Fringes hétvége - Vízöntő klub I. rész

ja, ezt már el kezdtem hétfőn, aztán abbahagytam, nem volt ihlet és most szerdán folytattam újra. Ez egy ilyen folytatás bejegyzés lesz. :)))

Azt hiszem most jött el a perc, h írjak. Bár most sem a legnyugodtabb a helyzet, de talán jobb. Nincs sok kedvem "korán" lefeküdni, mert lehet, h éjjel ki kell mászkálnom és itt, a melóhelyen kicsit nehézkes, főleg, h most szoknya+magassarkú varia van. Ráadásul a melegítőhöz elég érdekesen nézne ki a magassarkú. :)))))

Szóval, pénteken este innen hazasietve még betértem a hiper-szuperba, és kb. este 8kor nekiálltam sütni-főzni. :) Így elkészült este 10re a padlizsánkrém, ami sztem kissé fokhagymás és borsos lett, ezért nem mertem belőle sokat vinni, hátha túl fűszeres; illetve a citromos édeskenyér mandulával. 10től éjfélig kínlódás, mivel utálok pakolni és nem igazán jött össze a dolog. De muszáj volt feküdni, mert legkésőbb f6kor kelés. Kb. fél órát keltegettem magam, mire sikerült kimászni az ágyból. :) Elindultam a nagyfaluba!!! :)))

A vonat már elég érdekes volt, szinte csak hálókocsival látták el. Felszálltam és elindultam hátra felé, hátha lesz egy üres kupé. Útközben találkoztam egy emberrel, érdeklődtem tőle, majd közölte: éppen fél úton van, ez olyan mint a sötétség, teljesen mindegy, h merre indul el. De ezt olyan hűvös hangon, mint a twin peaksbe. Úgy döntöttem, folytatom az utam hátra felé. Késett a vonat, királyság. A Lehel térig tudtam az utat, de persze elfelejtettem megnézni a pontos címet. Természetesen a másik oldalon jöttem fel, mint ahogyan kellett volna, de ezt már megszoktam magamtól.

Első progi szombaton: Vízöntő klub - „Utazás tudatállapotaink szárnyán”, de inkább nevezzük lelki méregtelenítésnek. Igazándiból nem tudtam, h hova megyek, csak a Kövi Szabi zenéje az ami hajtott, illetve az újdonsült ismerőseimmel való találkozás.

innentől már szerdai bejegyzés :)))

Beiratkozás, számla stb. A címnél midig lassítok, nem hadarom el, mivel soha nem bírják első nekifutásra leírni. Most kivételes alkalom adódott. A csávó rám nézett: " odavalósi a volt barátnőm" és minő véletlen, nagyon is jól ismerem a csajt. :))) Így kezdődött, majd térültem fordultam, felbukkantak a netről már ismerős arcok is. Lecuccoltam, szerváltam zoknit a cipőmra. Olyan, mint régen a kastélyokban volt. Aztán elindult az utazás az ismeretlenbe. Nevezzük lelki méregtelenítésnek, talán ez a legjobb szó rá. Első pontban vetítés volt Szendrő Szabolcs képeivel és Kövi Szabolcs zenei aláfestésével. Az a helyzet, a képeket annyira nem tudtam élvezni, mert a vetítő feje, pont benne volt a képben. :))) Meg nekem kicsit szaggatott volt a vetítés, bár egy idő után próbáltam elvonatkoztatni. Utána képválasztás volt, a számodra legvonzobb képet kellett kiválasztani. Szinte sejtettem, h fórumvírus azt fogja elvenni, amelyiket én is kipéciztem. Úgyis lett. :))) Így hát egy másikat kellett szugerálnom. :) Mint az utólag kapott kis füzetből kipuskázva megtudtam, ez a nyugalom kép. Most kb. ez van bennem. :)

Majd ezekből a képekből non-verbális módon egy történetet kellett összeállítani. Azt hiszem, könnyű dolgom volt, mert ez olyan lezáró akkordos kép volt, és ezt más is úgy gondolta. Nem kellett konfrontálódnom.

Ja, még az elején, mindenki húzott egy angyal kártyát, nekem a Hatalom jutott. Bár mind a mai napig fogalmam sincs, h miért kaptam ezt? Gondoltam, majd húzok rá még egy kártyát, hátha többet tudok meg róla. :))) vagy még kevesebbet. :))))

Ezek után a pozitiv szenvedélyt kellett szoborként megjeleníteni, ehhez 3 csoportra "osztódtunk". Majd a másik két csoportnak ki kellett találni.

Majd következett egy meditáció, ami közben egy-két csepp könny is kikívánkozott belőlem, illetve a végén, megint megkérdeztem, h muszáj visszajönni?! Talán szerencse, h egyedül nem tudok meditálni, lehet vissza se jönnék. :)))

Ami ezután következett, ott már kicsit elmosolyodtam magamban. Amit átéltünk a meditáció alatt, vagyis ami érzés volt bennünk, azt papírra kellett vetni festék, pasztell, zsírkréta v gyurma formájában. Vagy inkább azt mondanám, h zavarban voltam, h miket kell itt csinálni.
Hú, de ennék olyan igazi, régi aludttejet. Most ez a kép ugrott be. :)))

Legvégén pedig egy zárókör következett, amiben mindenki összegezte, h megérte-e eljönni, mit kapott, miért jött stb. Sztem megérte elmenni, igazándiból a zene és a kíváncsiság vitt. Mint elég sok helyre eddig is. Azt hogy azt a kártyát miért húztam nem tudom. De furi, h mindenki más tudta. :) Ez a lelki méregtelenítés pont belepasszolt a reikis tisztulási folyamatba.

Mivel kissé elhúzodott ez a program, ezért sajna nem tudtunk csevegni, mert tovább kellett rohannom a Millenárisra.