Ha nem lenne a fülem, a szám körbe érné a fejem. Egyszerűen még nem álltam át hétköznapi üzemmódba, annyira jól sikerült a hétvége. Nem hittem volna, a sok kavarc után.
Az egyetlen program, ahova odaértünk, Besh O Drom koncert. De ezt majd később, addig sok minden történt.
Utazás előtt megkérdeztem „informátorom”, h jó lesz-e meg hasonlók, megnyugtatott, h igen, jó lesz. Bár mikor kezdték lemondani, az északról indulók, akkor megint érdeklődtem, h telekocsival megyek-e v sem? Utólag, tudom, h rosszul kérdeztem. Ketten mentünk, bár előtte még anyagi problémák is léptek fel. A havi apanázst, úgy kellett elkunyernom, de a lényeg, h meglett, így zöld utat kaptunk. Útközben ötlött az agyamba, h csak azt kérdeztem, telekocsi, de azt nem, h emberekkel v egyéb módon lesz tele a kocsi. Ide nagyon nem fért volna be 4 ember. Tele volt, finomságokkal. :)
Rá kellett jönnöm, h addig nem tudom megírni a "beszámolót" míg nem ér haza a lelkem, és nem csökken a sokk hatása. Most megtaláltam a zenét is, Bob Marley, hp nuku, de sebaj.
Csupa házi finomságot vittem: füstölt sonkát, házi kolbászt, zsírt ezek jók voltak felszívónak. Nem akartam úgy járni, mint Szegeden. És persze a sok beígért lekvárcsodát, és nem maradhatott el, a süti és a meglepetés itóka sem.
Lefele egy kisebb konvojba csöppentünk, egész jól felvettem a ritmust, egészen addig, míg nem egy rövidebb úton szerettünk volna eljutni a célig. Még szerencse, h a nénike felvilágosított, h a mi kocsink nem igazán bírná a strapát. Nem hittem volna, h elsőként érünk oda. Közben forró drót a másik két csapattal, természetesen az abszolút ismeretlen csapat telószámát elfelejtettem lementeni... Ezen nem csodálkozok, mert előző nap, szinte mindent otthon hagytam melóba menet. :)
Egy idő után - kb. 4 óra leforgása alatt - már a felkészületlen társaság - nincs megtankolva az autó, rossz az ablaktörlő lapát, hosszas időzés a tescóban - is megérkezett.
Nem bírtuk kivárni, míg megérkeznek a többiek, ezért a megkóstoltattam a bodzalikőröm a Csillával és a Robival. Szerintem, megérezték, h már iszogatunk és berobogott a számomra ismeretlen csapat: Jucó és Zoli. Állandó forró drót a csigákkal, de akkor már felgyorsultak, mikor közöltem, h elfogyott a meglepetés itóka. Nagy nehezen összeállt a csapat, megkaptam az ajándékokat, nagyon jó kis könyveket, és itókát és megcéloztuk Kapolcsot. Kivételesen a csigabusszal kerekedtünk fel. Természetesen, ahogy a hétvége fenn maradó része is mutatni fogja, kétfelé szakadt a társaság. Kvald Lipi – nem tudom, h így kell-e írni a Csipet csapatból – módjára megtaláltuk a finom pálinkás standot. Ittunk panyolait –ez annyira nem ízlett – rézangyalost, persze abból is különfélét. Összehaverkodtunk a „kocsmárossal”, próbáltunk alkudozni is vele, itt nem jött be, mert a főnök épp nem volt jelen. Robi, aki nem iszik, megkóstolta a pálinkát, sztem bejött neki. :) Egy idő után felkerekedtünk, h megkeressük a többieket. Itt most nekem egy-két kép kocka kimarad…foszlányok vannak. Csevegés stb, és persze újabb ismeretség kötése és természetesen pálinkakóstolás. Iszonyat erős volt, amit kaptunk, hát ez igazi háziszőttes volt. Nem ízlett mindenkinek. Kiderült, h akad közös ismerős is, kicsi a világ. Rövid ismeretség után, hosszas búcsúzkodás és telefonszámcsere is történt. - Bár tegnap előttig kamunak véltem a dolgot, igaz, most is olyan, mintha nem azzal az illetővel csevegtem volna, akivel most váltok emaileket 24órás váltásokban. Most már tudom, h feledhető ez az ismeretség. :) Mivel a busz, mint kiderült már nem járt, ezért stoppoltunk. Természetesen a kultúr csoport ( = programokat célbavevő és odaérkező csoport; pozitív értelemben értem ezt a kifejezést, NE TESSÉK MEGSÉRTŐDNI RAJTA) megint jobban járt, mert ők még elcsípték az utolsó buszt. 5en maradtunk, kicsi volt az esélye, h egybe felvesznek minket, nem is jött össze. Hazaérkezés, szállás elfoglalás. Megnyugodtam, nem csak én nem emlékszem dolgokra. :) Csak az a pláne a dologban, h akkora filmszakadás nem volt, mint Szegeden, hanem szerintem itt több apró. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése