El kell néktek mondanom,
hogy egy áprilisi szombaton,
jött velünk a Gizike (1),
s elmentünk a Pilisbe.
Spriveznek ez az egyik kedvenc helye,
persze, hogy számos turistaút akad erre.
De mink a jelzésekre fittyet hányva
nyomultunk együtt, sok bozót bánta.
Hegynek le, majd hegynek föl,
mit nekünk pár négyszögöl,
hol a lejtő majd derékszög,
lábad visz még, de szájad csak nyög.
De követed a lángoszlopot (2),
s magad néha összef*s*d (3).
Mert oly sok ott a szintvonal,
de hát nem süllyedhet a színvonal!
Mágus-hegyen mink megálltunk,
ettünk, ittunk, s sokat rágtunk
a kunszentmiklósi szalonnábul (4)
s az egész csapat csak ámul-bámul,
mert Sziszco oly elánnal fújta el a gyertyát,
hogy páran képükbe kapták a kuglóf porcukrát.
Mert abból aztán doszt enni köllött,
hisz Duczi oly esdekelve könyörgött,
hogy pfuj!, kevés a kuglófon a cukor,
lett belőle sok kacaj s humor.
Mentünk tovább a Rám-sziklára,
majd leszakadt az embör lába.
Végül bottechnikával mindenki felért,
óg-mógott Duczi, s vezetőt cserélt
volna a Rám-hegy ormán,
de hála ég, ő csak egy nagyszájú forradolmár (5).
Megpróbáltatásaink még nem értek itt véget,
Árpád-vára felé vezetett a végzet.
Mentünk, hisz erre voltunk mi kondicionálva,
megmásztuk, s a keresztnél utol is ért minket a Hála,
hogy így újra együtt lehetünk,
s árkon-bokron, hegyen-völgyön át és át kelhetünk.
Eztán visszacihelődtünk a hírös Dobogókőre,
csodavizet is vételeztünk a hőre
lágyuló literes palackokba,
s indultunk is haza kisebb csapatokba’.
Spirvez, Túrsz, Isti és én,
robogtunk a Pilis peremén.
Loptunk egy kis orgonát, bár az eső olykor szakadt,
majd hazaautóztunk a dupla-szivárvány alatt.
Négyszögletű határában már megvolt a vidám hangulat,
befordultunk Szisz házához, nem döngettünk kapukat,
mert azok biz nyitva voltak, egytől egyik, ahogy kell,
jöttek is a büdös kacatok (6) nótával és derűvel.
Megvacsoráltuk a Mami-főzte paprikás csirkét,
a lábos alján sem hagytunk egy picinykét,
hogy másnap az idő szép legyen,
majd szólt a nóta rendesen!
Vinyoletta volt a didzsé,
ki ott sem volt, biz el se hinné!
Dalolt Spirvez, Szisz és Mami,
az utcán sem lehetett nem hallani.
Eztán nyugovóra tértünk a TilosAzÁ-ban (7),
KingaTúrsz és IstiPisti aludt a susogós ágyban (8).
Nekem Spirvez horkolós altatót zengett,
szemembe így jött az álom, a Manó már nem kellett.
Reggel a kullancs-műtétek után,
Nyúlra mentünk, úgy ám, komám!
És elment a vasárnap is, huss,
annyit még, hogy sziapussz! (9)
ITT a MESE vége…
Lábjegyzetek jönnek:
1: Gizike neve rímelt a legjobban a Pilisre, így őt pécéztem ki, nincsen mögötte semmi rossz szándék vagy cinizmus.
2: lángoszlop=Spirvez
3: összefosod, ha valaki nem jött rá, a szebb lelkületűek kedvéért inkább kifütyültem a magánhangzókat
4: nem szalonna volt, hanem kolbász, de a rím kedvéért némi hamisításhoz folyamodtam, így lesz ebből történelem…
5: szintén a rím kedvéért, ugyebár SziszCo a pozitív forradalmár, Duczi a negatív…aki nem tapasztalta, majd legközelebb…
6: büdös kacatok: Mami elnevezése ránk, lsd. szilveszteri verset :o)
7: Spirvez házát hívjuk így, ahol kint van a nyitva tartás, olyannyira, hogy két 8 éves forma locsolót is megtévesztett…
8: susogós ágyneműben (kék és piros színű)
9: nyúli kirándulásunk egyik fémpontya volt, hogy köszöntőt gyártottunk egy Zsolti nevű Kinga-ismerősnek, majd videón. na most a hangalámondást Spirvez biztosította, síri hangon, mondanunk se kell. a végén amolyan droidos stílusban köszönt el: sziapussz, s ez lett attól kezdve a csapat jelmondata :o)
asszem, most mán minden világos.
fotók itt:
http://pilis-nyul.szkinga.fotoalbum.hu/