Tegnap, anyu már nagyon zizgott, nem bírta tovább, menni kellett, a Hanyba, egyet kirándulni. Gondoltam, rendben. Maximum, összekötjük a kellemest a hasznossal.Ritát is vittük magunkkal, meleg ruha - hááát, ha a medve elkapott volna 1 hétig ruhát eszik, az biztos - sapka, kesztyű - a bogyószedéshez - olló és vmi ibrik. :) Úgy gondoltam, h elmegyünk a Dögkerti táblához és leszedjük ott a maradék bodzát, kiszedjük a céklát és ha akad még csitke, akkor azt is. A navigátor nem így gondolta, irány a Hanság, át a mára már nem szakadt hídon, a Madárvártára. A Madárerdei-tóhoz közelítő úton szedtünk sárga virágot, láttunk őzeket - bár Rita elég lassú volt fényképezés ügyileg, de hát vezetni, gödröket kerülgetni és egyszerre fényképezni még nem tudok.
Ma rátaláltam kiskönyvemben - vadontermő ennivalók - hogy mi is ez a virág, tulképpen: Gilisztaűző varádics. Füves réteken, parlagokon, egész Európában gyakori. Hajtása felálló, levelei kétszeresen szárnyaltak. Mustársárga, csöves virágai bogernyősen elrendeződött kicsi fészekben ülnek. Voltak olyan idők, amikor a gilisztaáző varádics a leggyakrabban ültetett, kerti növénynek számított. Kulcsfontossáú szerepet játszott az otthoni orvoslásban, és egy sor funciót betöltött a konyhában is. Mostani helyzete talán azt mutatja, h megváltozott az ízlésünk az utóbbi néhány évszázad alatt. Manapság kitaszított növény lett. Illóolajokat és kesernyagokat tartalmaz. Túlzásba vitt fogyasztása kellemetlen, sőt veszélyesen irritáló lehet a gyomor számára.
Nagyon szép a tó és környéke, mintha túristák lennénk, fényképezkedés, majd irány tovább a hídhoz. A híd nagyon jól járható lett, de a hozzávezető út, kegyetlen rossz. Egy kis toyotával nem mertem nekirugaszkodni, talán vmi terepjáró jelleggel, vagy olyannal, amit a gazdája nagyon nem félt. Bár lehet, ha vállalkozószelleműbb lettem volna...Annak idején, úgyahogy meg lehetett közelíteni a hídat, de szinte lélek tarotta össze, míg átmentem rajta. Bár akkor azzal bátorítottak, h "ezen járnak át a fás autók is..." hát kössz! Egyszer elég volt átcammogni, másodjára már tesóm próbálkozott. Így hát Madárvárta elmaradt, majd bicajjal, tavasszal. Mivel, felvetettem, bár a "túravezető" még nem tud róla, mi lenne, ha meghívnánk a kapolcsi társaságot egy tavaszi bicó túrára a Hanságba. Annyi szép hely van a környékünkön: Hanság, Albertkázmérpuszta, onnan át lehet menni a Fertőre, Hanságligetnél az elárasztott terület, egy hosszú hétvége, vagy vmivel több nap. Tervezet, majd még formáljuk.
Másik úton elindulás, természetesen elkeveregtünk másfelé. Egy ideig - jó hosszan - azt se tudtuk hol járunk, de nálunk/nálam, ez nem gond. Találtunk egy vadlest, felmásztunk, onnan néztünk szerteszét, tovább iramodás. Iszonyat nagy szemű csipkebogyókat és temérdek mennyiségű kökényt találtunk. Most már csak azt lett volna jó tudni, h hol is járunk. Ritát egypárszor bekebelezte a csitke, alig bírtuk kiszabadítani. Természetesen, én már megint lesebesültem, belémszúrta tüskéjét, nem figyeltem fel rá, csak mikor már a kesztyű is kezdett pirosodni, vérzett és fel is dagadt. Most készültem, s.o.s. spray egyszerre, és ahogy araszoltunk tovább, gyors reikizés, még szerencse a kezem, mindig kéznél van. Még egy kicsit meg van poccadva, kicsit érzem is, de majd elmúlik.
Lassan, 5 óra fele közeledett, mikor már abba kellett volna hagyni a szedést, mivel nem tudtuk, h milyen messze van a "kijárat". De itt is úgy jártam, mint az eper v sárgabarack szedésnél, mikor már tele van a kosár, akkor még-még-még szedni, aztán nem bírom kivinni. Fájó szívvel ott hagytuk a jobbnál jobb bogyókat. Mikor már feltűntek a házak - Hanságliget - akkor még egy faölelést megejtettünk. Jó érzés volt, én éreztem, ahogy átölel a fa, de annyira nem lehetett ellazulni, mert már hallottam lelkifüleimmel, ahogy anyu mondja, "menjünk, mert fázom". Persze, ők semmit nem éreztek ebből a CSENDből, de majd idővel talán.
Tehéntelep mellett elhúztunk, még egy utolsó akadálypályát kikerültem szerencsésen, kb. 10km és már otthon is voltunk. Ma délután feldolgozom a temérdek csipkebogyót és megintcsak klasszikus hecsedli lekvárt készítek. Nagyon remélem, h Rituka átjön és legalább az előkészületekben segít, mivel minden egyes darabka széleit le kell vagdosni, de mint írtam már. Megéri!!!
Persze, h teljesen kifáradjak, még este sütöttem narancsos-kókuszos muffint. Fotó és leírás egy újabb bejegyzésben. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése