Szóval, n2kor első állomás, Csillát vettem fel az erdő közepén. :) Nem ám, csak olyan helyen lakik, mintha erdőbe mennénk. Először, mikor a többiekkel mentem arra, megijedtek, h hova is viszem őket, éjnek éjjelén?! Lenyomták a kocsiba a gombokat, h senki be ne tudjon ugorni, persze még rátettem egy lapáttal is, h azt se tudom, merre kell menni. Most, jóval kisebb sporttáskával jött, mint szokott, paráztam is, mert a nagy nem fért volna be. A Zita, mivel már rég volt velünk, lehet, h nem emlékezett, h nem érek oda időbe sehova sem, már csörgött, h merre is járunk. Becuccolás, és indulás, persze még egy állomás Győrben, itt már csak adtam le cuccost, üvegek is lettek volna, de az már nem fért volna be. :( Pér előtt megfigyeltem, h hol is vágtak meg engem, vagy jogos volt-e. Sajnos, igen. Onnantól kezdve, már ismeretlen tájakon jártunk, Fehérvárra beérkezve, csak egy kicsit tévelyedtünk el, de felismertem a helyzetet és gyors megfordultam. Persze, idő előtt eszembe jutott, h az itinert, ami elég kezdetleges, de nagyon is jól értelmezhető, vagy otthon hagytam, vagy hátul lapul a táskámban. Itthon megtaláltam, a táskám oldalába. Úgyhogy, emlékezetből mentem. Szerencsére, telefonos segítséget nem kellett igénybe venni. :) Megérkeztünk, mi elsőként, mivel Tibi barátunk később indult és persze, h hozta a formáját, ő kicsit jobban, mint én, eltévedt.
Megérkeztünk, előre mentem, felderítettem a terepet, addig a többiek várakoztak. Mikor már tudtam, h jó helyen járok, egy csöppet megfeledkeztem a kocsiban várakozókról, körbejártam a házat, kicsit csevegtem, aztán szóltam nekik, h jöhetnek, ha akarnak. De nem értem, h miért nem „szaladtak be” egyszerre, üdvözölni Apát. Kocsiban, kocsi mellett várakozás, majd a „vendéglátó” jött ki és invitálta a társaságot. De a lelkünkre kötötte, h ide senki sem vendégségbe jön, hanem mintha otthon lennénk. Találkoztunk az első idegennel – nekünk az, bár már hallottunk és láttuk is képen – Tomival. Miután ő odébb állt, bejártam a járgányommal, kipakolás. Közben befutott Öcsi is, meghozta a tárcsát. Miután elindultunk összeszedni néhány cuccot – mikro stb – akkor újra megjelent, husikkal. Ekkor már megvillant az agyamba, h minek is kotyvasztottam annyit. Na mindegy. Beszerző körút, egyeztetés Czeáékkal, közben a Tibiék is odaértek, no meg mi vissza. Láttuk egy pillanat erejéig a sárkányhajósokat is. Még szerencse, h jó a vizuális készségem, mivel másnap oda kellett találnom, minden segítség nélkül. Míg a többiek zenét csiholtak és ismerkedtek egymással, addig mi átmentünk a Lidlibe felmosóért, de persze minden mást vettünk, csak azt nem. Időközben elvetettük, h mielőtt jön a jónép fel is mosunk. Helyette vettünk még husit, fűszert, olajat, vizet stb. Mikor úgyahogy együtt volt a család - sajnálatos módon Anett nem tudott velünk lenni, egyéb elfoglaltsága miatt – és az új ismerősök, megittuk a Limoncellot. Közben, hús pácolás, kloffolás késsel, ahogy Bandi a hegyen szokta volt tenni, és kb. annyi és olyan lehetőséggel hús pácolás. Miközben ténykedtem, kezdtek szállingózni az emberek, Noja, Berci és Laci. Most aztán már szakaszos emlékezőmre hagyatkozom, mivel képek még nincsenek. Vagyis csak az, ami nekem, de az édes kevés. Miután megmelegítettük a stök krémlevest, merítőkanál hiányában poharat hívtam segítségül és úgy kerültek poharakba. Mint a River Cottage-ban. :) Jajj, közben telefonos segítséget kértem, h esetleg vmilyen más formában elkészíteni a tarját, mint ahogy én gondoltam, persze, megint vmi extraság lett volna belőle. Finom lett volna, csak sajnos addigra már máshol jártam. Szóval, próbáltam rögzíteni a receptet és az elkészítési módot. Segítségül hívtam a Józan Lelket – Zitát – hogy majd az ő segítségével elkészítjük. Készen volt a massza, lassan már a tűz is lobogott, az volt a baj, h közben többen jöttek – Pisti, Matyi, Nándi, Pumukli, közben gondolkodom még a neveken is - és mindenkivel kellett vmi finomságot inni pl. jégert, pálinkát, de legfőképp mézes páleszt, no és persze a vörös bor is ott pihent az asztalon. Most csak úgy csikorognak az agytekervényeim, h mik is történtek valójában. Bevillanások vannak, úgyhogy ha nem sorrendbe van, akkor sorry. Ezért is kell többször átolvasni, mivel van ami csak másnap jut eszembe, ilyen pl. a vasutas csaj története. Ahogy elnézem, már ez sem maradhat ki, ahogy a Tesco túrák sem. Most akadtak más tervezők is, akiket nem a kis vasút, hanem inkább a "terep" felfedezése, megrajzolhatósága vonzott. :) Azt tudom, h apa kapott egy 2dl Zsindelyes páleszt, betettem a hűtőbe, reggelre már nyoma sem volt…Ha minden igaz, a Matyi hozta. Ugyancsak apa úgy döntött, h már most el kezdi a ház szétverését, metlaki feltörésével próbálkozott, de csak pár kép elkészítéséig jutott. :)
Csevegtem, sokat, ahogy nézem a képeket a többiek dervis táncot is lejtettek, Doors zenéje rémlik úgy istenigazából. Eltűntem telefonozni, mint utólag kiderült kerestek is, Csilla, Zita. Kinn voltam a ház előtt, de mások úgy tudják, h a padláson voltam fenn. Nincs kizárva, de sztem nem merészkedtem fel. Jujj, nagyon rendi volt az Öcsi, mikor is, az első szóra, felfutott a padlásra és lehozta nekem a virágos-csatos üveget. Szintén Öcsi invitált vízi túrára, hááát 20%ra felkúszott az esély, h egyszer majd én is eljutok egy ilyenre. Azt mondták, h ők nem borulnak, de ahogy a képeket néztem – flickr-en – nem ez jött le… :)Bár abban a csónakban a Matyi-Robi-Tomi-Noja ült, úgyhogy lehet, h az Öcsi nem borul… :) Kaptam infot a mászásról, búvárkodásról. Kiderült, h más is ír naplót, lassan már 3 éve, de nem adja ki magát a nagyközönségnek. Időközben, mielőtt a népesség megnövekedett a régi fehérvári ismeretségem elköszönt, mondván még jelenésük van a tűzijátékon. Örültem, h találkoztunk, viszont Rita velük tartott, mondván kíváncsi a tűzijátékra. Pár órával később jött sms, h ő marad velük, nem jön vissza, pedig nem tudja, milyen jó buliról maradt le. Most bevillant a Szabolcs is, vele is beszéltem, de sztem tényleg csak pár szót. Később betoppant még egy 4es társaság, akik el akarták invitálni a fiúkat, vmi H betűs helyre. De ők maradtak.
Kiderült, sztem már csak másnap, h a mézes-erőspistás-fokhagymás masszát, amit a hús készre sülése előtt pár perccel kellett volna rákenni a tarjára, a baconszalonnával betekert virslire tették. Kicsit érdekes íze lehetett. Az az igazság, h én nem ettem belőle. Néha, betévedtem, jó kis padlizsánkrémes kenyérrel próbáltam felszívni az alkoholt. Egy idő után már a tűz mellől jártam be a hűtőbe a borocskámért. Az sem volt semmi, asztal-karnis-seprűmaradék égetés, kis fejszével célba dobás (= lapát lapogatás), felfújt lufi széttaposása (= petárda zaj), Tibi által tűz felszentelése. :))) 5 óra tájékán már csak 4en ücsörögtünk a tűz mellett, majd arra jutottunk, h ideje lenne lefeküdni. Itt jön a képbe a plussz 2 hálózsák, a fiúk is maradtak. Tibi, Csilla, Robi már aludtak, vagyis inkább próbáltak, mivel mi kicsit hangosak voltunk. Vki lenyúlta a hálózsákom, így vmi kisebbet sikerült megnyernem. A ház legkisebb helységében lévő szolgáltató egységet is sikerült leamortizálni, annyira, h egyéb szükségleteinket a természet lágy ölén kellett végrehajtani. :) Nagy nehezen vízszintbe helyezkedtünk, mikor a szokásos horkolásra lettünk figyelmesek. Kiderült, h talán mind a 3 emberke horkolt. De másnap megtudtam, h Robi fenn volt, csak ezt nem tudatta velünk, mert tuti, h akkor nem hagytuk volna tovább aludni. :) Elcsendesedés egy pillanat erejéig, majd elrettentés Nándi és Matyi részéről: szellemek vannak itt, ebben a szobában meghalt az öregasszony, a másikban meg vki felakasztotta magát, a Zita megelégelte a dolgokat, felkapcsolta a villanyt, nekem az nem tesz jót, ha kissé forog a világ; fogtuk magunkat Zita + én, átmentünk a kis szobába. Abban a pillanatban sarkon is fordultunk, mert vki felszentelte a szobát, irány a szellemvilágba, mire én: bonyolult eset vagyok, úgyhogy visszajöttem, vissza a fiúk közé. Így utólag bevallom, örülök, h a Nándi, nem kúszott a Zita után, mivel kurcira fáztam és szerencsére nem volt tőlem messze hálózsákügyileg. Matyi viszont nem hagyta abba a dolgokat, hangokat hallott, női hangokat, lehet, annyit ivott, h már képzelődött is?! Vagy nála lehet így ütközik ki az illumináltság. :) Nagy nehezen elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése