Az Éger-völgyből indulva (ahová a 22-es, 23-as, 24-es autóbuszokkal juthatunk el), érhetjük el a Nyugati-Mecsek legmagasabb pontját a Jakab-hegyet (602 m). Az Éger-patakon átkelve a Z és a K+ jelzésű ösvényen haladhatunk. Elhaladva a Delelő-kút mellett, újabb fahídon kelünk át, melyről egy mesterségesen kialakított vízesés látványát élvezhetjük. A tisztáson szalonnasütő, asztalok, padok állnak a kirándulók rendelkezésére. A tisztás északi végénél a K+ jelzésű gyalogút jobbra, az Éger-völgyben vezet tovább. Ha átkelünk a patakon a Z jelzést követve meredek kapaszkodón érjük el az erdei tornapályát, majd megérkezünk a "mohosi kiskút" forrásához. Innen továbbra is a Z jelzést követve, enyhén emelkedő úton érjünk el a Jakab-hegyet. A hegytetőn található földvár az i.e. VIII-VII. században épült. A vár két részből áll, a nagyobbik kb. 500 méter széles és 800 méter hosszú területen fekszik, ennek oldalához csatlakozik egy 550×250 métert magába foglaló magasabban épült sánc, az ún. fellegvár. A földvár közepén találhatók a középkori Pálos kolostor romjai.
Pálos kolostor
Bertalan pécsi püspök a XIII. században szervezte meg a kolostort egybegyűjtve az Ürögi-hegyen élő remetéket. A templomot a XV. században alakították ki mai formájában, s déli oldalához is ekkor épült kolostor, szabályos négyszög alakban. A kolostor kerengőjében körbesétálva jól kivehetők egykori helyiségei (cellák, étkező, ciszterna). Az 1970-es évek végén történt a régészeti kutatás, műemlékvédelmi állagmegóvás. Jól megfigyelhető a kolostor közelében egy kis tó medre, amelyet valószínűleg a szerzetesek alakítottak ki. Az 1930-as évek végén a pálosok remeteházat építettek fel itt, ennek maradványainesőbeálló épült.
A K jelzésű útról a földvár dél-nyugati sarkánál balra térve, elhaladva a Remete-barlang előtt máris a Zsongor-kő (570 m) tetején kialakított kilátóponton áll a túrázó.
Zsongor-kő
A hódító török elfoglalta a Jakab-hegyet is, s onnan járt portyázni a környékre. A hegy alatti Szőlősön élt egy Zsongor nevű legény, akinek kedvesét a török basa elraboltatta, s a hegytetőn lévő várban őriztette. Zsongor egy zivataros éjjelen lóra kapott bajtársaival, s megpróbálta kiszabadítani kedvesét, de az őrség felfedezve őket, nyomukba eredt. Zsongor- ölében kedvesével- látva, hogy nem menekülhetnek el, megsarkantyúzta lovát, s a Jakab-hegy kiálló sziklájáról a mélybe ugratott, s mindketten meghaltak.
Visszatérve a K jelzésű útra a földvár dél-nyugati sarkától 150 méterre húzódik a földvár egykori lakóinak kb. 300 sírhalomból álló temetője.
300 halomsír
A hegy első lakói nem a ma is látható földvár építői voltak, hanem egy őket 150-200 évvel megelőző, késő bronzkori nép (Kr. e. 1000 körül), melyet a régészet Urnamezős kúltúra népének nevez. Mindegyik halom egyetlen temetkezést takar, a halottakat elhamvasztották. A halotti máglya helyén ásott sírgödörbe helyezték a hamvakat tartalmazó urnát, melléje pedig étel, ital és különböző tárgyak kerültek. A sírok fölé kőből készült sírkápolna vagy kőpakolás épült, ezeket az építményeket minden esetben 6-8 méter átmérőjű körgyűrű övezte, amelyek a "halott házát" védő kerítésnek tekinthető. Majd a körgyűrű szélétől földdel borították be a területet. Bár még az 1970-es években is tártak fel halomsírokat, helyük nehezen azonosítható, mert az erdő növényzete újra bortokba vette azokat. Homérosz Iliász című eposzában a Jakab-hegyi temetkezéshez hasonló szertartást mutat be, s nagyjából egykorú forrásnak számít.
A K jelzésű úton a földvár felé jobbra letérünk a K∆ jelzésre, mely egy meredek ösvény lefelé. A sziklás út a Mecsek egyik legmeredekebb, de egyben leglátványosabb turistaútja. Érdemes kitérőt tenni a P∆ jelzésen a Babás szerkövek bizarr alakú csoportjához. E kövek anyaga a földtörténet ó- és középidőzakának határán keletkezett.
Babás szerkövek
Élt Cserkúton réges-régen két gazdag család, akik kevélységükben szakadatlanul versengtek egymással. Mindkét család elzavart a háztól egy kéregető koldust aki a következőképpen átkozta meg őket: "Váljatok kővé amikor a legboldogabbak akartok lenni." Mindkét háznál volt egy-egy leánygyermek akik egyazon napon mentek férjhez. Az esküvőt a Jakab-hegyi barátok templomábgan tartották. Az egyik család lakodalmas népe már ereszkedett alá a hegyoldalon amikor a másiké felfelé tartott. Az út legkeskenyebb pontján találkoztak össze, s egyik menet sem akart kitérni a másik elől. Az örömapák szinte egyszerre szólaltak meg: "Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!" Az egész násznép egy pillanat alatt kővé változott, s azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.
Visszatérve a K∆ jelzésre, az út egy fokozatosan enyhülő lejtőn halad, végül Cserkút község északi határához érünk.
A Jakab-hegy régészeti és természeti értékei védettséget élveznek!
Pálos kolostor
Bertalan pécsi püspök a XIII. században szervezte meg a kolostort egybegyűjtve az Ürögi-hegyen élő remetéket. A templomot a XV. században alakították ki mai formájában, s déli oldalához is ekkor épült kolostor, szabályos négyszög alakban. A kolostor kerengőjében körbesétálva jól kivehetők egykori helyiségei (cellák, étkező, ciszterna). Az 1970-es évek végén történt a régészeti kutatás, műemlékvédelmi állagmegóvás. Jól megfigyelhető a kolostor közelében egy kis tó medre, amelyet valószínűleg a szerzetesek alakítottak ki. Az 1930-as évek végén a pálosok remeteházat építettek fel itt, ennek maradványainesőbeálló épült.
A K jelzésű útról a földvár dél-nyugati sarkánál balra térve, elhaladva a Remete-barlang előtt máris a Zsongor-kő (570 m) tetején kialakított kilátóponton áll a túrázó.
Zsongor-kő
A hódító török elfoglalta a Jakab-hegyet is, s onnan járt portyázni a környékre. A hegy alatti Szőlősön élt egy Zsongor nevű legény, akinek kedvesét a török basa elraboltatta, s a hegytetőn lévő várban őriztette. Zsongor egy zivataros éjjelen lóra kapott bajtársaival, s megpróbálta kiszabadítani kedvesét, de az őrség felfedezve őket, nyomukba eredt. Zsongor- ölében kedvesével- látva, hogy nem menekülhetnek el, megsarkantyúzta lovát, s a Jakab-hegy kiálló sziklájáról a mélybe ugratott, s mindketten meghaltak.
Visszatérve a K jelzésű útra a földvár dél-nyugati sarkától 150 méterre húzódik a földvár egykori lakóinak kb. 300 sírhalomból álló temetője.
300 halomsír
A hegy első lakói nem a ma is látható földvár építői voltak, hanem egy őket 150-200 évvel megelőző, késő bronzkori nép (Kr. e. 1000 körül), melyet a régészet Urnamezős kúltúra népének nevez. Mindegyik halom egyetlen temetkezést takar, a halottakat elhamvasztották. A halotti máglya helyén ásott sírgödörbe helyezték a hamvakat tartalmazó urnát, melléje pedig étel, ital és különböző tárgyak kerültek. A sírok fölé kőből készült sírkápolna vagy kőpakolás épült, ezeket az építményeket minden esetben 6-8 méter átmérőjű körgyűrű övezte, amelyek a "halott házát" védő kerítésnek tekinthető. Majd a körgyűrű szélétől földdel borították be a területet. Bár még az 1970-es években is tártak fel halomsírokat, helyük nehezen azonosítható, mert az erdő növényzete újra bortokba vette azokat. Homérosz Iliász című eposzában a Jakab-hegyi temetkezéshez hasonló szertartást mutat be, s nagyjából egykorú forrásnak számít.
A K jelzésű úton a földvár felé jobbra letérünk a K∆ jelzésre, mely egy meredek ösvény lefelé. A sziklás út a Mecsek egyik legmeredekebb, de egyben leglátványosabb turistaútja. Érdemes kitérőt tenni a P∆ jelzésen a Babás szerkövek bizarr alakú csoportjához. E kövek anyaga a földtörténet ó- és középidőzakának határán keletkezett.
Babás szerkövek
Élt Cserkúton réges-régen két gazdag család, akik kevélységükben szakadatlanul versengtek egymással. Mindkét család elzavart a háztól egy kéregető koldust aki a következőképpen átkozta meg őket: "Váljatok kővé amikor a legboldogabbak akartok lenni." Mindkét háznál volt egy-egy leánygyermek akik egyazon napon mentek férjhez. Az esküvőt a Jakab-hegyi barátok templomábgan tartották. Az egyik család lakodalmas népe már ereszkedett alá a hegyoldalon amikor a másiké felfelé tartott. Az út legkeskenyebb pontján találkoztak össze, s egyik menet sem akart kitérni a másik elől. Az örömapák szinte egyszerre szólaltak meg: "Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!" Az egész násznép egy pillanat alatt kővé változott, s azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.
Visszatérve a K∆ jelzésre, az út egy fokozatosan enyhülő lejtőn halad, végül Cserkút község északi határához érünk.
A Jakab-hegy régészeti és természeti értékei védettséget élveznek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése