Még nagyon friss az élmény, mivel reggel(vasárnap) értünk haza. Nehéz lesz szavakba foglalnom a hétvégénket, mivel leírhatatlanul jó volt. Ennyit már rég nem nevettem, mint a tegnapi nap folyamán. Nem is gondoltam volna, h ilyen jó kis társaság jön össze. Ahhoz képest, h csak egyedül akartam menni, 6an lettünk.
Az utazás előtt, gyorsan változott a társaság felállása, de szerdára végérvényessé vált a létszám. Jelentkezési sorrendben: oszlopos tag, szerény személyem - mivel ha tehetem, minden évben megyek/jövök - majd a fodrászom anyukája - Margit - volt kolleganőm - Csilla - a család barátjának fia és menye - Peti és Erzsi - és aki utoljára gondolta meg magát barátosném - Dia. Ahhoz képest, ha Dia pár héttel ezelőtt még hallani sem akart az olasz szóról sem, úgy tért haza, h hol lehet olaszul tanulni.
Szóval, pénteken este elindultam, összeszedtem a kiscsapatot, negyed 10re meg is érkeztünk a megbeszélt helyre. Itt, most aztán senkit sem ismertem, azt sem tudtam, h milyen busz jön, milyen csoport lesz, semmit. A sofőr telószáma volt meg, és ennyi. Végül is, a Jókai iskola csoportjába soroltak be minket. Sajnos, nem tudtunk egymás közelébe ülni, de sztem ez nem volt akadály. Mi a harmadik sorban kaptunk helyet, a többiek a busz hátsó részén. Felszálltak az utolsó emberkék is, épp kapcsolattartómra gondoltam, h ő vajon merre járhat, illetve mikor futunk össze, mire megcsörrent a telefonom, persze ő volt. Hol járunk stb, milyen a csoport, megtaláltuk-e egymást. Nem tudtunk sokat beszélni, mivel már hívták persze arról a buszról, amin én is voltam. :) Sajnos a határ előtti benzinkúton nem tudtunk összefutni, hanem csak Olaszországban az első Autogrillnél. Jó volt ismerős arcot látni, üdvözöltük is egymást, majd közöltem, h csak az ő buszán tudok aludni, ahhoz vagyok szokva. Ezen kissé forgott a világ velem, pedig nem alkoholizáltam, lehet ennek más a rugózása stb. Nagyon kellett koncetrálnom a filmre, h minden rendben legyen. Csodálkoztam is rajta, h ennyi évnyi buszozás után most jön ki rajtam. Ráadásul a gyógyszer is itthon maradt. Miután összeszedtem a pénzt, az első sorból követhettem nyomon utazásunkat, a pilótákkal csevegtem. Meg kellett állapítanom, h teljesen mindegy, h busz v kamion sofőr az illető, egy kutya. :) Kellemes meglepetés ért, h visszaadhattam a 2 Eur-t a barátaimnak, mert mint utólag kiderült, ez már nekünk benne volt az árban. 2 Eur: Cavallinoban beterelik a buszokat egy gyűjtő parkolóba, ahol 2Eur/fő a parkolási díj. Ezután tovább utaztunk Punta Sabbioni-ba. Szikrázó napsütés fogadtott minket. Persze, már előre megrendeltem az időjárást, sőt vissza is igazolták, h minden rendben lesz, ne aggódjak. Bérelt hajóval mentünk be Velencébe. Kissé dobálta a hajónkat a víz, mivel elég nagy volt a forgalom a tengeren. Még szerencse, h nem hallgattam a többiekre, h álljak fel, mert úgy sokkal jobb a gyomornak, inkább nyugton maradtam. Nagy nehezen sikerült is kikötnünk a Hotel Gabrieli előtt. Úgy gondoltam, h jó ötlet lesz a társasággal maradni, mert jó dolgokat szeretnének ők is megnézni. Igazándiból a Dia már járt Velencében, de régebben és nem lett volna gond, h ő is megnézi ugyanazeket. De az első 5-10percben elegem lett a csoportból, mert semmi rendszer nem volt benne. Ekkor a csornán felszálló 6os csoport levált az iskolásokról, és persze megint én lettem az idegenvezető. Elsőként kifestettük magunkat, 6ból 5-en. Egyedül én vállalkoztam a teljes arc festésre (10Eur), a többiek csak fél arc v szem körüli make-up-ot kértek. Nagyon sokan voltak. A szokásos útvonalon indultunk: Sóhajok hídja, engedtem őket fényképezni, addig én lenn vártam őket a híd lábánál. Tovább haladtunk a Dózse palota környékére. Itt, míg ők fényképeztem, gyorsan felolvastam a hely fontosabb látványosságait. ( Liberia Marciana;Doge-palota;Szent Márk harangtornya; Sansovino loggettája) Tovább haladtunk a San Marco közepe tájékán, ahhonnét már jól lehetett fényképezni újra megálltunk, felolvastam amit tudni kell a térről, a bazilikáról és a harangtoronyról. Az első időszakokban(1997-98) láttam csak, utána már renoválás alatt volt, de most újra pompázik. Fantasztikusan szép!!!Következő állomásunknak a Rialto hídat céloztam meg. Mielőtt elindultunk volna a bazilika melletti két vörös márvány oroszlánt simiztük meg, h újra visszajöhessünk. Természetesen, nem jutottunk egyszerre a célhoz, mivel eltévedtünk. Aki járt már Velence, tudja, h miről beszélek. Viszont, ekkor lehet igazán szép helyekre eljutni, turista mentes övezetekre. Technikai szüneteinket, mindig összekötöttük kávé, kapuccsínó elfogyasztásával. Továbbra sem kellett csalódnom az olasz kávé/kapcsi erejében. Nagy nehezen sikerült eljutnunk a Rialtohoz, ezután megtekintettük a zöldség piacot és a hal piacot is. Szerencsére, még maradt egy-két érdekes jószág. Idén nem vettem epret, helyette ettem kétszer is fagyit, a kihagyhatatlan pisztáciás fagyit. Muszáj néznem, a mára már enyhén gyűrött állapotba került térképemet, h merre is kavarogtunk.Következő állomásunként a Frari templomot céloztuk be. A térképen egyszerűnek tűnt az odajutás, viszont a kitáblázás elmaradt. Ezért a Ferrovia és a Piazzale Roma feliratokat próbáltam követni. Kb. egy irányba van. A Campo Nazario Sauro ismerősnek tűnt, mintha már jártam volna arra. Így utólag, már tudom, tavaly is arra jártunk, de akkor úgy döntöttünk, h egyáltalán nem vagyunk jó irányba és visszafordultunk, akkor nem jutottunk el a templomhoz. Most beiktattunk egy technikai szünetet, és megérdeklődtem, h merre is kell menni. A többiek javasolták, h rajzoltassam le, h merre is kell valójában. Nem tettem meg. Kanyarogni kellett, majd balra, aztán át egy-két pontén - hídon - és onnan már elvesztettem a fonalat, de azért odataláltunk. Itt megérdeklődtünk, h mennyibe kerül a gondola, elég húzósnak tűnt elsőre. 80Eur/ 6 fő. Majd megint el kezdtem vele egyezkedni egy better price reményében. Volt több ajánlat is, 15Eur/fő, hát azzal még rosszabbul jártunk volna. A végső ár 60Eur/6fő lett volna, de sajnos a többiek nem mentek bele, ódzkodtak, pedig csodaszép helyeken vitt volna minket, a végig a Canal Grandén egészen a Rialto-ig, fél óra. Úgy mond a főutcán hajókáztunk volna. Volna meg a bár, majd jövőre!!! A Frari templom után az Akadémiai híd köveketkezett, h vissza tudjuk kerülni a San Marcora. Itt is elég nagy kerülőt tettünk. De ha nem erre jövünk, akkor Dia nem tudott volna bemenni a Campo San Barnaba-n hogy megnézhesse Leonardo Da Vinci találmányait. Szerencsére sikerült neki lefotózni. Kapott mindenki 20 perc szabadprogramot. Ekkor lekuporodtam egy jelenleg nem működő szökőkúthoz és szívtam magamba a velencei hangulatot, h még jó dbig bennem éljen. Itt láttunk tűzöltókat mentés közben, utólag kiderült, h vki nem tudott kijönni a házából. Tavaly magát a tűzoltóságot láttuk, gondolában ülve. Vmilyen úton-módon kikeveregtünk a partra, ekkor megláttak egy hatalmas tengerjáró luxus hajót. Közelebb mentünk hozzá, a Maritime Stationhoz. Itt érdekes képek születtek, folyt a könnyünk a nevetésből, de vigyázni kellett, h a festék le ne jöjjön, mert ezt haza kell hozni, de mindenképp az arcon. Majd a part mentén elindultunk, és sajnos későn vettem észre v jutott eszembe, h a Santa Maria Della Salute templomnál nem lehet átmenni, így tettünk egy kissé nagy plusz utat is. Pontosabban a Vámház foknál jártunk. Fellapoztam gyorsan a könyvem, megmutattam a többieknek, h hol járunk, sztem ott volt a holt pont mindenki számára. Így utólag, gondolom ezt. Bolyongásunk közepette még jártunk - szintén az első időszakok egyikén láttam - a San Trovaso-templom közelében található az azonos nevű "squero", vagyis ősi csónak- és gondolajavító műhelynél is. Össze-visszaírogatok, ahogy épp eszembe jutnak a sztorik. Az apácákkal beszélgető emberektől kértem útbaigazítást, h merre kell eljtuni az Akadémia hídig. Hajóval 5 perc lett volna, gyalog kb. 20perc. Itt megint megállított egy gondolás, h menjünk vele, de sajna megint nem jött össze. Itt megkérdeztem tőle, h kb. mennyi idő még a híd, mire ő: 1 perc. Nem hittem el, viccesen közli velem: Lady, 1 minite!!! Ja, neki annyi lett volna, de nekünk fáradtan volt az 5 is. Ekkor mentünk szembe a Guggenheim múzeummal.A városnézés elején, mást sem hallottam "menjünk a piacra, keressük meg a csokiboltot" Végül is se régiség piac, se csokibolt nem lett, de sztem sok szép helyen jártunk. Piacra is eljutottunk, olyan bolha jellegű volt. Most már hasonlítási alapom, az óvári, a bpi, a bécsi, és a velencei bolha piac között. Nagy nehezen elértük az Akadémiai fahídat is, onnan elméletileg már nem volt messze a San Marco, ha a rendőr bácsi nem zárta volna le az utat, mivel dugó volt. Újabb technikai szünet után, megint nekivágtunk az ismeretlennek. A Rialto fele tereltek minket, de egy idő után már csak a tömeggel keveregtünk. Érdekes kis helyre jutottunk ki, ezt eddig csak a másik irányból láttam eddig. Olyannak tudnám leírni, mint az S betű felsőkanyarulata, tele volt gondolával. Gondoloa megálló. :) Nagy nehezen elértük a végcélt a San Marco-t, itt már javában szólt a zene, szinte egy gombóstűt sem lehetett volna elejteni annyian voltak. Kicsit hallgatóztunk, még szívtuk magunkba a forgatot, hangulatot, majd elindultunk, h az otthon maradottaknak is vegyünk vmit. Megtörtént a bevásárlás, és mivel nagyon elfáradtunk, már csak ketten mentünk vissza a San Marcora. Itt kaptunk duplaadag konfetti szórást, mivel magyarok voltunk, elsétáltunk még a Spanyol kertig, sajnos már zárva volt, ettünk pisztáciás fagyit, majd vissza a többiekhez. Kb. több, mint egy órát várakoztunk a hajóra és lassan elhagytuk Velencét. Nem búcsúztam el, mert még úgyis jövök, jövőre!!! Bár a többiek is mondogatták, h ők is jönnek, kíváncsi leszek én arra, h ki fog közülük visszatérni. :) Most jutott eszembe, mikor a Maritime Stationnál jártunk, a Diának volt egy felelőtlen kijelentése, h "Basszus Csilla, hazamegyünk, és olaszul fogunk tanulni", ezt elmondtattam vele legalább 5ször. Az elején már írtam, h mi az oka ennek a mondatnak. Bementem egy boltba, h segítsek kommunikálni, nem mintha tudnék olaszul, de olaszul kezdtem a mondatot, angolul folytattam, és megint olaszul fejeztem be. Iszonyat, azt hiszem, most már tényleg el kellene kezdenem tanulni a nyelvet. Most olvastam a neten: alkudozz, hiszen az olaszok, szinte el is várják! Talán ezért sikerült olyan kedvező árat kialkudnom a gondolánál. A kökény likőröm is elfogyott, a végét már a hajón ittuk meg, ahol szinte, mi 6an eladtuk a hajót, annyit nevettünk. Mikor indultunk a parkolóból, felvettem a sapkámat - amit a kezdeti időszakban vásároltam, és azóta mindig hozom magammal - elég érdékesen néztek rám, meg is mosolyogtak, de hát a karneválra jöttünk! Visszafelé már elég sokak fején díszelgett ilyen sityak. Jó érzés volt, h nem csak én fényképeztem, hanem engem is, vad idegenek, tetszett nekik a make-up-om...Hazafelé a buszon kegyetlen volt, nem bírtam kinyújtani a lábamat, iszonyatosan fájt a térdem is.A fejemet is csak egyirányba tarthattam, mivel mindkét oldalon volt festés. Hajnali fél 4kor írtam egy üzenetet, de csak elmentettem: Kedvem lenne minden percben megkérdezni: Ott vagyunk már? és utána kiadni a szamár hangját a Shrekből. Ezt megcsináltuk a hajón, mikor kicsit hosszúra nyúlt az út a Punta Sabbioniig.Hazafelé csak 1 technikai szünet volt, kb. f12kor, és utána már csak Páliban ill. Csornán álltunk meg. Szerencsére lehetett egyezkedni a pilótákkal, h kocsi közelben tegyenek le minket. Így kevesett kellett gyalogolni, mivel kissé nehéz most a járás. Izomláz, nem is kicsi!!! Hazavittem az óvári csapatot, kb 8ra értem a lakásba, élménybeszámoló, smink lemosás és alvás. Azt hiszem, még egy dbig, csillogó kis dolgok bárhonnét elő fognak kerülni a ruhatáramból.Nem tudom mit mondhatott a bakancsom&gyapjú zoknim a lámbanak, de hazaérkezésünkkor is piros színekben pompázott. :) Itthon már sikerült lekezelnem, úgyhogy már megnyugvási szinten van.A szakács - sajnos, ő nem tudott jönni, pedig jó lett volna - kérte, h készítsek sok képet, mondtam neki, előszedhetem az elmúlt 7 év képeit; kérése parancs volt a többiek számára, mivel az egyiknél kb. 140 kép készült, a másiknál 70, plusz még a másik 3 gépből is jönnek elő jó fotók. Rólam is nagyon sok kép lesz, felettébb sok, egy idő után azt vettem észre, h szinte mindegyik engem fotóz. Még ilyen sem volt. Meg kellett örökíteniük legkedvesebb idegenvezetőjüket, bár sztem néha a fenébe kívántak gondolatban, mikor eltévedtem, és nem tudtam, h merre is a helyes út. "Farsangba legvidámabb volt Velence és legvadabbul járta egykoron, táncolt, dalolt a boldogság kegyence álarcban, mint valami víg toron." G.G. Byron: Beppo
Az utazás előtt, gyorsan változott a társaság felállása, de szerdára végérvényessé vált a létszám. Jelentkezési sorrendben: oszlopos tag, szerény személyem - mivel ha tehetem, minden évben megyek/jövök - majd a fodrászom anyukája - Margit - volt kolleganőm - Csilla - a család barátjának fia és menye - Peti és Erzsi - és aki utoljára gondolta meg magát barátosném - Dia. Ahhoz képest, ha Dia pár héttel ezelőtt még hallani sem akart az olasz szóról sem, úgy tért haza, h hol lehet olaszul tanulni.
Szóval, pénteken este elindultam, összeszedtem a kiscsapatot, negyed 10re meg is érkeztünk a megbeszélt helyre. Itt, most aztán senkit sem ismertem, azt sem tudtam, h milyen busz jön, milyen csoport lesz, semmit. A sofőr telószáma volt meg, és ennyi. Végül is, a Jókai iskola csoportjába soroltak be minket. Sajnos, nem tudtunk egymás közelébe ülni, de sztem ez nem volt akadály. Mi a harmadik sorban kaptunk helyet, a többiek a busz hátsó részén. Felszálltak az utolsó emberkék is, épp kapcsolattartómra gondoltam, h ő vajon merre járhat, illetve mikor futunk össze, mire megcsörrent a telefonom, persze ő volt. Hol járunk stb, milyen a csoport, megtaláltuk-e egymást. Nem tudtunk sokat beszélni, mivel már hívták persze arról a buszról, amin én is voltam. :) Sajnos a határ előtti benzinkúton nem tudtunk összefutni, hanem csak Olaszországban az első Autogrillnél. Jó volt ismerős arcot látni, üdvözöltük is egymást, majd közöltem, h csak az ő buszán tudok aludni, ahhoz vagyok szokva. Ezen kissé forgott a világ velem, pedig nem alkoholizáltam, lehet ennek más a rugózása stb. Nagyon kellett koncetrálnom a filmre, h minden rendben legyen. Csodálkoztam is rajta, h ennyi évnyi buszozás után most jön ki rajtam. Ráadásul a gyógyszer is itthon maradt. Miután összeszedtem a pénzt, az első sorból követhettem nyomon utazásunkat, a pilótákkal csevegtem. Meg kellett állapítanom, h teljesen mindegy, h busz v kamion sofőr az illető, egy kutya. :) Kellemes meglepetés ért, h visszaadhattam a 2 Eur-t a barátaimnak, mert mint utólag kiderült, ez már nekünk benne volt az árban. 2 Eur: Cavallinoban beterelik a buszokat egy gyűjtő parkolóba, ahol 2Eur/fő a parkolási díj. Ezután tovább utaztunk Punta Sabbioni-ba. Szikrázó napsütés fogadtott minket. Persze, már előre megrendeltem az időjárást, sőt vissza is igazolták, h minden rendben lesz, ne aggódjak. Bérelt hajóval mentünk be Velencébe. Kissé dobálta a hajónkat a víz, mivel elég nagy volt a forgalom a tengeren. Még szerencse, h nem hallgattam a többiekre, h álljak fel, mert úgy sokkal jobb a gyomornak, inkább nyugton maradtam. Nagy nehezen sikerült is kikötnünk a Hotel Gabrieli előtt. Úgy gondoltam, h jó ötlet lesz a társasággal maradni, mert jó dolgokat szeretnének ők is megnézni. Igazándiból a Dia már járt Velencében, de régebben és nem lett volna gond, h ő is megnézi ugyanazeket. De az első 5-10percben elegem lett a csoportból, mert semmi rendszer nem volt benne. Ekkor a csornán felszálló 6os csoport levált az iskolásokról, és persze megint én lettem az idegenvezető. Elsőként kifestettük magunkat, 6ból 5-en. Egyedül én vállalkoztam a teljes arc festésre (10Eur), a többiek csak fél arc v szem körüli make-up-ot kértek. Nagyon sokan voltak. A szokásos útvonalon indultunk: Sóhajok hídja, engedtem őket fényképezni, addig én lenn vártam őket a híd lábánál. Tovább haladtunk a Dózse palota környékére. Itt, míg ők fényképeztem, gyorsan felolvastam a hely fontosabb látványosságait. ( Liberia Marciana;Doge-palota;Szent Márk harangtornya; Sansovino loggettája) Tovább haladtunk a San Marco közepe tájékán, ahhonnét már jól lehetett fényképezni újra megálltunk, felolvastam amit tudni kell a térről, a bazilikáról és a harangtoronyról. Az első időszakokban(1997-98) láttam csak, utána már renoválás alatt volt, de most újra pompázik. Fantasztikusan szép!!!Következő állomásunknak a Rialto hídat céloztam meg. Mielőtt elindultunk volna a bazilika melletti két vörös márvány oroszlánt simiztük meg, h újra visszajöhessünk. Természetesen, nem jutottunk egyszerre a célhoz, mivel eltévedtünk. Aki járt már Velence, tudja, h miről beszélek. Viszont, ekkor lehet igazán szép helyekre eljutni, turista mentes övezetekre. Technikai szüneteinket, mindig összekötöttük kávé, kapuccsínó elfogyasztásával. Továbbra sem kellett csalódnom az olasz kávé/kapcsi erejében. Nagy nehezen sikerült eljutnunk a Rialtohoz, ezután megtekintettük a zöldség piacot és a hal piacot is. Szerencsére, még maradt egy-két érdekes jószág. Idén nem vettem epret, helyette ettem kétszer is fagyit, a kihagyhatatlan pisztáciás fagyit. Muszáj néznem, a mára már enyhén gyűrött állapotba került térképemet, h merre is kavarogtunk.Következő állomásunként a Frari templomot céloztuk be. A térképen egyszerűnek tűnt az odajutás, viszont a kitáblázás elmaradt. Ezért a Ferrovia és a Piazzale Roma feliratokat próbáltam követni. Kb. egy irányba van. A Campo Nazario Sauro ismerősnek tűnt, mintha már jártam volna arra. Így utólag, már tudom, tavaly is arra jártunk, de akkor úgy döntöttünk, h egyáltalán nem vagyunk jó irányba és visszafordultunk, akkor nem jutottunk el a templomhoz. Most beiktattunk egy technikai szünetet, és megérdeklődtem, h merre is kell menni. A többiek javasolták, h rajzoltassam le, h merre is kell valójában. Nem tettem meg. Kanyarogni kellett, majd balra, aztán át egy-két pontén - hídon - és onnan már elvesztettem a fonalat, de azért odataláltunk. Itt megérdeklődtünk, h mennyibe kerül a gondola, elég húzósnak tűnt elsőre. 80Eur/ 6 fő. Majd megint el kezdtem vele egyezkedni egy better price reményében. Volt több ajánlat is, 15Eur/fő, hát azzal még rosszabbul jártunk volna. A végső ár 60Eur/6fő lett volna, de sajnos a többiek nem mentek bele, ódzkodtak, pedig csodaszép helyeken vitt volna minket, a végig a Canal Grandén egészen a Rialto-ig, fél óra. Úgy mond a főutcán hajókáztunk volna. Volna meg a bár, majd jövőre!!! A Frari templom után az Akadémiai híd köveketkezett, h vissza tudjuk kerülni a San Marcora. Itt is elég nagy kerülőt tettünk. De ha nem erre jövünk, akkor Dia nem tudott volna bemenni a Campo San Barnaba-n hogy megnézhesse Leonardo Da Vinci találmányait. Szerencsére sikerült neki lefotózni. Kapott mindenki 20 perc szabadprogramot. Ekkor lekuporodtam egy jelenleg nem működő szökőkúthoz és szívtam magamba a velencei hangulatot, h még jó dbig bennem éljen. Itt láttunk tűzöltókat mentés közben, utólag kiderült, h vki nem tudott kijönni a házából. Tavaly magát a tűzoltóságot láttuk, gondolában ülve. Vmilyen úton-módon kikeveregtünk a partra, ekkor megláttak egy hatalmas tengerjáró luxus hajót. Közelebb mentünk hozzá, a Maritime Stationhoz. Itt érdekes képek születtek, folyt a könnyünk a nevetésből, de vigyázni kellett, h a festék le ne jöjjön, mert ezt haza kell hozni, de mindenképp az arcon. Majd a part mentén elindultunk, és sajnos későn vettem észre v jutott eszembe, h a Santa Maria Della Salute templomnál nem lehet átmenni, így tettünk egy kissé nagy plusz utat is. Pontosabban a Vámház foknál jártunk. Fellapoztam gyorsan a könyvem, megmutattam a többieknek, h hol járunk, sztem ott volt a holt pont mindenki számára. Így utólag, gondolom ezt. Bolyongásunk közepette még jártunk - szintén az első időszakok egyikén láttam - a San Trovaso-templom közelében található az azonos nevű "squero", vagyis ősi csónak- és gondolajavító műhelynél is. Össze-visszaírogatok, ahogy épp eszembe jutnak a sztorik. Az apácákkal beszélgető emberektől kértem útbaigazítást, h merre kell eljtuni az Akadémia hídig. Hajóval 5 perc lett volna, gyalog kb. 20perc. Itt megint megállított egy gondolás, h menjünk vele, de sajna megint nem jött össze. Itt megkérdeztem tőle, h kb. mennyi idő még a híd, mire ő: 1 perc. Nem hittem el, viccesen közli velem: Lady, 1 minite!!! Ja, neki annyi lett volna, de nekünk fáradtan volt az 5 is. Ekkor mentünk szembe a Guggenheim múzeummal.A városnézés elején, mást sem hallottam "menjünk a piacra, keressük meg a csokiboltot" Végül is se régiség piac, se csokibolt nem lett, de sztem sok szép helyen jártunk. Piacra is eljutottunk, olyan bolha jellegű volt. Most már hasonlítási alapom, az óvári, a bpi, a bécsi, és a velencei bolha piac között. Nagy nehezen elértük az Akadémiai fahídat is, onnan elméletileg már nem volt messze a San Marco, ha a rendőr bácsi nem zárta volna le az utat, mivel dugó volt. Újabb technikai szünet után, megint nekivágtunk az ismeretlennek. A Rialto fele tereltek minket, de egy idő után már csak a tömeggel keveregtünk. Érdekes kis helyre jutottunk ki, ezt eddig csak a másik irányból láttam eddig. Olyannak tudnám leírni, mint az S betű felsőkanyarulata, tele volt gondolával. Gondoloa megálló. :) Nagy nehezen elértük a végcélt a San Marco-t, itt már javában szólt a zene, szinte egy gombóstűt sem lehetett volna elejteni annyian voltak. Kicsit hallgatóztunk, még szívtuk magunkba a forgatot, hangulatot, majd elindultunk, h az otthon maradottaknak is vegyünk vmit. Megtörtént a bevásárlás, és mivel nagyon elfáradtunk, már csak ketten mentünk vissza a San Marcora. Itt kaptunk duplaadag konfetti szórást, mivel magyarok voltunk, elsétáltunk még a Spanyol kertig, sajnos már zárva volt, ettünk pisztáciás fagyit, majd vissza a többiekhez. Kb. több, mint egy órát várakoztunk a hajóra és lassan elhagytuk Velencét. Nem búcsúztam el, mert még úgyis jövök, jövőre!!! Bár a többiek is mondogatták, h ők is jönnek, kíváncsi leszek én arra, h ki fog közülük visszatérni. :) Most jutott eszembe, mikor a Maritime Stationnál jártunk, a Diának volt egy felelőtlen kijelentése, h "Basszus Csilla, hazamegyünk, és olaszul fogunk tanulni", ezt elmondtattam vele legalább 5ször. Az elején már írtam, h mi az oka ennek a mondatnak. Bementem egy boltba, h segítsek kommunikálni, nem mintha tudnék olaszul, de olaszul kezdtem a mondatot, angolul folytattam, és megint olaszul fejeztem be. Iszonyat, azt hiszem, most már tényleg el kellene kezdenem tanulni a nyelvet. Most olvastam a neten: alkudozz, hiszen az olaszok, szinte el is várják! Talán ezért sikerült olyan kedvező árat kialkudnom a gondolánál. A kökény likőröm is elfogyott, a végét már a hajón ittuk meg, ahol szinte, mi 6an eladtuk a hajót, annyit nevettünk. Mikor indultunk a parkolóból, felvettem a sapkámat - amit a kezdeti időszakban vásároltam, és azóta mindig hozom magammal - elég érdékesen néztek rám, meg is mosolyogtak, de hát a karneválra jöttünk! Visszafelé már elég sokak fején díszelgett ilyen sityak. Jó érzés volt, h nem csak én fényképeztem, hanem engem is, vad idegenek, tetszett nekik a make-up-om...Hazafelé a buszon kegyetlen volt, nem bírtam kinyújtani a lábamat, iszonyatosan fájt a térdem is.A fejemet is csak egyirányba tarthattam, mivel mindkét oldalon volt festés. Hajnali fél 4kor írtam egy üzenetet, de csak elmentettem: Kedvem lenne minden percben megkérdezni: Ott vagyunk már? és utána kiadni a szamár hangját a Shrekből. Ezt megcsináltuk a hajón, mikor kicsit hosszúra nyúlt az út a Punta Sabbioniig.Hazafelé csak 1 technikai szünet volt, kb. f12kor, és utána már csak Páliban ill. Csornán álltunk meg. Szerencsére lehetett egyezkedni a pilótákkal, h kocsi közelben tegyenek le minket. Így kevesett kellett gyalogolni, mivel kissé nehéz most a járás. Izomláz, nem is kicsi!!! Hazavittem az óvári csapatot, kb 8ra értem a lakásba, élménybeszámoló, smink lemosás és alvás. Azt hiszem, még egy dbig, csillogó kis dolgok bárhonnét elő fognak kerülni a ruhatáramból.Nem tudom mit mondhatott a bakancsom&gyapjú zoknim a lámbanak, de hazaérkezésünkkor is piros színekben pompázott. :) Itthon már sikerült lekezelnem, úgyhogy már megnyugvási szinten van.A szakács - sajnos, ő nem tudott jönni, pedig jó lett volna - kérte, h készítsek sok képet, mondtam neki, előszedhetem az elmúlt 7 év képeit; kérése parancs volt a többiek számára, mivel az egyiknél kb. 140 kép készült, a másiknál 70, plusz még a másik 3 gépből is jönnek elő jó fotók. Rólam is nagyon sok kép lesz, felettébb sok, egy idő után azt vettem észre, h szinte mindegyik engem fotóz. Még ilyen sem volt. Meg kellett örökíteniük legkedvesebb idegenvezetőjüket, bár sztem néha a fenébe kívántak gondolatban, mikor eltévedtem, és nem tudtam, h merre is a helyes út. "Farsangba legvidámabb volt Velence és legvadabbul járta egykoron, táncolt, dalolt a boldogság kegyence álarcban, mint valami víg toron." G.G. Byron: Beppo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése