Vasárnap reggel, túrós puliszkát kaptunk reggelire.
Kirándulósra vettük a formát, első megállónk Székelyudvarhelyen a Jézus szíve kápolna volt.
Egy legenda szerint akápona helyén vmikor pogány oltár volt. Ide jártak áldozni a tuhudunok, akiket Tuhutum vezérről neveztek így. A szemben lévő dombon emelkedett Budvár, ahol már keresztény vitézek laktak. Ezek egyszer meglesték a pogányok szertartását és a vár leghíresebb íjásza "Jézust" kiátva kiröpítette a nyílvesszőjét. A pogányok ijedtükben keresztényekké lettek, és ők is "Jézus"-t kiáltották. Ezt látva a keresztények, a csodás lövés és a megtérés emlékére a pogány oltár helyére kápolnát épíetettek és azt Jézus-kápolnának nevezték el.
Egy másik legenda szerint a tatárdúlás idejére tehető ez a csodás esemény. A környék népe a tatárok elől a Budvárba menekült és hősiesen védte magát, azonban a tatárok körülvették a várat és ki akarták éheztetni a védőket. A kán sátra éppen ott állt, ahol ma a kápolna. Előtte pöffeszkedett a tatár vezér. A helybéliek élelme és már kitartása fogytán volt, mikor egy híres íjász Jézust hívta segítségül, megfeszítette íját, kirepítette nyílvesszőjét a tatárok felé és egyenesen szíven találta a kán vezért. A megijedt tatárok szétfutottak, a várbeli nép pedig a megmenekülés emlékére egy kápolnát épített pontosan arra a helyre, ahol a tatár vezért halt meg.
A művészettörténészek többsége a kápolna építési idejéta XIII. századra teszi. A Jézus-kápolna egyedülálló építmény az Erdélyi-medencében. Korának meghatározását nehezíti az a tény, h a templom belsejében nem találunk faragványokat, különösebb diszítőelemeket, freskókat oszlopokat v bármit, ami segítené a besorolást. Egy dolog biztos:a feltehetően falusi plébániatemplomnak épített, négylevelű lóherére emlékeztető román kori rotunda Székelyudvarhely legrégibb egyházi jellegű építészeti emléke.
A következő megállónk Felsőboldogfalva volt. Sietni kellett, mert már misére igyekeztek a hívek.
Felsőboldogfalva nevét a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomáról kapta.
A falu a Garán-pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik Székelyudvarhelytől nyugatra 4 km-re.
Története 1333-ben villa Sancte Mariae néven említik először. Első lakói a tűzvészben elpusztult Cibrefalváról ideérkezett székely telepesek lehettek. 1910-ben 441, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 537 lakosából 535 magyar és 2 román volt.
Kőfallal övezett református temploma középkori eredetű, tornyát a 19. század közepén magasították meg. 1974-ben a templomban két korábbi szentély alapjait találták meg, ebből volt megállapítható a 12. és 13. századi építés, míg mai falai 15. századiak. 15. századi freskók is kerültek elő ekkor. Kazettás mennyezete 1670-ben készült.
Harmadik látnivalónk Székelyderzsen az unitárius erődtemplom volt, mely jelenleg a világörökség része.
Unitárius templomerőd
Udvarhely vidékének egyik legjelentősebb műemléktemploma, legrégibb vártemploma. A művészettörténeti irodalomban a legtöbbet emlegetett udvarhelyszéki unitárius temploma öt bástyát és harangtornyot foglal magában. Középkori temploma ma is áll, magas kőfal veszi közül.
Belsejének freskóit 1419-ben festették, a Szent László-legenda egyik legszebb ábrázolását tekinthetjük meg. A templom stílusa a romantika és a gótika közti átmenetre utal. A késő gótikára utaló építészeti jegyek: magas falak, támpillérekkel, csúcsíves ajtók (7 darab), ablakok (5 darab), boltíves hálóboltozat. A románkori (13-14. század) templomának (kápolna) bővítéséből, átépítéséből alakult ki a mai formája.
A templom az öt bástyát és egy harangtornyot magában foglaló, négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A templom fedélzete feltűnően magas, először csak zsindellyel volt fedve, később, 1760-ban cseréppel fedték be (1952-ben találtak egy írásos cserepet is, Máté felírással és 1760-as évszámmal).
A kerítőfal (várfal) 5 m magas. A védőfolyosókat 1788-ban bontották le, és ettől kezdve tették alkalmassá raktározásra. Az 1749-es vizitáció jegyzőkönyve említi először, hogy a "kastély" a közönség ingóságainak őrzésére szolgál. A váralak fölött körbefutó védőfolyosókat 1788-ban lebontották. A bástyák közül négy a sarkokon, az 5-dik a nyugati fal közepén emelkedik (ez 1834-ben épült). Az erődítményt feltehetően a 16. század 30-as éveiben fejezik be. A kaputorony melletti bástyát a Petki-család építette.
Déli homlokfalán napóra látható (szegletkövén A.D. 1622.). A torony a déli oldalon emelkedik mintegy 40 m magasságra. Ez a védelmi rendszer legkorábbi tagja. Egykoriban megfigyelő torony is volt. A bejáróajtó a torony alsó végiben található, vaspántos ajtó zárja le. Emeleteire a cinteremből külső falépcső vezet, fedett tornáccal.
Néprajzi szempontból a falu táncai, gabona és szalonnatárolási szokásai érdekesek. A falu lakói évszázadok óta tárolják javaikat a templomerőd oltalmazó falai mögött. A gabonát a falak mellett elhelyezett hombárokban tárolják. A szalonnát pedig a bástyákban szögekre akasztva. A hombárok és a bástyákban található szögek a családok tulajdonát képezik. A használatukhoz való jog apáról fiúra öröklődik. A szalonna és a gabona tárolása a vártemplom évszázados szabályai szerint történik, amelyet a falu lakossága őseitől örökölt vallásos tisztelettel betart és őriz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése