Dezsávű :) 2. nap

Másnap, nem kellett annyira korán kelni, mivel megfordították a busz irányát. Bőséges, finom reggeliben volt részünk, ahogy Enikőnél is, Zetelakán.Így 3/4 9re a Malom büféhez mentünk. Útközben, betértünk volna Violettához, ha épp nem beszéltünk volna el egymás mellett. :) Megérkezett a busz, felszálltunk, a postánál is összeszedtünk mindenkit. Vagyis csak azt hittük, mivel nem vártuk meg a felszállási időpontot így majdnem ott hagytunk pár emberkét. Kár lett volna értük. :) Sajnálatos módon, többen lemondták, így csak 30 fővel indultunk neki a Kőris-hegynek. Kissé paráztam, rendesen felkészítettek, h ez egy kemény terep lesz.
Háááát, ez van! Kell a felkészítés! Bár sztem, már így is többet tettem az idei nagy zarándokútért, mint tavaly. Tavaly, felkészületlenül, kis haraggal, felkészületlenül indultam neki. Idén, céltudatosan, próbálva a lehető legjobban felkészülve, nyugodt lelkülettel indulok neki.
Az igazat megvallva, az elejére már nagyon nem is emlékszem, mivel a kilátó utáni terep rendesen kivette az energiámat. Persze, nem azt mondom, h az első szakaszok gyalog-galoppok voltak. Többször meg kellett ott is állnom, és próbálok erőt venni magamon, h vmiféle futásfélét is beiktassak a felkészülésbe. Mert hát a tüdő nagy Úr!!! Míg felértünk a kilátóba, volt részünk még egy kis hóban is, de láttunk sok-sok nyíló hóvirágot és kankalint, csillagmohát. Vittünk magunkkal zászlót is, Ménfőcsanak felirattal, amit természetesen ott hagytunk a csúcson, ezt az úton szinte mindenki vitte egy darabon, hogy ott hagyhasson magából vmicskét a lobogónál.
Mikor mindenki felérkezett a Kőris-hegyre, kicsit megpihentünk, volt aki egyszerre felment, volt aki előbb előszedte elemózsiáját a hátizsákból és azt majszolgatta. Majd mikor mindenki úgy döntött, h felkészítette lelkét a kis ünnepségre ill a zászlót kitűzték a kilátüóra, lent összegyűltünk és elénekeltük a Himnuszt. Majd Gizike, Sziszkó, Kamocsár Kinga, SpirVez és Violetta anyukája szavaltak. Erzsi néni nagyon egyszerűen, de mégis lelke legmélyéből, teljese átéléssel szavalta a Szózatot. Sztem, mindenkit nagyon megérintett. A legvégén még elénekeltük az Isten hazánkért és nekileselkedtünk a lejtőnek.
No, itt aztán végig lehetett volna fütyülni a szövegeléseimet. Brutál meredek volt. Mögöttem az egyik sörös csávó, rendesen megiramodott, az egyik fa fogta meg. No persze, röhögő görcsben tört ki. Mondtam neki, h tessék előttem menni, mert ha engem is elvisznek, akkor abból jó nem fog kisülni. Szegény Sándor! Ezt az oldalamat ugye ő még nem ismerte. A többiek, Trudi, Péter, Eszter és Ági távolról, de figyeltek, nem szóltak, mert tudták, h abban nem lesz köszönet. Hát, a Sanyi fejét rendesen leugattam. Bocsánat érte, utólag, tudom, h csak segíteni akart, de én ilyen helyzetekben nem igazán bírom fogadni a segítséget. Sajnos. Bitzos, h könnyebb lenne. Volt egy örgöglik v mi. Mondják nekem, h nézzem meg, ott legalább vízszintes a terep, mire én: nézi meg az öreg ördög. :) itt már totál kész voltam. Ekkor Sándor megszólal és felsejlett a két órás embert próbáló szakasz egy része: " add ide, viszem a táskád, úgy könnyebb!" hát most nem adtam, akkor egy idő után már igen. :) Erre nagy nehezen leszenvedem magam az út feléig, erre ott egy kb. 2 embernek sikerül átöleni széles fa, kidőlve. Mire én: "hát ennek is pont ide kellett kidőlnie!!!!", mire a Sanyi, "majd megpróbálom felállítani" Jól bírta a gyötrődésemet, nem tágított, sőt szár lettem, mivel annyi fotó készült rólam, Eszternek és neki köszönhetően. Mondanom se kell, ha törölhetnék, nem sok maradna. :))))))) Sikerült átesnem a fán is, majd mesterséges csúszást vetettem be, mivel nem bírtam sehogy sem eltalálni, h hol is szenvedjem le magam.
Leérünk, erre havas táj fogad, olvadó hóban lehetett botorkálni. Trudi megígérte, ha leérek, kapok hp-t! Ezer bocsi mindenkitől, h csigalassúsággal bírtam leereszkedni, de sajna másképp nem megy. A végén már rendesen remegett a lábam is. Majd mikro már láttam a népeket az úton, kedvességüket és szeretetüket bizonyítva, hógolyózáporral káprázattak el, de persze irányomba. Nagyon "örültem" neki.
Megkaptam, a beígért pálinkát, ami kettőre nőtt, mivel túl gyors voltam és előbb megittam, mint kellett volna. Mint megtudtam, az a fa, azért volt ott, h Attilát megfogja. Szegény - a szájhagyomány útján tudom a sztorit - megcsúszott, elvesztette egyensúlyát, jó hosszan csúszott, majd borult is, ill. a lába beleakadt vmibe és a fa fogta meg. Mindennek megvan az oka, h miért van ott, ahol kell lennie. :) Majd kicsit mi lemaradtunk, és kaptam megint hpt, ill. egy kis bort. Bár, azt hitték, h eme szelíd mennyiséggel le bírtak itatni. Meghagyhatjuk őket, ebben a hitben is akár.
Mikor már azt hittük, h a betonoson szépen leereszkedünk, akkor még belekóstolhattunk egy kis sár tengerbe. Mivel, mi nem tudtuk, h merre is kell pontosan menni, ezért csak félúton tértünk át a szárazabb, ám bozótosabb terepre.Szintén dezsávű, mikor "köd előttem, köd utánam" csak mi négyen botorkáltunk ott, senkit nem hallottunk a társaságból. Bár, Eszter szerint, a Bakonyban még csak-csak eltévedhetünk, no de a Hargitán inkább nem kockáztatnánk meg. Ahogy, így bandukolunk felkiáltok, érdekes hangon: " Őzike! Kettő is!"
Majd újabb emlékkép, ami szinte már sokkolt. De itt sem volt B verzió. Viszont itt is, ugyanolyan segítőkészek voltak az emberek, ha nem jobban, mint Csíksomlyóra menet. Itt viszont már mondtam a Sanyinak, h örömmel elfogadom a segítséget. Egy út, amire sok eső esett ill. hó olvadhatott és olyan sár volt, h kb. vádliig merül benne az ember. Leleményesebbje rakott le farönköket, Marci, mint leendő Toldi hozta is őket sorjában, és azon a Karcsi "sí" botjaival könnyedén, egyensúlyozva át lehetett kelni. Nekem akadt némi púp mögém, nem hagyott egyedül átkelni, de azért sikerült mind kettőnknek. A túra elején fikázta a botomat, amit ott az erdőben bírtam magamhoz venni, h milyen gurba, és vastag, és nehéz. Az övé már 18. éve vele van és könnyű. Most felmondta a szolgálatot, ketté törött. Útközben, mikor meg-megálltunk bevárni egy-egy útitársunkat, kaptunk madarint, vizet, bort. Volt akinek a párja panaszkodott: "uram nem hozott csak bort, még " :)
A falu határában még volt egy kisebb emelkedő, de az egész napi fel-lemenetel után ez már szinte meg se kottyant. Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással is. Pénteken, nálunk még jégeső esett, dörgött, villámlott, szombaton pedig szikrázó napsütés, szélcsendes idő kísért végig utunkon. :)
5-f6 tájékán sikerült is buszra szállni, a sofőr bácsi nagyon nem örült nekünk, mivel elég rendesen sárosak voltunk. Próbáltunk keveset mozogni. Még megittuk a maradék erősebb nedűket, kaptunk macisajtot, ami nagyon jól esett, egy-két sütit majszoltunk, jókat beszélgettünk még, h milyen jól is éreztük magunkat a mai nap folyamán. És milyen jó, h megint csak sikerült eljutnunk. Megnéztük a fotókat, jókat derültünk, de nem töröltük ki őket, mert ez így kerek.

Dezsávű :) 2009. 03.14

Megbeszéltük, h lesz két felkészítő terepgyakorlat. Az egyik a Bakonyban vmikor márciusban, a másik pedig majd a Pilisben. Kitűztük a dátumot, ami épp az ünnepre esett. Eszter kitalálta, h akkor már egy kisebb ünnepség is lehetne a kilátónál. Most abszolut passzívitásba burkolóztam. De úgy érzem, h találtak helyettem sokkal jobb szavalókat.
Pénteken este érkeztünk, most Trudinál aludtunk. Sajnálatos módon, csak ketten, a kemény mag landolt, Eszter és én. Természetesen a tesco túra sem maradhatott el, és itt megvettük Maminak a virágot. Sajna a tulipánok elég csoffadtak voltak, de így utólag jobb is. Jácintra esett a választás, amire kötöttünk nemzeti színű szalagot. Spirvezetőnknek ill. Trudiéknak még vittünk egy-egy nemzeti színű gyertyát is.
Beérünk Csanakra, Eszter: "azt nem tudom, h melyik utca, de a házat tuti, h megismerem" nos, sikeresen túl mentünk rajta. :) Már vártak minket, szinte mindenki ott volt, kivéve Szisz és Vinyoletta, mivel helyi ünnepi műsoron vettek részt. Örültek a virágoknak, meg is lepődtek. Az igazat megvallva, elszámoltuk magunkat, de úgy gondoltuk, h SpirVez csak nem fog megharagudni, ha nem kap virágot, és így sikerült mindenkinek adni vmit. Anyu küldött Trudinak egy pár házi kalbászt is. Mint kiderült ez a kedvence.
Megvártuk a későn érkezőket, ill. Péter bátyját is. És nekiláttunk a vacsorának. Persze, kihagyhatatlan a jó minőségű pálinka és előkerült a helyi sör is, barna és világos formációban, Mami bora ill. soproni kékfrankos. Ami a nedűket felszippantotta, azok a következők voltak: gombapaprikás nokedlivel, francia saláta, fűszeres hal rizzsel ill. deszertként madártej. Ezt Violetta annyira nem preferálta, mivel a neve (madártej) eléggé eltántorította a megkóstolástól. Lehet, ha álnéven kínáltuk volna neki, örömmel és jó ízűen elfogyasztotta volna. Előkerült még az ismerősnek tűnő mákos és diós süti. Ezekkel az 1 héttel ezelőtti Burgenlandi túrán találkozhattunk. Mikor Szisz úgy gondolta, h kínálja a többieknek, látta, h a busz hátuljából tömkelegével kerülnek elő a jobbnál jobb sütik, így inkább elrejtette a mai vacsira.
Mivel szinte mindenki résztvesz a 3 éjjel 3 nap c. nóta fesztiválon, most már nem ártana gyakorolni, így előkerültek a cdk, a nótás füzetek, könyvek. Kis idő után, a másnapi kemény túrára való tekintettel, hamar szétszéledt a társaság.

Dezsávű :) 2. nap este ill. 3. nap

Szombaton este a túra után, Mami várt minket paprikáskrumplival. Már idejét sem tudom megmondani, h mikor ettem ilyet utoljára, nagyon jól esett. Viszont, személy szerint eszméletlen fáradt voltam. Péteréknek megígértük, h megvárjuk őket a vacsival, de farkaséhesek voltunk. :) Megjött Zsuzsa is, finom még meleg márvány sütivel, hozott házi mandulát illetve a hátizsákokból előkerült a maradék süti is. Utólagos bocsánat, hogy eljöttem előbb, de nem bírtam volna sokáig ott üldögélni, mert akkor tuti, h elalszok. És köszi Maminak az ajándékot.
Mire Trudiék is hazaértek, addigra megszabadultam az út porától, beszéltem Anettal is. Este feltöltöttük még a fotókat, jókat derültünk és kellemes fáradtsággeal eltettük magunkat holnapra.
Vasárnap is választhattunk programot. Vagy SpirVezetőnkkel bmegyünk f10re Győrbe ünnepségre, vagy 10kor misére megyünk ott helyben. Nekem a későbbi időpont jobban tetszett.
Mise után elváltak útjaink, és Ági fele vettük az irányt, mivel a vasárnapi ebédre az övéi vagyunk. Mindenki akar belőlünk egy darabot. :) A bejutásunk sem volt egy mindennapi. 1. próbáljuk meg a kapot kitépni a helyéből, ha ez nem megy, akkor 2. próbálkozzunk a szomszédok felöl bejutni. Ez a már sikeresebb volt. Betérünk a házba, azt hittük, h sehol senki, egyszercsak vki jön lefele az emeletről. Szerencsére, csak a Milán volt. Ja, mondanom sem kell, ma is egésznap esett az eső. Ez onnét ugrott be, h Milán ment volna Győrbe, a nagymamájához bringával, csak épp az eső egyre jobban esett és így kedves anyukája bevitta őt, minket pedig ott hagyott a vasárnapi ebéd: borsóleves, amibe még tésztát főztünk ill. palacsinta. Most, aztán sok ember meg fog botránkozni azon, amit írni fogok, h életemben most sütöttem először palacsintát. Eddig nem volt rá szükségesm, mindig megcsinálták helyettem. Nagyon jól sikerültek, azt mondták a szakavatottak. Előételnek padlizsánkrém volt pirítóssal, majd borsóleves és különböző töltelékű palacsinták. Vmivel 1 óra előtt elindultunk Győrbe, az Esztert vittem az állomásra, felraktam a vonatra, integettem neki és a szakadó esőben elindutlam én is hazafele telis tele a hétvége jó kis pillanataival!!! :)

Néhány mondat, szófoszlány, amit megjegyeznénk, mert nagyon megtetszett:
neked is osztottam lapot: mikor a Péter az Istvánnak szalvétát adott
fél cédula:
légyott: Péter mondta Trudinak, bár csak egy légy volt ott :)
becsaptam az ajtót, mert azt mondtam neki, h nyitva volt
mögöttem - vmi kajáról volt szó, és Péter szegedi tartózkodása érződött ki, h megettem :)
elszállnak a - helyesbítés,nem lapok, hanem - Napok : mikor Sziszkó kezéből kiesett a naptár
szilvihar: szintén Péter, szombaton este a Szisz mesélt vmi szélviharról aztán innét jött
még volt egy pár, de elfelejtettem, de Eszter tuti, h emlékszik rá, úgyhogy majd pótlom.

Legközelebb a Pilisbe megyünk, és megint Csanakon alszunk szombaton, most a Zsuzsánál, mivel már ő sem akar ki maradni belőlünk! :)

Csanak - Tényő túra 2008. 06.14.

Nagy nehezen ezt is sikerült összehozni. Most már különösképp örültem volna, ha az effajta túra összejött volna Csíksomlyó előtt. Bár az még számomra eléggé képlékeny, h a Katihoz hogy lehet eljutni v feljutni. Mert, ha azon az úton, amin közlekedtünk, hát kössz, akkor inkább nem mennék. :)))
Szóval, most sem indult simán a téma, mint mindig. Ébredezésem és pakolászásom közepette csörög a telefon, Rituka, van egy kis gond, nem indul a vonat. Na bumm. Majd megint hív, h legyek szíves elrakni neki egy pullóvert és egy üveg vizet, mivel a buszra futás közepette - amit lekéstek, mivel nem is jött - kiborult a víz, ami keveredett a kefírrel és különös egyveleget alkotott a táskában mindent bevonva. Majd kis idő után, újabb hívás, ha esetleg tudnék egy másik hátizsákot is hozni, megköszönné. Jól indulunk. Kb. 8:26kor landolok Győrben, felhívom őket, h merre járnak, majd közlik, h most hagyták el Tatát (!!!), 8:36ra volt eredetileg kiírva a vonat. Leparkolok, persze közben telózok és egy csöppet fenn akadtam a kocsival. Kiru, gondoltam, majd visszafele ráérek vele foglalkozni. 20 percet írtak a kivetítőn, h annyit késnek, be is tartották. Közben lecsorogtam vhogy a járdáról, szerencsére egyéb baj nem lett.
Kaptam instrukciót, h ne a templomhoz menjünk, hanem a II. állomáshoz a Postához, igen ám, de azt még meg is kell találni. :) Célfotóval és még úgy, h vártunk másokra is megérkeztünk n10 után pár perccel. Természetesen végig kommentáltam az egész utat. Általában felhívom az újonnan érkező utasok figyelmét, h hangosan vezetek, de ezt most elfelejtettem. Utólag pótoltam. :)))
Megérkezés, máris egy újabb ismerős arc. Ági említette, h megismerhetem a ménfői atyát is. Mint kiderült én már ismertem, a volt kolleganőmnek -akivel a paplakban dolgoztam együtt - a bátyja, sőt a szüleit is ismereim, és jártam is náluk annak idején. Milyen kicsi a világ. Ő volt a lelki vezetője a kis zarándok útnak/túrának. Mivel volt akinek ez egyfajta bemelegítőként szolgált a Pannonhalma-Tihany zarándokúthoz.
Bemutatkozás, és mielőtt elindulnánk erdélyi hagyomány szerint "pálinkás jó reggelt"-tel köszöntötték egymást a szerencsésebbek. Én úgy döntöttem, maradok a zéró toleranciánál, biztos, ami biztos alapon. Szaglás alapján, ha már az ízlelés elmaradt, jó fajta hpnak gondoltam. :) Alig indulunk el, és megyünk kb. 500m-t (nincs térlátásom, úgyhogy lehet javítani), nyílik egy kis kapu, elő kerül egy kis asztal, rajta egy csomó pohárka, majd megint egy kis erősítést kapnak a társaim. Ekkor már elgondolkodtam, h jó lesz beszerezni egy sofőrt, mert ez így nem mehet tovább. :))) A feltámadási keresztnél még egy úti imádságot is imádkoztunk és így hivatalosan is elindult a kis zarándok túránk Tényőre. :)
Most már tényleg útnak eredtünk, igaz még aszfalton közlekedtünk, a távolban láthattuk a Somló hegyet, lassan elérkeztünk a Győr-Újbaráti táborig. Ekkor előkerült a laza fröccs is. Mikor mindenki kellőképpen ellátta magát ki fröccsel, ki a kullancsok elleni védelemmel, indultunk a murvás szakasz meghódítására. Itt, számomra akadtak ismerős terepek, olyan dezsávű érzésem támadt. Mintha az embertpróbáló szakasz egy részén lennék. Egyszer hátra paslantottam, még láttam a lányokat. Itt ugyebár, nem voltam az utolsó háromban. :))) Majd egy negyedóra gyaloglás után, jön a telefon, h hol van az István atya. Kiderült, h Eszterrel és Ritával olyan jól elbeszélgettek egy érdekes témáról, h kissé le is lassítottak, és eltévedtek. Ha jól vettem ki a szavaikból, még a kezdet kezdetén. Ági visszament értük és kb. fél órás csúszással értek célba. Persze, már megint Kinga Tours utasai tévedtek el ill. kellett rájuk várni. :)))
Útközben, ettünk finom fehér szedret, hmmm, isteni finom volt, és szedtem - végre valahára - zöld diót is. Szerintem, az utolsó utáni pillanatban kaptam észbe és indítottam útjára a zöld dió likőrt. Megint menedzseltem magam az út folyamán. Sajna, itt is észrevették rajtam, h eléggé passzív vagyok (voltam). Úgy érzem, h a szabadban való lét, és a csupa pozitiv töltetű emberek között való lét, talán lendített rajtam akkorát, h egyedül is ki tudjak mászni az iszonyatosan mély gödörből.
Mire belejöttem a túrázásba, már meg is érkeztünk. Ja, a hétfői kárövendőknek, üzentem, h szikrázó napsütés van és a lehető talán legjobb időt fogtuk ki. De ezt is kell tapasztalnunk, mivel jövőre a Csíksomlyói búcsú május végén lesz.
Ebédre még várni kellett, mire megérkezett az elkóborolt társaság is. Nagyon ízlett mindenkinek a babgulyás, finom házi kenyérrel. Igaz, rajtam kifogott, de volt aki még kanalazott belőle.
Visszafelé kicsit megcsappant a társaság, mivel akadt, akinek sürgős programja akadt és nem ért volna vissza gyalogosan és volt, aki kissé lesérült és ezért kényszerült a gyorsabb és kényelmesebb visszajutási lehetőséget választani. Személy szerint úgy éreztem, h visszafelé elég gyorsan haladtunk. Az erdőbe beérve ének is felcsendült, már aki bírta szuflával, h túrázzon és énelkeljen is. Majd talán számomra is eljön egyszer ez az idő. :) A vége felé már elég rendesen szét szakadozott a társaság, itt már benne voltam az utolsó háromban. Viszont már annyira nem siettünk és még így is egész jó időt futottunk.
Miközben tartottunk a Lufi fagyizóba, közben megpillantottuk Ferenc atyát is, egy köszönés erejéig megálltunk, majd indultunk tovább. Megettük a jól megérdemelt fagyinkat, még a hadirokkantak is, és mindenki indult a dolgára, remélve, h mihamarább újra találkozunk.
Hazaérve, kullancs vizit, mivel Violetta már a fagyizóban talált magában egyet a nadrág és a térd zokni alatt. Reméltem, h a spray (aloe vera animal s.o.s spray), amit indulás előtt tetőtől talpig magamra fújtam hatásos lesz. És szerencsém volt! Kivételesen elmaradt a vízhólyag, helyette lett egy nagyobb vörösödés, valszínűleg a zokni a bőröm és a cipőm nem nagyon jöttek ki egymással. :) Lefekvés előtt az erdélyi izomláz ellenes módszert alkalmaztam, egy kanál kristálycukor bevétele. Reggelre már "csak" az ízületeim fájtak, de ezt is tudom, h mivel kell kezelnem.