2009. március 20., péntek

Feltöltődés

Mindenegyes alkalommal, mikor érzem, h már fogytán az energiám, bejelentkezem barátnőmhöz és családjához, h kellő energiával térhessek haza.
Most hétvégén is így tettem, mert az egész heti programkavalkád teljesen leszippantotta az energiszintemet.Viszont az égiek másképp látták, mert nyakamra küldték az időjárást. Későn is érkeztem, a megszokottól eltérően és hamarább is kellett eljönnöm, mivel a tél pár órára beköszöntött. Így hát elindultam haza, szomorkásan, h most nem tudtunk játszani, beszélgetni.
Hazafelé, miután elhagytam a várost, 8-10km/h "sebességgel" haladtam, mivel egy kamion megnézte, h milyen az úttól lejjebb lévő szakasz, bár segítséget nyújtott hozzá, h kissé már le is volt fagyva. A következő falu előtt - ha nem tudtam volna, h merre visz az út - majdnem én is úgy jártam, mint a kamionos. Balról erőteljes szélfúvás hóval vegyítve. A falu végén olyan érzésem támadt, mintha állna az autó és előttem csak a háttérből fújnák a havat, sötét lenne a teremben és vmiféle filmforgatás lenne. Hamar rá kellett jönnöm, h ez a valóság! Nagy nehezen megláttam a piros apró pöttyöket a távolban, megörültem, h utólértem a konvojt és lassanként a havazás is alább hagyott.
Úgy döntöttem, h a mostani hétvégén is nekivágok újra a feltöltődésnek. Bár a mai nap folyamán hívták rá fel a figyelmem - véletlenek ugye nincsenek címszóval - lehet, nem is vagyok annyira lemerülve, mint ahogy én gondoltam, és nem hiába nem kellett nekem maradni akkor szombaton.
Most majd adok más nevet a látogatásnak és talán most nem húzzák át a számítasaimat. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése