2010. május 9., vasárnap

Hétvégi túra

Tavaly, a móri bornapokkor, kettészakadt a társaság, volt aki túrázni ment és voltunk mi akik a kastélytúrákra szavaztunk. A túrázók, ezen az útvonalon indultak el,de eltévedtek, kávéra szomjaztak és nem mentek végig, sőt betévedtem a borúton egy pincészetbe, ahol elidőztek egy dbig. Ekkor kigondolták,h az utolsó felkészítő túrájuk a csíksomlyói gyalogos zarándoklatra itt lesz.
 
Sztem, nagyon jól sikerült a tegnapi túra. Reggel nem sikerült a tervezett időpontban indulni, mivel a félálomban készült zabpehelykása egy kisebb gyomorsikulást okozott. De hoztuk a formánkat, a köd ellenére, 2 perc késéssel sikerült felvennünk az első utasunkat. Reménykedtünk,h csak a környékünkön van ilyen hatalamas köd és a nap folyamán kiderül az ég. Sikerült. Negyed 8 tájékán összeszedtük az utolsó két utast is, és roboghattunk a cél felé. Felvettem a kapcsolatot a szervezővel, aki közölte, h a bpi különítmény, késik, mert az első busz a bakonyba ment, nem pedig Csókakőra, így nem kellett annyira sietni, mert csak n10re érkeztek meg. 3 kocsival indultunk útnak. A harmadik járatra azt hittük, h beér minket, mivel Trudix, gyakorlott sofőr, de az útépítések jócskán megfogták őket. Pedig mi arra gondoltunk, h elhúztak Komáromig az autópályán, és úgy jönnek a 81esre. De nem. Találkoztunk a csókakői elágazásnál, ott helyben elfogyott egy rúd (gyógy)füvessüti, épp marad 2-3 szelet a későn érkezőknek is. Úgy döntöttünk,h ne várjon ott mindenki, menjünk fel a várba, aztán vki visszajön a buszosokért. Így is lett. Gondoltam, nem megyek fel a várba, minek, már jártam fenn és plusz energiaveszteség. Többség dönt, felmentünk, ugyanazon a meredeken pedig vissza.
 
A túra, nem volt olyan nehéz, mint tavaly a pilises, de írtózatos tempóban mentünk, Sziszkó fődiktátornak és a füves sütinek hála. Meg is rendeltek tőlem 1 adagot, a csíksomlyói zarándoklatra. Legalább ilyen formában is velük leszek. :) Kaptam kölcsönbe nordic walkingos botot. Hááát, nálam nagyon jó célt szolgált. Mondtam is a többieknek,h most megszívták, mert nem lesz bevárás, mármint engem-minket, most robognak majd gőzerővel a cél felé. :)))
 
A tavalyi túrájukkor, kávéra, capuccinóra szomjaztak, gondolták,h betérnek a faluba és ekkor tértek le az útról. Ezt most megakadályozván, Spirvez hozott 1 termosz kávét és az erdő mélyén megnyílt a Tömöri magyar kávézó. Itt előkerült a mákos zserbó is.

Nagyon szép helyen jártunk, iszonyatos jó illat volt, olyan mézédes nektár, nem tudtuk beazonosítani, h mi az, majd láttunk egy fát, ami épp virágzott. A nevét passzolom, errefele én még nem láttam ilyet. Gyönyörűszép mezei virágok, az út szélén kakukkfű nőtt, nagyon sok vadmálna, szamóca, vadkörte, mondtam, h ide beéréskor kellene jönni. A fiúk, a szép és hatalmas tisztások láttán, már sátorozást terveztek és bográcsozást. Úgy érzem, h itt nem utojára jártunk.
 
Időközben fuvar felajánlás is érkezett, az egyik túratárs, rotarys épp a hétvégén Velencén járt és felajánlotta az Áginak, h a sofőrökért beugrik Gántra és visszaviszi őket Csókakőre, h értünk jöhessenek. 3órára ígérte magát Sándorunk, míg odaért, még Gánton megnéztük a keresztet is. Itt még elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat, a füvessütit, némi pálinkát, ami fűtőanyagként szolgált. Ezután leereszkedtünk a faluba, a lányokat feltettük a buszra, papírzsepis búcsúzással, majd beültünk egy kis presszóba, mivel a gánti fatányéros hazája épp zártkörű rendezvényt tartott. Kis idő múltán megérkezett Sándor is, némi zölddió pálinkával, ami elég brutálisan erős volt. Míg a sofőrökre várakoztunk, addig jót beszélgettünk. A túrát kb. 4 óra alatt tettük meg, kereken 16km volt. Ezt még kb. oda-vissza alappal kellett volna megtoldani és kiadta volna a Csíksomlyói távot, ami közel 50km.
 
Autós változatban folytattuk tovább utunkat, a móri pincesor felé. Itt sajnos nem jártunk sikerrel, mivel Tóth Lajos épp egy tájfutó versenyen vett részt. Legnagyobb meglepetésünkre Zitától egy könyvet kaptak a 2008-2009es zarándok társak. Eztán búcsút vettünk egymástól, bízva abban, h az esküvő előtt még találkozunk!