Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erö is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte
Reggel korán kelés, utolsó finom reggeli elfogyasztása, bepakolás és hosszas búcsúzkodás. Anyu azt mondta Enikőnek, h még meg fog minket unni, annyit fogunk idejárni. :)
Ezen a napon, nagyon nem álltunk meg sehol sem, inkább nyargaltunk hazafelé. Körősfőn viszont kivételt tettek. Téblábolás, mivel hogy már mindenkinek megvettem mindent és úgysem kell semmi. Anyu nem bírt ellenállni a terítőknek, azért egy kisebb darabbal meg is ajándékozta magát.
Már csak kb. 10-15 perc maradt a vásárlási időből, mikor is megpillantottunk a másik oldalon egy hívogató standot. "átfutottunk" - nálam a futás még képlékeny dolog volt vasárnap is. :) Csupa-csupa tulipán mintás ládika, szék, szekrény, keret stb, kalotaszegi mintákkal. Úgy éreztem, h innét üreskézzel nem mehetek haza. Az egyik szekrény leghátsó legkisebb kis ládikóját szedtem elő, majd kérdem a nénikét, h mennyi lenne. Azt mondja nem eladó. Na ez frankó. De tudtam, h innét vmit vinnem kell. Ráleltem, kifizettem, de az Imre már akkor húzta a dudát, menni kellett. Sajnos, nem tudtunk még beszélgetni és tátogni tovább. De ott volt velem, amit ott meg kellett vennem. Így utólag inkább azt mondanám, h ajándék magamtól magamnak, h véghez vittem azt, amit célul tűztem ki. Akárhányszor ránézek a ládikóra eszembe jutnak a szenvedések, de természetesen a jó dolgok is. :)
A csajokat 6 óra tájékán raktuk le Budapesten, ekkor elfoglaltam a helyüket. Mert ugye nem legyen már jó nekem, h csak egy bajjal kell küzdenem, még a duplájára dagadt mindkét lábam a buszozásban. Kiru. Azt már kenegethettem akármivel, nem apadt le.
Az egyik megállóban az Atya a Zitától érdeklődött, h merre van, mivel foglalkozik ill. gratulál neki is, h sikerült megtenni ezt a nem mindennapi dolgot. Majd a Zita szerényen közölte, h egy bűne van, nincs megkeresztelve. Az Atya felajánlotta neki, h ezt a bűnét helyrehozza, megkereszteli, ha gondolja. A következő megállóig eldöntötte, h elfogadja ezt a megtiszteltetést és felkért engem, h legyek a keresztanyja, aki elhozta az útra és akivel megtette ezt az utat. Elfogadtam és nagyon örültem neki. :)
Mivel, mi a Hargitára nem tudtunk felmenni, mert akkor épp párhuzamos programunkon vettünk részt - zarándoklat - nem hallottuk Gizi által szavalt Wass Albert verset. Anyu kérte, h szavalja el nekünk, de azt mondta, h most nem tudja, inkább meghív minket a május 21-én tartandó Wass Albert estre Ménfőcsanakra.
Míg mi pénteken szenvedtünk, addig a csoport többi tagjának is kijutott a jóból. :) A Madarasi Hargita 1800 méteres magasságába kapaszkodtak fel. Persze, nem a két lábukon, hanem traktorral szállították fel őket és egy dbon kellett gyalogolniuk a fél méteres hóban. Anyu csak úgy mondta, h olyan volt, mint a Deltában. El tudom képzelni, a látvány sztem kárpótolta őket mindenért.
Ezután még megnézték a Zeteváraljai víztározót ill. ellátogattak Sütő András alkotóházába is Sikaszóra. Mit ne mondjak én is tudtam volna ott alkotni, olyan gyöngyőrű helyen van, legalábbis a képek alapján. Talán majd egyszer mi is eljutunk oda. :) (Sikaszóra még rákeresek, emberibb időben. )
Csanakra értünk, a többiek kipakoltak és itt is hosszas búcsúzkodás következett és úgy váltunk el, h reméljük mihamarább találkozunk.
Tovább vágtattunk Dunaszegre, ahol átcuccoltunk gyors a kisjárgányomba és irány haza, este 9re haza is értünk, ahogy mindig is. :)
Utózöngék ET tollából:
Zitun csak ámulok és bámulok, ezáltan még spécibb lett az élmény.
az meg, hogy KingaTúrsz keresztanya lesz, igazán mókás.
mi a Ducival majd tartjuk a gyertyát és elénekeljük Zitu kedvenc dalát, a vezércsillagosat, addig edzenem kell a hangomat, mert áltiskola óta kiestem a gyakorlatból.
gyorsan +néztem a labarumot, odalent, mit is jelent...
csak azt nem értem, hogy egy hadizászló miért 30 kiló---
nem túl praktikus, még azt is cipelni a csata kellős közepén, meg mégha páncél is van.
itt valami titok lappang. jövőre közelebb férkőzünk és belesünk a labarum "szoknyája alá" :o)
okés, csak vicceltem. nem illett egy zarándokhoz, na jó, talán egy jó adag humorral "megáldotthoz" igen.
versikém a témában:
mi is az a labarum?/
igazán nagy skandallum,/
hogy ily tudatlanok vagyunk!/
jövőre majd osonunk/
az ereklyéhez közelebb/
s lesz is majd nagy döbbenet!
Enikő: gondoltam beleraklak ide a csajok közé, hogy te is lássad, mi folyik. sokszor irogatunk imígyen, ha van idő...meg ha nincsen, akkor is.
Mégegyszer köszönet mindenért. Asszem mindig olyan, mintha hazamennénk, amikor nálad vagyunk.
Jó, hogy ott is van egy otthonunk.
összefoglalva:
KingaTúrsz kis csapata legyúrta/
50 kilóméter volt a túra/
nem ki teljesítmény volt./
a zarándok meg olykor morc,/
ezt is megtanultam én./
jó volt a somlyói domb tetején.
Ja és felhatalmaztak, h beszúrhatom a pénteki sztorit is. Mikor levált a pázmányos társaság, kicsit kevesebben lettünk és Ági félhangosan és jó kedvvel közli, h mindjárt szól a spirituális vezetőnk, h 4es alakzatba fejlődjünk fel. Erre ET hátranéz és ott látja a Tisztit, arcáról is lefagyott a mosoly, majd Tiszti Ágihoz lépett, kezett fogott vele és közölte, h mindannyian emberek vagyunk. Természetesen Ági rögvest bocsánatot kért.
Lányok, ha nem így volt javítsatok ki a pontos sztorival!!!! És ha van még, írjátok és beleteszem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése