Túl az Óperencián alias Panyola - gyöngyszemei

Élménybeszámoló címszavakban, Zsuzsa szemszögéből ill. pár a levelezésekből

Panyola: Szamos-part, parasztházak, Tisza-part, temető, Cibere vendégház, főzde, Öreg-Túr, Marica és Piros Sanyi reggelije, Béla, aki ott sem volt, Irén főztje (káposztás paszuly, lapcsánka, málékásás töltike, házi savanyúság, kötött leves, töltött káposzta). Eszti néni lekvárja, Szilvi almája, Fax pásztortarhonyája, Pálinkák és eszencia. Panyola-tábla, csoportkép. 

Vásárosnamény: Tourinform prospektusok és térképek

Tákos: a Mezitlában Notre Dame és özv. Baráth Menyhértné, Erzsike néni. Jutka pálinkástól és szilvalekváros-tejfölös vasalt flekkenestől. 

Csaroda: templom a mosolygó szentekkel és Piroska, keresztszemes utcai bemutató.

Beregdaróc keresztszemes mintái és Brigi, keneder, pászma, ige, szövőszék és vászonvirág Boriska nénivel. 

Beregsurány:két kastélynál fotószünet (Uray és Bay) plusz fekete tankolás Janiéknál.

Tarpa: szőlőhegy, Kárpátok-panoráma, beregi futrinka, csókos kapuk, szárazmalom, Nagy Dani, pálinkák, gulyás, almabor. Szódával elment. 

Penyige: Szenke-part, Lekvárium, Helytörténeti, Kormány Margit néni, 9 kislány, ballada. 

Túristvándi: Pogány Karcsi, vizimalom. Második felvonás: Miki, a 4 nyelvű roma bokszoló. Makai Béla bácsi, gyógytea, padlás, füvek, könyvek, szilvafa-csemete, gigantikus harcsafej, rétes, térkép és béles Marikánál. Aszalt gyümölcs-felvásárlás a Szabadkőművesek kocsmája mellett.

Fülesd: Moni aszalt szilvás levese, káposztás, krumplis kígyórétes, Sándor, a szatmári Robin Hood, istentisztelet.

Kenutúra: 15 folyamkilométer, ami tényleg annyi volt. Váradi Ironman István. Tivadar, Tisza.

Bringatúra, ami viszont nem 30 km volt. Tarpa újratöltve. 

Cégénydányád: Kölcsey-Kende kúria, angolpark, ősplatán, almavásár

Gyügye: templom, esküvő, szirének és démonok. 

Szatmárcseke: Korpás István – hírből, de jóból. Fejfák, világ magyarjai, Kölcsey, Petőfi. Polgármester – hírből, de rosszból. Pályázatok :-(

Ezen kívül: 

komposok: Kiss úr és Lajos.

A panyolai főzde jóindulatú, pünkösdista éjjeliőrei, Bálint és Paci. 

Vásárosnamény Tourinform prospektusok, lekvárok, térképek.

A kömörői erdő, amin áthaladni öröm. 

A nagyari Luby-kastély, suhanva.

Az uszkai romák transzban, Lacika és a dicsőítő versike, a kigyúrt, akinek 3 felesége van, a pásztorok: feketében Laci, az ördögűző, a rapper és az aranytorkú Edgár.

Autószerelő Laci, Tarzan bácsi hírből, polgármester Zoli szintén hírből, angolprofesszor marketinges (Fig 5.) és csalez-lopez ügyvezető (nem érdemlik, hogy nevüket ismerje az utókor, de okulásképp: M.M. és Cs. I.).

Utóirat: vasárnap este lesétáltam a kert végébe, a Szamoshoz. Hihetetlen homokpad, a végében apró, köpcös alak. Sok pecabot – stimmel. Cigifüst – stimmel. Diszperzites vödör (tele sörrel) – stimmel. Ki más, mint Tarzan. Vagy ahogy itt hívják: Tarzán.

Meséltem neki, hogy emlegettétek.
Szeretettel vár. 

Pista bácsi-idézet Kömörőből: "a szeretetet, a békességet mindig ki kell mutatni!"

de hogy oldjam a pátosz komolyságát, záradékul Tarzan bácsitól is idézek egy örökzöldet, mindannyiunk - de főleg a pálinkafőzde - okulása végett: "ne tedd fel a sz@rt a polcra, mert egyből lekvárnak hiszi magát."

Gyerekek :) Köszi mindenkinek a hangulatot, az élményeket! Ez felejthetetlen volt, menjünk jövő áprilisban tényleg min. 5 napra de lehet több is! Szép napot üdv puszi csá szia hasta luego :) Tibi

Amen, Tibi testvér :))


mi is nagyon köszönjük mindenkinek! Nagyon Jól éreztük magunkat!
Kingának külön köszönjük a hibátlan szervezést!

Igen Jövőre ugyanitt :)


S-P Famili

HALLEUJJJJJA!

Tényleg remek kirándulás volt!

Én is rövidesen küldözöm a fotókat.

Csabi

Kedves vágyakozó Barátaim!

Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz! Tényleg egy remek kiránduláson vettünk részt!:-)

Mivel tudom, hogy mennyire vágytok a 9-füves csodára, íme a gyógytea hozzávalói:

csipkebogyó, mezei zsurló; galagonya, aranyvesszőfű, apróbojtorján, vizi menta, csalán, cickafarkfű és dió (ebből csak nagyon kevés kell!!)

Napi adag: 2 dl reggeli előtt, 3 dl ebéd után, 2 dl vacsi után

5 liter elfogyasztása után 2 nap szünet! Annyit nem öregedtünk a túrák után, hogy 3mat kelljen tartani!:-)

Pusza:

Anett

Sziasztok!

Köszi Rita, valóban nem szívesen maradok le/ki a jóból:) Így könnyebb is a visszarázódás, mert valóban hiányzik az elmúlt napok hangulata…!

Jó volt Veletek nagyon, szuper kirándulás rengeteg élménnyel, remélem kitart mindenkinek minél tovább! 

puszi,

Eszter

>
KEDVES "TESTVÉREIM"!

Nagyon köszönöm mindenkinek az elmúlt napokat, és nagyon örülök, hogy megismerhettelek Titeket!
Mindenki egyenként külön egyéniség és szeretni való, de így együtt a kis csapatotok óriási!
Klasz volt Veletek!
Én is még emésztem a látottakat, és megtapasztaltakat, remélem még sokáig kitart ez az érzés.

Üdv.: Adri

Már készülünk az idei tavaszi panyolai túránkra, igazándiból az adott ihletet, h végre befejezhessem!!!

Túl az Óperencián alias Panyola - V. nap

Tervezett Program

reggeli után mini piac - vásárlási lehetőség (lekvár, méz, házi tészta, sütemény). 

Javaslatok voltak még: Nyíregyháza állatpark és Zöld Oázis, skanzen múzeumfalu ill Aquirius élményfürdő; Nyírbátor: kastély, Panoptikum ill. Sárkány Gyógyfürdő, Vaja: kastély, Máriapócs: kegyhely

Étkezésre: Nyíregyházán a 424es Irish Pub (Sóstó), majd fagyi-kávé az Omniában (belváros), Nyírbátorban: Kakukk Étterem, v Csekő Pizzéria és cukrászda

Pinyőnek a reggeli kicsit korai volt és autószereléssel indult, szserencsére sikerrel járt, így nyugodtan indulhattunk haza reggeli után. 
Utolsó nap, meleg reggelink volt, amolyan tojás rántotta, de tunningolt változat. :) A szállás árát összeszedtük, mert Béla közölte kb. csütörtök tájékán, h másnap este ő elutazik és majd csak hétfőn reggel jön haza, úgyh a szállás árát adjuk oda a Zsuzsának. Mondom neki, h ő tud róla, közli velem, h este fél 10kor már csak nem hívja fel. Ja, tehát nem tud róla. :) 

Volt olyan eset fesztiválkor, h Béla elment Debrecenbe művész moziba és ott hagyott 80 szálló vendéget. Majd mikor az emberek vasárnap fizetni akartak volna, mindenki a Zsuzsán kereste a Bélát és kiderült, h művész moziban van Debrecenben és a szállás árát, tegyék a varrógépbe. A jó érzés az, h az emberek egytől egyig azt az összeget rakták be, amit megbeszéltek. 

szóval, pénzezés, bepakolás, majd Zsuzsára várakozás, s irány Szatmárcseke. Falu végén az első autó megállt, majd Panyola tábla alá szépen befészkeltük magunkat és fotózás következett. 
Szatmárcseke előtt még beugrottunk Túristvándiba Makai Béla bácsihoz, a füvesemberhez. Mielőtt odaértünk volna, még találkoztunk Mikivel, a 4 nyelvű roma bokszolóval, aki Amerikában is élt. Nos, az a beugrás kissé elhúzodott pár órácska erejéig. Szabályosan ittuk a szavát, sztem, egy álló napot is el tudtuk volna hallgatni. Jártunk a padlásán, bár óva intett, h ott darazsak laknak, bár még talán alszanak úgy 11 tájékán, az intés ellenére felmerészkedtem én is, egy füvesember pallására. Sok-sok doboz, telis-tele gyógynövényekkel. Miközben mi a gyógynövényeket csodáltuk, addig DragonZé szilvafácskával küzdött. Talált egy zsenge hajtást és kiásta és hazavitte. :) Béla bácsinál találtunk egy óriás harcsa fejet, atyaég, azt aztán nehéz lehetett kiemelni a vízből. 

Béla bácsi is és én is, észrevettük Tibi szája szélén kikandikáló egy szál szőrszálat, van nálam mindig szemöldök csipesz. Mikor már Béla bának is szemet ütött, akkor már nyúltam is felé, h kislisszantom onnét, de nem jött össze, Tibink nem engedte. :) 

Talán már dél is elmúlt, elmentünk rétesezni, ahol bélest is lehetett kapni és térképeket is. Megbeszéltük, h mivel az idő már jócskán előre szaladt, csak elvitelre pakolgatunk, de persze, többen ülős verziót vettek, ebédelve, napozgattak. 

Teli hassal elindultunk a kocsik felé, majd a többiek megláttak egy másik turistát aszalványokkal. Több sem kellett nekik, szinte az összes aszalt gyümölcsöt felvásárolták, ami a Szabadkőművesek kocsmája mellett található volt. 

Nagy nehezen bekászálódtunk az autóba és irány Szatmárcseke. Oda is értünk, a gyalogos úton  Korpás Istvánról hallhattunk , aki a fejfájás temetőt rekonstruálta hajdanán, amíg nem zsebre ment a játék. 

"Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonhan romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakhan vihetlék a temetőbe, azonban errefélé ladikkal jártak és a bárkás,félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a féjfák százai nyújtanak. A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna." 

Miután mindenki megcsodálta a nem mindennapi temetőt, páran, akik az ország túlfeléből érkeztek, közben még az óráikat is kémleltek. Ők lassacskán, h a többieket is indulásra invitálják elindultak a kocsik felé.

Zsuzsa szavait szeretném ide tenni: "Pista bácsi idézet Kömörőből: 

'a szeretetet, a békességet, mindig ki kell mutatni"

Itt fájdalmas búcsút vettünk, és indultunk hazafele. 

Mi leszakadtunk a többiektől, mert a gps mást mutatott, de miután felértünk az autópályára érdekes módon, mindegyikünk ugyanannál az  benzin kútnál állt meg egy röpke technikai szünetre. 

nagyon jól éreztük magunkat és a levelezésből azt vettem, h a többiek is. 

Még lesz egy bejegyzés, ahol az élmények, jellegzetes mondatok lesznek egybegyűjtve!

Túl az Óperencián alias Panyola - IV. nap

Tervezett program:

kirándulás Cégénydányádra (ősfás kastélypark) és Gyügyére (kazettás templom) illetve Nagyszekeres és/vagy Jánkmajtis templomához (idő függvénye). Gyors és egyszerű ebéd Panyolán (lapcsánka tejföllel-sajttal) majd kerékpártúra a Tisza töltésen. Vacsora Panyolán. 

Rossz idő esetén: kirándulás Romániába, Partiumba, Szatmárnémetibe. 

Zsuzsával megbeszéltük, h a kerékpártúra legyen délelőtt, azt hamar lezavarjuk, megebédelünk és lazán véghez visszük a fenn maradó programokat. Akadt pár, mert hát az idő, olyan volt ott, mintha nem is múlt volna. :) 

Reggelink finom ostoros kalács volt. Azóta már rákerestem a neten, de még el nem készült. :) 10 óra tájékán megérkezett Ironman István, meghozta a bicajokat, de eggyel kevesebbet. Csabink nem esett kétségbe, az udvarról szervált magának egy kedvezőt. Én megkaptam a mellényt, mert úgyis tudtam, h én fogok hátul kerekezni. 

Eleinte nagyon jó időnk volt, kellemes volt tekeregni, majd mikor elértünk Tarpára, a túravezető közkinccsé tette, h akkor merre menjünk. Kb. 3x elmondtam neki, h legkésőbb 13 órára vissza kell érnünk, mert jó pár programunk van még. Mint kiderült, két füle volt, az egyiken be, a másikon ki. Megkérdeztem a többieket, h szeretnének-e lapcsánkát enni, mikor visszaérünk. Mondanom sem kell, nem arattam nagyon sikert vele. Viszont hallgattam az ösztöneimre és felhívtam a Zsuzsát, h azért süttesse ki, mert mire mi visszaérünk, ami nem tudom, h mikor lesz, addigra mindenki éhen hal és megeszi a vasszeget is. Persze, senki nem úgy készült, h jóval hosszabb túrára megy, egy kis víz és viszlát. 

Tarpán nagyon rövid idő alatt körbejártuk a vásárt, majd indultunk tovább. Persze, nem ugyanazon az útvonalon, amerről jöttünk, hanem jó nagy kerülővel, jó kis szembeszéllel. 

Túravezető tanácsot adott, h egymástól rövid távolságokra haladjunk, h így is felfogjuk egymás előtt a szelet. Persze, mint csináltak a többiek, beálltak elém. Az az igazság, h alig bírtam tekerni, azért örültem volna neki, ha vki elém is áll, nem mögém, így viszont, olyan lassan tekertem, h kénytelenek voltak kikerülni. 

Történt olyan is, h egyik srácnak leesett a lánc, és persze kiabálhattunk, a hangunkat a szél nem hogy előre vitte volna, hanem még hátrébb, ha jól emlékszem senki nem fordult vissza. 

Kettő aktív emberke is maradt hátra, azt hittem, h csak miattunk, h legyen vki velünk, de nem ők sem bírták, vagyis csak egyikük. Elértünk egy helyre, és felajánlották, h meg lehet nézni a Tiszát, hát köszi nem, nincs plusz kitérő. 

Szóval, a kompnál kiderült, h a 30km helyett 50-55km-t tettünk meg. Közölte a "kedves" túravezető, h azért nem mondta meg, h mennyit megyünk, mert akkor sokan visszahökkölnek,  és akkor nem is indulnak el. Hát kérem szépen, hadd döntsem el én, h mit bírok. És nem azért rendeltünk 30km, mert nem bírjuk, hanem azért, mert nem csak ezért jöttünk. 

Rita megkérdezte, h milyen messze van a falu, közölte, h már nincs messze, majd megkérte, h azért definiálja a nem messzét, 4km-t mondott, ami valójában 8 volt. 

Tibi bepróbálkozott Istvánnál jópofizni, de ha folytatja, akkor lehet, h a Szamosban landol. 

Kb. f3 tájékán értünk vissza a vendégházhoz. Ott közöltem az Ironmannel, h a másokra odafigyelés nulla, illetve hadd döntse el mindenki maga,h mit bír és mit akar tenni, ne ő! 

Azt hiszem, mindenki tanult az esetből. 

Mondanom sem kell, a lapcsánkának rendesen neki estek, még azok is, akik azt mondták, h már kicsit unják. Persze, tudtam én... 

Nagyon finom volt, szilvalekvárral is és tejföllel-sajttal, ahogy a lángost esszük. 

Fél 4kor indultunk a délutáni programra, ami kissé módosult az idő hiánya és a fiúk kíváncsisága miatt. 

Tarpán, Zsuzsa felkeltette a fiúk érdeklődését az uszkai romák hit egyesüléséről. 1 fővel kevesebben indultunk útnak, István nem jött, így én vállaltam be a sofőrséget. 

Este 6kor kezdődött a hitgyüli, így ütemesen kellett haladnunk. Cégénydányád fele vettük az irányt, de útközben, fék-index alma eladó felirat. Kiszállás, akinek volt hely a kocsijában, az fel is pakolta finom szatmár-beregi almával, majd irány a cél felé. Itt fél legálisan megnéztük kívülről a Kölcsey-Kende kúriát és az angol parkját, ahol a nagy platánfa mindenkit rabul ejtett, gyorsan át is karoltuk, csak lányok, csak fiúk, vegyesen, majd irány tovább Gyügyére. 

Gyügyén a református templomhoz iramodtunk, de kicsit várnunk kellett, mert épp esküvő volt. Célzás lehet egy-két útitársnak. :) Eddig még nem jött össze a célzás. :) A mennyezeten nem a megszokott képeket láthattuk, hanem sziréneket, démonokat. 

lassacskán indulnunk kellett, h odaérjünk a hőn áhított hit gyülire. 

Hát ez egy érdekes hely volt az biztos, a falu művelődési házának parkolója tele volt, jobbnál jobb járgányokkal. Egyik útitárs meg is jegyezte, h itt aztán nagyon sok a rokis egyén. Már vártak minket, Sándor a szatmári Robin Hood, jelen helyzetben, mint  prédikátor fogadott minket, meleg kézfogás, köszöntés, kedvesség. Közölte, h akik bátrabbak mehetnek előre - kb. mint a katolikus misén a ministránsok elhelyezkedése - a többiek, akik csak barátkoznak a gondolattal, mehetnek hátra. Mikor beléptünk, mindenki minket figyelt, tele volt az épület, romák és fehérek egyaránt, szólt a zene, amolyan gospeles stílust képzeljünk el, álltak, tapsoltak. Az az igazság, h hiába voltak romák, de én nem féltem annyira, mintha nálunk vmelyik ilyen városrészen kellett volna végig menni. 

8an hátra ültünk 6-7en meg előre. Hátul szépen elhelyezkedtünk, majd a Zsuzsa vmiért hátra jött, majd egy kigyúrt egyén, akinek mellesleg 3 felesége van, szemével követte és hirtelen közölte, h a "Zsuzsa titeket keres" . Szemmel tartottak minket és azt hiszem, h "Zsuzsa" volt a mi védelmi jelszavunk is. 

Telt múlt az idő, váltották egymást a prédikátorok elébb egy fekete ruhás Laci, aki kb. rapper szinten nyomta, és az is meghallotta volna, aki nem akarta, majd következett Lacika a kiscsávó és a dicsőítő versike, majd egy egyén, akit állítólag akkor a pillanat hevében kértek fel, h prédikáljon a vendégeknek alias kis csapatunknak, majd legvégül az aranytorkú Edgár következett. 

Megkérdeztem az előttem ülő lányokat, h kb. meddig szokott ez tartani, nem kaptam választ, vagyis csak egy "nem tudom"-ot. Úgy fél 8 tájékán összenéztünk és a hátsó részleg úgy döntött, h köszi, ennyi elég volt és kimentünk. Ahogy az ajtóhoz értünk, máris ott termett Sándor és határozott szavakkal a következőket mondta: "Ne menjetek sehova, lesz szendvics, kávé, üdítő". Hát nagyon nem tudtunk menni sehova, mert a csapat másik fele ill. a vezetőnk még javában benn volt. 

Az előtérben, fehér abrosszal leterített asztalok sorakoztak, az ajtónál két emberke üdítőt mért, ingyen és bérmentve. Kipéciztem egy szimpatikus fiatalembert és megkérdeztem, h kb. meddig tart. Értetlenkedve nézett rám, h hogyan tudok felrakni ilyen hülye kérdést, majd megkaptam a kissé sokkoló választ, úgy este 9ig szokott tartani. Na frankó. Írtam smst a Zsuzsának, h mennénk, jöjjenek ki. Hát rossz helyre küldtem a hívó szót. DragonZé és Rita már tellegettek, próbálták felkelteni a többiek figyelmét, h jöjjenek kifele, no de a "színpadról" nehezebb lejönni, mint hátulról kiosonni. :) Megvárták a "mise" végét és csak aztán jöttek ki. 

Ekkor hirtelen, minden szempillantás alatt történt, az asztalok kb. terülj,terülj asztalkák lettek, tele retros szenyókkal, üdítő, kávé, tea. Kint álltunk meg, különben elsodort volna minket a tömeg. Akadt, aki 6osával hordta ki a szenyókat. Na, mivel a többiek is nekiálltak enni, annak ellenére, h a szálláson várt a fincsi vacsi, így én is bementem, enni. 

Mivel, kissé elhúzódott a hit gyüli, és  nem mindenki merészelte volna sötétben, elem lámpás verzióban megnézni a szatmárcsekei csónakos fejfájás temetőt, így visszamentünk a szállásra, ahol már várt Irénke  finom káposztás csülkös paszulylevese és Fax pásztortarhonyája. :) Nagyon finom volt mindegyik. 

Este, vacsi után nem nagyon akartunk elszakadni egymástól, nagyon megkedveltük Zsuzsát és sztem ez viszont is igaz. 
A fiúk kocsija bedöglött, vagyis inkább döglödött, ha jól emlékszem, talán a vize forrt fel. Már aznap nem, de másnap reggelre még autószerelőt is sikerült találni. 

Felajánlotta, h vasárnap az elmaradt programot bepótoljuk.

Túl az Óperencián alias Panyola - III.nap

3, Péntek: Szatmári kirándulás+egy kis sport



Reggeli után irodalmi, népi és természeti emlékek nyomába eredünk:
Penyige: Helytörténeti Gyűjtemény és Lekvárium.
Túristvándi: Vízimalom (és egy kis pihenő - tízórai kávészünet házi béles és rétes a közeli étteremben),
Szatmárcseke: Kölcsey-emlékszoba, Kölcsey-síremlék és csónakos fejfás temető.
Ebéd Fülesden (szatmári aszalt szilvás gyümölcsleves, káposztás kígyórétes).


Délután, ha az időjárás engedi, kenu túra a Túron.


Este: pálinkafőzde-látogatás vacsorával.


Rossz idő esetén(kenu helyett): mini szatmári főzőtanfolyam, kenyérlángos-készítés, kemence fűtés.

Újabb reggeli, már kicsit várni kellett a bulizókra, de még reális időben átértünk. Pénteki reggeli fűszeres pirítós-bundás kenyér volt. 

Pénteken kb. 1 óra csúszással indultunk, kárpótlásként kaptunk egy táska rétest, amit egy megbízható emberre bízott a Zsuzsi, a Zuramra, bekerült a kocsi csomagtartójába, estig elő sem került. :) 

Penyige fele vettük az irányt, itt megálltunk a Szenke partján, ahol Zsuzsa elmesélte a 9 kislány balladáját. Amikor is belefúltak a mély vízbe, mivel a rév sietősre vette a formát és bezsúfolt mindenkit, volt köztük egy beteg, epilepsziás fiú is, akitől távolodtak és ez nem tett jót a csónaknak, felborult és meghalt 9 kislány. Erről született egy ballada is, amit volt szerencsénk hallani Margit nénitől a helytörténeti múzeumban, ami régen iskola volt. 

Először a lekváriumba mentünk, ahol a szilvától egészen a kész lekvárig tudtunk meg mindenfélét. A technikai szünet keretében Tibi meglátta a kis lekváros üvegeket, míg a többiek már a múzeum fele vették az irányt, addig mi lemaradva, spontán lekvár kóstolásba kezdtünk, de aztán sietni kellett, mert Margit néni várt ránk. Itt elég sokat időztünk, de megérte. 

Tovább haladtunk Túristvándiba, ahol Pogány Karcsi várt minket, h röviden elmondja a vízimalom történetét, a többiek átjárták a malmot, fotózkodtak, majd mentünk is tovább Fülesdre ebédelni, Monihoz. Csupa helyi különlegességeket kaptunk, aszalt szilvás leves, káposztás-krumplis kígyórétes. (krumplis. Krumplis!!! érted, h krumplis?!!) 

Jól lakottan, szerény személyem remegő lábakkal indult neki a kenu túrának, Szatmárcsekére. Itt a kultúrmorzsa időszűkében elmaradt, majd szombaton, akkor több idő lesz. (meg ahogy Móricka elképzelte) 

Voltak köztünk olyanok, akik lelkes követői, de én vhogy csak a buli kedvéért vállaltam be. Közben kiderült, h Adri is kb. úgy volt vele, mint én. Utazásunk előtti napon derült ki, h az a Túr valójában a Tisza lesz. Ahogy közeledtünk a folyóhoz a gyomrom is ment egyre jobban össze. Azt hittem, h Tibiéknél van egy kis nyugtató pálesz, de nem . 

Megkaptuk a mentőmellényt, a röpke oktatást Váradi - Ironman - Istvántól, és már ülhettünk is bele a csónakba. Miközben oktatott, mondtam, h én kifizetem a pénzt, de inkább maradnék a talajon. Életemben ott láttam először face to face, lapátot és csónakot, aztán iziben le eveztem 15 folyókm-t.

Szóval, először rossz helyre ültem, a Zuram lett a kormányos, még szerencse, mert én tuti visszafelére kormányoztam volna magunkat. :D 

Újra partra evickélés és kiszáll-beszáll verzió. Ekkor a parton maradtak azt mondták, h úgy ülök ott, mint a macska a bozótban, hát kb. úgy is éreztem magam. Mondtam a Zuramnak, h maradjunk le mindenkitől, ne közelítsen felénk senki. Hát ez nem mindig jött össze. 

A táj biztosan szép volt, de kb. úgy voltam vele, mint Csíksomlyón, menni kellett. kb. 2 km után már untam az állandó lapátolást, azt már tudom, h ez nem lesz a kedvencem. 

Fákat kerülgettünk, kisebb-nagyobb sikerrel. Majd a Pinyő-Anett páros mintha állandóan szlalomba ment volna, egyszer csak ott termett mellettünk jobbról, aztán hirtelen balról jött a Csabi-Rita páros. Pánikolás ezerrel, még szerencse a kormányos higgadt ember úgyh, el tudtunk onnét szökni. A végén már azért lapátoltam oly bőszen, h érjünk ki. Fej lehajtva, csak a lapát-víz kapcsolatát figyeltem, megkérdezik: "Kinga, szép a táj? - Aha" kb. ennyi volt a reakcióm. 

Vége fele, sztem a Zuram is már ki volt akadva, majd finoman közölte: "Légy oly kedves evezzél" szomszéd csónakban: "Evezzél már", majd egyszerre az Adrival: "HÚZOM". 

Nagy nehezen sikerült megérkezni Tivadarba, csónakokat partra kellett húzni, lemosni, kitakarítani. Tibi mint gólyafos a levegőben úgy futkosott a csónak körül, h akkor most mit is kell, hogy is kell... Fiúknak még volt egy kis dolog, a partról, fel a lépcsőn a majdan jövő kocsihoz kellett cipelni a kenukat. A sofőröket elszállította az István, majd jó 3/4 óra múlva meg is érkeztek. Ekkor előkerült a csomagtartóból a rétes, gyorsan haladtunk a szállásra, h mindenki összekapja magát és irány a pálinkakóstoló Panyolán. 

Miután mindenki kissé felfrissült, átöltözött, elindult a főzdébe, egy kis levezető sétával, de itt tudtuk, h miért megyünk.

Betértünk az oldalsó bejáraton, Zsuzsa már várt, Edgár testvértől megérdeklődték a másnapi szertartás időpontját, majd elindultunk a kóstolás útján. 

Kedvencemmel indítottunk a mézes bodzással, egy kis pogácsa társaságában.  Tovább haladtunk magozó és tartályok után a kisüstik közelében kóstolhattuk a következő pályázót a fekete cseresznyét egy kis töpörtyű, szalonnával megspékelve. Itt hihetetlen mennyiségű muslica volt. Hamar odébb is álltunk a kóstoló terembe, ahol Irénke már készítette a vacsoránkat. Az asztalon újabb felszívók: aszalt szilva-alma-dió-sajt-szőlő tál, kolbászka-szalonna-lilahagyma-paprika-olívabogyó és a harmadik: zsíroskenyér zöldségekkel.  Itt már igazándiból nem tudom a sorrendet, de kóstoltunk szatmári szilvát, feketeribizlit,  aranyalmát, körtét, és az esszenciát, de még ittunk mézes-gyömbéres körtét, fahéjas almát is... Vacsoraként tormaleveles tengerimálés töltike és csavart tészta szilvalekvárral volt. Kb. f1 tájékán elindultunk a szállásra, h aztán kipihenjük a mai napot és rákészüljünk a szombatra.

Túl az Óperencián alias Panyola - II. nap

Tervezett program:

Csütörtök: Beregi kirándulás - saját autókkal, idegenvezetéssel.

Tervezett útvonal: Vásárosnamény - Tákos (Mezitlábas Notre Dame és Tájház) - Csaroda (Középkori templom) - Beregdaróc (Kenderkiállítás)- Beregsurány (fotószünet, volt kastélypark) - Tarpa (Tarpa-hegy, szőlő tanösvény, Szárazmalom, népi lakóházak).

Vacsora: Tarpán, bográcsgyulyás, illetve aki nem vezet, annak pálinkakóstoló. Tarpán vásárlási lehetőség (lekvár, aszalt gyümölcs)

Ebédelni visszamegyünk Vásárosnaményba, a Winkler-házba. Javasolt menü: Beregi betyárpecsenye tócsniban vagy harcsapaprikás. Hogy időben jók legyünk, érdemes lenne A/B ételt kiválasztani, amit aztán leadunk előre és az ottani válogatással sem megy el az idő.
 http://www.winklerhaz.hu/etlap.php

Nos, ez lett volna a tervezett program csütörtökre. 
 

Reggeli, mindennap 8kor volt, srégen szemben Panyolai Maricánál. Az az igazság, h kicsit tartottam a találkozástól, mivel a telefonba talán 1x volt úgy szívből jövően kedves. Ha előbb mondta volna, h a 600Ft az csak 1 féle étel, akkor szétnéztem volna máshol, de kb. kedden szólt, így maradt és bíztam, h a többiek is jól fognak vele lakni. Szerencsére nem volt gond, sőt, vele csak vasárnap találkoztam, akkor is meggyőzően öltöztem - fodrászom jár egy szimbólum előadásra és ott volt szó ilyenről, barna színű, jobb ha függőlegesen csíkos felsőben megyünk és egy kis piros fülbevaló v vmiféle ráhatással lehet meggyőző öltözékbe megjelenni. 

Szóval, reggeli, első nap szalámik, kolbászkák, főtt tojás, vaj, kenyérke, tea és kávé annak, aki kért. Nem éheztünk. Reggeli után, Piros Sanyi még megmutatta a szilvalekvár főző edényeket, alkalmatosságokat, úgy nagyjából elmondta a mikéntjét is, Tibi ekkor rálelt a Somra és vad fotózkodásba kezdett. Mikor már jöttünk volna tényleg el, még a pince is előtérbe került, óvatosan leereszkedtünk, majd vissza és egy szobát is megtekintettük, újfent csillogás SörösZé szemében. :) sztem, mindenki vitt volna a szívében egy kis darabot abból a szobából. :)

9kor indulás, de vmiért nem jött össze. Hoztuk a formát, vagy mi vagy a Zsuzsa. :) 

Saját kocsikkal indultunk útnak, aki mozgásban volt, a hűtővizes opel és a yaris ill. Zsuzsa kocsija. 

Komppal keltünk át a Szamoson(komposok: Kiss úr és Lajos, az egyikről csak hallottunk, a másikkal találkoztunk is), volt akinek már nem volt élmény, de nekünk igen. Egy kicsit éreztem, de oly lassan haladtunk, h ha beszélgetett az ember, akkor észre sem vette, h vizen van. 

Elsőnek Vásárosnamény tourinform irodáját vettük célba, itt aki gyorsabb volt, az vihette el a kiszemelt hűtőmágnest. 

Annak ellenére, h szeptember 19-ei levélben megírtam azt is, h szeretném, ha apróval jönnének, tehát a szállás, kaja, id vez díj stb pontosan kiszámolva "borítékban" legyen, annak ellenére, szinte - tisztelet a kivételnek - mindenki nagy pénzzel jött. Mondván, utolsó előtti nap írtam mindezt. Inkább, most utána néztem, a fent említett időpontban küldtem. :) Szóval, kb. fél óra elment mire felváltották a pénzt, de persze a kocsmában kötöttek ki. 

Irány Tákos, a Mezítlábas Notre Dame-i templom, ahol egy kedves "anyóka" vár minket. Lajos barátom már felkészített, h ott egy kedves néni jó kis tájszólással fogja elmondani nekünk a fontos dolgokat. Nem csalódtam. Ittuk a szavát. Majd a beszéd vége fele, megcsörrent egy telefon. Néztem körbe-körbe, h ki nem bírta lehalkítani, hát Erzsike nénié volt. Próbálta a tiszteletest lerázni, h neki most épp vendégei vannak és különben sincs otthon és most hagyja őt békén. 

Itt elméletileg visszamentünk volna Vásárosnaményba kajálni, de nekem is átfutott az agyamon egy pillanat erejéig a templomnál kitett hirdetmény, miszerint vasalt tarjával és lapcsánkával lehet csillapítani az étvágyat. Zsuzsa ezt már ki is mondta, majdan  előterjesztettem a többieknek, h időben, pénzben is jobb lenne ez, így megrendeltük és míg készült elmentünk Csarodára, de még előtte a templom tövében egy nénike árult keresztszemes terítőket, tűpárnákat, könyvjelzőket, meg is rohamoztuk. Majd jött egy fiatal lány, aki csak úgy a dobozból árulta a szilvalekvárt. Tákoson tébláboltunk , majd bicajjal tekert egy apóka, látta, h idegenek vagyunk, lepattant a bicajról és "van szilvalekvár eladó". :) 

Csarodán Piroska tartott nekünk egy átfogó "előadást" a templom történetéről, a mosolygó szentekről, majd rájöttünk, h ez olyan templom lehet, mint a Veleméri. A nap, ahogy bevilágított az ablakon, jelentése volt és még talán ma is van. 

Csarodáról vissza Tákosra Jutkához, ahol az udvar régies-népiesre volt berendezve. Egy filagora telis-tele fonott ülőalkalmatosságokkal, párnákkal, cserépedényekkel... Végül a modernebb asztaloknál foglaltunk helyet, szemben az igazi hatalmas nagy búbos kemencével, aminek árnyékában sült a vasalt tarja. Régi szenes vasalóval simították a húsokat, hozzá finom lapcsánka szilvalekvárral-tejföllel (természetesen vagy-vagy) , extra ráadásként kaphattunk még tengerimálés töltikét és finom házi pálinkát is. Kicsit megpihenve mentünk is tovább Beregdarócra, ahol a kendermagtól eljutottunk a vászonig Boriska néni segítségével és ott már volt, h elkelt volna egy magyarról-magyarra szótár. Bátrabbak ki próbálhattak egy-két fogást, napokkal később pár szó járt a fejünkben: ige, pászma, szövőszék, kender. 

Beszabadult egy keresztszemesekkel teli kis terembe, a kis zsáktól a hatalamas terítőkig a párnahuzatokon át mindenki talált kedvére valót. 

Beregsurányba haladva, már nagyon közel volt az államhatár, de itt Országhatár néven illeték és úgy volt jelezve, mintha egy újabb település neve lenne. Mindez egy körforgalomban. Sziszkónak nagyon megtetszett ez a fajta jelzés és remélte, h visszafele is erre fele fogunk jönni. Szerencséje volt, körforgalom, első próbálkozás nem jött össze, majd tettünk még egy karikát. Az első autó már árkon bokron, a harmadik, nem tudta mire vélni a körözést, gondolták, h inkább minket követnek, mint a fővezért így ők is részesültek egy kis becsavarodásban. Vissza kell menni az éles képért, csak suhanás és némi foszlány vehető ki. :) 

Innen tovább haladtunk Beregsurányba, ahol is megnéztünk két kastélyt, fotószünet erejéig, az Uray és a Bay kastélyt. Közben már jeleztem, h szomjaznak a pacik, meg kellene vhol etetni őket, be is tértünk egy istállóba, ahol olcsó fekete zabot kaptunk. Számomra, nem volt ez fura, de volt akit kissé sokkolt a téma. Mindenki jól járt, utána csak úgy szaladtak a lovak. :)

Tarpára már szürkületben érkeztünk, de még a hegyre felmentünk, útközben nem bírtunk ellenállni a kiáltozó szőlőszemeknek, hol a fehér, hol kék, kézből a szájba, nagyon finom volt! Felértünk, szerteszét néztünk, látszódtak a Kárpátok foszlányai is, talán még beregi futrinkát is sikerült látni a szerencsésebb útitársnak.

Ekkor Zsuzsa el kezdett beszélni egy szeánszról, amit az uszkai romák hoztak létre, szabadkeresztény gyülekezet. A fiúk annyira felelkesültek, h míg nem jutnak el egy ilyenre, addig ők haza sem mennek. Igen ám, de nem lehet csak úgy ide besétálni...

Lesétáltunk a hegyről míg haladtunk Danihoz a tarpai pálinkáshoz, megtekintettük a parasztházakat, a csókos kapukat. A legfrissebb pár, egy kis unszolásra, illusztrálták is a csókos kapuk funkcióját, majd megálltunk a szárazmalomnál, ahol a jobb gépekkel tudtunk fotózni is, szó esett Mikiről a 4 nyelven beszélő roma bokszolóról is, a zsindely készítésről. 

Nagy Daninál a tarpai pálinkát kóstolhattunk, de előtte még  10-20 másodperces molyirtós shop látogatást tettünk. Az udvarban terítettek nekünk, ahol gulyás levessel és almaborral vártak a pálinkakóstoló mellett. Ekkor már úton volt a negyed különítmény is, egy idő után, helyi telefonos segítséget is kellett igényelni a könnyebb odataláláshoz és sikeresen behozták a kóstoló és a vacsorabeli hiányosságokat. 

Gyors vásárlás - pálinka,som lekvár - után irány a szállás, ahol is már teljes létszámmal voltunk jelen így megejtettük a születésnapokat.Előtte még szállás osztás az ujonnan érkezőknek. Mivel a Zuram kissé hangosan alszik, így küldtem smst még előző nap, h hozzanak füldugót, DragonZé közölte, h mivel se a füldugót, se a horkolást nem bírja így a kocsiban alszik. Hát azt már nem, gondoltam, és megkérdeztem Bélát, h esetleg van-e még vhol szobája. Sikerült is találni a közösségi rész emeletén. Így egy párt leszámítva, mindenki külön szobába került. 

Csabi zenét szeretett volna csiholni, de a konnektor úgy gondolta, h ő most szabadságot vesz ki az árammal karöltve, egy pillanat alatt sötétség honolt az egész házban. Majd a lányok előkerítették Cibere Bélát, aki nyugodt hangon közölte, h "ja az zárlatos". Átszerelés, hatalmas hangfalak behozatala a filagorából, indult is a buli. 

Sütöttem tortát, extra igényekkel, liszt-tejtermékmentes és ha lehetne még minimál cukor is legyen. Így esett a választás erre a lisztmentes tortára. Betettem a hűtőbe, felesleges volt. Felvágáskor kb. úgy nézett ki, mintha a kés, a nyele lenne egy serpenyőnek... miután sikerült szeletelni, nem kellett sokáig nógatni a népeket az utolsó szelet elnyeréséért. 

A mag még maradt bulizni, miután visszaértem a zuhiból, próbáltam elaludni, de csak azt hallottam "vedd le, vedd le" "na még egyet" . Másnap kiderült, h hajnalig tartó ereszd el a hajam volt!

Túl az Óperencián alias Panyola - megérkezés

Hát az úgy volt, h januárban azt  mondtam, h többet nem szervezek utat, mert hála nem sok van benne és sok a macera stb. Ezt én gondoltam, de aztán Fűszeres Eszter blogján, olvastam egy bejegyzést, most már nagyon nem tudom, h Isztambulról v épp Panyoláról írt, de Zsuzsa tuti, h benn volt. Tovább léptem Zsuzsa facebookos oldalára, ahol is csudijó isztambuli fotókat láttam, majd észrevettem, h szatmár-beregi. Írtam neki üzenetet, h mit ajánlana, erre ő egy komplett útitervvel állt elő. Nem volt menekvés, megszerveztem megint. :) Januárban még csak 3 naposra terveztük a kiruccanást, de a program annyira jó volt, h az egyes pontok alpontjai között sem tudtunk választani. Így úgy döntöttünk, h megtoldjuk még és szerdán indulunk. Nem bántunk meg, sőt még talán ez is kevésnek bizonyult. :) 

Februárban váltottunk először mélt, majd talán júniusban újra és augusztusban a fesztiválok után már tényleg élesben kellett beszélni róla. És megszületett a program: 

21. Megérkezés, majd szatmári vacsora : kötött leves , káposzta welcome drink
22. Reggeli, majd szatmár-beregi kirándulás: Túristvándi, Szatmárcseke, Tivadar, Tarpa - piknik ebéd a Tarpa-hegyen*, Csaroda, Tákos.
23. reggeli, bringatúra ,  pálinkafőzdei látogatás
24. reggeli, közös kirándulás Cégénydányád kastélyához és ősfás parkjába, majd középkori festett templom fantáziadús világa következik. Fülesd skanzen
25. reggeli, majd helyi piac és indulás haza!

Ez volt a tervezet, nos ez azért menetközben is alakult, rendesen. 

Egészen az utolsó napokig úgy volt, h ketten vágunk neki az útnak innen a nyugati végről,  nem is bántam volna, mert pakolhattam volna kedvemre ill. hozni is tudtunk volna ezt-azt. Nos, az utolsó előtti napon kiderült, h még lesz két utasunk, mert az autó bérlés meghiúsult. Egyik jó barátomnak csak kíváncsiságból írtam, h esetleg lenne-e autója, ami épp nem kell a jövő hétre. Csak annyi jött vissza, h mikorra kellene. De gondoltam, már nem keverek és nagyon nem is nógattak, h kell az a kocsi. :) 

A helyek ki voltak centizve, 4en, csomagokkal 5napra, egy yarisban, nem igazán óriás tárólóhely, de még kedden este kaptunk egy nagyobb csomagot, pluszba. 

Szerda reggel indulás előtt még tűcserére kellett mennem, a kocsiban még István mondta, viccelődve, ha lehet, akkor kérjek plusz nyugis pontokat. Meg is tettem, kaptam is, így mindkét fülem tele volt természetes alapú nyugtatóval. :)

Bpre érve az első akadály jött, véletlenül rossz sávba keveredtünk, elvitt minket másfele a gps, aztán nem is tudtunk róla, de mégis jó helyre értünk, igen ám, de a spontán útépítésről nem tudtunk, újabb kerülő. Még szerencse, h gyalogszerrel jártam arra is. Sziszkót sem a megbeszélt helyen szedtük össze, hanem "jó pár sarokkal" odébb, a lényeg, h teljes lett a létszám és már indultunk is tova. 

Nagyon nem terveztünk semmit útba ejteni, de Sziszkó egyre-másra csak hajtogatta Vaja így, Vaja úgy, így betértünk, végül is útba esett. Itt megnéztük a kastélyparkot, a Vay Ádám turul madarát, a templomot épp restaurálták, majd tovább indultunk, Mátészalka irányába. Mikor Sziszkó megtudta, h ott van a Piros Pöttyös túró rudi gyár, akkor tipikus óhajtó mondatként közölte, h ő szeretné megnézni. Már nem tudjuk feleleveníteni, de vhogy mégis bennünk van. Kérésének eleget tettünk, bebocsájtást viszont nem nyertünk. Csak és kizárólag előzetes egyeztetéssel és bpről kérve mindezt. Majd feltűnt, h ott egy túró rudis automata, de a portásra nem hatott semmi bűbáj "csak és kizárólag dolgozók vehetnek az automatából", így elkullogtunk, de visszatérünk címszóval. :) 

Értekezés a többiekkel, ki merre jár. Majd jött egy mondat, ami kissé megütötte a fülünket, h "van-e bolt Panyolán és meddig van nyitva". Úgy állt a megállapodás, h a dönci csomag ellenében R. hoz egy karton vizet. Ezután a telefon után úgy gondoltuk, h nem hoz és jobb lesz bemenni egy boltocskába venni némi vizet, aztán várni, h mi lesz a helyzet. Bementünk, 2 víz+túró rúdi társaságában tértünk vissza. :) 

Fehérgyarmat előtt a gps "névtelen" útra irányított, kicsit paráztunk, h merre visz,a  térképen nem volt jelölve, de aztán nagy nehezen beértünk Panyolára, kb. 5-6 óra autóút után, de csaknem találtuk a 31-es házszámot. Már a templom fele járhattunk, mikor is ismerősökre leltünk, visszafordítottak és a "temető mellett vagyunk" címszóval, meg is érkeztünk. Kértem a kulcsot, h esetleg bezárjam az ajtónkat, majd Béla közölte, h ott vmelyik az ablakban. Akkor még nem tudtam, h miért vette ezt annyira félvállról. De másnap kiderült, ez egy zárt közösség úgy mond, biztonság, bizalom megvan mindenkiben. Így utólag, most már értem, ha  rendőr autó miért sassolt minket annyira, idegenek voltunk. :) 

Közben kiderült, h Pinyő betegen lázasan érkezett, irány az ágy, pihenni, gyógyulni, h aztán másnap teljes gőzerővel jöhessen velünk felfedezni Szatmár-Bereget. 

Vártuk a harmadik autós különítményt, de csak nem érkeztek, helyette megjött Zsuzsa. Lecsekkolt minket a facebookon, de igazándiból a Zuramról ismert fel minket. :) 

Zsuzsa felajánlotta, h megmutatja a Tiszapartot és ha gondoljuk, kicsit töltödhetünk is ott. De előtte mg megkértem, h mutassa mán meg nekünk azt a parasztházat, amit a fb-n látni. 

Először láttunk egy régi, de kívülről nagyon jó állapotban lévő parasztházat, mindenkinek nagyon tetszett, majd leballagtunk a Szamos partra, majd autós változattal irány Zsuzsa készülő parasztháza. 

No, itt SörösZének több sem kellett, kincsekre talált és a szeme csak úgy ragyogott, hirtelen felindulásból, persze engedélyt kérve, be is ugrott az ablakon, h jobban szemügyre vegye a portékát. Annak ellenére, h a házikó még csak kezdeti stádiumban van rombolás-épülés rész, mindenki látta már lelki szemei előtt, h milyen csudijó lak lesz belőle. Megtekintettük a leendő pajtát, ahol cserépkályha melegét éreztük már a bőrünkön. Aki éhségét szerette volna kissé csillapítani, annak először meg kellett küzdeni a csalán lovagokkal és már ehette is a finom almát. 

Nehezen, de elszakadtunk a háztól és irány a Tisza part. Elhaladtunk a pálinkafőzde mellett is, ahova majd pénteken látogattunk el. Tisza - parton már elárultam az ott lévőknek, h a kenu túra valójában nem a Túron lesz, hanem az Öreg Tiszán. Mint kiderült, nálam jobban az Adri parázott, de ezt majd később. :) 

Hihetetlen nyugalom, csend honolt a parton. Majd magunkra hagytak minket, hadd töltődjünk, 7re kellett visszaérni a vacsira, ami kötött leves volt és  töltött káposzta, Tibinek külön húsgombóc. Mivel ő nem eszi a káposztát, mert gázosít. :) Mindenkit, de mi szeretjük úgy is. :) 

Fél 7 körül visszaindultunk, de a harmadik különítmény még sehol. 7 óra előtt 5perccel beestek, majd élmények mesélése, egy kis debreceni kiruccanás, dodzsemezés alias koccanás egy elakadást jelzést mellőző autóval. Szerencsére, a 18 éves járgánynak nagy baja nem lett és olcsón megúszták a dolgot. Szóval, teljes létszámmal, foglaltuk el a helyünket a vacsoránál. VAgyis csak majdnem mert Pinyő nyomta az ágyat és kergette messzire a lázmanókat. Mindenki osztotta a saját praktikáját, vmelyik biztosan bevált, mert reggel már velünk volt. :) 

Vacsi, welcome drink pálinka, két féle, nagyon finom. Megismerhettük szakácsnénket Irénkét. A kötött leves nagyon finom volt, de a töltött káposzta is. Ott kb. fele akkora mint anyué és ott paradicsomos, de mindkettő nagyon fincsi, a Zuramnak annyira ízlett, h 9 dbot megevett belőle. Ezt az út során többször megjegyezték. Sztem, ha csuklik, tutti, h arról van szó, h tudjátok az, aki 9 töltikét megevett. :) 

Mohács - Busójárás

2009-ben voltunk már, de a párom még nem, és most adódott lehetőség éltünk vele. 3800Ft, amiben már benne foglaltatott a szekszárdi mézeskalács múzeum belépődíja is. 

Szombaton még egy egyveleg ünneplés: apu szülinap, unokaöcs névnap ill. nőnap. Relatíve korán mentek el. Kifekvés, és korán lefekvés, mert vasárnap korán kelés, 4:00 (!!!), irány Mohács-Busójárás. Felkelek én ilyen korán, de máskor tudom, h utána tudok még aludni pár órácskát. :D de most csak a busz zötyögése maradt. A hátizsákba kaja került, aminek egy részét hazahoztuk, a kevésből még egy kicsit. :) 

reggel 6ra volt tervezve az indulás, de persze nem bírta mindenki követni ezt az időpontot. Ja igen, nyugdíjasokkal voltunk, ez nem is lenne gond, de én velük, még egyszer nem szeretnék menni. Nem bírják kivárni a sorukat, az embert levegőnek nézik, és nem fogják fel, h mit mondanak nekik el kb. 5x. Szóval, ha harmadjára is bepofátlankodtak volna elém, akkor már beszóltam volna. 

volt még egy kis baki, elszámolta magát a szervező, szombaton még írt, h van két hely. Éjjel derült ki, h nincs sőt, többen vagyunk. Így a férje lemondott az utazásról és elfértünk. :D

Első megállónk, Szekszárd, mézeskalács múzeum. Hihetetlen, h kézi munkával végzik a művelet 90%át. Érdemes volt megnézni. Itt egy ember kóborolt el, majd elindult Marika néni (szervező) is a pasi után , aztán közben meglett a manusz, majd egy másik elment a Marika néni után... szerencsére aztán megtalálták egymást. Kisgömböc szindróma. :)

Mielőtt felszálltunk a buszra észrevettem, h jánosi a busz. Majdnem dobtam egy hátast, h mi kocsikáztunk, közben meg Jánosról jött a busz. De nem, a busz és a sofőr már Győrben voltak... Szerencséje! :)

Szóval, kb. f1 volt, h beértünk Mohácsra. Az elmélet az volt, h közös akarattal lemegyünk a térre és majd ott megmondják, h hány órakor hol kell lenni. Aki már volt, az tudja, h ott egy 57 fős társaságnak elég nehéz egyben maradnia. 2 éve 10en sem tudtunk együtt maradni, nemhogy 57en ráadásul nyugdíjasokkal...

Mi egy idő után leszakadtunk, leiramodtunk a révhez, h hátha látunk vmit abból, ahogyan átkelnek a busók a szigetről. Nem jött össze. Viszont ennek köszönhetően, belekerültem az újságban (mti fotó, bár a Kisalföldben véltek felfedezni). Mikor egy busó kitessékelt minket, akkor nyakunkba vettük a párhuzamos utcákat és elindultunk a tér felé. Végül ott sikerült gyökeret vernünk, ahonnét indult a felvonuló menet. 2 órára volt tervezve az indulás, természetesen csúszás volt, mivel a sok ember a felhívásra, h menjenek le az útról és ne keveredjenek a busók közé nem fogta az adást. Kb. fél óra csúszással el is kezdték. Akadtak új busók is (majd a videón látható lesz, ami a héten felkerül a youtube-ra). István elnevezte a busókat: ffi - busó, gyerek: busika, nő: busina. :D mert azért akadt szép számmal nőci busó is. :) 

Mikor már közölték, h itt a vége, elindultunk a néppel együtt a tér felé. Rossz ötlet, párhuzamos utcán kellett volna megközelíteni a Duna-partot, h ott nyugodtan várjuk a koporsó vízre bocsájtását. Hát a tömegben volt egy-két idióta, aki annak ellenére, h mondtuk neki, h nem fér el és nem tud menni, mert kordon van, csak nyomultak. Szerencsére, pár perccel később megnyitották az utat. Szereztem egy információs papírost, aztán lementünk a partra. Tudom, h ezek is csak emberek, de számomra nagyon félelmetesek és én bevallom az őszintét kissé féltem is tőlük. :)

Egész jó helyet sikerült kifogni, így láttuk a koporsó vízre bocsájtást is. Majd vissza a térre, de ekkor már párhuzamos utcán és technikai szünetre alkalmas kávézót keresve, no meg a déli kávé hiányát pótolni. Találtunk egy mini bisztrót, ahol kávé is volt, kulturált wc is, kb. mint Velencében. :) A térre igyekeztünk, mivel f6kor már a máglyagyújtás volt porondon. Nagy nehezen kezdett helyreállni a fejszerkezetem is, mikor is, kb. 4-5 méterre tőlünk ágyú dörrent, de akkorát, h sztem, az alvó petesejtjeim is felébredtek. 

nagy nehezen sikerült megtalálni a csoportot is. Közös akarattal megnéztük, h hogyan gyújtják meg a tűzet, majd kb. 6 tájt elindultunk a busz felé. Persze, megint akadt aki nem ért oda... de már mások is mondták, h ha nincs itt, itt marad... 

Ezután következett a busz vadászat. Iszonyat mennyi autós, buszos volt ott. Egy ismerőst láttam, a Weekend traveleseket, épp elénk húzott be a busz. Azt mondja az István, menj oda, kérdezd meg tőlük, h elvisznek-e mondjuk Győrig?! :))) Nagy nehezen megérkezett a miénk is, és kb. 7kor sikerült elindulni. Fehérvár előtt egy technikai szünet volt, persze olyan helyen sikerült megállni, ahol 1 wc volt, na ott is ment az értetlenkedés...

Mikor már azt hittük, h akkor most sima út hazafelé, egyik kis csávóra rájött a gyomorsikulás. Nem irigyeltem, egyszer így jöttem haza a karneválról, mindig azt vártam, h álljunk már meg... Így érkeztünk meg este 11re Ménfőcsanakra. Beszállunk a kocsiba, István: szólj az apró manókban, h marci gyorsan fűcccccssseeeenek már be!!! Nem volt hideg annyira, mint amennyire mi éreztük magunkat kissé elmacskásodva. Éjfél előtt pár perccel érkeztünk haza... kb. 1 óra volt mire ágyba keveredtünk, Istvánnak 4:20kor csörgött az óra, nekem kb.3 órával később, de még tudtam volna aludni.

összességében nagyon jó volt, kb. 270 Ft-ot költöttem össze-vissza, ilyen sem volt még. :) Nagyon fáradtan, de jó élményekkel tértünk haza.

Következő ilyesmi jellegű progitervezet: Visegrád-Palotajátékok ill. Szombathely - Savaria 

Még itt lehet róla olvasni érdekességeket. 

Nászút útizönge

Székelyvarságban jártunk. Itt még egyikünk sem járt. Igaz, h nem egy őrült hosszú nászút volt, de most ennyire futotta az időből. Úgy érzem, h nem bántuk meg ezt az utat.

Mikor vártunk a buszra Bpn, és megérkezett román rendszámmal, kissé el voltam hűlve, az idegenvezető sem a legtuttibb volt, mondhatni kezdő. Gondoltam, sebaj, ha vmi abszolút nem klappol, akkor irány az Enikő. :)

Egy dolog, ami zavart, h se zene nem szólt, se egy filmet nem raktak be, senki nem szólt az utasokhoz, h ki-kicsoda... Székelyudvarhelyen már elég nyűgős voltam, minek megállni a cél előtt kb. órával technikai szünetre, este 7kor kb?! Akkor kiderült, h a buszsofőr, Enikőék nagyon jó barátja.

Megérkeztünk Varságba, fogadtak pálinkával - brutál erős - és finom kaláccsal. A szoba szabadrablás szinten volt. Kissé kicikizték az embert, h szóvátettem, h nem két külön ágyas szoba kell, hanem ha lehetne inkább franciaágyas. Elvégre nászúton vagyunk, vagy mi. Megkaptuk.

Nagyon jó a panzió, jó a kilátás, csupa fából szinte minden - a fürdő egység nem. :) Egy dolgot nem szabad otthon felejteni a kevésbé mélyen alvóknak, a füldugót. :)

A kaja nagyon finom volt, bőséges reggelik, éhen halás elleni hideg élelem ebédre és meleg-kiadós vacsora.

Reggel 8kor a kávésok járulhattak a pulthoz, gondolom, h ne kelljen egyszerre mindenkit kiszolgálni, mivel nem voltak sokan. 9kor volt a reggeli, ami nagyon bőséges volt: padlizsánkrém, lekvárok, szalámi, juhsajt, kiadós rántotta szalonnával, kolbásszal, hagymával, puliszka, gyógyteák... Tehát ott, annyit lehetett enni, amennyi belefér az emberbe, meg még egy kicsit. :) Első nap, gyalogszerrel vágtunk neki az erdőnek, mondhatni túrázni mentünk. Iszonyatosan friss, tiszta levegő van. Egyenlőre csak szívtuk magunkba a levegőt. Egy farönkökkel teli helyen, közel a szénégetőkhöz megebédeltünk és utána elindultunk gombászni. Talán kiskoromban a papával szedtünk a ház előtti némi csiperkét, aztán ennyi volt a gombás ténykedésem. Most meg, sikerült szednünk galambgombát, Istvánnak pedig rókagombát. Mindenki szedett jócskán és vacsorára elkészítették nekünk. Finom volt nagyon. Kb. f5-5 tájékára mindig visszaértünk a szállásra. Lassan előkészítették a tárcsát a flekken sütéshez ill. a bográcsot a gulyásleveshez. Utólag még sütöttek nekünk egy pár keserűgombát juhturóval. Érdekes volt, nem mondom, h a kedvencem lesz, de jó volt megkóstolni. :)

Második nap, 10órakor már vártak ránk a szekerek. Ismerős volt szilveszterről, de most ajánlottak egy könnyebb feljutási módszert. Kb. 10-12en ültünk egy szekéren, nem a karcsúbb fajtából, szegény pacinkóknak volt mit húzni. Aznap a zeteváraljai víztározóhoz mentünk, ezt úgyis még csak télen láttam, ill. délután strandolás volt a porondon. Mi ettől eltekintettünk, mivel meleg volt,de nem az a kimondottan strandolásra alkalmas. Enikővel megbeszéltük, h találkozunk és eljöttek a strandra a szüleivel és Attival. Jó volt újra látni őket, beszélgettünk sokat, jól meg is néztek minket, h kikkel is vagyunk együtt.

Harmadik nap, már vadregényesebb tájakra mentünk, el a vízeséshez, a Jézus szíve forráshoz.Közben az utunkba kerülő helyi mesterségeket néztük meg, először a még most is működő vízimalmot. Majd tovább indultunk a Csorgókő vízeséshez. Nem kell niagarára gondolni, hanem egy eldugott helyen látható a vízesés, megnéztük felülről is. Közben megálltunk a Jézus szíve forrásnál is, ahol újra töltöttük üvegjeinket. Eztán gyalogszerrel mentünk tovább, ahol megmutatták, h honnan erednek a folyók ill. lenézhettünk a vízesésre is. Végig nagyon jó időnk volt, rendesen le is pirultunk. Miután a nézelődésből visszaérkeztünk, majdnem elfogyott már a kiporciozott kaja, utólag kiderült, h eggyel kevesebb kenyeret tettek a szekérre, mint ahogy kellett volna, ill. illetéktelen személyek kezdték el osztogatni a kaját. Volt akinek nem jutott. Előző este megkérdezték, h akarunk-e szalonnát sütni az erdőn. Hát süssünk. Azzal álmodtam éjjel, h majd adnak egy darab zsírt, amiben kb lesz egy hajszál vékony húsréteg. De szerencsére nem így volt, finom húsos volt. Visszafele úton még megálltunk a Mutatónál. Ez egy kilátó, fából. Én inkább nem merészkedtem fel rá. Ott a tisztás, tele volt kakukkfüves buckákkal. :)

Visszafele a kissé lankás területen jöttünk lefele az erdőben. No a paciknak több se kellett, meg is iramodtak. Azt se tudtam, h hogyan kapaszkodjak. Előttem a székelyember ült, lazán lógatta a lábát, nem is kapaszkodott... Váááá, hogy lehet ezt így?!!! Aztán mondta, h dőljek hátra és lazán próbáljam felvenni a szekér ritmusát. Hátra dőltem én, de azért a kapaszkodást nem hagytam el. Egy palló volt téve a szekérre, azon ültünk, az jobbra-balra nem tudott mozogni, de előre-hátra igen. István utólag mondta, h volt, h megemelkedett kicsit. Szerencsére én azt nem éreztem. Még aznap megtekintettük a csergeványolást is, ez végülis annyi, h ömlik le a forrásvíz egy fa dézsába, de olyan mint régen voltak a forgótárcsás mosógépek és abban köröz a cserge vagyis a gyapjú és a bökös részek így leválnak róla egy idő után. :)

Vacsi után éreztem a gyomromat, h ismeretlen dolgokat művel, mondhatni gyomorsikulás félét. Iramodtam fel a szobánkba, majd le a boltba, h vmi ellenszert adjanak de rögvest. Kaptunk is, kb. 1 kg. nem kimondottan háztartási kekszet és áfonyalekvárt. Nos, azt eszegettem én, de szerencsére a gyomorsikulás is megijedt tőle és odébb állt. Aznap este, korán elaludtunk. A többiek mondták, h akkor farkas járt a faluban, a lovász találkozott is vele, a kutyák is másképp ugatnak akkor. Mesélték, h jöttünk előtt két nappal két serdülő medve is kukázott a panzió tájékán.

Negyedik nap, az esztenákhoz mentünk fel. Ha jól emlékszem, kb. 10 kmes út volt. Egy idő után, mikor már közel volt az esztena, a helyi idegenvezető leszállította a jónépet, h inkább menjenek árkon-bokron gyalogszerrel. Mondtam, h én gyalogoltam itt eleget, és különben is a szekerezésért fizettük ki a pénzt. Mivel, kissé megürült a kocsink, így jobbnak láttam leülni a szekérderekába, a szénára, biztonságosabbnak véltem. István megnyugtatott, h ha borul a szekér teljesen mindegy, h hol ülök. Felértünk az esztenákhoz a birkák-kecskékhez, nagyon sok kutya voltak, de nem bántottak. Megszaglásztak és ennyi, egy kis simit kértek és nem bántottak. Fejőnéni unokája kb. 4-5 éves kiskölök lehetett, volt neki egy kecske gidája, azt húzta-vonta a szarvánál fogva. Az állatoknak volt letéve nyalósó, ez kissé le is volt szarva már, hát a sok állat nem figyeli, h épp hova lehet és hova nem. Kiscsávó követte a gidáját és el kezdte nyalni a sót. Mire az öreganyja kiabálta neki: "Elment a szép eszed!!!" Kissé produkálta magát a kis csávó.

Ebédre kaptunk finom, friss juhsajtot, később ordát is ill. lehetett vásárolni is. Akadtak akik szőrén megülték a lovat is. Lassan indulás vissza, közben megálltunk még a kovács műhelyben ill kaptunk egy röpke bemutató a zsindelyezésről is.

Este a Venyige népzenei együttes ill. egy néptáncos pár adott egy órás műsort, majd nyugovóra tértünk, mivel másnap korán reggel kelni kellett, h fájó szívvel induljunk haza. Este rokoni segítséggel eljutottunk Budaörsre, ahol a szülők vártak minket és indultunk is.

 

Fotók itt találhatók.

Hétvégi túra

Tavaly, a móri bornapokkor, kettészakadt a társaság, volt aki túrázni ment és voltunk mi akik a kastélytúrákra szavaztunk. A túrázók, ezen az útvonalon indultak el,de eltévedtek, kávéra szomjaztak és nem mentek végig, sőt betévedtem a borúton egy pincészetbe, ahol elidőztek egy dbig. Ekkor kigondolták,h az utolsó felkészítő túrájuk a csíksomlyói gyalogos zarándoklatra itt lesz.

 

Sztem, nagyon jól sikerült a tegnapi túra. Reggel nem sikerült a tervezett időpontban indulni, mivel a félálomban készült zabpehelykása egy kisebb gyomorsikulást okozott. De hoztuk a formánkat, a köd ellenére, 2 perc késéssel sikerült felvennünk az első utasunkat. Reménykedtünk,h csak a környékünkön van ilyen hatalamas köd és a nap folyamán kiderül az ég. Sikerült. Negyed 8 tájékán összeszedtük az utolsó két utast is, és roboghattunk a cél felé. Felvettem a kapcsolatot a szervezővel, aki közölte, h a bpi különítmény, késik, mert az első busz a bakonyba ment, nem pedig Csókakőra, így nem kellett annyira sietni, mert csak n10re érkeztek meg. 3 kocsival indultunk útnak. A harmadik járatra azt hittük, h beér minket, mivel Trudix, gyakorlott sofőr, de az útépítések jócskán megfogták őket. Pedig mi arra gondoltunk, h elhúztak Komáromig az autópályán, és úgy jönnek a 81esre. De nem. Találkoztunk a csókakői elágazásnál, ott helyben elfogyott egy rúd (gyógy)füvessüti, épp marad 2-3 szelet a későn érkezőknek is. Úgy döntöttünk,h ne várjon ott mindenki, menjünk fel a várba, aztán vki visszajön a buszosokért. Így is lett. Gondoltam, nem megyek fel a várba, minek, már jártam fenn és plusz energiaveszteség. Többség dönt, felmentünk, ugyanazon a meredeken pedig vissza.

 

A túra, nem volt olyan nehéz, mint tavaly a pilises, de írtózatos tempóban mentünk, Sziszkó fődiktátornak és a füves sütinek hála. Meg is rendeltek tőlem 1 adagot, a csíksomlyói zarándoklatra. Legalább ilyen formában is velük leszek. :) Kaptam kölcsönbe nordic walkingos botot. Hááát, nálam nagyon jó célt szolgált. Mondtam is a többieknek,h most megszívták, mert nem lesz bevárás, mármint engem-minket, most robognak majd gőzerővel a cél felé. :)))

 

A tavalyi túrájukkor, kávéra, capuccinóra szomjaztak, gondolták,h betérnek a faluba és ekkor tértek le az útról. Ezt most megakadályozván, Spirvez hozott 1 termosz kávét és az erdő mélyén megnyílt a Tömöri magyar kávézó. Itt előkerült a mákos zserbó is.

Nagyon szép helyen jártunk, iszonyatos jó illat volt, olyan mézédes nektár, nem tudtuk beazonosítani, h mi az, majd láttunk egy fát, ami épp virágzott. A nevét passzolom, errefele én még nem láttam ilyet. Gyönyörűszép mezei virágok, az út szélén kakukkfű nőtt, nagyon sok vadmálna, szamóca, vadkörte, mondtam, h ide beéréskor kellene jönni. A fiúk, a szép és hatalmas tisztások láttán, már sátorozást terveztek és bográcsozást. Úgy érzem, h itt nem utojára jártunk.

 

Időközben fuvar felajánlás is érkezett, az egyik túratárs, rotarys épp a hétvégén Velencén járt és felajánlotta az Áginak, h a sofőrökért beugrik Gántra és visszaviszi őket Csókakőre, h értünk jöhessenek. 3órára ígérte magát Sándorunk, míg odaért, még Gánton megnéztük a keresztet is. Itt még elfogyasztottuk maradék elemózsiánkat, a füvessütit, némi pálinkát, ami fűtőanyagként szolgált. Ezután leereszkedtünk a faluba, a lányokat feltettük a buszra, papírzsepis búcsúzással, majd beültünk egy kis presszóba, mivel a gánti fatányéros hazája épp zártkörű rendezvényt tartott. Kis idő múltán megérkezett Sándor is, némi zölddió pálinkával, ami elég brutálisan erős volt. Míg a sofőrökre várakoztunk, addig jót beszélgettünk. A túrát kb. 4 óra alatt tettük meg, kereken 16km volt. Ezt még kb. oda-vissza alappal kellett volna megtoldani és kiadta volna a Csíksomlyói távot, ami közel 50km.

 

Autós változatban folytattuk tovább utunkat, a móri pincesor felé. Itt sajnos nem jártunk sikerrel, mivel Tóth Lajos épp egy tájfutó versenyen vett részt. Legnagyobb meglepetésünkre Zitától egy könyvet kaptak a 2008-2009es zarándok társak. Eztán búcsút vettünk egymástól, bízva abban, h az esküvő előtt még találkozunk!

 

Fotók itt láthatók: http://csokakogant2010.szkinga.fotoalbum.hu/