Korán reggel a sárkányhajósunk megpattant, kb. 7 óra tájékán. Jól tippeltem. Még visszaaludtam. Kb. f9 körül ébredezett a társaságunk, 9-f10 fele sikerült is kelni. Nagyon „kedves” voltam mindenkivel, mondhatni bolond lyukból, bolond szél fúj. Aki mázlista volt, az még kapott bocsánatkérést is, bár előtte még hideget is. Kíváncsi voltam, h melyik srác fogja szó nélkül összecsomagolni az ideiglenes alvóhelyét. 50%ban történt ez meg. Másik 50% úgy gondolta, mivel ő összeszedte a szemetet az udvaron, ezért rá nem vonatkozik ez a feladat, én nem így gondoltam. Hát, sztem, meg lehet a véleménye rólam. Mindegy, ez is én vagyok. :) Megint úgymond „ágyba” kaptam a kávét, csak mostanában már felöntöm tejjel is, és ha már vettünk előző nap, akkor miért ne innám azzal. Szóval, felébredés, Tibinek is felettébb könnyedén ment, meg is lepődtem. Kértem útbaigazítást a Csónakázó – tóra, de egy idő után elvesztettem a fonalat, úgyhogy maradt az emlékezet, ahol ugye beázás történt az éjszaka folyamán. Útjukra bocsátottuk a fiúkat, mondván majd kb. 3-4 hónap múlva újra találkozunk. Csodálkoztam, mikor is visszakérdeztek, h előbb nem? Ha csak nem hoznak össze vmit novemberben, akkor nem hiszem, h előbb találkoznánk, minthogy elkészülne apa háza.
Kicsit még pakolásztunk és jobbnak láttam elindulni, mivel 10kor evezett először. 10re már sehogy sem értünk volna oda, mivel 10:10kor sikerült elindulni, elsőre oda is találtam. Az ausztrál nyugdíjas személyében. :) Szétnézés, tó megkerülés, mondanom sem kell, vert hadként néztünk ki, kevés alvás stb. A sok ismeretlen arc között, egyszer csak elővillant egy ismerős is, Tomi. Tőle érdeklődtünk, h ki-hol-merre-mikor. :) Mivel Barnával nem sikerült találkozni előző nap, pedig kíváncsi lettem volna rá. Ha jól tudom, talán a Nándi is küldött neki smst, h jöjjön már, mivel kilyukad az oldalam miatta. Félreértés ne essék, csak csupán kíváncsiság hajtott, semmi egyéb. :) Hát más milyenre gondoltam, erre a Tomi „3 méter magasra?” nem, de mégis vhogy más milyen kinézetre. Mindegy, csak láttam, beszélni még nem sikerült vele. Nem jött el az ideje. Téblábolás, nézelődés, eszmélés, h már este lemerült az aksim a fényképezőgépnél, úgyhogy fotózás elmaradt. Zita mire eszmélt, h nála ott van és még mükődik is – Tibi segítségével – addigra talán vége volt a versenynek. Apa csapata második lett, megvártuk a díjkiosztót, összecuccolás, Tesco túra. A Tesco nem maradhat ki egy utunkból sem. Tisztítószereket vettünk, mivel a városnézés előtt még takarítás vette kezdetét. Eszméletlen milyen fáradt volt a társaság. Egy idő után meg is kérdeztem, h egyáltalán van kedvük várost nézni?! Na, erre le is hurrogtak, arra, gondolom, rejtettek el tartalék energiát.
Először a Bory-várat tekintettük meg, az Öreghegyen. Bory Jenő a lovagvárat maga tervezte és az 1930-as évektől építette. Csodálatos!!! Nekem, legalábbis nagyon bejött!!! Tudtam volna ott élni, az a sok zeg-zúg, a tornyok, a kilátás és legfőképp a nyugalom, ami belőle árad. Gyönyörűséges!!! Többet még a várról: www.bory-var.hu Kifelé jövet új szó tanulása: szobororoszlán.
.
Ezután megtekintettük a Romkertet.
KÖZÉPKORI ROMKERT - NEMZETI EMLÉKHELY (Koronázó tér)
Az Isván király által építeni kezdett, majd bővített Bazilika a török hódításig (1543) a középkori magyar állam legfontosabb és legszentebb helye volt. Itt koronázták és temették 15 királyunkat (Szent Istvánt is), itt őrizték a koronát és a felségjelvényeket a királyi kincstárral és az ország levéltárával együtt. A törökök lőporraktárnak használták, a város 1601. évi ostrománál robbant fel. Köveit az 1800-1801-ben épített püspöki palota alapjaihoz használták fel. Az ásatások feltárták a bazilika nagyobb részét, amely szabadtéri romkertként vált láthatóvá. Mauzóleumában Szent István szarkofágja és Aba Novák Vilmos történelmi seccója tekinthető meg
Komolyan mondom, néha úgy éreztem magam, mintha Olaszországba jártam volna. Majd beültünk kávézni, Latte Macchiato-t ittam. Ahol Robinak eléggé negatív gondolatai voltak, bevonzotta őket, és egy veréb lepottyantotta. :)
Az Országalmánál a szeptember utolsó szombatján megtartott Fehérvári Vigasságokhoz teremtenek impozáns hátteret a tér épületei, a Városháza, a Püspöki Palota és a ferencesek temploma.
A tér közepén vörös márvány díszkút, a három kőoroszlán által tartott Országalma, Ohmann Béla alkotása a város történelmi jelentőségét szimbolizálja.
Alapzatán három, a város történelmét meghatározó évszám: 1001, 1688, 1938. A három kőoroszlán által tartott "Országalmán" körbefutó felirat: LIBERTATES CIVITATIS ALBENSIS A S. REGE STEPHANO CONCESSAE, azaz Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta.
És ahova még gyalogszerrel ellátogattunk: Kati néni:
Kocsis Balázs restaurátor, szobrász 2001-ben készítette el az egykori fehérvári piac jellegzetes alakját megörökítő bronzszobrot.
Az utca szintjén álló szobor a portékáját kiskocsijával a piacra vivő idős asszonyt, a kissé groteszk mosolyú kofát ábrázolja. A félig letakart kocsin lévő edények mindenféle finomságot sejtetnek, például a híres-nevezetes libafertályt.
Igaz, már csak a kocsiból „ Székesfehérvár by afternoon” címmel: Mátyás király emlékműve lehet útjelzőnk a színpompás (és pontos) Virágórához majd a Vörösmarty színházhoz – ahol új szót tanultunk ’kávészínház’ s tovább a Magyar Király Szállodához.
„Haza” kocsikázás, bepakolás, olaszorországi képek megtekintése, padlásról üres üvegek megmentése, és kb. 1 óra csúszással, mint ahogy gondoltam, hazaindulás. Mór után járhattunk, mikor is csipog Csilla telója, h a "Szilágyiék kulcsa nála maradt" Először is azt se tudtuk - én még mindig nem - h kik azok a Szilágyiék, aztán biztos-e, h nála maradt. De kiderült, h a kabátja zsebébe tette, visszafordulás már nem jött szóba, úgyhogy maradt a postázás.
Kimle előtt – onnan még kb. fél óra a cél – már erőteljesen ragadtak le a szemeim, de még bírnom kellett, hiszen én voltam vezető beosztásban. Zita tetszett nagyon, olyan boldog vagyok, megint nagyon jól éreztem magam.
otthon kaptam emailt Robitól, h majd alkalomadtán szolgáltassam vissza a melegítő nacit, benn maradt a kocsiban. Neki kiesett, h visszajött érte, és bevitte, de a biztonság kedvéért megnéztem, hátha tévedek, de nem. Azt kivételesen, nem hoztuk el.
Másnap, összeszedtem az iwiwen az új ismerősöket, bár vannak, akik még nem éledtek fel... :)
Örülök, h sok új és jó emberkét ismertem meg!!! És remélem, hamarosan találkozunk!!! Úgy érzem, h Debrecen mellett Székesfehérvár lesz a másik kedvenc városom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése