2007.12.29. Szombat
December elején felhívtam kedvenc utaztatóm a karnevál után érdeklődtem. Bár egy elejtett mondtatban megkérdeztem, h "szilveszter-Erdély?" mire a válasz, hogyne mehetünk. Igen ám, de nekem kicsit hosszú és sok lett volna az az idő, amire ők mentek volna. Gondoltam, h szerzek egy nagyobb autót és egy megbízható sofőrt és neki iramodunk külön, de mégis oda. A kis csapatunk kialakult, de a pilóta csak nem jött meg. Rákérdeztem Látómnál, h mégis mire számítsak, hol merre keressek, vagy egyáltalán keressek-e. Érdekes és megfoghatatlan választ kaptam: egy ismerős és egy ismeretlen lesz, és az ismeretlen fog vezetni. Hát nesze semmi fogd meg jól. De mégis egy halvány reménysugár volt. Mikor már részemről minden kimerült, felhívtam Imrét, h akkor lemondanám az utat, mivel, nem találtam olyan embert, akit kerestem. Erre közli velem, h ő viszont talált nekem egy buszt, de Bpről indulnak. Megvolt az ismerős és az ismeretlen, aki vezet. Persze, ez csak utólag állt össze bennem. Felhívtam a Lajost, lebeszéltünk mindent, utalás stb. csomagolás és irány Bp.
27én dolgoztam, 28án haza, egy rövid alvás, majd csomagolás és irány Bp. Új táskát felavattam, de olyan kurci nehéz volt, h elmondani sem tudom. Lehet, le kellett volna mérnem, h mégis mennyit cipeltem a hátamon.
Albérletbe megérkezés pakolászás. Azt hittük Szabó ügyel, egyszercsak megérkezett egy barátnőjével, gyors átdiszponálás, h ki hol alszik, talán f1-1re végetzünk is mindennel.
Reggel, gyors készülődés, a liftbe alig fértünk be hárman plusz a csomagok. Taxi és irány az Europark. Még egy-két egyeztetés a sofőrnénivel is, illetve a Szisz Cosmetix-szel is, végül is időben megérkeztünk. Közben kiderült, h csak mi szállunk itt fel, más nem. Bepakolás, helyek elfoglalása, indulás.
Erzsike mondta, h azért vagyunk ilyen kevesen, mert az irodának a busza nem telt meg, és így tőlük vették el a 20 utast. Mi jól jártunk, ők nem. Még ilyen sem volt, h mindegyikünknek volt 2 helye. Említettem a lányoknak, h lesznek fiatalok is, bár én csak azt tudtam mondani, amit nekem mondtam. Szilvi egész végig, abban a reményben élt, h a 30asok biztos a másik busszal jönnek. Sajnos ez nem jött be, mivel azon sem voltak nagyon fiatalok.
Úgy gondoltam, h a pár nap alatt összegyűlt aranyköpéseinket, majd a végén külön megírom, vagy majd dőlt betűvel jegyzem be - szerkeztői hozzászólás :)))
Mikor közelítettünk a határhoz, Szilvi elővette a kis asztali naptárját és feljegyezte - pontosan - hogy 9:50 Ártánd. Azzal magyarázta, h otthon mindent pontosan majd el kell mesélni. Ha jól emlékszem, kemény 3 perc alatt határt is léptünk. Mihelyst átértünk, a telefonok őrült csipogásba kezdtek, de nem mindenki sikerült az átállás, erre Dr. Ducz felháborodva kijelentette, meglátszik itt már román térerő van. A hosszú útra sok finomsággal készültünk, bár volt aki csak merő egyszerűséggel 3 zacskó szotyival. Még itthon megálltunk egy MOL kúton, Talmácsit kiterítettük és leszotyiztunk, ebből született, h szotyizva buszozunk.
Útközben megálltunk Segesváron, felgyalogoltunk a várhoz. Olyan útvonalon, amire abszolút nem is emlékeztem. Szürkületben érkeztünk. Kb. fél órás szabadidő után, folytattuk utunkat Zetelakára.
Mikor megérkeztünk, már láttam, h az Imriék is itt vannak, észrevettem az Endrét is. A szokásos módon köszöntöttek minket, köményes pálinka és finom kalács. Olyan jó érzés volt, h mikor még a leszálláshoz készülődtem, már integettek a buszra, és mikor szálltam le, már vártak ismerős arcok. Mikor májusban ott jártam, elég színes hajszerkezetem volna, és sztem az Endre ez alapján próbált engem keresni, még szerencse ott voltak a Dóráék is. A buszról leszállva, elég rendesen megcsapott a hideg. Itt tanultuk vmit, amit másnap alkalmaztunk is: nincsen hideg, csak szar ember. Bepakoltuk a csomagjaink a Daciaba és elsétáltunk a szállásig. Bár már úgy érzem eltaláltam volna, simán.
Enikő fogadott minket, olyan hatalmas ölelést kaptam, amilyet csak olyan kaphat, akik ezer éve ismerik egymást, és régóta összejárnak. Anyu volt 2x itt, én most voltam másodszor, de ezt vhogy nem így éreztem. Megmutatták a helyünket, lecuccoltunk, kicsit felfrissitettük magunkat és felmentünk vacsorázni. Csak ezen az egy estén volt itt a vacsora, a többin közösen költöttük el az estebédet.
Természetesen nem maradhatott el a finom házipálinka. Kellemesen csalódtam az Eszterben és kellemetlenül dr. Duczban. Úgy készültem, h finom tárkonyos leves lesz, ehelyett újabb finomsággal álltak elő. Fokhagyma levessel, a recept is megvan már. Meg is lepődtem, h nem az van, amire gondoltam, de az Enikő csak annyit mondott " Kingám tudhatnád, h mindig újat készítek". Aranyos volt, mindig kérdezte, hogy ízlik, nem tudtam azt mondani, h rossz, mert isteni finom volt minden. A második fogás nevét igazándiból nem tudom, de olyan lecsós szelet féle lehetett, és volt még sütemény is.
Sajnos, Enikőnek tüdőgyuszija volt. Mondta, h direkt nem írta meg, mert akkor el kezdek aggódni és még a végén, máshova kérem magunkat szállásügyileg. Jól tudta, így lett volna. A tűz felelős az Endre volt, nála kellett panaszt tennünk, ha vmivel nem voltunk megelégedve. Vacsora után még beszélgettünk. Előkerült égető problémánk is a párkapcsolat. Mire az Enikő erőteljes gondolkodásba fogott, h esetleg szerválna nekünk a szilveszteri bálra emberkéket, de csak egyetlen egy embert talált potenciális jelöltként. Hát 4ünknek ez vajmi kevés lett volna. :) Lementünk, kipakolás, még egy kis csevej, aztán alvás. Másnap reggel fél 9kor találkozás, és indulás a disznóvágásra.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése