Nem is tudom, h hol kezdjem feszített tempójú hétvégém történetét.
Pénteken délután meglátogattam életszagú melóhelyemet, gondolván, h korán végzek, még tudok szundizni egy kicsit a hétvégi programok előtt. Kóstoltatást végeztem a sofőrök körében. Nem volt előre megtervezve, így jött össze. Kökénylikőrt vittem egy kollégámnak és időközben többen lettek. Ők a hány fokos kérdésre izgultak. :) Mivel nem igazi pálinka, csak likőr jelleg, ezért - szerintük - maximum 10-20 fokos lehet. Kellene találnom kökény ültetvényt, illetve vmi pálinkafőzdét, h javítsam eladási arányaimat és persze az erősségét is az italnak. Ebből kifolyólag, h ápoltam a kapcsolatokat és tapasztalatot gyűjtöttem, kb. f11re értem haza, utána még a függőségemet csillapítottam (net), így csak Hamupipőke módjára kerültem ágyba. Reggel, elméletileg korán kellett volna kelni, mivel disznóvágás, én azért engedélyeztem magamnak egy kis lustálkodást. Belegondoltam, h legközelebb normális alvással csak hétfő este fogok találkozni, iszonyat. De egyik barátom szavaival élve: Aki sokat alszik, keveset él. Hát mostanában ez nálam nem mondható el.
Kivételesen, most a vonat út minden fenn akadás nélkül lezajlott. Az első program, már-már tradicionális, Mai Manó kávézó, www.maimanokavezo.hu . Nem volt sok időnk, de betértünk. Soha nem tudjuk, h mi az, amit iszunk - ha szerencsénk van, akkor a szomszéd asztalnál isznak ilyet - és mindig a szomszédba mutogatunk, h olyat kérünk, 3at. :) Szomszéd asztalos tejeskávé tejhabbal.
29,5 évet kellett várnom arra, h eljussak életem első Bábszínházába. Érdekes élmény volt, a sok kiscsákó futkozott körülöttem, a mellékhelyiség is szinte az ő szintjükre volt emelve. Az előadás, első nekifutásra meglepett, nem ilyenre számítottam, hanem olyan Futrinka utcásra, h nem látszódnak az emberek. Valszínű, h ez már a modern változat. Hamuban sült mese c. darabot néztük meg. "E stúdiószínjátékot, Csató Kata, aki tavasszal végzett bábrendezőként a lengyelországi Byalistokban, a litván Julija Skuratova tervezővel, vmint Rozs Tamás zeneszerzővel gondolta el. Egy "tűzön-vízen" keresztül egymáshoz ragaszkodó párról szól. A hajdanvolt szerelem, fénysíkokra tervezett, úgynevezett fekete színházként elevenedik meg az előadás bábos színpadán. De a múltat a jelenből mutatja meg az a bábos, aki maga is színre lépve, éppen tésztát süt egy kemencében. Végül a kész süteményt megkóstolhatja a gyermekközönség". Elgondolkodtató, h a gyerekek, hogyan tudták összekapcsolni a történetet, mikor néha nekem is alig sikerült összeilleszteni, h mi is történik itt. :) Mindegy, elmondhatom, h már voltam bábszínházba. Hazamentünk, és megkóstolták az előző itt tartózkodásom alatt beígért általam készített padlizsánkrémet. Ahogy levettem, nagyon ízlett nekik. Beszélgettünk, és közben rákészültünk az est fénypontjára, a Quimby koncertre. Anettot megdumáltuk, h maradjon ott, aludjon ott, és majd onnan menjen munkába, másnap reggel." AQuimby zenekar hagyományaihoz híven ismét a Falshanggal ünnepli a tél végét, a tavasz közeledtét. A névadó zenekaron kívül mások is fellépnek a Gödör Klubban ezen a könnyűzenei fesztiválon." Az előzenekar John Alvarez Másik's Budapest Traveling Heart Cirkus volt, kolumibai, reggi - tudom, h nem így kell írni, de kit érdekel - zenét játszottak. Voltak pörgösebb és kevésbé pörgös zenéik is, de összességében tetszett. Talán 11-f12 tájékán jött a fő zenekar, a Quimby. Nagyon sokan voltak az "akváriumba". Most annyira nem tudtam elengedni magam, mint a szilveszteri bulin, de nagyon jól éreztem magam. Ellenben velem, az Anettnak már annyira nem jött be. Szegénynek, szerintem sok volt a velünk eltöltött idő. De pár héttel ezelőtt adtam neki egy cdt, kellőképpen elrettentettem, h hova is megyünk, de nem riadt meg, eljött. Annyit mondott a végén, a bábszínház és a Quimby első órája még elment, na de ami utána jött, az már sok volt neki. Remélem, azért meghallgatja újra a cdt, ott egy lecsengettebb állapotot kap vissza. Van egy olyan érzésem, h legközelebb jó párszor meggondolja, h eljön-e velünk, v utána jár a dolgoknak, h hova is megyünk valójában. Levezetésképpen, aki még bírta, rophatott egyet a Szilvási Gipsy Folk Band cigánymuzsikájára. Itt én már csak üldögélve, sörözgetve hallgattam a jó kis zenét. Haza felé menet betértünk Nagymama palacsintázójába, hajnali 3kor, és már a jövő hónapi itt tartózkodásomat tervezgettem illetve a kerek évszámos szülinapi partimat, ami júli végén lenne esedékes, ha az itthoni munkák nem szólnak közbe. De nagy valószínűséggel aug elején lesz Kapolcson...Aludtunk gyorsan sokat, már akinek sikerült a szakaszos alvást elkerülni, ez csak szerény személyemnek jött össze. Mivel Anett ment dolgozni, Eszter pedig szakaszosan aludt. Vasárnap délelőtti programunk is szinte olyan jellegű már, mint a Mai Manó. Ez a Bolhapiac, ismeretlen ismerősöm látogatása. De előtte volt még egy durva dolog. A keletiben, míg várakoztam, megközelített egy cigányasszony, kunyerálás szempontjából. Most már tudom, h nagyon vigyázni kell velük. 5Ft-ot kért, majd mikor hosszas könyörgések közepette megenyhültem és adtam neki 20Ft-ot, azt mondta jósol nekem. Nagyon nem kell, mert vannak direkt ilyen dolgokra kitapasztalt embereim. Csak nem engedett, h nyugodtan, egyedül várakozzak. A szokásos szöveget elejtette, szép vagy jó vagy, vki gondol rád, de hogy ez még jobb legyen, egy nagyobb címletű papírpénzzel is tudnánk tunnigolni a dolgokat. 500Ftot vettem elő, gondoltam nekem az tökéletesen megfelel, neki nem igazán, előkerült egy 1000Ftos, majd megfelelő kenőanyaggal ellátta, h már gusztusod se legyen visszavenni a keményen megdolgozott pénzedet. Csak hát az ember olyan, h ami az övé, azt vissza is követeli. A nőszemély azzal magyarázta, h ez az ő pénze, h jósolt nekem. Elővettem, nem túl kedves, de nagyon határozott hangvitelemet, megszorítottam a kezét, majd kétszer-háromszor közöltem vele, h adja vissza a pénzemet, nagyon csúnyán is nézhettem, mert állítólag megátkozott, bár ő azt nem tudja, h én védelem alatt állok. Miután kiejtettem a varázsszót 'Rendőrt hívok' egyszerre ki tudtam szabadítani, drága bankóimat a keze fogságából. Kb 20 percig nem kaptam szikrát, de megnyugtatott, az Eszter, h már ő is átesett a tűzkeresztségen, egy sokkalta nívósabb helyen. Egyre jobb időt futva közelítettük meg a Bolhapiacot. Sajnos, megemelték a belépőjegy árát, pont azzal az összeggel, amennyit a cigányasszonyra áldoztam. Itt kaptam, 20percet, h lerójam találkozásomat a Bolhással!(mivel nem tudjuk a nevét és a bolhapiacon dolgozik, ezért lett Bolhás a neve)Az üdvözlés kellemes meglepetéssel indult, kaptam két puszikát; magázódásból tegeződésbe váltottunk. Hiányolta a többieket is, h miért csak egyedül jöttem, Anett dolgozott, Eszter meg vhol ott kóricált. Szóba elegyedtem a szomszéd árussal is, őt nem tudtam rávenni, h kóstolja meg a kökénylikőrömet. Ami pohárkákból iszogattunk, azokat egy francia házaspár, - akikkel nagyon jól elcsevegett a Bolhás - meg is kínáltuk. Ízlett a ficaknak a nedű, még a végén, vissza-visszatér, és betörök a nemzetközi piacokra is.Kicsit besegítettem a bizniszbe, közben persze csevegtünk, és tudtomra adta, h kevés neki ez a havi egyszeri betoppanás; mondtam neki, h nem kifizetödő számomra, h hetente felmászkáljak Bpre, bármennyire is szeretném. Fájó szívvel, 1% esélyt megadva neki, ott hagytam a kökényes üvegcsét - azért szeretem azt az üveget, mert sem nem kicsi, sem nem nagy, megfelelő mennyiség elfér benne - hogy majd a következő jöttömkor elviszem, ami április elsején lesz. Közölte velem, h ő egy link pasi, és nem biztos, h ott lesz az üveg; ezért adtam neki csak 1% esélyt. :) Puszizkodás, majd irány a kijárat, h mehessünk kávézni a Manóba. Manó helyett egy másik helyre mentünk, a Sirályba, a Király utcába. Most gyorsan utána olvastam, " A Sirály egy 3 szintes új hely a Kuplung szomszédságában. A földszinten kávézóval-kocsmával, az emeleten könyvtárral (jelenleg 100% zsidó könyvespolcokkal) a pincében színház és koncertteremmel bír." Jónak néz ki, bár elég érdekes formációban kell fizetni. Igazándiból nem fizetsz, hanem az alapítványnak adományozod az elfogyasztott ital, eledel ellenértékét. A hölgy többet nem mondhatott a dologról. :) A Manó szimpibb hely, de ezt megnézném akkor is, mikor tele van nyüzsgéssel. A vonatot éppen hogy elértem. Megnyugtattam ismerőseimet, h a 60év körüli hölgyemények is ugyanolyan problémákkal küzködnek, mint 30as társaik. Most is a 3 perces vonatot értem el. Győrben a csatlakozásnál csak 3 perc van, elég rendesen kicentizik, de most rendesek voltak, mert bevárták a lassabban szaladókat is. Hazaértem, szusszantam egy keveset, gondoltam megnézem 2 kedvenc sorozatom egyikét, és megyek dolgozni. Ez nem jött össze, a film végét már nem láttam, mert viharoznom kellett életszagú melóhelyemre. Az esti program, annyira nem is volt gázos. A kocsimat megszabadították a szutyoktól, de mihelyst megszáradt, kijártam, el kezdtett esni az eső, majd később a hó. Ez lesz a csapadék hozó autó! Reggel beintett a gép, vmit elszámoltam, v már nem figyeltem 150%osan, így kisebb belső feszültséggel tértem haza. Viszont álmomba visszatértem Velencébe!Még szinte le sem zárult a mostani hétvégi programkavalkád, már a március utolsó hétvégéjét tervezgetem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése