Túl az Óperencián alias Panyola - gyöngyszemei

Élménybeszámoló címszavakban, Zsuzsa szemszögéből ill. pár a levelezésekből

Panyola: Szamos-part, parasztházak, Tisza-part, temető, Cibere vendégház, főzde, Öreg-Túr, Marica és Piros Sanyi reggelije, Béla, aki ott sem volt, Irén főztje (káposztás paszuly, lapcsánka, málékásás töltike, házi savanyúság, kötött leves, töltött káposzta). Eszti néni lekvárja, Szilvi almája, Fax pásztortarhonyája, Pálinkák és eszencia. Panyola-tábla, csoportkép. 

Vásárosnamény: Tourinform prospektusok és térképek

Tákos: a Mezitlában Notre Dame és özv. Baráth Menyhértné, Erzsike néni. Jutka pálinkástól és szilvalekváros-tejfölös vasalt flekkenestől. 

Csaroda: templom a mosolygó szentekkel és Piroska, keresztszemes utcai bemutató.

Beregdaróc keresztszemes mintái és Brigi, keneder, pászma, ige, szövőszék és vászonvirág Boriska nénivel. 

Beregsurány:két kastélynál fotószünet (Uray és Bay) plusz fekete tankolás Janiéknál.

Tarpa: szőlőhegy, Kárpátok-panoráma, beregi futrinka, csókos kapuk, szárazmalom, Nagy Dani, pálinkák, gulyás, almabor. Szódával elment. 

Penyige: Szenke-part, Lekvárium, Helytörténeti, Kormány Margit néni, 9 kislány, ballada. 

Túristvándi: Pogány Karcsi, vizimalom. Második felvonás: Miki, a 4 nyelvű roma bokszoló. Makai Béla bácsi, gyógytea, padlás, füvek, könyvek, szilvafa-csemete, gigantikus harcsafej, rétes, térkép és béles Marikánál. Aszalt gyümölcs-felvásárlás a Szabadkőművesek kocsmája mellett.

Fülesd: Moni aszalt szilvás levese, káposztás, krumplis kígyórétes, Sándor, a szatmári Robin Hood, istentisztelet.

Kenutúra: 15 folyamkilométer, ami tényleg annyi volt. Váradi Ironman István. Tivadar, Tisza.

Bringatúra, ami viszont nem 30 km volt. Tarpa újratöltve. 

Cégénydányád: Kölcsey-Kende kúria, angolpark, ősplatán, almavásár

Gyügye: templom, esküvő, szirének és démonok. 

Szatmárcseke: Korpás István – hírből, de jóból. Fejfák, világ magyarjai, Kölcsey, Petőfi. Polgármester – hírből, de rosszból. Pályázatok :-(

Ezen kívül: 

komposok: Kiss úr és Lajos.

A panyolai főzde jóindulatú, pünkösdista éjjeliőrei, Bálint és Paci. 

Vásárosnamény Tourinform prospektusok, lekvárok, térképek.

A kömörői erdő, amin áthaladni öröm. 

A nagyari Luby-kastély, suhanva.

Az uszkai romák transzban, Lacika és a dicsőítő versike, a kigyúrt, akinek 3 felesége van, a pásztorok: feketében Laci, az ördögűző, a rapper és az aranytorkú Edgár.

Autószerelő Laci, Tarzan bácsi hírből, polgármester Zoli szintén hírből, angolprofesszor marketinges (Fig 5.) és csalez-lopez ügyvezető (nem érdemlik, hogy nevüket ismerje az utókor, de okulásképp: M.M. és Cs. I.).

Utóirat: vasárnap este lesétáltam a kert végébe, a Szamoshoz. Hihetetlen homokpad, a végében apró, köpcös alak. Sok pecabot – stimmel. Cigifüst – stimmel. Diszperzites vödör (tele sörrel) – stimmel. Ki más, mint Tarzan. Vagy ahogy itt hívják: Tarzán.

Meséltem neki, hogy emlegettétek.
Szeretettel vár. 

Pista bácsi-idézet Kömörőből: "a szeretetet, a békességet mindig ki kell mutatni!"

de hogy oldjam a pátosz komolyságát, záradékul Tarzan bácsitól is idézek egy örökzöldet, mindannyiunk - de főleg a pálinkafőzde - okulása végett: "ne tedd fel a sz@rt a polcra, mert egyből lekvárnak hiszi magát."

Gyerekek :) Köszi mindenkinek a hangulatot, az élményeket! Ez felejthetetlen volt, menjünk jövő áprilisban tényleg min. 5 napra de lehet több is! Szép napot üdv puszi csá szia hasta luego :) Tibi

Amen, Tibi testvér :))


mi is nagyon köszönjük mindenkinek! Nagyon Jól éreztük magunkat!
Kingának külön köszönjük a hibátlan szervezést!

Igen Jövőre ugyanitt :)


S-P Famili

HALLEUJJJJJA!

Tényleg remek kirándulás volt!

Én is rövidesen küldözöm a fotókat.

Csabi

Kedves vágyakozó Barátaim!

Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz! Tényleg egy remek kiránduláson vettünk részt!:-)

Mivel tudom, hogy mennyire vágytok a 9-füves csodára, íme a gyógytea hozzávalói:

csipkebogyó, mezei zsurló; galagonya, aranyvesszőfű, apróbojtorján, vizi menta, csalán, cickafarkfű és dió (ebből csak nagyon kevés kell!!)

Napi adag: 2 dl reggeli előtt, 3 dl ebéd után, 2 dl vacsi után

5 liter elfogyasztása után 2 nap szünet! Annyit nem öregedtünk a túrák után, hogy 3mat kelljen tartani!:-)

Pusza:

Anett

Sziasztok!

Köszi Rita, valóban nem szívesen maradok le/ki a jóból:) Így könnyebb is a visszarázódás, mert valóban hiányzik az elmúlt napok hangulata…!

Jó volt Veletek nagyon, szuper kirándulás rengeteg élménnyel, remélem kitart mindenkinek minél tovább! 

puszi,

Eszter

>
KEDVES "TESTVÉREIM"!

Nagyon köszönöm mindenkinek az elmúlt napokat, és nagyon örülök, hogy megismerhettelek Titeket!
Mindenki egyenként külön egyéniség és szeretni való, de így együtt a kis csapatotok óriási!
Klasz volt Veletek!
Én is még emésztem a látottakat, és megtapasztaltakat, remélem még sokáig kitart ez az érzés.

Üdv.: Adri

Már készülünk az idei tavaszi panyolai túránkra, igazándiból az adott ihletet, h végre befejezhessem!!!

Túl az Óperencián alias Panyola - V. nap

Tervezett Program

reggeli után mini piac - vásárlási lehetőség (lekvár, méz, házi tészta, sütemény). 

Javaslatok voltak még: Nyíregyháza állatpark és Zöld Oázis, skanzen múzeumfalu ill Aquirius élményfürdő; Nyírbátor: kastély, Panoptikum ill. Sárkány Gyógyfürdő, Vaja: kastély, Máriapócs: kegyhely

Étkezésre: Nyíregyházán a 424es Irish Pub (Sóstó), majd fagyi-kávé az Omniában (belváros), Nyírbátorban: Kakukk Étterem, v Csekő Pizzéria és cukrászda

Pinyőnek a reggeli kicsit korai volt és autószereléssel indult, szserencsére sikerrel járt, így nyugodtan indulhattunk haza reggeli után. 
Utolsó nap, meleg reggelink volt, amolyan tojás rántotta, de tunningolt változat. :) A szállás árát összeszedtük, mert Béla közölte kb. csütörtök tájékán, h másnap este ő elutazik és majd csak hétfőn reggel jön haza, úgyh a szállás árát adjuk oda a Zsuzsának. Mondom neki, h ő tud róla, közli velem, h este fél 10kor már csak nem hívja fel. Ja, tehát nem tud róla. :) 

Volt olyan eset fesztiválkor, h Béla elment Debrecenbe művész moziba és ott hagyott 80 szálló vendéget. Majd mikor az emberek vasárnap fizetni akartak volna, mindenki a Zsuzsán kereste a Bélát és kiderült, h művész moziban van Debrecenben és a szállás árát, tegyék a varrógépbe. A jó érzés az, h az emberek egytől egyig azt az összeget rakták be, amit megbeszéltek. 

szóval, pénzezés, bepakolás, majd Zsuzsára várakozás, s irány Szatmárcseke. Falu végén az első autó megállt, majd Panyola tábla alá szépen befészkeltük magunkat és fotózás következett. 
Szatmárcseke előtt még beugrottunk Túristvándiba Makai Béla bácsihoz, a füvesemberhez. Mielőtt odaértünk volna, még találkoztunk Mikivel, a 4 nyelvű roma bokszolóval, aki Amerikában is élt. Nos, az a beugrás kissé elhúzodott pár órácska erejéig. Szabályosan ittuk a szavát, sztem, egy álló napot is el tudtuk volna hallgatni. Jártunk a padlásán, bár óva intett, h ott darazsak laknak, bár még talán alszanak úgy 11 tájékán, az intés ellenére felmerészkedtem én is, egy füvesember pallására. Sok-sok doboz, telis-tele gyógynövényekkel. Miközben mi a gyógynövényeket csodáltuk, addig DragonZé szilvafácskával küzdött. Talált egy zsenge hajtást és kiásta és hazavitte. :) Béla bácsinál találtunk egy óriás harcsa fejet, atyaég, azt aztán nehéz lehetett kiemelni a vízből. 

Béla bácsi is és én is, észrevettük Tibi szája szélén kikandikáló egy szál szőrszálat, van nálam mindig szemöldök csipesz. Mikor már Béla bának is szemet ütött, akkor már nyúltam is felé, h kislisszantom onnét, de nem jött össze, Tibink nem engedte. :) 

Talán már dél is elmúlt, elmentünk rétesezni, ahol bélest is lehetett kapni és térképeket is. Megbeszéltük, h mivel az idő már jócskán előre szaladt, csak elvitelre pakolgatunk, de persze, többen ülős verziót vettek, ebédelve, napozgattak. 

Teli hassal elindultunk a kocsik felé, majd a többiek megláttak egy másik turistát aszalványokkal. Több sem kellett nekik, szinte az összes aszalt gyümölcsöt felvásárolták, ami a Szabadkőművesek kocsmája mellett található volt. 

Nagy nehezen bekászálódtunk az autóba és irány Szatmárcseke. Oda is értünk, a gyalogos úton  Korpás Istvánról hallhattunk , aki a fejfájás temetőt rekonstruálta hajdanán, amíg nem zsebre ment a játék. 

"Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonhan romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakhan vihetlék a temetőbe, azonban errefélé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a féjfák százai nyújtanak. A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna." 

Miután mindenki megcsodálta a nem mindennapi temetőt, páran, akik az ország túlfeléből érkeztek, közben még az óráikat is kémleltek. Ők lassacskán, h a többieket is indulásra invitálják elindultak a kocsik felé.

Zsuzsa szavait szeretném ide tenni: "Pista bácsi idézet Kömörőből: 

'a szeretetet, a békességet, mindig ki kell mutatni"

Itt fájdalmas búcsút vettünk, és indultunk hazafele. 

Mi leszakadtunk a többiektől, mert a gps mást mutatott, de miután felértünk az autópályára érdekes módon, mindegyikünk ugyanannál az  benzin kútnál állt meg egy röpke technikai szünetre. 

nagyon jól éreztük magunkat és a levelezésből azt vettem, h a többiek is. 

Még lesz egy bejegyzés, ahol az élmények, jellegzetes mondatok lesznek egybegyűjtve!

Túl az Óperencián alias Panyola - IV. nap

Tervezett program:

kirándulás Cégénydányádra (ősfás kastélypark) és Gyügyére (kazettás templom) illetve Nagyszekeres és/vagy Jánkmajtis templomához (idő függvénye). Gyors és egyszerű ebéd Panyolán (lapcsánka tejföllel-sajttal) majd kerékpártúra a Tisza töltésen. Vacsora Panyolán. 

Rossz idő esetén: kirándulás Romániába, Partiumba, Szatmárnémetibe. 

Zsuzsával megbeszéltük, h a kerékpártúra legyen délelőtt, azt hamar lezavarjuk, megebédelünk és lazán véghez visszük a fenn maradó programokat. Akadt pár, mert hát az idő, olyan volt ott, mintha nem is múlt volna. :) 

Reggelink finom ostoros kalács volt. Azóta már rákerestem a neten, de még el nem készült. :) 10 óra tájékán megérkezett Ironman István, meghozta a bicajokat, de eggyel kevesebbet. Csabink nem esett kétségbe, az udvarról szervált magának egy kedvezőt. Én megkaptam a mellényt, mert úgyis tudtam, h én fogok hátul kerekezni. 

Eleinte nagyon jó időnk volt, kellemes volt tekeregni, majd mikor elértünk Tarpára, a túravezető közkinccsé tette, h akkor merre menjünk. Kb. 3x elmondtam neki, h legkésőbb 13 órára vissza kell érnünk, mert jó pár programunk van még. Mint kiderült, két füle volt, az egyiken be, a másikon ki. Megkérdeztem a többieket, h szeretnének-e lapcsánkát enni, mikor visszaérünk. Mondanom sem kell, nem arattam nagyon sikert vele. Viszont hallgattam az ösztöneimre és felhívtam a Zsuzsát, h azért süttesse ki, mert mire mi visszaérünk, ami nem tudom, h mikor lesz, addigra mindenki éhen hal és megeszi a vasszeget is. Persze, senki nem úgy készült, h jóval hosszabb túrára megy, egy kis víz és viszlát. 

Tarpán nagyon rövid idő alatt körbejártuk a vásárt, majd indultunk tovább. Persze, nem ugyanazon az útvonalon, amerről jöttünk, hanem jó nagy kerülővel, jó kis szembeszéllel. 

Túravezető tanácsot adott, h egymástól rövid távolságokra haladjunk, h így is felfogjuk egymás előtt a szelet. Persze, mint csináltak a többiek, beálltak elém. Az az igazság, h alig bírtam tekerni, azért örültem volna neki, ha vki elém is áll, nem mögém, így viszont, olyan lassan tekertem, h kénytelenek voltak kikerülni. 

Történt olyan is, h egyik srácnak leesett a lánc, és persze kiabálhattunk, a hangunkat a szél nem hogy előre vitte volna, hanem még hátrébb, ha jól emlékszem senki nem fordult vissza. 

Kettő aktív emberke is maradt hátra, azt hittem, h csak miattunk, h legyen vki velünk, de nem ők sem bírták, vagyis csak egyikük. Elértünk egy helyre, és felajánlották, h meg lehet nézni a Tiszát, hát köszi nem, nincs plusz kitérő. 

Szóval, a kompnál kiderült, h a 30km helyett 50-55km-t tettünk meg. Közölte a "kedves" túravezető, h azért nem mondta meg, h mennyit megyünk, mert akkor sokan visszahökkölnek,  és akkor nem is indulnak el. Hát kérem szépen, hadd döntsem el én, h mit bírok. És nem azért rendeltünk 30km, mert nem bírjuk, hanem azért, mert nem csak ezért jöttünk. 

Rita megkérdezte, h milyen messze van a falu, közölte, h már nincs messze, majd megkérte, h azért definiálja a nem messzét, 4km-t mondott, ami valójában 8 volt. 

Tibi bepróbálkozott Istvánnál jópofizni, de ha folytatja, akkor lehet, h a Szamosban landol. 

Kb. f3 tájékán értünk vissza a vendégházhoz. Ott közöltem az Ironmannel, h a másokra odafigyelés nulla, illetve hadd döntse el mindenki maga,h mit bír és mit akar tenni, ne ő! 

Azt hiszem, mindenki tanult az esetből. 

Mondanom sem kell, a lapcsánkának rendesen neki estek, még azok is, akik azt mondták, h már kicsit unják. Persze, tudtam én... 

Nagyon finom volt, szilvalekvárral is és tejföllel-sajttal, ahogy a lángost esszük. 

Fél 4kor indultunk a délutáni programra, ami kissé módosult az idő hiánya és a fiúk kíváncsisága miatt. 

Tarpán, Zsuzsa felkeltette a fiúk érdeklődését az uszkai romák hit egyesüléséről. 1 fővel kevesebben indultunk útnak, István nem jött, így én vállaltam be a sofőrséget. 

Este 6kor kezdődött a hitgyüli, így ütemesen kellett haladnunk. Cégénydányád fele vettük az irányt, de útközben, fék-index alma eladó felirat. Kiszállás, akinek volt hely a kocsijában, az fel is pakolta finom szatmár-beregi almával, majd irány a cél felé. Itt fél legálisan megnéztük kívülről a Kölcsey-Kende kúriát és az angol parkját, ahol a nagy platánfa mindenkit rabul ejtett, gyorsan át is karoltuk, csak lányok, csak fiúk, vegyesen, majd irány tovább Gyügyére. 

Gyügyén a református templomhoz iramodtunk, de kicsit várnunk kellett, mert épp esküvő volt. Célzás lehet egy-két útitársnak. :) Eddig még nem jött össze a célzás. :) A mennyezeten nem a megszokott képeket láthattuk, hanem sziréneket, démonokat. 

lassacskán indulnunk kellett, h odaérjünk a hőn áhított hit gyülire. 

Hát ez egy érdekes hely volt az biztos, a falu művelődési házának parkolója tele volt, jobbnál jobb járgányokkal. Egyik útitárs meg is jegyezte, h itt aztán nagyon sok a rokis egyén. Már vártak minket, Sándor a szatmári Robin Hood, jelen helyzetben, mint  prédikátor fogadott minket, meleg kézfogás, köszöntés, kedvesség. Közölte, h akik bátrabbak mehetnek előre - kb. mint a katolikus misén a ministránsok elhelyezkedése - a többiek, akik csak barátkoznak a gondolattal, mehetnek hátra. Mikor beléptünk, mindenki minket figyelt, tele volt az épület, romák és fehérek egyaránt, szólt a zene, amolyan gospeles stílust képzeljünk el, álltak, tapsoltak. Az az igazság, h hiába voltak romák, de én nem féltem annyira, mintha nálunk vmelyik ilyen városrészen kellett volna végig menni. 

8an hátra ültünk 6-7en meg előre. Hátul szépen elhelyezkedtünk, majd a Zsuzsa vmiért hátra jött, majd egy kigyúrt egyén, akinek mellesleg 3 felesége van, szemével követte és hirtelen közölte, h a "Zsuzsa titeket keres" . Szemmel tartottak minket és azt hiszem, h "Zsuzsa" volt a mi védelmi jelszavunk is. 

Telt múlt az idő, váltották egymást a prédikátorok elébb egy fekete ruhás Laci, aki kb. rapper szinten nyomta, és az is meghallotta volna, aki nem akarta, majd következett Lacika a kiscsávó és a dicsőítő versike, majd egy egyén, akit állítólag akkor a pillanat hevében kértek fel, h prédikáljon a vendégeknek alias kis csapatunknak, majd legvégül az aranytorkú Edgár következett. 

Megkérdeztem az előttem ülő lányokat, h kb. meddig szokott ez tartani, nem kaptam választ, vagyis csak egy "nem tudom"-ot. Úgy fél 8 tájékán összenéztünk és a hátsó részleg úgy döntött, h köszi, ennyi elég volt és kimentünk. Ahogy az ajtóhoz értünk, máris ott termett Sándor és határozott szavakkal a következőket mondta: "Ne menjetek sehova, lesz szendvics, kávé, üdítő". Hát nagyon nem tudtunk menni sehova, mert a csapat másik fele ill. a vezetőnk még javában benn volt. 

Az előtérben, fehér abrosszal leterített asztalok sorakoztak, az ajtónál két emberke üdítőt mért, ingyen és bérmentve. Kipéciztem egy szimpatikus fiatalembert és megkérdeztem, h kb. meddig tart. Értetlenkedve nézett rám, h hogyan tudok felrakni ilyen hülye kérdést, majd megkaptam a kissé sokkoló választ, úgy este 9ig szokott tartani. Na frankó. Írtam smst a Zsuzsának, h mennénk, jöjjenek ki. Hát rossz helyre küldtem a hívó szót. DragonZé és Rita már tellegettek, próbálták felkelteni a többiek figyelmét, h jöjjenek kifele, no de a "színpadról" nehezebb lejönni, mint hátulról kiosonni. :) Megvárták a "mise" végét és csak aztán jöttek ki. 

Ekkor hirtelen, minden szempillantás alatt történt, az asztalok kb. terülj,terülj asztalkák lettek, tele retros szenyókkal, üdítő, kávé, tea. Kint álltunk meg, különben elsodort volna minket a tömeg. Akadt, aki 6osával hordta ki a szenyókat. Na, mivel a többiek is nekiálltak enni, annak ellenére, h a szálláson várt a fincsi vacsi, így én is bementem, enni. 

Mivel, kissé elhúzódott a hit gyüli, és  nem mindenki merészelte volna sötétben, elem lámpás verzióban megnézni a szatmárcsekei csónakos fejfájás temetőt, így visszamentünk a szállásra, ahol már várt Irénke  finom káposztás csülkös paszulylevese és Fax pásztortarhonyája. :) Nagyon finom volt mindegyik. 

Este, vacsi után nem nagyon akartunk elszakadni egymástól, nagyon megkedveltük Zsuzsát és sztem ez viszont is igaz. 
A fiúk kocsija bedöglött, vagyis inkább döglödött, ha jól emlékszem, talán a vize forrt fel. Már aznap nem, de másnap reggelre még autószerelőt is sikerült találni. 

Felajánlotta, h vasárnap az elmaradt programot bepótoljuk.