2009. március 20., péntek

Szeged - Vége a hírzárlatnak :) 2007.06. 17 körül :)

Hú, hol is kezdjem? Mit? :) aki ott volt tudja! :) Azt hiszem, behozom a bodzaborom, és közben talán jobban jönnek a gondolatok. :)
De nehéz leírni a történteket, mostanában szóban jobban közvetítek. Furi, mivel Tibi barátom is ugyanígy van. Próbáltam ihlet gyanánt az úton ivott bodzaborból kortyolni, finom, de ihletet nem szül. Hát ez érdekes iromány lesz, mert kb. másodjára futok neki, és most már csak fecniről másolom. :) Szenvedtem az írással. Majd silós barátom figyelmeztetett, h vkitől hallotta, h a lehetetlent célba venni is érdemes. Persze, ez az én dumám, úgyhogy most meg próbálom papírra vetni, mivel sokakat érdekel.

Időben sikerült elindulnunk, fél 5kor ez is furcsa, h nem kések. Furcsa volt, h mikor elindultam senki sem indított útnak. A kúton közölte a kutas, h apukád kb. 2 perce ment el, bár már csak vasárnap taliztunk. 3/4 5kor felvettem Zitát, 5kor Csillát. Persze - bár még jókor - ott jutott eszükbe, h nem raktak hálócuccot. Én is az utolsó utáni pillanatban raktam be. A csomagok is neccesen helyezkedtek a csomagtartóban. Bíztam benne, h 4. útitársunk kevés csomaggal érkezik. Csak az nem tudom, h mivel bírtam megtömi a táskám, olyan nehézre sikeredett. Elindultunk, kedvezményes pályamatrica vásárlás az Agip kúton, természetesen Hungary Carddal, némi pénz beszerzés és elindulás. Úgy gondoltam, h semmit nem hagytam otthon, de a kúton eszembe ötlött, h a Tibinek beígért mentás eperlekvárt igen. Szerencsére a forgalom nem volt vészes, Időben vagy talán egy picivel előbb érkeztünk Budaörsre a Tescohoz. Telefonálás, várakozás, kíváncsiskodás milyen lehet élőben a 4. útitárs. Találkozás, szimpátia, bepakolás, indulás, beszélgetés.

Raktam hűtőtáskát is, mivel eléggé meleg volt, a víznek és pálinkának se legyen nagyon melege. A két bodzaboros üveget elrejtettem a kormány alá és a kézifék mellé. Ajándék gyanánt vittem volna a bodzaborokat, de csak az egyik ért célba. A 0-áson felhívtam bpi diszpécserem, ha gáz van, mondjon gyorsan vmi egérutat, annak ellenére, h nem vezetek Bpn. Szerencsére simán átjutottunk. Az 5ösre kanyarodva kinyílt az előre bekészített pálinkás üveg és a bodzabor is. Én csak illatmintát kaptam belőle. Jobb is, mert nem biztos, h simán leértünk volna. :)

Kb. fél órát sem utaztunk Tibi kérdéseivel "zaklatott" "mikor érünk oda? v ott vagyunk már?" Szeged előtt előkotortam a kis útmutató fecnimet, mivel még nem tudok olvasni és vezetni egyszerre, ezért megkértem a többieket, kis naivan hátraadtam, h olvassák el. Nem jártam sikerrel. Ők csak olvasni nem tudnak. :(

Szegedre megérkeztünk, de persze eltévedtünk. Ritka, h vhova odatalálok elsőre. 4 sávos úton, mellettem busz, egy lámpányival hátrébb autók, kapom az utasítást az újdonsült navigátoromtól:" tolass hátra és vágj át jobbra". Újabb kanyargások, kérdezősködés, mire sokadszori Media Markt elkerülés után megtaláltuk a szállást. Itt is volt egyirányú utcában szembe menetel. - ilyet már vittem véghez Esztergomban, Kisorosziból hazafelé jövet, eltévedés közben. Szállás, portás, kommunikáció, még egy kanyar, parkoló megtalálása. Sikeres parkolás, majd a bejárat felkutatása, megérzésből végig a folyóson. Adminisztráció, fizetés, szállás elfoglalása este 10 körül. Légkondis szobát, hatalmas fürdő átlagos zuhannyal, hűtő stb. Röpke szusszanás, gyerek még az idő címmel látogassunk ki a Sörfesztiválra. Persze gyalog mentünk, kb. 35-40 perc alatt oda is értünk.

Sörfesztivál révén, sört ittunk kezdetben. Nagyjából körbejártuk a placcot, majd rátaláltunk a Békési Pálinkaház kocsijára. Ez lett a vesztünk. Hálótársammal közelebbi kapcsolatba kerültem, majd elmentünk némi felszívóért - sült kolbász és társai - a többiekre lecsaptak a helyi erők. A változatosság kedvéért őket is Tibinek hívták. Szülinapi felköszöntést kapott volna útitársunk, ha másnap este 10kor megjelenik a színpad előtt. Nem gondoltuk komolyan, mivel közölte az egyik, h röplabda kapus (!!!), de ez csak később esett le, h ilyen nem létezik. Bár utólag kiderült, h ő valójában a Várkonyi Tibi volt, aki másnap lépett fel, de nem tudtuk meg, h felköszöntötte volna-e, mert más program akadt. Vettünk egy sült kolbászt, amit közös akarattal ettünk meg. Csilla elvette a kést-villát, én csak kivettem a táskámból a svájci bicskát és kiszolgáltam magam. Jobbnak láttuk lassan elindulni a szállásra, de a taxit részesítettük előnyben. Mióta kocsim van, inkább vezetek, ezért enyhén szólva kiütöttem magam. Azt tudom, h a szállásra saját lábamon mentem, kibontottam a hálózsákot, de már csak a magamra terítésig jutottam el, egymás mélyrehatóbb megismerése nem jött össze, mivel enyhén illuminált állapotba kerültünk. De jót aludtam, bár most az sem zavart, h hálótársam néha horkolt is.

Reggel arra ébredek, h dörög és zuhog az eső. Gondoltam, frankó, mivel szombatra városnézést terveztem. A társaság kellőképpen elfáradt a leutazás és a spontán sörfesztivál következtében, ezért kb. 1/2 1kor sikerült - nagy nehezen - elindulnunk a belvárosba. A gyalogos bejutást elvetettük, jobb is, mert még busszal is sok volt. Kezdetben még csepergő esőben nézelődtünk a Széchenyi téren.

Közép-Európa egyik legszebb és legnagyobb terén. A Tisza felőli oldalon sorban Széchenyi István carrarai fehér márvány szobra látható, a következő a Tisza-szabályozó Vásárhelyi Pál bronzszobra, melynek talapzatába illesztették az 1970. évi magasvíz Tisza partról bevetített szintjét jelző márványtáblát. Utána a sorban Tisza Lajos szobra következik, a negyedik, pedig Deák Ferencet örökíti meg. A túloldalon a Városházával szemben helyezkednek el az Áldáshozó és a Romboló Tisza jelképes bronzalakjai. Mellette Klebelsberg Kunó szobrát láthatjuk, a tér utolsó szoborpárosa Szent Istvánt és Gizellát ábrázolja. A tér épületei közül említésre méltó a Tisza szálló épülete, mely irodalmi, történelmi, művészeti emlékhely, számos író, költő, zeneszerző fordult itt meg. A tér nyugati oldalán a Városháza mellett áll a klasszicista stílusú Zsótér ház, építtetője a hír szegedi kereskedő família, a Zsótér család volt. Városháza: Az épület alapkövét 1799-ben helyezték el és Vedres István tervei szerint Schwörtz János építette fel. Az árvíz alatt megrongálódott épület alapjaira Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján, egyemeletes Városházát emeltek 1883-ban. Az épületet a mellette álló Bérházzal a "Sóhajok hídja" köti össze, mely az 1883-as kiránynapokra készült, amelyek során Ferenc József meglátogatta a 1879es nagy árvíz után újjáépült várost. A király és a kíséretének szállása megoszlott a kép épület között és a kapcsolat megteremtése érdekében építették a zárt hidat. A lépcsőházat színes üvegablakok díszítik, az egyiken olvasható Ferenc Józsefnek tulajdonított mondás: „Szeged szebb lesz, mint volt”

Folytattuk utunkat tovább, Kárász utca (sétáló utca), ahogy már Velencében is bevált módszert használtam, mivel nem vagyok szakképzett idegenvezető, felolvastam a Tourinformból szervált füzetecskéből. Bár volt a társaságban két szakképzett idegenvezető, az egyik gyakorlott, a másik kevésbé.

Klauzál tér: A Kárász utcán átjutunk el a Klauzál térhez. A sétáló utca elejére Párkányi Péter alkotásai, a Köszöntő szobrok kerültek, melyek a városban kora tavasztól késő őszig tartó vidám fesztivál hangulatot tükrözik. A Kárász utca Dugonics tér felőli végén, pedig az Utcai zene című szoborcsoportot láthatjuk. A mediterrán hangulatú Klauzál tér közepén áll az ország egyik első egészalakos Kossuth-szobra. Az Új Zsótér-ház földszintjén van a szegedieknek és a város vendégeinek egyaránt kedvelt találkozóhelye a Virág cukrászda. A tér egyik legjelentősebb műemlék épülete a klasszicista Kárász-ház, melynek erkélyéről mondta el Kossuth Lajos 1849-ben utolsó magyarországi beszédét. 1857-ben itt tartózkodása alatt ebben a házban szállt meg Ferenc József. A téren áll Tóbiás Klára alkotása, a Királyok kútja is.

Azt kell mondjam városlátogatásaimból már kimaradhatatlan a régiség/bolhapiac. Most már a bécsi, bpi, velencei, óvári után a szegedit is megtekinthettem. Hááát, tudtam volna válogatni. Folytattuk tovább utunkat és egy holland sajt boltba tévedtünk. Csevegés az eladóval, mert ugye be nem áll a szánk, ismerkedés, kóstolás, 5 éves gyerek módjára mindent megkérdezés elve alapján a holland fapapucs felpróbálásáig is eljutottunk. Majd rákanyarodtunk a Szent Márk tér nagyságú dóm térre. Sajnos tele volt pakolva, bepróbálkoztunk, h feljussunk a toronyba, de már a csoport elindult. Javasolták, h jöjjünk vissza 1 óra múlva. Így hát elindultunk a Tisza parton a Móra Ferenc Múzeum és a Színház megtekintésére.

A Dóm tér méretét tekintve megegyezik a velencei Szent Márk tér méretével, 12000 négyzetméter. Ez a tér ad otthont nemzetközi jelentőségű Szegedi Szabadtéri Játékoknak, mely először 1930-ben került megrendezésre. Az észak-európai stílusú, vörös téglás egységes épületek árkádjai alatt látható a Nemzeti emlékcsarnok (Pantheon), mely Klebelsberg Kunónak szobrait, domborműveit tartalmazza. A téren áll a város legrégibb műemléke a Dömötör-torony. Alapjaiban XI. századi, alsó, négyszögletes, román stílusú része XII. századi, felső, kora gótikus emeletei a XIII. század második feléből valók. Az ajtó bélleletébe a vár bontása során megmentett, román kori faragott köveket, ívmezejébe a város legrégebbi szobrászati emlékét a XII. századi Kőbárányt illesztették. A kovácsoltvas ajtó „az élet kapuja”, az élet egyes mozzanatait szemlélteti a keresztény liturgia jelképeivel. Az 1879. évi nagy árvíz után a városatyák fogadalmat tettek egy monumentális templom felépítésére, ez a mai Fogadalmi templom. A Dómot kívül és belül is mozaikok, szobrok, domborművek sokasága díszíti. A 9040 sípos orgona Európa templomi orgonái közül a harmadik legnagyobb. A templom egyik érdekessége, h a szentély mennyezeti mozaikján Máriát szegei papucsban és alföldi szűrben öltöztetve ábrázolták. A tér egyik különlegessége a Dóm főbejáratával szemközti oldalon, a tér épületének falába épített zenélő óra, a középkori egyetemek szimbóluma. A Magyarországon egyedülálló óra Csúri Ferenc szegedi órásmester keze munkája, a figurákat Kulai József faszobrász készítette. A díszes óralap körüli ajtócskákon az egyetemi tanács tekintélyes alakjai és a ballagó diákok figurái jelennek meg minden órában. A figurák modelljei voltak többek között Klebelsberg Kunó, Dugonics András, Mikes Kelemen, Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor, Vedres István. Először az 1936. évi szabadtéri játékok alkalmával szólalt meg a szegedi zenélő óra.
Móra Ferenc Múzeum: A Dóm térről kiindulva Oskola utcán végigsétálva jutunk el a Roosevelt térre, ahol az 50es évekig a halpiac működött. A tér Tisza felőli oldalán áll a szeretett folyóját elmélyülten szemlélő Juhász Gyula szobra. A Belvárosi híd eredetileg Feketeházy János terve alapján az Eiffel –cég által kivitelezett első közúti híd helyén épült újjá 1948-ban. A híd alatt tovább haladva Móra Ferenc szobrához jutunk, mellette egy gabonakévén üldögélő parasztfigura, itt látható még Mikes Kelemen, és Tömörkény István szobra is. A Múzeum a neoklasszicista stílusban, és ahogy a korinthoszi oszlopokon nyugvó timpanon felirata is jelzi: „A KÖZMŰVELŐDÉSNEK” épült. Mindjárt a lépcső mellett áll Reizner János Egykori Múzeumigazgató mellszobra. A két szélső oszlop előtt Homérosz és Szókratész, a bejárat két oldalán, pedig Klió és Euterpé szobrai állnak.

A Tisza: legmagyarabb folyónk. A Keleti-Kárpátokban ered, két ágból egyesül a Fehér – Fekete- Tisza néven. A folyó magyarországi szakaszán főleg középszakasz jelleggel folyik, hatalmas kanyarulatokat, íveket alkotva. A Tisza kanyarulat homorú oldalán a víz „nekivág” és a sodra alámossa, míg az ellenkező oldalon lerakja a hordalékát, belőle turzásszerű gátat épít, melyek ívesen sorakoznak egymás után, ezeket nevezik övzátonyoknak. Az Alföldön végigkanyarodva egykoron hatalmas területeket birtokolt, mígnem az 1840-es évektől elkezdődött a szabályozása. Az 1879. március 12-i Szegedi nagyárvíznek több jelentős oka is volt, amelyek végül a város teljes megsemmisüléséhez vezettek. A mai modern körutas-sugárutas nagyvárosi alaprajz is a tiszai árvíz következménye. A Tisza folyó és Szeged városa elválaszthatatlanok egymástól. Tavasztól őszig a Tisza szerelmesei: horgászok, evezősök, fürdőzök, népesítik be a vizet és partjait. A part menti halászcsárdák halétel specialitásaikhoz tiszai halat kínálnak.

Szegedi Nemzeti Színház: Ugyanúgy, mint a budapesti Vígszínházat a híres Bécsi Színházépítő, tervező páros Hellmer és Fellner tervezett eklektikus-neobarokk stílusban. 1883-ban nyílt meg, de 1885-ben leégett majd 1886-ban ismét megnyitotta kapuit. A homlokzatát Erkel Ferenc és Katona József szobrai díszítik.
Mivel idővel egész jól álltunk, félig begyalogoltunk a Belvárosi hídon, ami új Szeged felé visz át a Tiszán és onnan kémleltük a nyugodt folyót. Közben kiszemeltük kajálásunk helyszínét, bár volt para is...- cenzúrázva a többi útitárs kérésére. :) Mivel még a toronyba való felmenetel előtt volt még időnk és szomjan is haltunk – én legalábbis nagyon kólás vagyok másnaposan – a Fesztivál Teraszra ültünk ki. Sajnálatos módon egy nagyon szuttyogó pincért fogtunk ki. Aki nemhogy lassú, de még béna is volt, mivel nem az asztalra szervírozta az italokat, hanem a Zita nyakába. Pont az kapta, aki szinte nem is ivott alkoholt. Ezután szegény Zitán rajta maradt a „Sörös Zita” név. Sűrű bocsánatkérés, bár, még lassúbb kiszolgálás után, megint lekéstük a toronyba való felmenetelt. Megtekintettük a Dómot belülről, majd elindultunk kajálni. Szerencsére, emberünkre találtunk a pincér személyében, nevetéssel teli evést sikerült összehozni. Tesómék lelkemre kötötték, ha egy mód van rá, kóstoljam meg a boszorkányszigeti halászlét. Még itthon, elég rendesen beégtem, szerencsére csak telefonon. Felhívtam a helyi tourinformot, h hol van ez a boszorkánysziget, ahol ezt a halászlét lehet fogyasztani. Közölték, h azt nem tudják, de ilyen hallét a Roosevelt téren lehet enni. Utólag már tudjuk, h ez maga volt a halászlé, és nem egy sziget. Nagyon fincsi és sok volt. Két adagból 2,5 tányért ettünk/fő, majd a Csilla is megkóstolta, sőt elrakattam a maradékot és még az itthoniaknak is maradt. Fizetés előtt, megpattantam, mert jött értem az ismerősöm, megkezdődött a látogatás. Új Szegeden jártam, és végre valahára, kb. 3 év ígérgetés után eljutottam ide is. Sztem nem nagyon hiszik el, h ez létrejött. Beszélgettünk, kivel mi a helyzet, ígértem, h majd még jövök, kb. 3 év múlva. J A többiek közben visszamentek a szállóra és este ½ 9 fele újra neki indultunk a Sörfesztiválnak. Ma már rutinosabbak voltunk, taxival indultunk el, hosszú sor, de viszonylag hamar bejutottunk. Hooligans koncert, nekem nem igazán a kedvencem, így maradtam hátul. Ráadásul nem tudom miért, de rám jött a durcizás is. Utálom magam ilyenkor…Koncert vége, irány a „pálinkaház” Délelőtt folyamán kaptam szaktanácsot, h mit igyak és mit ne. Egyfajtát, szénsavmentest, és ha lehetséges, akkor minél átlátszóbb legyen, én tartottam magam ehhez a tanácshoz, de még jobban kiütöttem magam, agyhalál volt, vagy hívhatjuk filmszakadásnak is. J Viszont arra rájöttem, h a pálinka jót tesz a bőrömnek. Úgyhogy egészségügyi szempontból is kell innom. J J J Nem álltunk 100x sorba, inkább egyszerre kifizettünk 3 kört. És sztem ez lett a vesztünk. Gyorsan hatott. Tibinek sikerült egy ingyen kört is kieszközölnie, finom mézes meggyest kaptunk. Kedvező konstrukciót is ajánlottak, jobban megérné, ha inkább vennénk 2dl-es üvegbe, minthogy 2-4cl-enként vásároljuk. Így is tettünk, de még ebből is sikerült alkudni. Innen elvesztettem a fonalat. A többieknek sikerült összejönni helyi erőkkel, akinek segítségével visszajutottunk a szállásra is. Nem mindenki állt itt meg, mivel volt, aki kedvet érzett egy kis bulihoz is. Így aztán az utolsó napunk is fáradtan telt el.

Másnap reggel korai kelésem volt. Nagyon fáradt voltam, gyors zuhany. Bár mind a mai napig nem tudom, h hogyan bírtam felkelni. Jelenés f10-10kor Hódmezővásárhelyen. Persze nem sikerült időben elindulnom, és természetesen keveregtem is elég rendesen. Szinte végig napszemüvegben járkáltam. Az úton végig rendőrök álltak, talán a gondviselésnek köszönhetem, h nem állítottak meg. Akkor még biztos találtak volna bennem némi alkoholt… Ennek biztos így kellett lennie, bár nagyon sajnálom, h nem tudtam tovább maradni. Emma kórházba került, mert lepottyant az ágyról, és a biztonság kedvéért benn fogták. Lassacskán elindultam vissza Szegedre. Gondoltam megállok tankolni, mert nem ártana, igen ám, de akkor volt a totál holt pont. Húúúha, remélem a kutasok nem láttak át a napszemüvegen. Tankolni persze nem tudtam, csak a közönség segítségével, hangom sem volt, bár nem emlékszem rá, h énekeltem volna. De a józan lélek sem mesélt ilyesmiről, úgyhogy fogalmam sincs, h miért akadozott a hangom. Vettem még - viszonylag hideg - kólát és útnak indultam a Vitéz utca felé. Úgy eltévedtem, h egy pillanatra kétségbe is estem, h nem hogy a Lajosékhoz nem találok oda, de még a szállás sem tudtam, h merre van!!!! Iszonyat milyen érzés volt. Igénybe vettem a telefonos segítséget és nagy nehezen sikerült oda találnom a Vitéz utcába. Nagyon sajnálom, h nem tudtam egész emberként megjelenni, de örülök, h végre megláthattam, h hol is élnek az ismerősök. Eleve csúszásra volt ítélve a nap, de azt nem gondoltam, h ennyire. Szerencsémre, visszafelére volt felvezetésem, más különben még mindig ott bolyonganék Szegeden. Indulásomkor felhívtam Csillát, h kb. 10 perc, és ott vagyok, legyenek készen. Tibin kívül mindenkinek sikerült. A ½ 2es tervezett indulás helyett 2kor sikerült elindulni, ½ 3ra értünk Ópusztaszerre. Eredetileg addigra volt jegyünk, de szerencsére nem vették annyira szigorúan és talán ilyen dög melegbe, nem is voltak olyan sokan, így a 3 órási vezetésre kaptunk is jegyet. Mindenkinek tudom ajánlani Ópusztaszert, megéri annyit autózni, fantasztikus – vagy ahogy egyik sofőröm mondaná Fantázia, ez még a fantasztikusnál is több.

Ópusztaszer: a magyarság egyik leglátogatottabb emlékhelye. A Nemzeti Történeti Emlékpark mostani, 55 hektáros területén a középkorban virágzó mezőváros volt. Jelentőségét sejtetve honfoglalás-közeli eseményt idéz Anonymus Gesta Hunarouruma: szerinte Árpád és vezérei győztes csaták után itt rendezték el az ország ügyeit.

A Szerhez vezető „út” egy évezreddel későbbi megörökítői Feszty Árpád és művészbarátai voltak. A Feszty-körkép hányatott sorsára, évszázados történetére az 1995-ben befejeződött restaurálás tett pontot. A körkép bemutatására körcsarnokot építettek, ahol az 1800 négyzetméteres vásznon, a világ második legnagyobb panorámaképén a Vereckei-hágónál győztes lovasrohamot figyelő fejedelmet és vezértársait helyzete a leghangsúlyosabb helyre a festő. A 38 méter átmérőjű körképen a hadakat követő előkelőket, s az egyszerű nép magabiztos vonulását és építkezését láthatják, a pogány szellemeknek áldozó ősök ünnepét élhetik át a látogatók. A honfoglalás korának tárgyi világát az emlékpark egyre bővülő nomád skanzenje szemlélteti. Aki a Feszty-körkép körbefutó, festett vásznán megelevenedő történések középpontjában áll, nagy távolságokat befogó „panorámát” él át. A távoli képrészeket szinte a néző lábához simítja a dioráma, az a háromdimenziós terepgyűrű, mely üszkös farönkjeivel, valóságos tárgyaival, fegyvereivel, növényzetével elmossa a festett és a tárgyi világ határát. Az emlékpark Romkertjében a St. Gallen-i mintájára épült bencés monostor és környezetének régészeti feltárása közben középkori harangöntő műhely gödrére, kemencéjére és az öntőforma darabjaira bukkantak. A z öntőformát és a harangot restaurálták és bemutatják Európában egyedüli különlegességként. A Csete György és Dulánszky Jenő tervezte jurtaházakban természettudományi kiállítások láthatók. Az egyikben kaliforniai magyarok ajándéka az a 80 cm vastag, nagyobbik átmérőjénél 630cm-es 7,5 tonna súlyú mamutfenyő-szelet, amelyen a „bütü” megfelelő évgyűrűinél megjelölték a Kárpát-medence legfontosabb történeti eseményeinek dátumát. Csaknem 1800 éve kezdődött a fa élete!

Az emlékpark létesítésének egyik alapgondolata volt, h váljon a nemzet emlékezetének iskolájává, s ez sokféle ismeretanyag tárgyi megjelenítésére ösztönzött. A XIX – XX. Századforduló tanyai-falusi-mezővárosi kultúráját a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a magyarság szétszóródásának folyamatát a Világmagyarság hajlékában tanulmányozhatjuk. A rotunda kis- és nagyvárosi utcaképet megelevenítő kiállításában idézik meg a soknemzetiségű Magyarország viseleteit – Promenád 1896 címmel.

A honszerző Árpád vezér emlékmű körül a magyar történelem jeles személyiségeit megidéző 20 szobor áll. Az sem véletlen –véletlenek nincsenek, mint tudjuk - hogy a Nemzeti Történeti Emlékpark rendezvényei egész évben a múltat, a hagyományokat idézik.

Itt még semmit nem kihagyva, végig jártuk a Jurta házakat. Majd a skanzenben az iskolát céloztuk meg. Annak ellenére, h szalaggal el volt választva a „külvilágtól” mi beültünk a padokba. Vakon fényképeztünk, de most már tudom, h sikerült a kép, mind a 4en ülünk a padokban. J A takarítónéni kicsit meg is fenyített minket. J A jobb oldalon lévő házakba szinte maradéktalanul bementünk, Zitával nem tudtunk ellenállni a fekete-fehér szedernek. Isteni volt!!!! Hogy kicsit felébresszük magunkat, a szatócsboltban, frissen őrölt kávét ittunk, hááát nekem elég erősnek bizonyult. Majd azt remélve, h csodálatos kilátásban lesz részünk, felmásztunk a szélmalom tetejébe, de szinte csak koromsötétség fogadott, és Chaplin módjára jöttünk le a meredeken ívelő létráról. A Posta Múzeumot is meglátogattuk, majd lassan indultuk a kijárat felé. Ha jól emlékszem, még a skanzen előtt ettünk zsíros kenyeret, aminek annyira, de annyira megörültünk, h egyszerre 2x2 szeletet vettünk. Persze ezzel is harcoltunk, mint előző nap a halászlével. Majd leesett, h mi volt az előző napokban a probléma, nem volt felszívója a pálinkának… No meg arra jöttünk rá, h elég lett volna mindenből – pálinka, halászlé, zsíros kenyér – egyszerre csak egyet rendelni, és utána, ha még igényeljük még egyet venni. De hát mi már csak ilyenek vagyunk. Mint a vert had úgy mentünk végig a körképen és az összes látnivalón, de megnéztük.

Ahogy terveztem, este 6kor el is indultunk hazafele. Tibi egy dbig fűzte az agyam, h vigyem be Bpre, és ha lehet, akkor haza is. De jó dbig ellenálltam, mivel én még soha nem vezettem Bpn, és nem is éreztem magamban annyi affinitást, h ezt megtegyem, ezért is szedtük össze Budaörsön. Hazafelére a lányok elaludtak hátul, én egy percre belegondoltam útitársunk helyzetébe, másnapos is, fáradt is, kurci meleg is van, és ha kiteszem Budaörsön még 1-1,5 órát buszozik mire hazaér. Így hát nem gondoltam jobban bele, h mit is teszek, de felajánlottam, h hazaviszem. Annyira nem volt gáz, de tuti, h nagyon agresszív lennék Bpn, vezetés szempontjából. Kissé felpörögtem, és valóban hangos vezető lettem, bár mindig az vagyok, főleg, ha egyedül járom utamat. Sikeresen letettük este 8kor, Csilla irányította a jelző lámpákat, h mire odaértünk átváltott zöldre, így kb. 20-25 perc alatt átértünk Bpn. Kiértünk a fővárosból és máris jön az üzenet „ mit? Hiányoztok, visszajöttök dvdzni?

Kb. Bábolna körül, 3as konvojt alkottunk, egy kabriós, egy vitos és én. Persze én megelőztem őket, mert enyhén szólva szüttyögtek, de ez neki nagyon nem tetszhetett, h egy nő csak úgy megelőzi őket. Egy dbig még a kabriós bírta, aztán lekopott, úgyhogy a vitóssal küzdöttem. Hol ő ment elől, hol én. Majd beálltam mögé, és mikor ő kitette az indexet én is, mikor előzött én is. Sztem egy idő után megelégelte, majd engedte, h előzzek, ezután fej – fej mellett haladtunk. Mikor szüttyögtek előttem, villantott, lelassított, kiengedett udvariasan, majd újra egymás mellett folyatattuk utunkat. Ez így ment egészen Óvárig, míg nekünk le kellett kanyarodni. Kaptunk egy hatalmas integetést, és sajnos ők tovább mentek. Azóta is keresem azt az autót, de leginkább a pilótát. Tuti, ha a közeljövőben látnám, még odamennék hozzá és leszólítanám.
Kiraktam a lányokat, és este 10re haza is értem. Megettük a maradék halászlét, élménybeszámoló és alvás a köbön!!!
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése