...bár volt amikor nem, de erről majd útközben. :) Már megint mást csinálok, mint amit kellene, de hát most van ihlet, most kell írni. :))) Ihlet gyanánt egy kis népzene - imádom - Bartók Album (Muzsikás) és egy kis maradék hp - akácmézes szilva. :))))
Szerettem volna világosba az Őrségbe érni, rémlett, h elég vadregényes tájon kell végig kocsikáznom, ráadásul egyedül. Természetesen, megint késve indultam, fél órással. Keresztlányaimtól sem tudtam szabadulni egy könnyen, az igazat megvallva, annyira nem is akartam. De menni kellett, mert ugye, nem tudok leérni csak úgy egyszerűen, mindig be kell iktatnom még jó pár progit. Egy picivel előbb indultam el, mint ahogy Sárváron kellett volna lennem, és persze ott is többet időztem, mint amennyit engedélyeztem magamnak.
Megdumáltak, h válasszam a rövidebb, ám de szebb tájat, és az sem volt elhanyagolható, h forgalom és rend őrei mentes volt. Körmenden még betértem egy-két hiányzó kellékért, majd folytattam az utat. Természetesen igénybe kellett vennem a telefonos segítséget, újfent, mert nagyon nem rémlett, h merre is kell menjek.
Beértem a vadregényes tájra, hát kissé be voltam tojva, egyedül a szürkületben, térerő néhol nuku, nagy ritkán egy-két autó elsuhant mellettem. A távolban viszont megláttam 2 őzikét az út felé szökkenni, itt aztán végképp parázás, talán reflexből egy villantás - bár lehet, h nem ez a legmegfelelőbb mozzanat - sok-sok kérés, h húzodjanak inkább lejjebb, visszább, mindenki így lesz jó. Szerencsére lehúzodtak. Gyors hívtam Apát, h mi tévő legyek, ha még egyszer ilyen eset lesz, persze nem hallottam semmit. Oldalra nézni nem mertem, úgy mentem, mint a lovak, szemellenzővel. Közben szidtam magam, h miért kellett megint csúszással indulni?! Békuci is öngyilkos akart lenni, az igazat megvallva nem tudom, h sikerült-e neki. Csökkentettem a sebességet, majd a térerő is visszatért, a telefon is csörgött, és onnantól kezdve míg meg nem érkeztem telefonos segítséggel közelítettem meg a célpontot. Mondanom se kell, amúgy csodálatos ez a táj, de nem sötétben és egyedül. Minden kocsiban többen ültek, csak nálam voltam egyedül. :((( A sötétségből ismerős arcok bukkantak fel, gyors össze is szedtem őket, a kölyköket, visszavittem a szállásra, lecuccolás, majd visszaindulás a tóhoz. Újabb vadregényes séta,de szerencsére mindez kb. 500 m volt, de Tibi gondoskodott az adrenalin szint növekedésről. Blair Witch-Ideglelés, reinkarnáció, karma, egyszer meg kell halni stb. szövegekkel, teliholddal az égen közelítettünk a Vadása-tóhoz. Lassacskán a társaság harmadik része is bevillant, örültem, mert legalább kocsival mentünk vissza. Bár akkor még nem tudtam, h mégegyszer megteszem ezt az utat. Újból szállás, csevegés és természetesen iszogatás. Hoztam külföldi utamról egy-két jó itókát, Balzsamot Kárpátaljáról, jó kis erős szilvapálinkát, egy kis házi készítésű diólikőrt és ráleltem a kapolcsi italunkra is: akácmézes szilvapálinka. Mondanom sem kell ez fogyott el először. Apa megéhezett egy lószunyogra, szinte röptében be is kapta, gondoltam lencsevégre kapom. Most még sikerült, pár kocka kimaradt az életemből, és az átadás-átvétel közben is, és már csak arra emlékszem, h a fényképezőgépem a földön hever. Szegényem, kárász életű volt, de nagyon remélem, h újra tudják éleszteni, mivel imádom!!!
Pár pillanatnyi kétségbeesés, majd újra buli. Egyesek úgy gondolták, h jó buli lenne egy kis éjszakai fürdőzés, irány a Vadása-tó! Éjjel 1-1/2 2 fele. Újra át a sötét erdőn. :) Bár most már 4en bolyongtunk, igaz, betonoson mentünk, nem benn a dzsungelben, még szerencse. Lehet, h még ott bolyonganék. :) Fürdés nem lett, mert nem találtak megfelelő lemenetet és talán túl sötét is volt. Visszagyaloglás. Augusztus révén hullócsillaglesés volt a köv progi. Bár csak a szülőknek. Apa amúgy is kinn aludt volna, mivel elég szűkösnek bizonyult a pótágyas variáció. Néztem-néztem az eget, egyszercsak azt vettem észre, h elaludtam. Hajnali 3/4 7kor harangszóra ébredtem, no meg kakas kukorékolásra, ekkor betipegtem a szobába, vendégágyformáció, majd 2 óra múlva normál ágy. Itt olyan Hófehérke feelingem volt.
Úgy döntöttünk, h mielőtt bemennék Szombathelyre, előtte grillezünk. Igen ám, de a grill egy fa/nád filagora alatt állott, nagyon nehezen sikerült beizzítani a tűzet, húsi is nagy sokára lett. Természetesen Apa már nagyon nyugtalan volt, húsi a grillre, kissé el is égett, ez még nem is lett volna gond, de miután szerettem volna rátenni a második adagot, kifolyt az olaj. Rá a tűzre, belobbant. 3an álltunk ott, tanakodtunk, h mi tévők is legyünk. Szó szót követett: most mi lesz - azt mondták van poroltó - de hol van - vizet esetleg - olajra vizet, hülyeség. Közbe-közbe kémleltük a lángot is meddig csap fel, szerencsére nem érte el a tetőt. De csak álltunk, semmit nem tettünk, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan csillapodott is a tűz. Hááát, egy dbig nem kaptam szikrát. Jobbnak láttuk a hús többi részét később megsütni egyéb formációban, gáztűzhely vagy etwas. Nagy nehezen felszívtuk magunkat és megiramodtunk Szombathelyre a Savaria Karneválra. Nem gondoltam volna, még idén eljutok oda is.
Természetesen útközben, a Szerek Fesztiválja keretén belül, megnéztünk egy Nyitott portát, és mi más lehetett volna, egy pálinkafőzde, Viszákon. Láttunk, kóstoltunk, majd odébb álltunk. Szombathelyen, új emberekkel sikerült talizni Apa révén. Elméletileg készült rólunk fotó is, amit a www.nyugat.hu oldalon lehet megtekinteni. - kerestem miután hazaértünk, de nem találtam :( - Természetesen, itt is megtaláltuk a pálinkát, pult alól kaptunk olajos zöld diót. Nem akarták nekünk adni a maradékot, mondván még kell másoknak is. Bár sztem, ha a végén már 6ot kérünk, akkor simán elfogy. Mindegy. Közölték, ha másnap délig a szeszfőzdébe megyünk, akkor ott kóstolhatunk és vásárolhatunk is. Hát amilyen állapotban voltunk, nem bírtam volna tutira ígérni, h vasárnap délig odaérünk. Persze, nem csak pálinkát ittunk, de 90%ban igen, hanem finom bort is, méz- és mazsolabort is. Naggggyyyon fincsi volt, csak kár hogy olyan drága. Felszívóként langallót ettünk, kellett mert gáz lett volna. Közben bemutattuk a "családot" is, sajnos nem volt teljes a létszám, mivel az egyik kölyök dolgozott, mert ugye vkinek azt is kell. Késő estig bolyongtunk a Savarian, lopva a karneváli felvonulást is láttuk, majd irány haza, hosszas várakozás után. Megint a vadregényes tájon át, Apa úgy gondolta, h izgalmat visz az életünkbe, és egy pillanatra lekapcsolta a haladó autó lámpását, és mintha a fiúk összebeszéltek volna, Tibi újra elkezdte a reinkarnáció-halál témát. Hááát, sztem a szívem egy pillanaterejéig meg is állt...
Hazaértünk, süssük meg a maradék húst projekt következett, de már tábortűz formációban a ház tövében. Apránként sikerült mindent kihordani. Szombat éjjel hidegebbnek éreztem az éjszakát, mint előző este. Előkerültek polifomok, plédek, hálózsák. A hús persze, megint odaégett, de azért elfogyott és nem volt semmi veszélyben. Megint jó lett volna hullócsillagot nézni, de fa alá sikerült "megágyazni" így ez nem jött össze, no meg álom sem a szememre, csak hébe-hóba. A kölykök megint a szobát választották alvásul, én újra neki futottam a szabadégnek. Nem is lett volna probléma, ha nem olyan kifinomult a hallásom. Először Apa horkolásával küzdöttem, majd vmi kaparászást hallottam a pajta imitáció felől, aztán furi hangokat az erdő felől. Volt mikor direkt már kértem, h a horkolás elnyomja a hangokat. Hogy miért nem mentem be a szobába, mivel ott meleg volt, és kis helyen nagy horkolás, elég gázos. Bosszantott, h mellettem halál nyugalomba alukálnak, én meg nem tudtam, akárhogy is akartam volna. Nem kellett becsuknom a szemem, h nehogy bejöjjön az álmosság, mivel még a közelembe se járt. Mikor a kaparó hang már a fejem környékén járt, akkor összecuccoltam és bementem a szobába. Iszonyat meleg volt, és persze zaj is, de szerencsére eszembe jutott, h van ám én nékem füldugóm. Nagy nehezen megtaláltam, próbáltam álmot csalni a szememre, és szakaszosan sikerült is aludnom. Iszonyat éjszakám volt. Nem is tudtam aludni csak reggel 7ig. Nem ismertem magamra, jó időnek tűnt, így hát kimentem a filagora alá telefonálni. Követtem Anett példáját, akinek a hétvégén szinte a fülére ragadt a telefon. :) Apát a kakas ébresztette, bár sztem ha tovább ingerelte volna, lehet, h az lett volna a kakas utolsó reggele. Megúszta.
Papírforma szerint 10ig kellett volna elhagyni a lakosztályt, de kb. 12kor csörögtünk a háziakra, h szeretnénk menni, jöjjenek hadd fizessünk. Addig szó szerint döglés volt, 200%os punnyadás. Maradék lekvár, bodzaszörp, kenyér elfogyasztása reggeliként. Bocs, volt aki sportolt is, tollasoztak az ifjak. :) Sztem, ha 1 hétig itt lettünk volna, akkor tuti, h 2 hét kellett volna, h összeszedjem magam, h újra a "dolgos" hétköznapokba kerüljek. Fizetés után, irány a tó, ha már itt vagyunk, a víz imádók had mártozzanak meg a vízben is. Családi jegyet kaptunk, mivel nekem nem füllik a fogam a vízhez, fürdés formájában. Barátnőm szavaival élve, ha az Isten azt akarta volna, h vízbe legyek, akkor hal lettem volna - vagy vmi ilyesmi duma. Így én kihagytam ezt a programot. Kőkemény 300Ft-ért 2x megmártoztak a hideg vízben, majd - ahogy strandoláskor szokás - irány kajálni. Szezon vége révén már csak melegszenyó jutott, palacsinta, és egy kis kávé, ami sztem finom volt, apa szerint nem, de hát ízlések pofonok. Még egy kis szieszta, majd fájdalmas búcsú, következő progi lebeszélése, ami lakásavató Székesfehérvárott, kb. 1 hónap múlva. Természetesen, mint mindig mindenkinek a lelkére kötöttem, h tessék vmilyen formációban üzenni, ha hazaért. Közben kicsit bosszantott, h annyira nem parázok a gép miatt, biztos vmi oka van ennek is. Persze, apa is megnyugtatott, h kifizeti a javítást, vagy ha ez nem jön össze, vesz nekem egy új gépet. Az igazat megvallva, jobban örülnék, ha garanciálisan megjavítanák és ezentúl jobban vigyázunk könnyen leamortizálható gépekre. F5kor elváltunk, persze a kölykök még betértek Siófokra pancsizni és naplementét nézni, persze hogy addigra bedugult az M7es, így Hamupipőke módjára értek haza. De a lényeg - a kacsák előtt mindig legyen víz helyett - hogy mindenki szerencsésen megérkezett. Este még gyors megkerestem újdonsült ismerőseinket az iwiwen és megbeszéltük, h a lakásavatóra vmi finom sárkányfüves kaját készítünk...
ha esetleg vmi kimaradt, kérem a résztvevőket jelezzék és pótoljuk... :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése