Péntek reggel szinte a Deltában éreztem magam. A hó szinte vizszíntesen esett, fújt a szél, kapaszkodtam a kormányba, és erőteljesen koncentráltam, h a nyomba maradjak. Hazaértem, nagy nehezen. Gyorsan sokat aludtam, mert persze összepakolva még nem volt. Nem erősségem a pakolás. Mikor megláttam az ellátmányt, azt hittem dobok egy hátast. Még hozzá gondoltam az Anett ajándékát, nem nehéz, de irtózatosan nagy, no és még az én hátizsákom. Nem tudom, h hogyan gondoltam, h még sütit is sütök?! Ez megint a nem gondolok bele szindróma. Kb. fél éves kihagyás után újra sikerült tömegközlekedésre szállni. A vonatra csak csupán 1 órát kellett várnom, a többször használatos kártyámat már nem tudtam igénybe venni. Csapnivaló hamisító vagyok. :) Azt hiszem, spontaneitásom szabira ment, nem követtem megérzéseimet. Sebaj. Anettot sikerült meglátnom az utolsó pillanatban. Közöltem velem, h innét már ő viszi a legnagyobb csomagot, ami amúgy is az övé. Kibontani nem lehetett, mivel nem tudtuk volna visszacsomagolni, így már teljesen kilyukadt az oldala, mire felértünk a naffaluba. Természetesen a mézes skorpióm most jelentkezett, h felém járna. Szinte éreztem. Tolni kellett a találkozást. Megérkezés, lecuccolás, bevásárlás, csevegés, evés, elindulás.
Úgy döntöttünk, hűek leszünk önmagunkhoz. Ha Bpn járok - hála Eszternek - előnyben részesítjük a két lábunkat a tömegközlekedésnél. Most is így tettünk. De át kellett kelnünk az Alagúton. NEM AJÁNLOM SENKINEK SEM!!!!! Iszonyat volt. Delta 2. Alig bírtam ki. De átjutottunk, még élek. Viszont a szervezetemet elég rendesen megkeverte. Azon filoztunk, h esetleg felszállunk a 78asra, de nem jött, így mentünk tovább gyalogszerrel. Igen ám, de az idő is haladt, és a reiki is dolgozott. Voltak pillanatok, mikor a jobban hasonlítottam egy kérdőjelre, mint saját magamra. Iszonyatosan görcsölt a hasam. Megérkeztünk. Elveim ellenére, h az estét még talán élvezni is tudjam, gyógyszert vettem be. :( Tömegközlekedés, majd séta jó kis helyeken. Irány a koncert helyszíne. Először és - sajnos - utoljára jártam itt, Almássy téri szabadidőközpont. Megszűnik. Mivel eladják. Tudom nem így kell írni: szájentológiai egyház veszi meg. Találhatott volna magának jobb helyet is. Takáts Eszter koncertre igyekeztünk, de közölték, h még van kb. 3/4 - 1 óránk. Útközben felfedeztünk egy teaházat, visszamentünk. Nagyon jó kis hely, a csajok lightosabb formációkat választottak, nem úgy, mint én: spicy ginger. Hát az olyan gyömbéres volt, h már csípett is, de mindezek ellenére finom is. Szinte már elkésve éreztük magunkat, de még kb. 1 órát kellett várni a művésznőre. Beléptünk az ismeretlen helyre. Érdekes, mit ne mondjak. De mégis tetszett, olyan tipikus klub helyiség, de kurci hideg volt. Mi gyanútlanul levettük a kabátunkat, nem kellett volna. Bár én rétegesen öltözködtem, egy kicsit mégis fáztam. Kaptunk ízelítőt klasszikus rajzfilmekből is, egy-két zeneszám között, mint pl. Egér a Marson, Mézga család, Kukori és Kotkoda, Tv Maci. Többre nem emlékszem. Fél 1re sikerült is ágyba kerülni.
Szombat elég mozgalmasnak ígérkezett. Jó pár elintéznivalóval. Szerencsére a "ma" érkezőkért nem kellett kimenni a keletibe, nem tudom, h hogyan értünk volna még oda is. Szintén gyalogszerrel elindultunk a Kreatív Hobby-ba, tök jó kis üvegeket láttam, csak az a baj, h elég rendesen megdobnák a lekvárjaim árát, így ez nem kivitelezhető. Majd nagy nehezen - telefonos segítséggel - sikerült rálelni a Keserédes (www.keseredes.hu) csokiboltra, amiről már annyit olvastam a blogokban. Felhívtam a szimpla tudakozót, h a címet szeretném megtudni, mire a nő visszakérdez, esetleg címet nem tud?! Majd a tudakozó pluszon már felkészültebbek voltak. Megtaláltuk. Ittunk finom forrócsokit. Természetesen, itt is a fűszerest - gyömbér v fahéj - választottam. Még tátongtunk kicsit, aztán irány a következő állomás: Vásárcsarnok. Hadd csábuljak. Sikerült vásárolnom, bár nem állt szándékomban: aszalt paradicsomot, és galagonyát. Na ez megint jó volt. Mondom a kofának, h 10dkg-t kérek, előveszi a zacsit, és csak rakja-rakja, meg sem áll az 1 kgig. Mondom neki, nekem ennyi nem kell. Mire ő: odaadom 3eFtért. Nekem nem kell. Kettőezerért, azért sem kell, aztán elhoztam 1kg galagonyát 1500Ftért a 4000Ft helyett. Megtudtam, h a Mátrában már havazik, és ott szedig az erdőkben, a kökény, amit árulnak nemesített, és egy újabb csipkebogyólekvár elkészítési módot. Idősprolósabb, előző este megfőzi, hagyja duzzadni a vízben, majd átpasszírozza 2x, lekvársűrűségre főzi, cukor bele, üvegbe majd dunszt és kész. Elvárnak minket a karácsonyi vásárba is. Hát, ahogy kinéz, nem hiszem, h odaérek. Sajnos. Szabadság-hídon át, villamosra fel, ebéd, irány a Titanic.
Számomra, feledhető volt, annak ellenére is, h felkészítettek, h ne legyek elájulva tőle. Sztem, kicsit sok érte a 4eFt. Amúgy érdekes volt. John Harper tiszteletes beszállókártyáját kaptam meg, másodosztályra, és nem éltem túl jéghegyet. Mindent szorgosan elolvastam, bár néha idegesített a tömeg.
Összeszedtük a többieket és irány a Tibi, dvdzni. Most nem készültem kajával, csak egy kisebb ibrik zsírt hoztam, biztos, ami biztos alapon. No meg, a mézes-barack pálinkát, ami kicsit megcsúszott, Fehérvárra készült...Dvdzés elmaradt, helyette házibuli kerekedett, kevésbé publikus képekkel, és videó anyaggal. Még szerencse, h olyan nagy formátumokat, képtelenség neten elküldeni. :))) Megmarad nekem, zsarolásnak. :))) Úgy igazán nagy dolgok nem történtek, Tibi nem emlékszik semmire, Robi viszont látta az aznap elfogyasztott étkeket, Laci szolidaritást vállalt vele. Egyre több a józan lélek a társaságban(Kriszti, Zita) az Anett - mint utólag kiderült - iszogatott egy-két pohárkával, Csilla idő előtt kiütötte magát. Vmilyen szinten érthető, 12 óra meló után, 0 óra alvás, egésznap mászkálás, este buli. Én sem hoztam a formám, minimális iddogálás, talán bennem volt, h még kb. 1 órát kell utazni a szállásig, és vhogy nem túl biztató enyhén illuminált állapotban. Már nem tudom, h hogyan milyen aprópóból maradt meg, " bármit kérhetek/kérdezhetek" a Robitól. Hát ezt a kérést, nem lehet elhamarkodni, jól meg kell gondolni. :))))) Fél kettőkör elbúcsúztunk a többiektől, és irány "haza".
Másnap elméletileg 10kor találkoztunk volna a Keletinél és irány a Bolha. De az Eszterék visszamondták, tanulni és függönyt mosni címmel,de n2kor együtt ebéd. No, semmi se lett belőle. Kb. délre értünk a Bolhára, leadtam az anyagot, csevegtem, persze eleredt az eső, sokat nem lehetett császkálni. Megtudtam, h idővel Mák is abbahagyja ezt a tevékenységi kört, de talán még tavaszt kihúzza. Stílusosan egy ebéddel zártuk a közös hétvégét, de nem a teljes társasággal. Tibi túlságosan elpilledt. Az Opera mögötti vhányadik utcában sikerült találni egy jó kis "éttermet" Magic Music pub címmel. Finom kaja, jó kiszolgálás, csak kár hogy bezsibbadtam előtte. Bár itthon már összállt a kép. Kivételesen, látás problémáim voltak, nem akartam meglátni dolgokat, amiket meg kellene. Most már tudom, mik ezek, és ennek függvényében lépek tovább. No de, mivel kéznél volt a kezem, rásegítettem...
Útközben még kaptam egy rossz hírt, egy idő már elkönyveltem ezt a napot ilyennek. Állomásnál búcsúzkodás, csomag összeszedés, felpakolás, elindulás, megérkezés hulla fáradtan. Másnap egésznap alvás...de ez már egy másik történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése