Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erö is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte
Megálltunk Farkaslakán vásárfia beszerző útra is. Itt ET talált egy jó kis bicskát, amit úgy gondoltunk, h Morgónak fogjuk adni, ha visszatér a közel 100 km-es zarándok útról. Biztosan örülni fog neki. Egy új élet hajnalán címszóval. Mikor felszálltunk a buszra, jutott eszünkbe, h a Zitának nem mutattuk meg Tamási Áron sírhelyét, mivel mindegyikünk már jó párszor látta, így ez most kimaradt. Majd legközelebb, mivel sztem, nem utoljára járt erre fele. Ezek után irány Korond, h aki nem tudta kellőképpen elkölteni a pénzét, az még megteheti. :)
Mikor a kirándulásból hazaértünk, közölték, h kb. negyed órájuk vagy még annyi sincs annak, aki szeretne még egy utolsót gyalogolni, fogadni a zarándokokat, akit visszafele is megtették a közel 50kmt.
Fájó szívvel, de észérvekkel muszáj volt nem mennem, mert nem is bírtam volna. És még egyszer lassítani a társaságot nem tudtam volna. Így hát anyuval inkább megvártuk, míg a többiek összekészülődnek és felmentünk az Enikőhöz, aki a szüleit várta, h együtt mehessenek a fia elébe.
Míg várakoztunk, átvittük Kalapácsékhoz Margó által küldött ajándékot. Hú, ott is gyors egy pálinka. Rövid csevej, majd indulás vissza. Mi maradtunk anyuval, Enikő ellátott instrukcióval a ház zárásához. Majd 6 óra fele mi is elindultunk, már csak totyogtam. :)
Míg várakoztunk, megpillantottam Őrangyalunkat is, érdeklődött hogy létem felől, majd útbaigazott, h jönnek a lovasok, jönnek a zarándokok is. Próbáltam fotózni, persze nem lehetett csak úgy csettegetni, mert analóg gép volt. Hihetetlen, h milyen fáradtak, de egyben nagyon büszkén jött az a 100 ember, aki végig csinálta, akinek megadatott a teljes búcsú.
Csodálatos volt, ahogy fogadta őket a falu és az a sok ember.
Ha jól emlékszem, mikor beértek az embertpróbáló szakasz után, egy nyírfaágas kapun kell átjönniük, ahol le kell venni egy ágat, és ahány levél van rajta, annyi miatyánkot és üdvözlégyet kell elmondani. Minden egyes zarándok, kapott egy csokor virágot. Ne tessék most vmi extrára gondolni, hanem egyszerű, szép kerti-mezei virágcsokorra.
Beértek a templomba az első sorokban foglalhattak helyet.
Hát, amilyen csúnyán néztem a Tisztire - kis pap, aki velünk jött - most akkor tisztelet van bennem. Végig csinálta az utat, és hát nem kis önuralom, fegyelem kellett, h a közel 200 embert kordában tartsa és terelje és ugyanezt visszafelé,igaz ott már a sallangok, lassítók - pl. én - nem voltak jelen és még utána képes volt egy misét is levezényelni. De olyan fantasztikus prédikációval, h nem azt várta az ember, h mikor lesz már vége, hanem itta a szavait. A lelkesedésről beszélt, hogy örüljünk annak, h van két lábunk, két kezünk, van munkahelyünk, tudunk mit enni, van tető a fejed felett. Az apró dolgokat, örömöket lássuk meg és lelkesedjünk, örüljünk mindennek, amink van. Hát sztem, engem - a többiek nevében nem beszélhetek - ez a lelkesedés vitt végig az úton. És azt kell mondjam, h még két hét elteltével is velem van és remélem, h nagyon sokáig velem is marad.
Mielőtt vége lett volna a misének, a gyerekek énekeltek, csodásan zengett a hatalmas templomban.
Hogy láttuk, h milyen is a teljes búcsú, amiben részesültek, úgy döntöttünk - de már előtte is elszántuk magunkat rá, de sztem ez még egy löket volt hozzá - hogy jövőre mi is szeretnénk részesülni a teljes búcsúban. Mert ez így, hogy csak fele távot is tettük meg, kívül állóként is egy fantasztikus élmény, nemhogy még ha 100%ban ott van az emberfia.
Megvártam, míg az Őrangyalunk felszabadul, odamentem hozzá és egy újabb kérdést, kérést igéztem hozzá. Majd visszakérdez: "hova vigyünk?" Mondtam, h most sehova, csak, ha megoldható lenne egy másolatot szeretnék kérni ebből az anyagból. Benne vagyok én is, és szeretném, ha ez meglenne és akármikor, ha lelkesedésem alább hagy, meg tudjam nézni, és tudjam, h érdemes. Megint csak nem mondott nemet, de csak július elejére tudta ígérni, megadta a telefonszámát és majd keresni fogom.
ET-vel még volt egy elintézetlen dolgunk, Morgónak átadni a multifunkcionális bicskát. :) Nem találtuk sehol. Majd egy ismerősnek tűnő csávót megkérdeztem, h a Pázmányosokat merre találjuk. Azt hitték, h mi is azok vagyunk. Hát már kicsit kinőttünk az egyetemista korból. :) Megtaláltuk Balázs atyát és elmondtuk, h mit szeretnék. Húúú, de ő nagyon mérges volt Morgóra, mivel péntek este mikor megérkeztek, elkóricált, megtalálta az első kocsmát és jó pár üveg fenekére nézett, eltévedt az erdőben, keresték, késtek. "most menekül előlem, mert tudja mit fog kapni. Külön ő kérte, h hozzuk el, erre mi a hála?!..." Mindegy, mi megkértük, h előbb igazítsa rendre, aztán legyenszíves odaadni neki az ajándékot. Hogy célba érte-e nem tudjuk, h meg tudjuk-e vmikor is, a jó ég tudja...
Közben visszaértünk, megláttuk Arnit, mindegyikünk a csomagját akarta vinni és nagyon büszkék voltunk rá. Majd észrevettük, h vesznek minket kamerával. Elbúcsúztunk Őrangyalainktól, még egyszer megköszöntünk nekik, amit értünk tettek és elindultunk hazafelé.
Közben persze újra elárasztottuk Arnit kérdésekkel. Ünnepi vacsora volt, hús leves, töltött káposzta és mini kürtöskalács. Finom volt minden, mint mindig. Fényképezkedtünk, elérhetőség csere volt, majd a fiúk mentek lefeküdni, kinek másnap munka, kinek pedig a megérdemelet pihenés. Arnival megmaradtunk a tőszavas beszélgetésnél a búcsúzkodásnál is: "Pihend ki magad! Visszavárunk!" "Jövök!". És ez újabb löketet adott a jövő évhez.
Még este gyors pakolás és alvás, mert természetesen korán indultunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése