2007.01.01

Éjfélkor, h kellő képpen hasson az ital, ki-be futkoztam a hideg és meleg levegő között. Célja is volt, szerettem volna elérni szeretteimet az ország minden sarkában, de legfőképp az észak-nyugati csücskében. Kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött, persze enyhén illumminált állapotba is kerültem a kevés alkoholnak és a jó levegőnek köszönhetően. :) Visszamenvén, folytattam a bulizást, egyszerűbb szóval az ugrálást, de most nagyon jól esett. Hajnali 4ig bírtuk, majd elindultunk hazafelé. Bíztunk - én legalábbis nagyon - hogy még elérjük az utolsó éjszakai járatot, nem jött össze, így hát elindultunk gyalogszerrel. Hosszú volt, Ferenciek terétől - kivetítve - Bah csomópontig, hideg volt, fáradt és éhes is voltam. De azért közölték velem, h jó, h itt maradtam. Hajnalok hajnalán eszegettem egy kicsit, zuhany stb, mivel nem vagyok hajlandó előbb felkelni, inkább később fekszem. Kb. 4 órát aludtam. Kevés volt, de a hétfői nap is tartogatott dolgokat. A kölcsönbekapott cérnagurigák repülni szerettek volna, kiugrottak a dobozból és a szél rózsa minden irányába szálltak. Majd a - továbbra is - ismeretlen kulcs csomó az utolsó ajtónál nem akarta a zárt nyitni. Szerencsére jött egy helyi lakos és segítségemre sietett. Egy járat kimaradt a busznál és elég neccesnek tűnt a vonat elérése, még futottam is egy keveset, de a lelkem mélyén éreztem, h ennek már csak integetni fogok. Úgy is lett. Szerencsére jó barátom nem ment el a vonattal inkább megvárt, beültünk gyorskajálni. Siettünk is, h nehogy ezt a vonatot is lekéssük, akkor aztán már frászt kaptam volna. A gyors vonat Bicske tájékán inkább hasonlított egy személyvonatra, mint saját magára. Nagy nehezen elértük a csatlakozást Győrben is, de itt is necces volt. Szerencsére óváron már nem kellett csatkalozásra várni, mert apu felajánlotta, h bejön értünk, persze az én kocsimmal. Mindegy, a lényeg a lényeg, h szerencsésen hazaértünk. Most pedig pihengetek, aztán újra belendülök, és várom az újabb kalandokat!!!