Magyarország rejtett értékei: Kaptárkövek

A Bükkalja talán legkülönösebb látványosságai a kaptárkövek, melyek a természet és az emberi kéz alkotómunkáját egyaránt magukon viselik.

A környezetükből kiemelkedő sziklatömbök, kőtornyok a (25-5 millió ével ezelőtti) miocén kori vulkáni tevékenység eredményeként jöttek létre. A Bükk központi részétől délre fekvő területet beborító riolittufa helyenként erősen összesült, így alakult ki a kaptárkövek fő anyagát alkotó kemény kőzet, az ignimbrit.

Más elméletek szerint viszont a vulkánkitörést követően a forró, kovasavas oldatokkal átjárt riolittufa rétegek átkovásodtak, és ettől váltak ellenállóvá. Később a csapadék és a szél pusztító munkája során a környező laza, puha kőzetek lepusztultak, a keményebb ignimbrit viszont kipreparálódott, és idővel a pusztuló környezet fölé emelkedett sziklakúpok, sziklatömbök formájában.

Ezek a kőtornyok nem mindennapi alakjukkal és impozáns méretükkel különös hangulatot keltenek a ma arra járó turistában is. Valószínűleg nem volt ez másként több száz évvel ezelőtt sem, így nem csoda, hogy korabeli ember kitüntetett szerepet szánt ezeknek a helyeknek, és „kéznyomát” is itt hagyta az utókornak.

A kaptárkövek falában ugyanis emberek által kivájt vakablakszerű mélyedéseket, ún. kaptárfülkéket találunk, melyek nagy része már pusztulásnak indult. Az ablakok peremén, több helyen ma is látszik a keret, amelyek az ablakot záró fedőlap helyéül szolgáltak, vagyis ezek valamikor fedlappal zárható mélyedések voltak. Nagyjából ez az, amit biztosan tudunk róluk … A kaptárkövek ablakszerű mélyedéseinek funkcióját és keletkezési korát illetően szakmai körökben és a népnyelvben jelenleg több a bizonytalanság, mint a biztos.

A széles körben használt népi elnevezés, a kaptárkő egyértelműen arra utal, hogy egykor méheket tartottak ezekben a sziklaüregekben. A tudomány jelenlegi állása szerint viszont ez a legkevésbé valószínű magyarázat, annak ellenére, hogy több településen a közelmúltig mondák is őrizték ezt a hitet. Ezek a történetek a sziklaméhészetet többek között a honfoglalás korához vagy a törökkorhoz kötötték.

A kaptárüregek méhészeti funkcióját viszont számos tény cáfolja. Habár már a 11. századtól fennmaradtak méhészkedéssel kapcsolatos írásos dokumentumok, ezek egyike sem említi a sziklaméhészetet. Szintén a méhészkedés ellen szól, hogy a mélyedéseket nem csak a déli, hanem az árnyékos oldalakra, vízmosások falába is vájták. A hűvös és gyakran túl kis mélységű fülkékben pedig a méhek nem telelhettek át!

A kaptárkő-kutatás alapját Bartalos Gyula teremtette meg a 19. század végén. Az ő elmélete szerint a kaptárkövek egykori pogány temetkezési helyek lehettek, ahova a hamvakat tartó urnákat tették. Ez az irányzat a kaptárkő-fülkék keletkezési korát a hun-magyar vagy a kelta korhoz, illetve a Szent István korabeli pogánylázadásokhoz köti.

A kaptárkő-kutatás mai legnevesebb kutatója Baráz Csaba írásai szerint viszont a legvalószínűbb, hogy a kaptárkövek honfoglalás kori pogány áldozat bemutató, bálványtartó helyek voltak. Ez a feltételezés igencsak hihető egy ma arra járó laikus számára is, hiszen ezek a többnyire félreeső helyen lévő különös formájú sziklaalakzatok a környezet fölé magasodva valamilyen hatalmas, emberfeletti erő jelenlétét sejtetik.

A Bükkalján jelenleg 72 kaptárkő ismert, amelyekben összesen 473 kőfülke található.

Habár a köztudatba kevésbé került be, a kaptárkövek nem csak a Bükkalja jellegzetességei. Hasonló képződményekkel találkozhatunk többek között Pomáz, Szentendre vagy Érd térségében is. Jelenleg Pest megyében összesen 31 kaptárkő ismert. Habár a maga nemében mindegyik egyedi, és érdemes az összeset végiglátogatni, képgalériánkban most „csak” a Bükkaljára hívjuk meg a kedves Olvasót.

Szöveg: Andacs Noémi

Forrás: http://www.geographic.hu/index.php?act=kepgaleria&id=9189