Reggel nem siettünk felkelni, itt sem maradhatott el a f9es keltés Rituka részéről. Az utolsó részlet ¾ 1re érkezett meg. Addig csevegés, eszegetés, iszogatás, újabb névadás nekem, mint pl. ausztrál nyugdíjas.
Az új kalapom kicikizése kapcsán. Bár míg fürdőztem, addig szinte mindenki fején megfordult. :)
½ 1 fele kimentünk eléjük a buszhoz, persze azt nem tudtuk, h épp melyik megállóban fognak leszállni. Fel is hívtam őket, h ugyan már kérdezzék meg a buszsofőrt, és ha úgy van, akkor a falu végén szálljanak le. Jelen esetben nem jött be a „mindenki magából indul ki” mondás. Mert leszálltak a Platánnál, és még gyalogolhattunk eleget, és persze nem is érdeklődték meg a buszsofőrt.
Megérkezés, összeismerkedés, evés, és nagy nehezen indulás. Most nem jött össze a csigabuszos verzió, így hát maradt a stoppolás, 10 főnek kissé macerás volt. Megállt nekem egy autó, a lányokat útnak indítottam vele. Egyszercsak azt vettem észre, h 3an maradtunk, Tibi, Robi, én. A falu közepén járhattunk mikor is a Tibinek elfogyott a söre, és nem volt itókánk, és ha gyalog kellett volna megtenni az 5 kmt, akkor necces lett volna. Volna meg a bár, még szerencse Robi természetember és lement a patakhoz, vízért. Patakvizet ittunk útközben, napközben. :)
Láttam szomorú sorsunkat, gyaloglás, közben persze kértem, h álljon meg egy autó. Idővel megjött. Tibi anyósülés, Robi pilótanéni mögött én mellette. Kommunikáció, érdeklődtünk, h volt-e már vmi atrocitás, h boldog boldogtalant felvesznek, a nőci, h közölte, h nem. Erre Tibi a lehető legnagyobb nyugalomba közölte, h úgy amúgy, Robi egy sorozatgyilkos, a nőci gyors egymásutánba 2x is belenézett a tükörbe, de a Tibi megnyugtatta, h csak este 6 után dolgozik. :)
Kapolcs határában kiszálltunk a kocsiból és gyalog folytattuk utunkat, a könnyebb haladás reményében. Útközben láttuk Ritát kiintegetni a szinte álló kocsiból. Nem követtek minket. Nagy nehezen rátaláltunk a többiekre is, bár csak a pillanat erejéig. Sok új arcot sikerült megismerni. Nem készültem programilag, ezért egy kicsit nyugtalan is voltam, h nincs konkrétum, és csak vagyunk.
Majd szerváltam egy programfüzetet, vettem pólót és elindultunk Taliándörögdre, gyalog. Itt lestoppoltuk a buszt, majd az út végén közölte a pilóta „köszönjük, h Csilla velünk utazott”. Mivel kissé megszomjaztunk, betértünk az első kricsmibe. Bár előtte még egy csávó letámadott minket, h hadd készítsen rólunk képet. Igazándiból nem tudtam mire vélni az egészet, nem akartunk fotózkodni a Katica büfé előtt!?! A végén kinyögte, h már oly rég nem látott ilyen régi gépet, és nosztalgiázni volt kedve.
A szóbaelegyedés idegenekkel minden perces volt. Jó, ez nálam a kúton is megvan, szinte minden alkalommal. Itt is. A hennás nénivel kezdtek a fiúk csevegni, ha jól emlékszem a fényképezőgépekről, majd kiderült, h van közös ismerős is, a Bolhás. Hihetetlen, h milyen kicsi a világ! Nem készültem, h rakatok fel hennát, de így jött össze. A festés előtt, találtak egy jó kis célpontot fotózás szempontjából, a valós okot én nem tudom, h miért ő lett az alany, bár lehet a szakálla végett a villanyoszlopon át. Míg engem festett a nőci, addig a fiúk a Csillát fűzték, h a hegyek-völgyek közé egy zakatoló kisvonatot had festessenek. Nagy nehezen rá is állt a dologra. Fotókon kísérhetjük végig a kisvonat útját: a tervezéstől a kivitelezésen át a használatig. Mikor már eleget ücsörögtünk és az aksi is, úgy ahogy fel lett töltve, elindultunk Pulára, gyalog.
Útközben láttunk Góliát méretű kutyaólat mellette egy bóbicáló lánykát, aki a kiállításra kényszerült festett kukák mögött tartózkodott. Számomra reménytelennek tűnt, h bárki is felvesz minket, igaz erre rövidebb volt, mint Kapolcson át, de erre szinte még a madár sem járt. Kicsit elszórva mentünk, Csilla leghátul, megállt egy pasas, utólag kiderült, h csak a Csillát akarta volna elvinni, de mire észbe kapott, addigra már mi is a kocsiban voltunk. Természetesen megint megéheztünk. Betértünk egy udvarba, ahol langallót lehetett enni, kezdetben sört ittunk hozzá, majd megint megpillantottuk a pálinkát, és nem akármilyet: akácmézes szilvapálinkát. Isteni finom volt. Ettünk-ittunk. Nagy meglepetésünkre, megérkezett a Taliándörögdön fényképezett alany is. Mint kiderült, érezte, h fényképezi vki, de nem tudta, h merre hol-ki. Szóba elegyedés, ismerkedés, telefonszám csere. Ha jól emlékszem, ide is ígértem lekvárt, de ebben már nem vagyok biztos. Persze, mindenkinek azt mondták a többiek, h „szülinapos és sárkányfű árus”. Megvan a telószám, bár én még nem kommunikáltam a pasival. Gondoltam, minek lacafacázni, rámutattam a maradék mézeshp-ra „az üveg mennyi?” felkiáltással. Alkudozás stb., 4eFtért kaptunk 4.2 dl-t. Sajnos, ott helyben nem volt már több üvegnyi, de rendesek voltak, szerváltak még nekünk 1 üveggel, ugyanezen az áron. Az ott úgy, elég rendesen betett, még szerencse, h volt felszívó is. Csilla véletlenül kiborított egy kicsit, a fiúk nem hagyták ennyiben, felnyalták!!! Ujj lenyalási akció is volt, de hogyan és miért kérdésre a válaszokat már nem tudom, nem emlékszem. :)
Ígértek nekünk jövőre 1 hét all inclusive utat Dominikára, tök jó lesz! Már vizualizálok rá! A főpoén az egészben, h aznap épp Dominika napja volt. Úgyhogy jövőre is csak apró utakat tervezek. Közben, kaptam hideget-meleget, le is lettem cseszve, mert elhagytuk az Anettot. Ránk várt Pulán, h mikor érünk oda. De aki ismer, az tudja, h az életem percről percre változik. És különben is, én az utazás előtt mindenkinek megmondta, h nem leszek egy nagyon alkalmazkodó típus. Ezek szerint nem vettek komolyan.
Nagy nehezen elindultunk Pulára, szerettük volna, ha mindez világosba sikerül, nem jött össze. Már rákanyarodtam a főútra mikor is megállt egy Volvo, igen ám, de 3 fő részére volt hely, én, mint utolsó már csak fekvőhelyhez jutottam… Odaértünk az első és utolsó rendezvényünkre, igaz, ennek is az utolsó részeire, a Besh O Drom koncertre. Próbáltunk belógni, bár volt nálunk 1 ingyen jegy és egy, amit érvényesíteni kellett volna. De ez így bulisabb lett volna. Másodszori nekifutásra sikerült is bejutni, de akkor már mindenki mehetett. Nagyon jó zenét játszanak, bár sztem őket láttam már a Fringen Bpn, márciusban.
Újabb ismerkedés, egy kis érdek is volt benne, mivel volt kocsija, és ugye Pula és Monostorapáti a két szélső falu…Koncert vége, elindulás Kapolcsra, kocsival. Természetesen Zolit vettük célba, közben kiderült, h a Csillának elveszett v ellopták a pénztárcáját.
Gondolkodás, hol lehetett a szitu, mivel volt kocsi, ezért visszamentek Öcsre, kerítésen átmászás, wcben nézelődés, semmi. Mire visszaértek a faluba, addigra mi már készen voltunk megint, távolról könnyen felismerhetőek voltunk. Én mivel kissé álmos voltam, találtam támasztékot és meleg helyet Robi vállában, a Tibi, pedig elölről támasztotta, mert kissé billegálisnak bizonyult. Ja, időközben kiderült az is, h nem volt lakáskulcsunk, mindkettő a kultúr csoportnál maradt. Írtam gyorsan, h hagyják nyitva, v vmit tegyenek. Jön a válasz, h a kulcs a cipőben, de a Tibit kiköltöztették hozzánk, az előtérbe. Kulcs megtalálva, Tibi nem igazán bírt a saját lábán feljutni a meredek lépcsőfokon, Robi sherpa módjára felvitte, matracok átrendezése, matracok megosztása, lábmelegítés, és horkolás elviselése. Iszonyat hogy hogyan horkolt a Tibi, mire elaludtam volna, mindig jobban rázendített. Mindenféle formációt próbáltunk, h elaludjon, párnadobálás, böködés stb, semmi nem használt. Majd mire okés lett volna a helyzet, megint csörgött a telefonom…kérésre kicenzúrázva. :) Futkozás jobbra, balra, negyed óra után megint ágyba keveredtem, elalvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése