2009. március 20., péntek

Sokkot kaptam!!!! Imádom!!! 2007.08.05

Reggel 7kor megint csörög a teló. Iszonyat éjszaka volt. Ja, és délig el kellett hagyni a szállást, mivel jöttek más lakók is. Reggeli ébredezések közepette, lecseszések, kiállás mellettem, eszmélés, reggeli kávé ágyba, még ilyen sem fordult elő velem, majd halvány reménysugár. Csörög a telefon, h megvan a Csilla cucca!!! Persze, nem volt egyszerű kitalálni, h valójában hol is vannak a papírok. Nagy nehezen kiderítették, kocsiba be, irány Öcs, minden okmány és még a pénz is megvolt maradéktalanul!!! Ez is ritka. Közben a Tibit keltegettem, kicsit tartottam is tőle, h nem fog elkészülni időre, de azért összejött. Persze ez a látvány elriasztotta a többieket, h vele menjenek haza, amit én, előre megmondta, h így lesz. Összecuccolás, közben megint kicsi a világ alapon kiderült, h a Tibi öccse a Ritának kollégája, elpakolás, fotózkodás – csoportkép – elindulás. A kultúr csoport még visszament Kapolcsra, nekünk nem volt kedvünk, így elmentünk inkább kirándulni. Papa, mama, gyerekek, csodaszép elemek címen. Átadtam a vezetés lehetőségét a Robinak, mégis csak jobban ismeri a terepet, mint én. Volt kb. 2 perc, míg bántam ezt, de vessek magamra. :) Megcéloztuk Tapolcán a tavasbarlangot, ezzel mások is így voltak, km-es sor állt, kihagytuk. Irány Zalaszántó, úttalan utakon, de vmi fantasztikus látvánnyal vegyítve. Mivel a fürdőzést kizártam, ezért maradt a másik variáció a „hegymászás” – azért az idézőjel, mert annyira nem volt magas, csak nekem, mert null kondival rendelkezem. Közben szilvát eszegettem, nagyon finom volt, találtunk egy jó kis házikót, amit, míg nem nyerünk a lottón, nem veszünk meg. L Pedig ott aztán tudnék sárkányfüveket begyűjteni és kreálni belőle jobbnál jobb dolgokat. Majd egyszer. Szóval, sikerült feljutnom, kaptam volna segítséget is, h elveszik a táskám, túra botot hozni, de aki nincs edzésben, annak teljesen mindegy mi a segítség, akkor is nehéz. Érdemes volt, felmenni, csodálatos helyeken jártam most is. Az árusnál láttam szélcsengőt, amelyik kiabált, h vigyél magaddal, de szinte éreztem, h azt én még megkapom máshonnét. Így hát egy szivárványkristálynál érdeklődtem, h ki akar velem jönni és utazni velem a nagyvilágban. Egymásra is találtunk és nagyon jól érzi magát a kocsiban, nem úgy, mint az elődje. Annak állandóan mehetnékje volt, ki a kocsiból. De már annak is megtaláltam a helyét. :) Zalaszántó feletti Kovácsi-hegyen tízhektáros területen hozták létre az Emberi Jogok Parkját, melynek eddigi egyetlen építménye a buddhista sztupa (1992-1993). A 30 m magas, 24 m átmérőjű építményen aranyozott Buddha szobor áll. Lefelé menet még szebb volt a táj, itt már szedret eszegettem, fincsi volt. Persze a többiek álmodoztak Dominikáról és arról, h milyen éhesek, és tervezték további útjainkat.
Jajj, most jut eszembe, Tapolcán még megálltunk, megnéztük a tavakat, ahol megint elővettem kedvességemet. Turistaképet akartunk készíteni, de úgy, h mindenki rajt legyen, körbe néztem, majd egy családjellegű embercsoportot találtam, de semmi, legyenszíves, neme lehetne-e stb, hanem egyszerre a lényeget, mintha ezer éve ismerném őket: „vki egy fényképet? Köszi” a bácsika vette a lapot: „de jó lehetek Valaki!” :) Majd miután elkészült a fotó, cipőt is kértünk, mivel a Sherpa benn felejtette – direkt - a kocsiban. És persze, mezítláb vezetett és így is sikerült hegyet mászni neki. De hát, akinek rinocérosz bőre, annak teljesen mindegy…:))))
Lementünk a faluba kajálni, itt aztán az energiaszint a béke feneke alá került. Még szinte gyerek volt az idő, elindultunk lábat lógatni a Balatonra, pontosabban Keszthelyre. Közben megismerhettük Robi valódi vezetési stílusát, na itt volt az a 2 perc, amikor is egy kicsit megbántam, h ő vezetett. Nem lett volna gond, ha ez nem az én autóm, a gumikat féltettem nagyon. Nekem itt, az adrenalin szintem az egekbe szökött…Bár egyik pillanatról a másikra rallis tanuló vezető lett. Lefulladt!!! :) Megkerültük fél várost, mire leértünk a partra. Ott közölte a csaj, h fizetni kell belépőt, még akkor is, ha már csak 5 perc van a zárásig. Nagyon rugalmatlan volt. Kis sétafikálás a parton, majd vissza az autóba és irány Monostorapáti. Hosszas búcsúzkodás után, megkaptam, h örülnek, h megismerhettek, tervezzük az újabb közös kiruccanásokat. Átcuccolás, begyűjtés – Szabina – elindulás.
Annyira jól éreztem magam, h a máskor 30-45 percig tartó papírozás 1.5 óráig tartott. Anyu azt mondta, h most olyan állapotban vagyok, mint mikor először voltam Olaszországban, a testem hazaért, de a lelkem még ott bolyong vhol. Ennyire jó szülinapi partim már rég nem volt. Egy kicsit sajnálom, h a kultúr csoporttal nem tudtam többet együtt lenni. Bocsi, az ősz és a tél a Tiétek, persze, ha még szeretnétek, h menjek Veletek…:)

Az Imádom!!! kifejezés, az útitársakat keresünk.hura irányul, nagyon sokszor elmondtam ezt az út alatt, imádom az új barátaimat!!! Persze a régieket is...

Ha sok J betűt találtok, az azért van, mert wordben írtam, és a smile jelek itt nem jönnek át :) :) :)

Amúgy örülnék, h a másik csapat is elárulná v felvázolná, h merre járt mit látott, mert úgy kerek a történet. Köszi :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése