2007.12.30. Vasárnap
Bőséges reggelit kaptunk. Mivel előző nap sok szó esett a disznóvágásról, a termékeikből reggelire kaptunk egy két "disznóságot", mint pl. gömböcöt. Ilyet mások tuti, h nem ettek. Természetesen a 3 melegítő ital sem maradhatott el: pálinka, gyógynövényekből (citromfű és menta) tea és kávé. Ezt a sorrendet, csak ET tartotta be, a többiek puhánykodtak.
Gondolhattam volna, h nem érünk oda időbe a megadott időre, mivel szinte mindegyik egyéni utazásokon szokott résztvenni, ahol nem számít pár perc csúszás. Szerencsére, most itt elég lazán vették ezeket. Szisz időben felbírt kelni, de mindig sikerült vmin elpiszmognia az időt. :))) általában ő ért fel utoljára a reggelihez is. :)))
Felkészítettek, h nagyon hideg lesz odakinn, be is öltöztünk mi hárman, de Szisz Cosmetix, simán egy nadrág, hosszúkabát a randiszatyra/randisapka és kész, mehetünk. Mit nekem a hideg! címszóval. Természetesen a többiek már velünk szembejöttek, mire mi odaértünk. Elemér szüleinél volt a disznóvágás, régi módszerekkel, szúrás, szalmában perzselés... Közben pedig Lajosunk hordta a pálinkát. Először nem ismertem meg, úgy be volt öltözve a sí ruhában. ET-vel, jó pár körben résztvettünk, nem is fáztunk. Természetesen közben beszélgettem, egy-két dologról le is maradtam. Majd miután kezdett beindul a pálinka hatása, érdeklődtünk hol is tudnánk könnyíteni magunkon. Papit kellett követni, szerencsére előtte már elkapott egy másik csajt, akit kísérgethetett, nekünk csak osonni kellett utána. Mikor beléptünk a konyhába, érdekes dolgokat pillanthattunk meg, úgymond pelenkaszárítót, a régi sparhert - lehet nem így kell írni - itt eszembe jutott, h mikor kicsi voltam nekünk is volt még ilyen, és mindig ráköptem, és olyan jó volt hallani és látni, ahogy sistereg. Láttam kredencet is, amilyen mamáéknál volt, gyors meg is örökítettem. Majd Elemér anyukája, beengedett minket a szobába is, ott pedig egy padkás cserépkályha volt, meg is örökítettem iziben. Miután kellőképpen megmelegedtünk, újra kimerészkedtünk a hidegbe. Tök jó volt, elnéztek minket helyieknek. Bár sztem, semmi nem utalt erre, de jól esett. Beolvadtunk a helyiek közé. :))) Csupán pálinkát ittunk, jól éreztük magunkat. Közben összeharvekodtunk Margóval is. Jött a bürkeevés ideje. Eddig itthon csak fintorogva néztem, h hogyan eszik némely emberek. Most nem tudom milyen indíttatásból, de én is megkóstoltam. Háááát, egyszer elég volt, nem csinálok belőle rendszert. :))) Ekkor adtuk Margónak a bürkeevő jelzőt is, és innen kezdőtött "barátságunk". :))) Papival is csevegtünk, de inkább csak incselkedett velünk. Jól jött ki a dolog, épp sózta Jenő bűrkéjét, mire vki megszólalt: Vén kecske is megnyalja a sót! :))) Vette a lapot!! Közben azután érdeklődött, h mi hányas számba lakott, akkor sem tudtam és mind a mai napig nem tudom. A lényeg, h oda találtam.
Szóbaelegyedésem közepette, találkoztunk még két emberkével, az egyik Taksonyi, elég pikáns versikét mondott nekünk, bár én már annyira nem emlékszem rá, talán Szisz. Ő minden apró cseprő dolgot meg bír jegyezni. :))) Vhogy így kezdődik: Szombathely nagy vasútállomás...
Kb. fél kettő tájékán átmentünk a Vendéglőbe, ahol lecsi-pecsit puliszkával kaptunk ebédre, de előtte még a gyerekek ének- és furulyaszóval köszöntöttek minket. Ebéd után még csevegtünk egy kicsit, majd szabad program. Egyet sétáltunk a faluban, mit ne mondjak, jó nagy falu. Le akartunk menni a falu és a hegy aljába, nem jött össze. Közben láttunk ház szentelést, ahogy a pap előhírnőkei - ministránsok lehettek - becsöngettek minden házba, h fogadják-e a szentelést, majd pár perc múlva, jött a pap, bement, felszentelte a házat, pár szót váltott a lakókkal, majd ment tovább. A híd után már csak ET mert volna tovább menni. Az igazat megvallva, nekem olyan furi rossz érzésem támadt, így inkább visszafordultunk. Egy kicsit fáztunk is, visszafelére betértünk a Kócsagvár kávézóba. Igaz, csak harmadjára sikeredett, mivel az ajtó kissé szorult. Nagyon jól nézett ki, régi bútorokkal, kályhákkal. Forinttal sajnos nem lehetett fizetni, ekkor előkerült a dugi lej, amit anyuék adtak oda, hátha kellhet vmire. Fogalmam sem volt, h mi mennyi itt lejben, megkérdeztem a csajszit, h 19 lejből kijön-e egy tea, gondoltuk majd 4en megisszuk. Égés, mivel egy tea 1,5 volt, így bőven jutott mindegyikünknek is. Kicsit átmelegettünk, fényképezkedtünk, majd visszaindultunk a szállásra.
Aludtunk egy jót. Nem mentünk fel egyszerre lejelentkezni, egy kicsit le is csesztek ezért. 7re kellett a vendéglőbe menni vacsorázni. Közben kaptam egy smst is Imrééktől, h foglaljak nekik helyet, mivel még Csíkba vannak, sietnek, de legyen hely. Kicsit gázos volt, mivel ment a keverés, h ki hol üljön, mivel voltak olyanok, akik délben nem voltak jelen, de este már igen. A lényeg, h lett nekik helyük. Most este is volt műsor, most már kicsit nagyobbak szerepeltek, táncoltak.
Disznóvágásos vacsora volt: májas, hurka, kolbász és krumpli no meg egy kis savanyúság, bár rémlik vmiféle savanyú leves is. Vacsora után, előszilveszteri hangulatként zene és tánc következett. Már le akartunk pattani fél 10- 10 tájékán mikor is, igencsak belendültünk. ET és Szisz előbb elindultak haza gyalogszerrel, mi még pofáztunk, majd Imréék felajánlották, h elvisznek minket kocsival, mivel úgyis a szomszédban laknak. Gondoltam, legalább addig is jó lesz, míg ET - éket beérjük, de ők úgy gondolták, h mind a 4en beférünk hátra. Dr. Ducz javasolta nekem, "ülj rám nyugodtan" - ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni. Mindenki kicsit srégen ült, ET olyannyira, h mikor kinyitották a kocsi ajtaját, ki is pottyant. :))) Jó volt, h nem kellett a hidegben ( mínusz tizenpár fok volt) gyalogolni. Aznap este is még csevegtünk egy keveset a háziakkal, majd irány aludni. Valószínüleg azért nem volt már meleg víz mindegyikünknek, mivel későn értünk már haza. Szisz fakír módjára szatén pizsamában aludt, de annak is csak a kabátkája volt rajta. Bár hajnalban vmiféle susogásra ébredtem, hát igen, annyira mégsem bírta a hideget, a szatén pizsama nadrág adott ki ilyen hangokat. Érdekesen is aludt el, mikor mintha már mélyebb állapotba kerülne, vmiféle nyöszörgéses hangot adott ki és aludt tovább. Érdekes, mit ne mondjak, de szerencsére nem horkolt és már ez is pozitivum, ennyit meg kibír az emberfia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése