Te, Te, Te - azaz Móri Bornapok :) 2007

Te,Te,Te - azaz Móri Bornapok :)
Egyesek már nagyon kíváncsiak, mi is történt a hétvégén. Lightos zenémet, népire váltottam, rögvest megnézem a képeket (http://www.panoramio.com/user/877989) és már is ott érzem magam. Ha nagyon szeretném még átérezni a filinget, akkor előveszem - a kicsit késett, Örömünnepre ígért - mézes barack pálinkát és már is száguldanak a jobbnál jobb gondolatok ki a fejemből. :))))
Erre a hétvégére volt egy halom programom, mivel a tudatalattim Mórt sugallta és még emberkéket is találtam rá, h csatlakozzanak hozzám, így nem volt mit tenni a szombat estét itt töltöttük.
Természetesen késéssel indultunk, de hát nem szaladunk sehová sem címszóval, kényelmesen oda is értünk. Hoztam a formámat, mikor megkérdeztem, h merre is kell menni Emőkétől, miután letettem a telefont, már nem emlékeztem rá, h a kiskápolna után merre hova. Ráadásul a navigátorom is hasonló kaliber volt. Bár előtte még felhívtam Apát, adjon útbaigazítást. Az tetszett a legjobban, h a két itiner teljesen más volt. Mielőtt elérkeztünk a lámpáshoz közöltem a fiúkkal, h kissé le vagyok lassúlva, mintha nekem szánták volna, lassított variációban is ki volt írva a helységnév: Moor. Tudom, h ez a német neve, de ez ott pont jól jött ki. :))) Tehát letértünk balra, haladtunk tovább és elérkeztünk a kiskápolnához. Itt már érdeklődtünk, de mintha nem is abban a városban lennék, ahova igyekeztünk. Nem igazán hallottak se az utcáról, se a pincéről. Lehet, h nem helyit szólítottunk le, de annak nézett ki. :)) Leparkoltam. Elindultunk a forgatagba, bár az úticél a Móri Borok Háza volt. 3 óra elteltével oda is értünk. :)))
Elsőként a lekvárosnál kötöttünk ki, ahol pont azok árulták portékájukat, akiket a neten kinéztem. Természetesen, most mindenhol diólekvár receptet hajtok. Itt megkaptam magát a terméket. Megízleltem, finom, bár vmi extrábbra gondoltam: darált dió+alma+fahéj+adalék anyag. (ha otthon véget ér a dzsungel, akkor kipróbálom) Érdeklődtem is, h hogyan készül, mi van még benne a felismerhető dolgokon kívül. Csaknem állt kötélnek a srác. Ekkor bepróbálkoztam a varázssütivel, először ódzkodott, de csak evett belőle, bezzeg a titkot nem adta át. A hulladékanyagra találtam neki vevőt, no persze, ő is szerette volna megtudni, minek az nekünk. Mire én: Ipari titoktartásra vagyok kötelezve, így nem árulhatom el. :) Mindenki a titkával együtt hagyta el a terepet. De mielőtt végleg odébb álltunk volna, még végig kóstoltam az összes nem mindennapi lekvárt: berkenye, kökény, sütőtök, csipkebogyó,áfonya - jó volt benne szokványos is - rózsaszirom, és amire más nem vállalkozott megkóstolásügyileg: fokhagyma lekvár. Nem volt rossz ízű, de a lehelletemmel védelmi rendszert bírtam kialakítani. Utána, h kicsit oszlassam a védelmet még kóstoltam a csalán, bodza és csipkebogyószörpöt is. Hiába. Haladtunk tovább, útbaigazást én már nem tudtam kérni, hátha hanyattvágódnak tőlem. Ha tudtam volna 1 héttel ezelőtt, h itt kötök ki, akkor tutira megnéztem volna világosban is, h merre kell menni. Közben kiderült, h szegény Zolinak egyedül kell megbirkózni a hazájába visszatért móri körtepálinkával, mert apa fáradtságra hivatkozva - jó, az volt, hang alapján - lemondta a szombat esti mulatozást. 5 percig bírtam is rá haragudni. :) Folytattuk a keresgélést. Magánterületre tévedtünk, szintén pince jelleg az előtérbe, ahol kareokiztak. Szerencsére, nem találtunk vissza. :)
Ezen a hétvégén a Dió volt a sztárvendég, mivel a Németh méhészetnél ( www.nemethmeheszet.hu ) láttunk és hallhattunk a dióolajról és a diópogácsáról. Amiből vettem is egy korongnyit, állítólag nagyon jó felszívó. Elkel. Bár a közeljövőben nem lesz iddogálásra lehetőség. Közvetlen mellette teastand.( www.bostontea.atw.hu) Az ősz beálltával, nagyon sokat teázom, és itt is rámegyek az ínyencségekre. Nem bírtam ellenállni vásároltam itt is. Betlehem Csillaga kerített hatalmába:
Betlehem csillaga rooibos teaAz esti teázás kedvelőinek ajánljuk ezt a koffeinmentes teát, melynek látványos fehér cukorcsillagjai garantáltan megmutatják az utat a legnagyobb sötétségben is a teáskanna felé. Összetevők: rooitea, alma, körte, narancshéj, szegfűszeg, vanília, mandula, badián, cukorcsillagok, jázmin, bazsarózsa, aroma.
Egy idő után, itt is úgy jártam, mint előző nap a füstőlőkkel, annyit szagláztam, h kb. 10 perc után megtelt az orrom illatokkal, és villogott a felirat "megtelt" . :)))Természetesen, itt is szerettem volna adni a varázssütiből, de itt már elég érdekesen néztek rám. Pedig nem oltottam szomjomat mámoros nedűkkel, mivel én (is) voltam vezető beosztásban.
Rezes társaságnál is érdeklődtünk jó sokat. A végén itt már csak sziporkáztam. Akkora hatalmas kulcsot láttunk, kb. 50cm biztos lehetett. Jó lett volna ahhoz megtalálni a házat. El akarták venni a kedvem, h ekkor jó sok adót kellene fizetnem, persze kivágtam magam, találnék hozzá szponzort is. Nem ment el az eszem, h szponzor nélkül vágok neki a kastély vásárlásnak. No, ehhez hasonló szövegelések folytak.
Hosszas keresgélés után ráleltünk a templomra. Innen már megérzésből mentünk. Zolinak nagyon megtetszettek az óriás méretű csipeszek, nem jött össze a megszerzésük. Egyenlőre. Megpillantottam, fesztiválok idején kedvenc tartózkodási helyeinket, pálinkaház. Nem volt mit tenni, be kellett érnem a látvánnyal és az illattal. Egy szem kóstolónknak ajánlottam egy kuriozumot, sztem nem bánta meg: galagonya pálinka. Izzik a galagonya ruhája...Olyan aranybarnás színű, szinte olajsűrűségű és az íze vajon milyen lehetett? :( A másik helyen már nem csak ajánlottam, de fizettem is, amit szeretne, csak hadd illatoljak... :)))A cigánymeggyre esett a választása, ízlett neki. Ekkor már feltűnt egy jel a célpont felé. Ki volt írva!!!! Móri Borok Háza!!!
Elindultunk a nyíl irányába, találtunk is kettő pincét, az egyikben egy bácsika hegedűn zenélt, kicsit kedveztem füleimnek is, ne csak az orromnak legyen jó napja. Mivel úgy gondoltuk, h tovább már biztos nincs, elindultunk a másik irányba. Mondanom sem kell, rossz ötletnek bizonyult. Igénybe vettem a telefonos segítséget újfent. Nagy nehezen 3 óra elteltével, megannyi kalanddal a tarsolyunkba megérkeztünk.
Zoli szerint olyan, mintha a paradicsomba toppantunk be. Nagyon tetszett a hely, szinte magával ragadott. A teakályha, a szekrények, a szekrények tetején sorakozó befőttek, savanyúságok, lekvárok, réz mozsár, kávédaráló és megannyi régi holmi... A konyha, ahol megbújnak a modern kor vívmányai. Tovább haladva szépen lassan lejutunk a pincébe, majd a legvégén található bortrezorba. Mesés, pazar. Visszamennénk, bár nagyon eljönni sem akartunk - sztem. Welcome food&drink: stílusosan zsíros kenyér lilahagymával, hamuba sült pogácsa még melegen,finom must a póruljártaknak, és még finomabb pálinka a szerencséseknek. Nem bírtunk ellenállni Emőke&Gábor által készített finom paraszttálnak. Így utólag bevallom a szalonna nem férkőzött kedvenc ételeink közé, de gondoltam közben Tibire, ő tuti bevállalta volna. Zoli sorra kóstolta a borokat, Ezerjó, Irsai Olivér. Ebből vásároltunk is. Még a fénykor óta keresem ezt a bort, igaz Szeremley Hubától, de sztem átpártolok ide, ezek után. Edustól kaptunk egy rögtönzött idegenvezetést a Bortrezorhoz, ami az 1700-as évek végéből származó patinás pince legvégében található, ahol megismerhettük és megkóstolhattuk a móri borvidék borait. Kaptunk is egy üveg Móri Ezerjó Barrique 2006-ost. Volt szerencsém másnap megkóstolni, és nagyon ízlett, bár nálam Olivér viszi a pálmát. Sztem érdemes, ide ellátogatni, bejelentkezés alapján, 50főig tudnak fogadni csoportokat. Lassan közeledett Hamupipőke ideje - éjfél - amikor elindultunk hazafele, hosszas búcsúzkodás és némi pogácsa társaságában. Úgy érzem, nem utoljára jártunk itt. Visszafelé menet, még emlékül szedtünk egy-két szál citrom verbénát, szintén régóta keresem, és nem bírtunk ellenállni a mamut csipesznek sem. A nagyszínpad előtt még kareokoztunk a tömeggel - Kikőtök,bár a táncra annyira nem voltam vevő. Tomit megőrökítettük minden szerzeményünkkel, amit az est folyamán begyűjtöttünk.
Azt vettem észre egy idő után, h már csak én vagyok fenn a kocsiban - még szerencse. A fiúkat Győrben kitettem, persze előtte még behajtottam rajtuk a napi ölelés adagomat. Jó nagyot kértem, h az esetleges hiányokat is át tudjam hidalni. Számomra nagyon hosszúnak bizonyult a Kimle-Jánossomorja szakasz, egy idő után már beszélgettem magammal. Jó, nekem ez nem furi, de hihetetlen, h mindig ezen a szakaszon ütöm ki magam.
Úgy érzem érdemes volt az álmomra hallgatni!!! Köszi Apa, h annak idején válaszoltál Velencére! :))))