Nagy nehezen ezt is sikerült összehozni. Most már különösképp örültem volna, ha az effajta túra összejött volna Csíksomlyó előtt. Bár az még számomra eléggé képlékeny, h a Katihoz hogy lehet eljutni v feljutni. Mert, ha azon az úton, amin közlekedtünk, hát kössz, akkor inkább nem mennék. :)))
Szóval, most sem indult simán a téma, mint mindig. Ébredezésem és pakolászásom közepette csörög a telefon, Rituka, van egy kis gond, nem indul a vonat. Na bumm. Majd megint hív, h legyek szíves elrakni neki egy pullóvert és egy üveg vizet, mivel a buszra futás közepette - amit lekéstek, mivel nem is jött - kiborult a víz, ami keveredett a kefírrel és különös egyveleget alkotott a táskában mindent bevonva. Majd kis idő után, újabb hívás, ha esetleg tudnék egy másik hátizsákot is hozni, megköszönné. Jól indulunk. Kb. 8:26kor landolok Győrben, felhívom őket, h merre járnak, majd közlik, h most hagyták el Tatát (!!!), 8:36ra volt eredetileg kiírva a vonat. Leparkolok, persze közben telózok és egy csöppet fenn akadtam a kocsival. Kiru, gondoltam, majd visszafele ráérek vele foglalkozni. 20 percet írtak a kivetítőn, h annyit késnek, be is tartották. Közben lecsorogtam vhogy a járdáról, szerencsére egyéb baj nem lett.
Kaptam instrukciót, h ne a templomhoz menjünk, hanem a II. állomáshoz a Postához, igen ám, de azt még meg is kell találni. :) Célfotóval és még úgy, h vártunk másokra is megérkeztünk n10 után pár perccel. Természetesen végig kommentáltam az egész utat. Általában felhívom az újonnan érkező utasok figyelmét, h hangosan vezetek, de ezt most elfelejtettem. Utólag pótoltam. :)))
Megérkezés, máris egy újabb ismerős arc. Ági említette, h megismerhetem a ménfői atyát is. Mint kiderült én már ismertem, a volt kolleganőmnek -akivel a paplakban dolgoztam együtt - a bátyja, sőt a szüleit is ismereim, és jártam is náluk annak idején. Milyen kicsi a világ. Ő volt a lelki vezetője a kis zarándok útnak/túrának. Mivel volt akinek ez egyfajta bemelegítőként szolgált a Pannonhalma-Tihany zarándokúthoz.
Bemutatkozás, és mielőtt elindulnánk erdélyi hagyomány szerint "pálinkás jó reggelt"-tel köszöntötték egymást a szerencsésebbek. Én úgy döntöttem, maradok a zéró toleranciánál, biztos, ami biztos alapon. Szaglás alapján, ha már az ízlelés elmaradt, jó fajta hpnak gondoltam. :) Alig indulunk el, és megyünk kb. 500m-t (nincs térlátásom, úgyhogy lehet javítani), nyílik egy kis kapu, elő kerül egy kis asztal, rajta egy csomó pohárka, majd megint egy kis erősítést kapnak a társaim. Ekkor már elgondolkodtam, h jó lesz beszerezni egy sofőrt, mert ez így nem mehet tovább. :))) A feltámadási keresztnél még egy úti imádságot is imádkoztunk és így hivatalosan is elindult a kis zarándok túránk Tényőre. :)
Most már tényleg útnak eredtünk, igaz még aszfalton közlekedtünk, a távolban láthattuk a Somló hegyet, lassan elérkeztünk a Győr-Újbaráti táborig. Ekkor előkerült a laza fröccs is. Mikor mindenki kellőképpen ellátta magát ki fröccsel, ki a kullancsok elleni védelemmel, indultunk a murvás szakasz meghódítására. Itt, számomra akadtak ismerős terepek, olyan dezsávű érzésem támadt. Mintha az embertpróbáló szakasz egy részén lennék. Egyszer hátra paslantottam, még láttam a lányokat. Itt ugyebár, nem voltam az utolsó háromban. :))) Majd egy negyedóra gyaloglás után, jön a telefon, h hol van az István atya. Kiderült, h Eszterrel és Ritával olyan jól elbeszélgettek egy érdekes témáról, h kissé le is lassítottak, és eltévedtek. Ha jól vettem ki a szavaikból, még a kezdet kezdetén. Ági visszament értük és kb. fél órás csúszással értek célba. Persze, már megint Kinga Tours utasai tévedtek el ill. kellett rájuk várni. :)))
Útközben, ettünk finom fehér szedret, hmmm, isteni finom volt, és szedtem - végre valahára - zöld diót is. Szerintem, az utolsó utáni pillanatban kaptam észbe és indítottam útjára a zöld dió likőrt. Megint menedzseltem magam az út folyamán. Sajna, itt is észrevették rajtam, h eléggé passzív vagyok (voltam). Úgy érzem, h a szabadban való lét, és a csupa pozitiv töltetű emberek között való lét, talán lendített rajtam akkorát, h egyedül is ki tudjak mászni az iszonyatosan mély gödörből.
Mire belejöttem a túrázásba, már meg is érkeztünk. Ja, a hétfői kárövendőknek, üzentem, h szikrázó napsütés van és a lehető talán legjobb időt fogtuk ki. De ezt is kell tapasztalnunk, mivel jövőre a Csíksomlyói búcsú május végén lesz.
Ebédre még várni kellett, mire megérkezett az elkóborolt társaság is. Nagyon ízlett mindenkinek a babgulyás, finom házi kenyérrel. Igaz, rajtam kifogott, de volt aki még kanalazott belőle.
Visszafelé kicsit megcsappant a társaság, mivel akadt, akinek sürgős programja akadt és nem ért volna vissza gyalogosan és volt, aki kissé lesérült és ezért kényszerült a gyorsabb és kényelmesebb visszajutási lehetőséget választani. Személy szerint úgy éreztem, h visszafelé elég gyorsan haladtunk. Az erdőbe beérve ének is felcsendült, már aki bírta szuflával, h túrázzon és énelkeljen is. Majd talán számomra is eljön egyszer ez az idő. :) A vége felé már elég rendesen szét szakadozott a társaság, itt már benne voltam az utolsó háromban. Viszont már annyira nem siettünk és még így is egész jó időt futottunk.
Miközben tartottunk a Lufi fagyizóba, közben megpillantottuk Ferenc atyát is, egy köszönés erejéig megálltunk, majd indultunk tovább. Megettük a jól megérdemelt fagyinkat, még a hadirokkantak is, és mindenki indult a dolgára, remélve, h mihamarább újra találkozunk.
Hazaérve, kullancs vizit, mivel Violetta már a fagyizóban talált magában egyet a nadrág és a térd zokni alatt. Reméltem, h a spray (aloe vera animal s.o.s spray), amit indulás előtt tetőtől talpig magamra fújtam hatásos lesz. És szerencsém volt! Kivételesen elmaradt a vízhólyag, helyette lett egy nagyobb vörösödés, valszínűleg a zokni a bőröm és a cipőm nem nagyon jöttek ki egymással. :) Lefekvés előtt az erdélyi izomláz ellenes módszert alkalmaztam, egy kanál kristálycukor bevétele. Reggelre már "csak" az ízületeim fájtak, de ezt is tudom, h mivel kell kezelnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése