Hajnali fél 9kor csörög a telefon. Nem halkítottam le, pedig azt kellett volna. Rituka érdeklődött, h hol töltöm az év utolsó napját. Mivel határozottan határozatlan voltam, ezért úgy döntöttek, h maradnak Kanizsán.
Mivel az álmot elűzte a szememből, ezért végérvényesen felkeltem, és célba vettem a lehetetlent, de még mindig nem tudtam, h mi lesz este.
Megreggeliztünk, majd a nyakunkba vettük a várost, csak úgy céltalanul. Megnéztük a bolhapiacot. Gondoltam, összehasonlítom a Móvárival. :) Formában voltam épp, újfent szájmenésem volt. Ebben az évben elég sokszor megesett ez velem. :)
Az első különbség, h 100Ft belépőt kértek!!!
Nem állt szándékomban vásárolni, de hát ki tudja?! A könyves standnál máris kiabáltak a könyvek, "vegyél meg! Vigyél magaddal!!!" Így hát kénytelen voltam jobban utánuk nézni. Stílusosan, gyógynövényes könyvet - jövőre vonatkozóan hasznos lesz - Jung és Freud könyvet ill. Székelyföldről szóló könyvet vettem. Tovább bandukolván, nagyon vonzott egy különálló stand. Érdekes dolgok voltak ott, de legfőképp egy bőr tatyó, ami egy miniatűr iskolatáskára hasonlít, amiben uzsonnát, tízórait lehet vinni.A pasi közölte, h szalonnát is lehet beletenni. :)Érdeklődtem a fószertól, h réz mozsara van-é. Természetesen nem volt, de ha találok, akkor feltétlen szóljak neki is. Szó szót követett, miközben kiszedte belőlem, h minek kell nekem a mozsár. Kökényt szeretném megtörni benne. A kíváncsiság előbukkant az illetőből, h mit akarok én a kökénnyel. Elmeséltem neki, h kökénylikőrt készítettem. Mire már teherautóval akarta megközelíteni kis városomat, de közöltem vele, egyelőre még csak prototípus van belőle. Tovább nézelődtünk - bolhapiacon finoman kell szemrevételezni a dolgokat, mert egyszerre lecsapnak az árusok a gyanútlan emberfiára - majd megfogtam egy réz - de mint utólag kiderült alpakka - pohárkát. Az árus már azt kérdezte, h mi a vége? Azt se tudtam, h miről beszél, minek a vége kell neki?! Kis idő után kiderült, h alkudozik. Tudattam vele, h előbb a táskát viszem el, aztán, ha kedvező áron jutok hozzá, akkor talán elviszem a poharakat is. 5eFtra tartotta, mondtam neki, h táska+pohárszett(6db+tálca) 3500Ft, ebből 2eFt a táska.Oda akart jönni velem a másikhoz, h majd segít alkudni, nem tudtam lebeszélni róla. Végül is elhoztam a táskát 2eFtért - de két hét múlva vissza kell mennem a kökénylikőrrel - illetve 2500Ftért a pohárszettet. Szerintem mindenki jól járt.
Ezután főtt kukoricát ettünk a Városligetben. Hihetetlen ez a világ! Júniusban hógolyozók a Fogarasi havasokban, télen pedig főtt kukoricát eszek, ha már nyáron nem sikerült. :)
Sajnos, Van Gogh-hoz nem sikerült bejutni, mert úgy döntöttek, h mikor az emberek mennének zárva tartanak.
Beültünk egy kis hangulatos kis kávézóba, vmelyik mellék utcában. Természetesen, ott sem múlt el a szájmenésem. Végül is ott fogalmazódott meg a blog írás csírája. Hosszas kávézás után betértünk egy fotó kiállításra az Ernst múzeum - bár tudnám, h hol a papíros, amit elraktam "emlékbe", legalább tudnám pontosan a hely nevét :) - aztán tovább folytattuk a céltalan mászkálást. Közben kikristályosodott az esti program, Gödörklub.
Elmentünk, h megvesszük a jegyet, persze nem volt ott a csávó. Körbenéztünk a Vörösmarty téren, finom illatok voltak mindenhol. Egész nap szinte csak olasz szót hallottam, ez lehet vmi jel lehetett?! :) Visszatértünk, csávó továbbra se sehol, h ne fázzunk annyira ittunk egy kis forralt bor, de aztán közben sikerült a jegyeket is beszerezni.
Hazafelé menet, elhaladtunk Nagymama palacsintázója mellett, mivel volt még rá időnk, oda is beugrottunk. Nem mertem bevállalni a sós palacsintákat, maradt az édes. Finom volt. Megnéztük az Erzsébet-híd lábánál a fényfestőket is. Nagyon tetszett. Most már tényleg hazafele vettük az irányt. Nagyon jól éreztem magam a spontán napom!!!
Buliba menet, megvolt a napi jó cselekedet. Egy hajléktalan guberált a kukáknál. Feltűnően sok könyv volt kirakva, elég jó állapotban, angol, olasz, német nyelvű pénzügyi könyvek. Közöltük vele, h vigye el pénzügyi antikváriumba, hátha kap érte némi zsetont.
Nem tudtam milyen buliba megyek. Bár sok helyre a kíváncsiságom vitt el. Mindezek ellenére nagyon jól éreztem magam. Örülök neki, h a kikért szilvapálinka nem ért el hozzám, mert akkor nem lett volna jó vége a 2006os évnek. :)
Boldog új évet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése