1.nap
Szó szerint a kora reggeli órákban indultunk, hajnali 4 órakor, Móvárról. Útközben még felvettük a szervezőt és jó néhány útitársunkat a Szigetközben (Kisbajcs, Nagybajcs, Bácsa). Ez így jó is volt, mert még arra, úgysem jártunk. Az utolsó egy pár útitársunk Győrben az állomáson szállt fel.
A határ átlépése után – ami gyorsan ment – Nagyváradot tekintettük meg.
A Partium nagyjából a mai magyar-román határ és a történelmi Erdély (Királyhágó) között észak-déli irányban elnyúló terület. Ezek az egykori kelet-magyarországi megyék azért kapták a Partium, azaz a Részek elnevezést, mert ezeket a területeket az erdélyi fejedelmek, mint Erdélyhez kapcsolt magyarországi „részeket” birtokolták a 16. és 17. században. A Partium hagyományosan magába foglalta a mai Máramaros, Szilágy, Bihar és Arad megyék területét, de Bethlen Gábor és I. Rákóczi György idején az egész Tiszántúl, sőt még bizonyos észak-magyarországi területek is ide tartoztak. A török kiűzése és Erdélynek a Habsburg Birodalomba történő beilleszkedése után a Partiumhoz tartozó területeket csak részben csatolták vissza Magyarországhoz, a terület másik részének Erdéllyel közös kormányzása egészen 1867-ig, Erdély és Magyarország egyesüléséig folytatódott.
A Partium északi, határ menti részén él a Székelyföld után a legtöbb magyar egy tömbben. A vidék központja és egyben legszebb látnivalója Nagyvárad, a Partium szecessziós hangulatú fővárosa.
Nagyváradtól hagyományosan elválaszthatatlan a csodatevő Szent László király kultusza. A legenda szerint a király holttestét – kérése ellenére – nem Nagyváradon, hanem Székesfehérváron kívánták örök nyugalomra helyezni, ám a király földi maradványait szállító szekér csodálatos módon magától indult meg Várad felé. A Váradon eltemetett, később szentté avatott király sírja a középkor évszázadaiban európai jelentőségű zarándokhellyé vált, a síremléket számos uralkodó kereste fel.
Püspöki Székesegyház és környéke
Az 1780-ban elkészült római Püspöki Székesegyház a legnagyobb és sokak szerint a legszebb barokk templom Romániában. Építésének vezetésében Franz Anton Hillebrandt is részt vett, aki az akkori Magyarországon valamennyi nagy állami építkezés irányítója volt.
A monumentális méretű székesegyház belső díszítése különlegesen gazdag. A főbejárattól jobbra, a falon Szent László domborműbe foglalt csatabárdja lóg, amely állítólag egyenesen a király sírjából való, és az egyik legenda szerint Szent László ezzel fakasztott vizet a sziklából. A székesegyház oldalsó bejáratának előterében két nagy hatású reneszánsz püspök, Thurzó Zsigmond és a firenzei Andrea Scolari sírköve van kiállítva. A templom galériájában egyházművészeti kiállítás látható, amelyet elsősorban a díszes Szent László-herma (mellszobor alakú ereklyetartó) miatt érdemes megnézni. A 19. szd végén készült ereklyetartóban Szent László koponyacsontjának egy darabját őrzik, amelyet a híres győri hermában őrzött koponyacsontból pattintottak le.
A székesegyház főbejárata előtt álló Szent László-bronzszobor (1893) eredetileg a Szent László téren volt felállítva, és 1921-ben került mostani helyére. A közeli parkban található a másik bronzszobor, a jótékony adományairól híres Szaniszló Ferenc váradi püspököt ábrázolja.
A szintén Hillebrandt tervei alapján, a bécsi Belvedere-palota mintájára épült egykori Püspöki Palotában (1770) ma a Körösvidéki Múzeum működik. A földszinten Románia történelméről szóló kiállítás látható, az első emeleten lévő képtárban pedig főleg 17-19 századi európai, illetve századeleji román és magyar festők művei vannak kiállítva (Thorma, Rippl-Rónay, Koszta stb). A második emeleten gazdag kiállítás látható a Körös-vidéki román és magyar népművészet emlékeiből és természettudományi látnivalókból.
A Püspöki Palotával szemben, az út túloldalán található az árkádos Kanonok-sor (1776), ahol az egykori káptalan (egyházi tanácsadó testület) magasabb rangú papjai laktak. A Kanonok-sor a közelmúltban került vissza a katolikus egyház tulajdonába, és jelenleg egyebek mellett a katolikus plébániának, egy diákszállásnak, vmint kulturális intézményeknek ad otthont.
Nagyvárad - a Sebes-Körös, a Szent László-templom és a Városháza
Magyarlóna felé indultunk tovább, tranzitszállásunkra, ahol családoknál voltunk elszállásolva. Finom volt, a vacsora, reggeli. Útközben Erdély újabb részegységéhez érkeztünk az Erdélyi – medencéhez.
Északról, délről és keletről a Kárpátok karéja által, nyugatról pedig az Erdélyi – szigethegység által körülzárt terület. A medencét és a hegyvidéki peremvidéket nevezik földrajzi és történelmi értelemben Erdélynek. Jóllehet az I. világháború óta Erdély alatt többnyire a teljes, Magyarországtól Romániához csatolt területet értik, beleértve a Partiumot, Máramarost és a Bánság keleti részét is.
Az Erdélyi-medence kapuja nyugati irányból az Erdélyi – szigethegységet északról megkerülő Király-hágó, ahonnan – miután felkapaszkodunk a kanyargós autóúton – elénk tárul az Erdélyi – medence dombos vidéke. A Király – hágóról nyíló kilátás, az első pillantás a történelmi Erdélyre mégis mély benyomást gyakorol mindenkire, akár először, akár sokadszor utazik erre.
A Király-hágó az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulásától az 1867-es kiegyezéssel megvalósuló egyesülésig Magyarország és Erdély határa volt.
A hágón túl néhány kilométerre fekszik Csucsa. A falu végében található Boncza-kastélyt 20. szd elején építette Boncza Miklós, Ady Endre apósa. Ady feleségével, Csinszkával az I. világháború alatt a ma itt álló kastély melletti fehér színű épületben lakott. Octavian Goga költő és politikus, a román királyi csapatokkal érkezett Csucsára. 1920-ban megvásárolta az épületet Ady özvegyétől.
2.nap
Reggeli után városnézés Kolozsvárott.
Kolozsvár a magyar történelem és művészettörténet emlékei miatt kihagyhatatlan állomása minden erdélyi utazásnak. Mátyás király szülőházától az erdélyi kultúra legnagyobb alakjainak nyughelyéül szolgáló Házsongárdi temetőig lépten-nyomon a könyvekből jól ismert nevek bukkannak elő, és egész várost a múlt és az időtlenség hangulata lengi be. Továbbra is egy jó hangulatú város, legfőképpen a nagy múltú Babes-Bolyai Tudományegyetem által idevonzott rengeteg egyetemistának köszönhetően, akiknek a kedvéért az utóbbi időben sok nyüzsgő kávézó és söröző nyílt.
Kolozsvár helyén már az ókorban római erődítmény állt Napoca néven. A 13. században a magyar királyok német telepeseket hívtak be, akik benépesítették a várost, majd a 15. szdra szinte vmennyien elmagyarosodtak. A város a középkor óta Erdély egyik kulturális központja.
A Fő tér és az Óvár – a Fő tér közepén elhelyezkedő 14. századi Szent Mihály templom emelkedett gótikus stílusával az egész tér hangulatát meghatározza. Báthori Gábort, majd Bethlen Gábort is itt választották erdélyi fejedelemmé.
A főbejárat fölött Zsigmond király országainak címerei illetve egy szent Mihály arkangyalt ábrázoló dombormű látható. A templom legszebb műemlékei a gazdagon díszített barokk szószék és az oltárról balra látható életszerű domborművekkel díszített reneszánsz sekrestyekapu. Azt ajtókeret közepéről az építtető plébános dundi angyalkákkal körülvett, markáns arca mosolyog a látogatókra.
A templom mellett áll Kolozsvár jelképe Fadrusz János legnagyszerűbbnek tartott alkotása Mátyás király lovas szobra, amely az 1896-os párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. A historizáló bronzszobor hatalmas, tekintélyes királynak és hadvezérnek ábrázolja Mátyást, akit lelkes, elszánt emberei vesznek körül (a később kialakult hagyomány szerint a királyt körülvevő alakok Magyar Balázs hadvezér, Kinizsi Pál temesi bán, Szapolyai János nádor és Báthori István erdélyi vajda)
Ha a Fő térről az Óvár felé indulunk el, az első látnivaló Mátyás király szülőháza. Ebben a gótikus épületben szállt meg kolozsvári útjai során Mátyás édesanyja Szilágyi Erzsébet, és itt szülte meg fiát 1443 február 23-án (az épületet, amely történelmi jelentősége miatt maradhatott fenn az elmúlt évszázadok során, Kós Károly restaurálta a 40-es években.). Az eseményt két emléktábla is megörökíti. A magyar nyelvű tábla Ferenc József adományából készült, míg a másik román és angol nyelven arra hívja fel az erre járók figyelmét, hogy az ebben a házban született román Corvin Mátyáskésőbb a legnagyobb magyar király lett.
A Mátyás házzal szemben, az úgynevezett Szarvas-házban működött Heltai Gáspár 1550-ben alapított nyomdája és néhány évvel később itt született Bocskai István erdélyi fejedelem, amiről emléktábla is tanúskodik. Itt kezdte meg működését a Sapienta Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári részlege.
A Farkas utca és környéke
Az Alpár Ignác által tervezett, jelenleg román-magyar tagozatú Babes-Bolyai Tudományegyetem, amely egykor Ferenc József nevét viselte.
Az utca végén található egyszerű, mégis impozáns, gótikus stílusú templom, a Farkas utcai református templom, dél-kelet Európa legnagyobb egyhajós csarnoktemploma. Különösen szépek a templom faragott padjai, a gazdagon díszített szószék és a 17-20.századból származó halotti címerek. A szentélyek végében 1942-ben helyezték el I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek és feleségeik (Bornemissza Anna és Bethlen Kata) földi maradványait (az emléktáblát Kós Károly tervezte).
A templom előtti kis téren állították fel 1904-ben a Kolozsvári Márton és György által 1373-ban készített és jelenleg a prágai várban látható Szent György lovas szobor másolatát.
A központtól távolabb
A Farkas utca közelében található Kolozsvár legendás temetője, a Házsongárdi temető. Az 15858-ben megnyitott sírkert állítólag Európa első köztemetője volt. Itt több helyen koszorút helyeztünk el: Apáczai Csere János, Dsida Jenő, Kós Károly sírjánál.
Az esti órákban megérkeztünk Szentegyházára, ami 3 napig jelentette a szállásunkat. Kolozsvártól az utunk áthaladt, több nevezetes helyen, ezek a következők voltak:
Az első ilyen terület Kalotaszeg.
A Kalotaszegen átutazó turista számára legfőbb látnivalót a jellegzetes kalotaszegi templomok jelentik. A fehérre meszelt, gyakran faerkéllyel és 4 fiatoronnyal díszített tornyú templomok több magyar építészt, köztük Kós Károlyt is megihlették. A templomok legtöbbje a 13.szdban épül román stílusban, majd később gótikus elemekkel egészültek ki. A templomokat a gyakori török és tatár betörések miatt erődszerűen építették át, és kívülről több helyen kőfallal vették körül. A jellegzetes kazettás mennyezetet, a padokat, ill. a karzat mellvédjét a 18. szd. folyamán népi reneszánsz motívumokkal díszítették. A kalotaszegi templomok közül szépségével kiemelkedik a magyarvalkói, a magyarmonostori, a kőrösfői és a kiskapusi templom. A templomok mellett Kalotaszeg másik nevezetessége a kalotaszegi népviselet. Az erdélyi magyar néprajzi vidékek között talán ez az egyetlen olyan összefüggő terület, ahol még valóban lehet élő népviseletet látni.
Áthaladtunk Bánffyhunyadon, ahol láthattuk az iszonyatosan ronda, csicsás „cigány-palotákat” Erről egyelőre nem tudok képet mutatni.
Erdély legtávolabbi részén, a Székelyföldön egységes tömbben mintegy hétszázezer székely él. A legtöbb magyarországi turista számára különleges élmény, amikor a magyar határtól 300 km-re egyszer csak olyan érzése támad, mintha ismét Magyarországon vagy legalábbis egy másik Magyarországon járna. Mindenki magyarul beszél, az utcáknak magyar nevei vannak, az emberek a magyarországi tévét nézik, a kocsmákban pedig magyar slágerek szólnak a rádióból.
A falvakban, de még a városokban is nagyon kedvesen fogadják a mo-i látogatókat, és azonnal megvendégelik a távolról érkezett „testvért”. Ilyenkor előkerül egy üveg házi pálinka, egy kis kürtöskalács, és nem illik, de nem is igazán érdemes kitérni a vendéglátás elől, hiszen ezek a személyes találkozások jelentik a székelyföldi utazás egyik, sőt sokak számára legnagyobb élményt. A beszélgetések során hamar kiderül, hogy a székelyek ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a többi magyar, de azért mégsem egészen. Az ízes tájszólás mellett a híresen furfangos székel észjárás is megnyilvánul egy-egy csalafinta megfogalmazásban.
A székely művészetben a mai napig kimutatható az ősi vallások motívumainak továbbélése, de egyedülállók a számos helyen megtalált rovásírásos emlékek is.
A középkorban Székelyföld területe nem tartozott a magyarországi vármegyerendszerhez, hanem saját közigazgatási egységekre, ún. székekre osztották. Hagyományosan a székely székek Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék és Háromszék.
A székely székelyek 1874-ig álltak fenn, ekkor területüket beolvasztották az egységes magyar vármegyerendszerbe.
Székelyföld területéről évszázadokon keresztül folyt a székelyek elvándorlása. A székelységből kiszakadt népcsoportokat csángóknak nevezik, merthogy a szülőföldjükről „elcsángáltak”. A főbb csángó népcsoportok a Csík keleti részén, a Tatros folyó völgyében élő gyimesi csángók, a Brassó környékén élő barcasági csángók (köztük a hétfalusi csángók – ott volt a szállásunk tavalyi utazásunk alkalmával) és végül a legismertebbek és számbelileg is legjelentősebbek, a moldvai csángók. A Kárpátokon túl élő moldvai csángók már évszázadok óta a magyar állam területén kívül élnek, ezért nyelvileg és kulturálisan nem követték a magyarországi fejlődés irányát. A velük való találkozás – a moldvai csángók kedvessége és melegsége mellett –azért is izgalmas, mert egy valódi időutazást jelent a magyar nyelv és kultúra titokzatos múltjába.
Utunk továbbhaladtával szállóhelyünk előtt még érintettük Máréfalvát, ami Székelyudvarhely és Csíkszereda közötti országúton fekszik, a székelykapuk rajongóinak nem szabad kihagyni ezt a települést útitervükből. Igazi, galambdúcos székelykapukból valószínűleg ebben a faluban látható a leggazdagabb gyűjtemény egész Székelyföldön, számos közülük védett műemlék. A kapuk közül 14 a 19. szd.-ban készült, a legrégebbi 1858-ból való, de az elmúlt húsz évben is több mint 30 új faragott kapu készült.
Majd elérkeztünk szálláshelyünkre, Szentegyházára, ahol 3 éjszakát töltöttünk. A buszról leszállva népviseletbe öltözött kislányok fogadtak minket kürtöskaláccsal. Ezután elfogyasztottuk a közös vacsoránkat és elfoglaltuk a szállásunkat.
Szentegyháza igazi kultúrközpont, a környék zenei és népművészeti életének egyik megtartó ereje. A faluban évtizedek óta működik a messze földön híres Gyermek Filharmónia, amelynek kórusában és szimfonikus zenekarában a falu és a környék gyermekei szerepelnek, óriási sikerrel.
3.nap
A közös reggeli után elindultunk Csíkszereda, Csíksomlyó felé, egész napos zarándokprogram szentmisével. 2 jó barátom is érkezett a pünkösdi búcsúra, tudtuk azt, hogy ugyanott lesz a szállásunk, ugyanoda tartunk, de hogy hol fogunk találkozni, és egyáltalán fogunk-e találkozni, azt nem tudtunk. Mielőtt felmentünk a Somlyóra, a szükséges egészségügyi dolgokat elláttuk, és akkor pillantottuk meg az egyiküket. Hihetetlen érzés volt, hogy ilyen távol kis hazánktól tudunk találkozni. Rövid üdvözlés után, mindenki sietett tovább. A másikukkal szintén aznap, de a vacsoránál találkoztunk. Anyu kérdezte is, hogy a másik asztalnál lévő kártyán véletlenül, nem Robi apósának a neve van. Megmondom az őszintét, nem voltam benne biztos. Mi már neki láttunk a vacsorának, mikor jött a másik csoport, és szintén anyu észlelte Robit. Megörültünk egymásnak és megbeszéltük, hogy az esti Filharmonikus koncerten találkozunk. Természetesen itt sem pontosítottunk. A koncerten videóztam, sikerült egy távolabb eső teraszról felvételt készítenem, mikor megpillantottam Robiékat, gondoltam, követem őket a kamerával, hogy ha megtalálják Szabinát, akkor én is oda tudok menni hozzájuk. Ők előbb engem találtak meg, így együtt kerestük meg Szabinát, sikerült is, még most is kiráz a hideg a találkozástól, annyira örültünk egymásnak. Kissé szét vagyunk szórva az országban, Robi Hódmezővásárhelyre nősült, Szabina Budapesten él és dolgozik, én jelenleg itthon vagyok (Jánossomorján). Készült hármunkról fotó, remélem jó lesz, mivel még a gépembe van, elmentünk a Szép Asszony Fogadóba, iszogattunk – természetesen a helyi specialitást, áfonya likőrt, de lehet, hogy pálinka volt – beszélgettünk éjszakába nyúlóan.
Most egy kicsit bővebben írok Csíksomlyóról. Csíkszeredáról majd később, mert oda a következő nap mentünk.
Csendes kis falucska Erdélyben; a Székelyföldön, a KisSomlyó-hegy lábánál:
Csíksomlyó.
A Székelyföld és a székely nép történetében mégis óriási jelentőségű volt mindig, és ma is az.
A kegyhely eredete belevész a korai középkor történetébe. Annyi bizonyos, hogy IV. Jenő pápa 1444. február 2-án teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik a ferences atyák Csíksomlyói Mária templomának építkezésében segítenek. Tehát maga az ősi Mária-tisztelet és a hatalmas méretű kegyszobor még régebbi időből való. Tény, hogy Csík, Háromszék, Udvarhely és Marostorda vármegyék vidéke rendszeresen tiszteleg, ősidők óta a Csíksomlyói Boldogasszony előtt, de rajtuk kívül – amíg lehetett – egész Magyarországról jöttek zarándokok a kegyhelyre. Nagyvárad és Kolozsvár meg a többi ősi szép magyar erdélyi város mindig képviseltette magát a somlyói búcsúkon. Most is.
A 17. és 18. szdban a törökök és a tatárok igen sokszor betörtek a csíki falvakba, és a kolostort három ízben is földúlták, fölégették. Így 1661-ben és 16947-ben. A kegyszobor minden esetben szinte csodálatos módon menekült meg.
A Csíksomlyói kegyhely pályafutását a Szűzanya közbenjárására véghez vitt csodák teszik természetfölöttivé. E csodákat 1799. július 17-én Kollonita László erdélyi püspök vizsgálóbizottsága alaposan felülbírálta, majd 1798-ban a „kegyszobrot csodákkal ékesnek hirdette ki”. Megjegyzendő, hogy a János Zsigmond fejedelme által erőszakosan terjesztett unitárius vallás átvétele ellen elsősorban a Csíksomlyói Szűzanya iránti ragaszkodás erejével tiltakoztak a székelyek. És ezért megmaradtak máig őseik katolikus hitében. Joggal mondhatjuk tehát, hogy ami a lengyeleknek Czestochowa, a magyaroknak Máriapócs és Verebély, az a székelyeknek Csíksomlyó.
A jelenlegi kéttornyú templom 1802-ben épült, a kegyoltár pedig 1848-ban. A kegyszobor maga 2,26 méter magasságú. 1916. augusztus 29-én a kegyszobrot Székelyudvarhelyre menekítették, majd innen Kolozsvárra, ahol a Havas Boldogasszony templomában kapott szállást. 1920 pünkösdjén azonban újból „hazatérhetett” és elfoglalhatta trónusát a csíksomlyói kegytemplomban. Tudjuk, hogy ezután is minden viszontagságokon keresztül oltalma és menedéke marad „szegény székely népének”.
A vacsora után a gyerekfili pünkösdi gálahangversenyén vettünk részt, ahogy fentebb írtam is. A hangverseny programja a következő volt: 1. Egressy B.: Szózat, 2. J.S:Bach: Parasztkantáta (részlet), 3. Boldogasszony Anyánk, 4. Egyházi kánon: Ne aggodalmaskodjál, 5. Huszárnóta: Jól van dolga a mostani…, 6. Kurucz dalok: Hej, Rákóczi, Bercsényi…, 7. Kurucz sirató: Nagymajtényi síkon, 8. J. Strauss: Kovács polka, 9.C.Arion: Moara, 10. Kalotaszegi népdal: Udvaromon aranyvályú, 11. Tiroli nóta: Bier her!, 12. Török harci ének: Pilevne marsi, 13. Klapka induló, 14. Búcsúzó: Haza is kéne már…, a magyar és székely himnusz. Vezényelt Haáz Sándor.
A Gyermekfilharmónia 1982-ben alakult a Mártonffi János általános iskola tehetséges diákjaiból. Jelenleg iskolákból is (Kápolnásfalu, Szentkeresztbánya) járnak a próbákra. A 150 tagú együttest 110 énekes és 40 főnyi félszimfónikus zenekar alkotja. A diákok a helyi Tanulók háza zenekörein sajátították el a hangszerkezelés tudományát, egyikük sem zeneiskolás.
1991-ben megalakult a Gyermekfilharmónia Alapítvány, elkészült a Múzeum Szálló, mely anyagi hátteret biztosít az együttes rendszeres kiszállásaihoz, valamint a helyi újság megjelenéséhez. A Gyermekfilharmónia az évek során rendszeresen szerepelt Erdély kis- és nagyvárosaiban. ’90 óta minden nyáron külföldi vendégszereplésre utazik, december derekán pedig gyertyafényes karácsonyi hangversennyel örvendezteti meg hallgatóságát. Ez év áprilisában az együttes első ízben lépte át Románia déli határát, Törökországban koncertezett. További információkat a www.fili.ro oldalon lehet olvasni.
A programban meg volt hirdetve, hogy kellő számú jelentkező esetén szerveznek buszjáratot az éjszakai virrasztásra Csíksomlyóra. Nem sok hiányzott, hogy rá vegyenek, de aztán jobban belegondoltam a dolgokban és inkább elvetettem ezt az ötletet. Mivel, vacsora után meghallgattuk volna a gyerekfilit, utána átvittek volna minket Csíksomlyóra ha, jól tudom a kersztútat kellett volna megjárni – elég meredek emelkedőn – majd virrasztás napfelkeltéig, minimális jelentkező miatt a busz, majd csak fél 10 kor vett volna fel minket Csíkszeredán a misén, és persze részvétel a 4. nap forgatagában.
4.nap
Reggeli után Csíkszeredára mentünk, ahol a Makowecz templomban vettünk részt a szentmisén.
Erről az úti könyvben nem találtam semmi leírást, mivel a könyv még előtte írodott, hogy a templom elkészült volna. A neten rákerestem és következő leírást találtam:
Templomot, s ne csak csűrt!
„Csak egyetlenegy tiszta magyar csíkot varrt az ország szegélyébe a Gondviselés, aranyos, paszomántos csíkot, s ezt a csíkot ma is Csík-nak hívják. Ez a Csík egy foszlány Attila népéből, egy csík a régi Hunnia palástjából, mely leszakadt, mikor a palást szétszakadt, s ott akadt fönn a Hargita szirtjein, a csendes erdőségekben, a havasok gerincein, s azóta is ott van”. Így indította Prohászka Ottokár 1902-ben, Tusnád-fürdőről szóló prózai himnuszát, amikor megihlette Isten kegyelme.
Ebben a Csíkban, a Csíksomlyói Szűzanya kegyhelye és a Hargita között elterülő Csíkszeredában új templomot szenteltek 2003. októberében.
A műemlékké nyilvánított barokk templomot, a Szent Kereszt felmagasztalására 1751 és 1758 között építették. Csíkszereda városának, Csíkszék vásáros helyének megfelelt akkor ez a templom. A 19. század végén vármegye székhely lett és ettől kezdve fejlődésnek indult. A 20. század elején már új templom tervét készítették el, sőt az építéshez szükséges anyagi alapot 1914-re össze is adták. A munkálatok elkezdése előtt kitört, a magyarság életét legsúlyosabban érintő világháború, és minden elveszett. 1916-ban a betörő román hadsereg a plébániát, harangozói és kántori lakot leégette. Erdély elcsatolás után nemcsak a szegénység, hanem az erőszakos asszimiláció is fojtogatta a kis város magyar lakosságát. Csak 1929-ben tudták elkezdeni a plébánia építését. Hamar bekövetkezett a második világégés. Nyomában megjelent a halál, szegénység, és ezt követte az idegen uralom meg a kommunizmus.
Templomépítésről ezután is szó esett, de a román diktatúra hallani sem akart. Minden kezdeményezést elutasított. Sőt, a pártapparátus 1981-ben a templom melletti kertet önhatalmúlag el akarta venni, hogy utcát nyisson, ezáltal a templomot úgy hálózzák úttal körbe, hogy a hívek nehezen tudják megközelíteni. A párt terveiről értesült a helyi főesperes-plébános és nyomban egy deszka csűrt állíttatott fel. Mivel a bérmálás közeledett, amit csak a templom melletti kertben, a szabadban lehetett megtartani, ez indokolta a később deszkatemplom néven elhíresült építmény létét. Ötezernél több hívő vett részt a bérmálási szentmisén. Ezután a hatóság letett a terület elvételéről. Ez a deszkatemplom a hitélet ápolásának és kibontakozásának volt a helyszíne. A nyár hevében és a tél zordságában, még mínusz 32 fokos hidegben is, a csíkszeredai hívek keresztény és magyar helytállásukról tettek tanúságot. Ezt a templomot folyó év július elején az átrendezés miatt tovább költöztették a Szécseny nevű dűlőbe, a Hargita lábához. Szeptember 6-án Árpádházi Szent Kinga tiszteletére szentelte fel, Tamás József püspök.
A Millenniumi-templom megálmodója 2000 augusztusában oda került plébános, Darvas-Kozma József, aki 2001 januárjában felkereste a világhírű magyar építészt Makovecz Imrét, aki a tervezést díjmentve elvállalta. Az építőművész tanítványát, Bogos Ernő csíkszeredai építészt kérte meg a részletes terv kidolgozására. A terv Millenniumi-templom néven vált közismertté. Alapkövét 2001. aug. 4-én tették le a Magyar Millennium bezárása előtt. Az építést szeptember végén kezdték el. Két év után már szentelhetik ezt az „építészeti magyar-magzatot”. Erdélyben ez az ötödik templom, amely Makovecz tervei alapján épül és ez az első, amelynek szentelésére máris sor kerül. A kéttornyú centrális templom a magyarság múltját és jövőjét ötvözi. A tornyok előtt kapubejáratok vannak, fölöttük 5-5 kereszt hirdeti a keresztény magyarság tíz évszázadát. A kapu motívum a szentírásból és a helyi hagyományból való: „Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél” (Iz 26,2). Az Úr üzenete találó a csíki székelyekre, akik nagy kincset őriznek: Szent István hitét, Szent István földjének szeretetét és hűségesek azokhoz az eszményekhez, amelyeket a Szent király tűzött a magyar nép egére. A sátortető közepe üveg kupola. Ott esik be a Nap fénye, és jelzi, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakozik. Ezért van az oltár a templom közepén. Valahányszor Krisztus áldozatában részt vesznek a hívek, ezt vallják: halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. A szárnyas tabernákulum méhkaptárra emlékeztet. Az áldozatos Szeretet szentségi jelenlétére utal. Mögötte bimbós oszlopon a Feltámadt szobra áll.
A kupola négy sarkán vörösrézből készült Szent Mihály, Gábor, Rafael és Uriel főangyalok szobra van: „Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek, ti, angyalai mind, dicsérjétek, összes mennyei karok! Dicsérje őt a nap és a hold is, dicsérje őt minden fényes csillag! (148. zsoltár). Nap, hold, csillag motívum a székelyek címerében is van, és üzeni: székelyek, ti is dicsérjétek az Urat! A templom tető megjeleníti Urunk ígéretét: „Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött” (Jn 1,51). Az angyalok keze védőn tárul ki a templom fölé, jelezve, hogy Isten minden kegyelmet megadott nekünk. A kegyelmi idő itt van, és tőlünk függ annak felhasználása. Az angyal szobrokat. Nagy Ödön helyi szobrász készítette.
A templom fontos része a galéria és az alagsor. Az alagsor közepén a Fatimában készült Magyarok Nagyasszonya szobor áll. Tőle balra Boldog P. Rupert Mayer kápolna található. Ennek szentélyét, Márton Árpád helyi festőművész három freskója díszíti. A baloldali freskón az első magyar szent családot látjuk. Házasságukkal népünk nyugati kapcsolata végleg megpecsételődött. E nyugati kapcsolatra utal a Boldog Rupert Mayer (1876 – 1945) kompozíció. A harmadik képen istenszolgája Márton Áron, az „emberkatedrális” látható. Kiállásával segített minket, hogy a bolsevizmus karmaiban is hűek maradhassunk Rómához, Európához. A templomhajó falán két 18. századi szobortorzót helyeztünk el. Mindkettő 1944. szeptemberében „sebesült” meg. Baloldalt a félig elégett Ajnád-i Krisztus, jobb oldalt Nepomuki szent János szobor látható, amely a Szent Kereszt templomban volt.
A templomszenteléssel valóra vált egy évszázados álom, és testet öltött egy szent törekvés. E templom minden részében székely népünk sok szenvedése és küzdelme összefogássá és békés életté magasztosult.
A Millenniumi-templomot 2003. október 18-án Dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök, szentelte fel Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
Másnap 9 órakor az Erdélyi Vitézi Rend megtartotta vitézavató ünnepségét, amelyet v. torboszlói Bereczky Árpád törzskapitány és v. Hunyadi László m. főkapitány vezetett.
A szentmise után, Parajd felé vettük utunkat. A Sóvidék hatalmas sóhegyeivel évszázadok óta az erdélyi sóbányászat központja. A parajdi bányában jelenleg is folyik a sókitermelés, napi mintegy 600 tonna sót hoznak a felszínre. A bánya mélyébe rozoga autóbusz szállítja a látogatókat. A holdbéli tájra emlékeztető sóbányát kúraszerűen is látogatják az asztmások és más légúti betegségekben szenvedők. 1993 óta a sóbánya mélyében épült kápolnában ökumenikus istentiszteleteket és koncerteket is tartanak.
Következő állomásunk Korond, ahol a bevásárlást ejtettük meg. Vettünk finom házi áfonya pálinkát, áfonya likőrt, cserepeket, gyapjú zoknit, tapló gombából készült dobozkát, és apró ajándékot az itthon maradottaknak; juhsajtot és mivel épp utazásunk előtt olvastam Wass Albert – Funtinelli boszorkány c. könyvét, kíváncsi voltam az orda ízére. Már-már letettem, hogy valaha meg is ízlelem, már a buszon ültünk indulásra készen, mikor egy – szervező és a buszsofőr számára - ismerős egyén érdeklődött, hogy kell-e vkinek friss juhsajt és orda. Természetesen lecsaptam rá, finom, kissé édeskés íze van.
Korond Székelyföld legjelentősebb fazekas központja. A korondi kerámia jellegzetes színeiről és motívumairól ismert. A hagyományos korondi színvilág a fehér alapon zöld, sárga és barna színek, bár az utóbbi időben szász hatásra elterjedt a fehér alapon kék minta is. Jellegzetes motívum az indaleveleken álldogáló madárka és a díszes virágformák.
Az egész falu egy végtelennek tűnő kirakodóvásár, ahol a korondi kerámián kívül Székelyföld többi részéről származó népművészeti tárgyakat (faragott fatárgyakat, fonott kosarakat, gyapjútakarókat, pulóvereket stb.) is árulnak.
Farkaslakán Tamási Áron szülőfalujában, sírjánál koszorúztunk. Tamási Áron életének nagy részét Budapesten töltötte, de – bár ezt kevesen tudják – három évet dolgozott banktisztviselőként New Yorkban is. Ennek ellenére élete végéig a székelyek életét, szellemiségét és szokásait érezte igazán magáénak és műveiben rendkívül szépen és átélhetően írt róluk. Szülőföldjéhez való ragaszkodásának legszebb kifejezése maga az Ábel-trilógia, amelynek híres mondatát szinte mindenki ismeri: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
A falu közepén, a Tamási Áron szülőházában berendezett kiállításon az író életének felidézésében néhány bútordarab, fénykép és személyes tárgy segít. A központtól távolabb, az országút mellett áll Tamási emlékműve, Szervátiusz Jenő és Tibor alkotása, mögötte pedig az író sírját találjuk. Az emlékművön az író műveinek néhány alakját, valamint a székely népi élet, székely balladák jeleneteit láthatjuk.
Szejkefürdő – itt már nagyon fáradt volt a társaság, ide már nem jött fel mindenki, pedig érdemes lett volna, mert nagyon szép a sok székelykapu egymás után sorjában.
Szejkefürdőn ásványvizes strand és kénes kádfürdő működik, sőt a közelben ásványvízforrás is van. A fürdőhely mégis inkább arról nevezetes, hogy itt van a „legnagyobb székely” Orbán Balázs síremléke.
A bárói családból származó Orbán Balázs hat év alatt egész Székelyföldet beutazta szekéren, és elkészítette a Székelyföld leírása c. művét, amely mindmáig a legjelentősebb útleírás Székelyföldről. Utazásai során hatalmas. Többkilós fényképezőgépet is vitt magával, amely akkoriban hihetetlen újdonságnak számított. Orbán fiatal korában hat évet élt Angliában, és nagyobb utazásokat tett a Közel-Keleten és Egyiptomban is. A Székelyföld szerelmesének és támogatójának emléke előtti tisztelgésül az elmúlt több száz évben tizenkét különböző stílusú faragott székelykaput állítottak a dombtetőn lévő sír elé.
Fáradtan, de sok-sok élménnyel teli érkeztünk meg szálláshelyünkre. Vacsora után még volt a Múzeum szállóban egy búcsúztató, ahol a Gyermekfilisek zenéltek.
5. nap
Reggeli után hazaindulás, mindenki elbúcsúzott szállásadójától, néhol címet is cseréltek, és visszavárnak bennünket.
Mivel a negyedik napba már nem tudtuk belezsúfolni Székelyudvarhelyet, ezért most tettünk egy villámlátogatást.
Székelyudvarhely az Erdélyimedence délkeleti részén, a Nagy-Küküllõ felsõ folyása mentén fekszik. A Szarkakõ, a Nagyoldal, a Csicser és a Budvár határolja. Ez a vidék kedvezett az ember korai letelepedésének: régészeti ásatások bizonyítják, hogy a város és környéke évezredek óta folyamatosan lakott.
Vasszékely szobra
Székelyudvarhelyen az I. világháborúban elesett székelyek emlékére 2001. március 15-én leplezték le a Főtér sarkában a "Vasszékely" bronzszobrát - az 1919-ben, a román hatóságok által eltávolítottal egyezőt. Talapzata 2 oldalán a világháborúk áldozatainak névsora. A szobor felirata: Gyopárt a Hargitáról hozzatok, A székely hősök halhatatlanok.
A Főtér feletti Szent Miklós hegyet uralja a római katolikus templom. 1793-ban készült el barokk és késő klasszicista stílusban. Főoltárán 3 rendtársával, a jezsuita rend megalapítójának, Loyolai Szent Ignácnak életnagyságú szobra áll. A szomszédos Tamási Áron gimnázium eklektikus épületét a XX. század elején emelték. Az épület melletti kis parkban a névadó mellszobra áll.
Orbán Balázs szobrát tekintettük meg.
„A székelyföldre vezető főútvonalt követve, a mint az utas Segesvárt elhagyja, s aztán a gyönyörű fekvésű fehéregyházi kastélyt meghaladja, mind mélyebbre hatol a hazánkat keletről behálózó hegységek közé. Már messziről feltűnnek szemei előtt a székely havasok legszebbikének és legmagasabbikának, az ős Hargitának kéklő ormai, melyek mélázva emelik mohos trachyt-homlokzatukat a tenyészvonalon felül, ahol már csak itt-ott teng egy-egy gyalog- és futó-fenyőbokor, a vihartól féltében földre lapultan; a Hargita központi ősatyja a székelyföldet behálózó hegylánczolatoknak, melynek tetejéről a székely föld nagy része belátható.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése