden bokorban szinte megállt, ráadásul iszonyat lassan ment és fél órátt késett is. De ráértem. Lecuccoltam a csomagmegőrzőbe a hátizsákom és kiiramodtam a Margóékhoz. Jegy spórolás gyanánt a 99es busszal mentem, egy jó dbig nem láttam fehérbőrű embert. Erőteljesen alkalmaztam a tanultakat(fűrész).
Megérkeztem. Azt hittem, h még nem lesz ott senki, révén munkanap. Tévedtem, ott volt már a család apraja-nagyja is. Mindenkinek bemutattak, felét nem bírtam megjegyezni. Egyszerre mit iszol? - Előbb haladt el az ablakom előtt az életszagú melóhely kémje - Szóval, van sör, ágyas pálinka Margó által készített. Természetesen ezt választottam. Hááát, utána enyhén szólva szédültem. Ne csodálkozzak, 42 napig egy korty alkoholt sem ittam. De akkor egyél is, nehogy megártson. Az étkező és a konyha tele volt étellel. Álltam a közepén és nem kaptam szikrát. Ebből is vegyél, abból is, kacsacombot esetleg? Majd miután eszméltem, jön a dédi: sört? Hú, ha most pálinkára sört iszok, nem találok vissza. Lehet, még ott bolyonganék. Pár szót csevegtünk, aztán megérkeztek a barátok is, én meg kisurrantam a művészbejárón.
Ugyanazzal a busszal vissza, egy kis séta, aztán még az utolsó simításokhoz bevásárlás. Egyeztetés, h ki mikor landol haza. Kiderült, h a zár elromlófélben van, a kulcs a postaládában, amihez nincs kulcsom, úgyhogy muszáj megvárni ET-t is. Végül is 6 tájékán sikerült egymást összeszedni.
Közben még csevegtem a Robival és a Zsoltival is. Hihetetlen. Benne vagyok már ezekben a dolgokban jó ideje, de még mindig rácsodálkozok dolgokra. Szóval, a Robi nem bírta eldönteni, h hova jöjjön bulizni v randizni. Erőteljesen hasonlított a Kapolcs előtti telefonbeszélgetésünkre, csak ott nagyobb rábeszélőkészséggel rendelkeztem. Most hagytam dönteni. De azért kíváncsi voltam, h odaér-e v sem, ezért felhívtam a Zsoltit, h mit tud ő. Inkább a randit választja és ott is ragad. Vhogy mégse keseredtem el annyira, mint máskor. De ha már beszéltünk, akkor megkértem, h nézzen rá az éppen aktuális dolgomra is. Mivel az illetőről nagyon nem tudtam mit mondani, elképzeltem magam előtt és csak annyit mondtam a Zsoltinak: Látod? és ő látta. Ez annyira hihetetlen. De jó hírekkel tudott szolgálni. Éppen olyannal, amit várok is ettől a dologtól. :)))
Közben még telefonált egy régi ismerősöm is, bár egy kicsit idegesítő volt a rövid tőmondatos igenlése, ami csak ennyi volt: ahham. És ő kérdezte meg, h hogy vagyok mostanság: Soha jobban!!!
Elindultam összeszedni a csomagom, majd elmentünk a Csészényi kávézóba, ott megállapítottuk, h akár a pincércsávót is elhívhatnánk a buliba, ha már az Anett ennyire összebarátkozott vele.
Irány haza. Anett elindult felfelé a lépcsőn, muszáj volt követnünk, legalább itt is edzünk kicsit a túrára. :) Ducz még sehol sem volt, pedig a torta elkészítése még rá várt. Nagy nehezen megérkezett, Amorf ördögökre még az album kipingálása zajlott és a konyhában készült a torta. No de az áthelyezés a tepsiről a dobozba, mindegyikünk kezét igénybe vette. Hú, ott tartottam kicsit,h egyben átérjen egyik helyről a másikra. :))) Gyors készülődés és mire ott kellett volna lenni, nekünk akkor sikerült elindulni. De még dillemma, h merre és mivel menjünk.
Megint megláttuk Budapest valódi arcát a 24es villamosnak köszönhetően. Jókedvünkbe még belecsöppent egy srác is, akivel szintén az Anett kommunikált. Régen volt az a játék, h 1 székkel kevesebb volt és volt akinek nem jutott. Hát kb ilyen szinten voltunk a villamoson mi is. 6 széknél 5 perc alatt mindegyikünk máshol ült. :) A srác szerint, ha erre vinnék a turistákat városnézés szempontjából, az erősen rontaná a GDP-t. Villamosról leszállva, majdnem sikerült elüttetnünk magunkat ET-vel a másik villamossal. Nekem meg sem fordult a fejembe, h körül is kellene nézni, bár éreztem, h a bokám is félre akarna lépni, aminek jelen helyzetben nagyon nem örülnék.
Megérkeztünk, 2 óra csúszással, tortával és az ajándékkal. Kicsi lakás, sok ismeretlen ember, sok kaja-pia. Ajándék átadás, hely elbitorlás, nézelődés, eszmélés, kajálás. Az igazat megvallva, nekem kicsit furi volt a társaság, egy kicsit passzív. Bár én máshoz vagyok szokva, és most nagyon vegyülni sem volt kedvem. A hang őre nem engedte felhangosítani a zenét, amit hoztunk. Volt egy kis félreértés számomra. Mikor megérkeztünk, vki állt az ajtóban, megkérdeztem, h ez a Szilvi bulija - igen ez. Az illető bemutatkozott - itt értettem félre, mivel nekem csak annyi jött le: Lász. Azt gondoltam, ez vmi poén. Mire én: King. Aztán utólag kiderült, h az a Lász valójában Lars. Aztán megbeszéltük a dolgokat. Az olasz csávónak tetszett a hajam is. Hihetetlen, h ott olyan volt, aki épp Velencében a Mestrén lakik, és még be is öltözött a karneválon. Most jutott eszembe, ha jövőre megyek és ugye jubilálok és ha még meg is lesz a Szilvinek ez a munkahelyi kapcsolatiláncolata, akkor akár az ő vezényletével is el lehetne menni. Közben, arra is ráeszméltem, h az angol tudásomat nem ártana kicsit feljavítani. Értettem mit hadováltak, de azért jó, h ott volt az Anett. Sikerült megismerkedni egy olyan csávóval is, aki egyedül térképezte fel Erdélyt. Kicsit elrettentett, mikor azt mondta, h még van hó. Semmi kedvem hóban megtenni a - akkor még úgy tudott, h 50km - 34 kmt. Tőle kaptam infót, szinte teljeskörűt az olasz csávóról, és ő közölte velem, h a Szilvi túl hangos a melóhelyen, és ezért van mindenkin fülhallgató és már lassan halláskárosultak lesznek az egyik fülükre. Még egy kis csevegés, egy kis tortaevés aztán talán f2 fele elindultunk hazafele taxival. Fél 3 is volt, h ágybakeveredtem, reggel 10kor ébredés.
Irány a másik szülinap. Vonat indulás előtt sikerült egy nagy adag kávét beszereznem, ami jó darabig kitartott. Fél 3ra meg is érkeztem, egy kis szusszanás és itt is az utolsó simításokat végeztük. A szombati bulin, én adagoltam magamnak az itókát, ami jó is volt, de itt.... Komolyan mondom, jobban illumminálódtam, mint előző nap (grappa, bor, limoncello még egy kis bor), még szerencse, h előtte ettem egy kis húsit, felszívóként. A lányokkal jókat játszottam. Annak ellenére, h dög fáradt voltam, feltöltődtem energiával. Nem kellett vonatoznom hazafelé, mivel hazahoztak.
Összességében nagyon jól telt a hétvégém, eseménydús volt, megint csak. :) Nem unatkoztam. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése