Excel tábla ill. intuició figyelmenkívül hagyása 2.rész

No de a másnap! Fájt mindenem, vagyis inkább csak a balfelem. Nem a legjobb szó a fájt, mert nem kerültem amúgy hirtelen földközeli állapotba, csak a sztrájknál, de akkor puhára estem. A bal térdem ízületi részei, a fejem bal része hasogatott. A múlt. Hajnalok hajnalán csörgött a telefon, épp Párizsba invitáltak, de egyéb okokra hivatkozva, inkább kihagytam most ezt az utazást. Az első programon nem vettem részt, mert képtelen lettem volna rá. Bár ezt egypáran nem bírták felfogni. És elkezdtek ordítozni a fejem felett. Természetesen vizszintes állapotban én is visszakiabáltam, de kultúrált formában. Közöltem is, h nem vagyunk összenöve, mindenki oda megy, ahova akar, és nem fogom megerőszakolni magam és pontban 10kor felkelni és reggelizni - amire képtelen lettem volna - és elmenni a kilátóba. Na ez is csúcs, kocsival kirándulni és kb. 20 percet gyalogolni és azon panaszkodni, h hát sajna nem lehetett felmenni teljesen. Szóval, ahogy kiléptek az ajtón, kezdtem jól lenni. Hideg zuhanyt vettem, ilyenre sem volt még példa soha. Próbáltam magam mindenféle téren helyre tenni. Mikor úgy gondoltam, h na már megszűnt a világkörüli út a fejem részére, akkor bekapkodtam a szemes takarmányaimat is. Majd megcsörrent a telefon, Zs szólt, h 10 perc múlva ott vagyunk. Ilyn még nem fordult elő velem, h szinte le sem tettem a telefont, de megfordult a gyomrom és irány a legkisebb helység. Akkor jöttem rá, h vannak dolgok, amiket nem bír bevenni a szervezet - szerencsére fizikai dolokként most nem adta ki - és rájöttem, h ki az, aki irritál.
Szóval, megjöttek. Nagy vehemenciával előadták, h a mai II. program, strandolás. De hogy legyen benne egy csavar, ne Révfülöpön, hanem Ábrahámhegyen, nem értettem mindegy. De előtte még menjünk el Badacsonyba a Kisfaludy házat megnézni. Mivel a rend őrei kitalálták a zéró toleranciát, ezért inkább megkértem P-t, h még odafelé vezessen ő, biztos, ami biztos. No itt is kaptam egy számomra megfoghatatlan magyarázatot, h miért fulladt le neki olyan sokszor a drágám. Mivel olyan halk a motor, h nem tudja korrigálni a vezetési dolgokat. Hát a yaris nagyon hangos a káskájhoz képest, ja és hogy benzines, nem dízel. Szóval, Badacsonyban le volt zárva az út, rendezvény miatt, vissza Btomajba és onnét közelítettük meg a helyszínt. KT utasai belementek volna a full gyalogos feljutásba is, még én is, pedig még nem voltam 100%an a topon. De volt, akinek kb. 20 perces gyaloglás, na okés, volt benne egy kis kaptató soknak tűnt és lecsapott egy hisztit. De akkor is közöltem, h 10 embert nagyon nehéz együtt mozgatni. Szavazáskor én épp telefonáltam, de a figyelmesebb emberek, tudták,h én tuti nem szavazok a 19fokos vízhűmérsékletű strandolásra. Így gyalog, mind a 10en elindultunk felfelé. Ment a dünnyégés, h miért nem kocsival. Másfél kocsi széles volt az út felfelé, szinte csak 1-esben lehetett volna közlekedni, szembe forgalom is akadt, no meg a töménytelen gyalogos. Szenvedés lett volna az autónak, de sztem élmény a gyalogosnak. Felértünk, tátogás a látványban, dünnyögők egyszerre az étterembe irányultak és a tűző napra bírtak leülni. Még szerencse, h vittem az ausztrál nyugdíjas kalapomat és a nélkülözhetetlen napszemcsimet. Közben az eső is el kezdett cseperegni, negatívok megint megszólaltak, h nem lesz strandolásra lehetőség. Ebédeltünk, már aki tudott és elindultunk lefelé. Z és P megpillantott egy kis villát, amit természetesen fel kell térképezni, velük tartottam. Visszafele jövet, csak a tájban gyönyörködtem és nem törődtem az út milyenségével. Kibicsaklott a bokám, olyannyira, h el is estem, még szerencse, h kéznél volt a kezem. Pár perc reikizés és mentem tovább, mitha mi sem történt volna. Persze, kicsúszott a számom, h " ezért nem akartam én idejönni".
Strand. Nem vettem át a szálláson a fürdőruhát, mert badarságnak tartottam, h egésznap - ami még maradt belőle - abban nyomorkolódjak. Elindultam átöltözni, morogtam magamban, de előtte feltérképeztem, h melyik a női wc - 2in1 :) - de mindezek ellenére becsattogtam a ffi klotyóba. Mögöttem jött két srác, és persze röhögtek rajtam, bár egy idő után én is magamon. Mondom nekik, h miért nem szóltatok? - Vártuk a hatást! :)))
Napozás és olvasás és full passzivitás. Á füttyentett és mindenki - kivéve a csajok:Sz,D és szerény személyem KT - vonult a jegesmedvének való vízbe. Érdekes, h szinte 99%ban csak pasik voltak a vízben. Vajon miért?! Nem is értem! Még elmentek röplabdázni, majd f7 fele Á felkiáltott, h menni kell, mert nem fő meg a vacsora. Fúúú, nekem ezek az időbeli korlátoltságok nem igazán jönnek be.
Mikor visszaértünk, már éheztem. Közölte velem Á, h majd eszel addig gyümisalit. Gondoltam magamban, majd eszek, amit épp megkívánok. Falatoztunk egyet, paprika-szalámi-kenyér egy kis nasi stb. Engem nem kell irányítani, majd koordinálom magam, eddig is ment, ezután is fog, nem kell segítség, főleg nem tőle.
Mivel hatszázezren tolongtak állandóan a konyha mosogatórészlegénél, ezért úgy döntöttem, h hagyom őket, ha ez nekik jó. Nem én akartam annyira kotyvasztgatni. Itt is megszólal Á: "Nem meg mondtam neked, D, h Te nem fogsz mosogatni!" Sztem, ha ingerenciája támad rá, akkor miért nem teheti meg?! Majd a vacsit nem kinn a szabadban költöttük el, mivel nem akartuk, h a szúnyogoknak is legyen jó kis vacsijuk ezért a benn terítettünk meg. Majd ekkor is hozta Á a formáját: " Én a P családdal vagyok hajlandó egy asztalnál enni!" Azért ennyire nem kell kiközösíteni a másik x embert. Fejbe tudtam volna vágni egy baseball ütővel. De mivel én nem vagyok ilyen tapló, mint ő, ezért inkább hagytam és bementem a konyhába és nagyon jó társaságban vacsiztunk, sőt utána még a maradék füves sütit is megettük.
Játék, activity, utálom. El kezdtek azon variálni, h miért nem játszom, elindult a győzködés. Határozott nem volt a válaszom. Majd Á és Zs szólt T-nek, h győzzön meg engem. Majd T: " ha nem akar, akkor nem jön, nem fogom megerőszakolni, h olyat csináljon, amihez nincs kedvem" Na ez a beszéd. :)
Szombaton éjfélkor már mindenki az ágyban landolt. No, ez sem egy bevált mutatvány nálunk. Egyre másra azon járt az agyam, h az augi hétvége sokkal, de sokkal jobb lesz.

Excel tábla ill. intuició figyelmenkívül hagyása 3. rész

Mivel itthon sem alszom éjfél körül, ezért nem is voltam álmos. Még beszélgettünk T-vel és mondtuk, h mi az, ami innét hiányzott. Annyira nem tudtak kikapcsolni, olyan merevek voltak ill. megfelelni a másik előtt. Sztem mi nekünk sikerült volna a totális kikapcsolás, ha épp nincs ott a másik 6 passzív emberke.
Tehát, vasárnap 10ig kellett elhagyni a házat, de megdumálták a nénivel, h legyen ez az időpont 11 óra. Mi korábban keltünk, nekem még tusolni kellett, T-nek volt egy meló részlege 9 körül. Mondanom sem kell, h kikre kellett várni Zsre és Ára. Pedig ők mondták, h nem szeretnék, ha nem készülnénk el időben, mármint a fenn maradó 8 ember. Annyi pia megmaradt. Mindent hazahoztam, mivel palacsinta sem készült, ha ezt tudom, h ennyire inaktívak, akkor nem invesztálok ennyit a dolgokba.
Kb. 11 óra körül elhagytuk a tett helyszínét és elmentünk strandolni. Pont a kritikus időpontban sikerült a napon lennünk 11-15hig. Akkor esetleg megfordult a fejem leghátsó zugában, h esetlegesen egy 2 mses ideig bemegyek a vízbe. De csak azért, h a víz a szél, a napsütés együtt és hatékonyan tudja kiváltani barnító hatását. Bokáig jutottam el, lefagyott a lábam. Ahogy melegedett az idő, úgy hűlt a víz. Hülye hasonlat, de sajnos így volt. Ettünk egy szörnyű lángost és egy viszonylag ehető palacsintát.
Majd egy felettünk elhelyezkedő ciklonnak köszönhetően a zápor kizavart mindenkit a vízből. Nem értem a fürdőzőket, h fürdőruciban miért nem volt jó nekik az esőben állni?! Azt kell mondjam, h az eső melegebb volt, mint a Balaton vize. Durva. Elmentem átöltöztem, majd még vártunk Á-ra és Sz-ra is, h ezt megtegye, majd búcsúzkodés és 10 perces csúszással elindulás a tervezett időpont után.
Konzekvencia: örültem, h láttam a többieket, legfőképp P, Z és T társaságának; DE ez az egész egy felesleges pénzkidobás volt, és örülnék, ha már jobban hallgatnék a megérzéseimre, és tuti,h nem fogom szorgalmazni a II. BNH megszervezését, ha esetleg vkiben ez felmerülne. Jó volt látni, h Sz már szedett fel magára pár kilót, nem olyan csontos, mint volt ill. D, h kicsit sztem megnyílt az emberek előtt.
Kb. 18:40 körül haza is értem, majd gyors ki- majd újra bepakolás és irány a meló. Nem öltözgettem át, hanem abban a szerkóban - rövid naci, ujjatlan poló - megjelenés a meló helyen. Gyors szugerálás, mikor meg tudtam, h lenne visszaváltóm hétfő délelőtt, h a főnököm be tudjon jönni. És IGEN, megcsinálta...

Jakab hegy - Babás szerkövek - Zsongorkő

Az Éger-völgyből indulva (ahová a 22-es, 23-as, 24-es autóbuszokkal juthatunk el), érhetjük el a Nyugati-Mecsek legmagasabb pontját a Jakab-hegyet (602 m). Az Éger-patakon átkelve a Z és a K+ jelzésű ösvényen haladhatunk. Elhaladva a Delelő-kút mellett, újabb fahídon kelünk át, melyről egy mesterségesen kialakított vízesés látványát élvezhetjük. A tisztáson szalonnasütő, asztalok, padok állnak a kirándulók rendelkezésére. A tisztás északi végénél a K+ jelzésű gyalogút jobbra, az Éger-völgyben vezet tovább. Ha átkelünk a patakon a Z jelzést követve meredek kapaszkodón érjük el az erdei tornapályát, majd megérkezünk a "mohosi kiskút" forrásához. Innen továbbra is a Z jelzést követve, enyhén emelkedő úton érjünk el a Jakab-hegyet. A hegytetőn található földvár az i.e. VIII-VII. században épült. A vár két részből áll, a nagyobbik kb. 500 méter széles és 800 méter hosszú területen fekszik, ennek oldalához csatlakozik egy 550×250 métert magába foglaló magasabban épült sánc, az ún. fellegvár. A földvár közepén találhatók a középkori Pálos kolostor romjai.

Pálos kolostor

Bertalan pécsi püspök a XIII. században szervezte meg a kolostort egybegyűjtve az Ürögi-hegyen élő remetéket. A templomot a XV. században alakították ki mai formájában, s déli oldalához is ekkor épült kolostor, szabályos négyszög alakban. A kolostor kerengőjében körbesétálva jól kivehetők egykori helyiségei (cellák, étkező, ciszterna). Az 1970-es évek végén történt a régészeti kutatás, műemlékvédelmi állagmegóvás. Jól megfigyelhető a kolostor közelében egy kis tó medre, amelyet valószínűleg a szerzetesek alakítottak ki. Az 1930-as évek végén a pálosok remeteházat építettek fel itt, ennek maradványainesőbeálló épült.
A K jelzésű útról a földvár dél-nyugati sarkánál balra térve, elhaladva a Remete-barlang előtt máris a Zsongor-kő (570 m) tetején kialakított kilátóponton áll a túrázó.
Zsongor-kő

A hódító török elfoglalta a Jakab-hegyet is, s onnan járt portyázni a környékre. A hegy alatti Szőlősön élt egy Zsongor nevű legény, akinek kedvesét a török basa elraboltatta, s a hegytetőn lévő várban őriztette. Zsongor egy zivataros éjjelen lóra kapott bajtársaival, s megpróbálta kiszabadítani kedvesét, de az őrség felfedezve őket, nyomukba eredt. Zsongor- ölében kedvesével- látva, hogy nem menekülhetnek el, megsarkantyúzta lovát, s a Jakab-hegy kiálló sziklájáról a mélybe ugratott, s mindketten meghaltak.
Visszatérve a K jelzésű útra a földvár dél-nyugati sarkától 150 méterre húzódik a földvár egykori lakóinak kb. 300 sírhalomból álló temetője.
300 halomsír

A hegy első lakói nem a ma is látható földvár építői voltak, hanem egy őket 150-200 évvel megelőző, késő bronzkori nép (Kr. e. 1000 körül), melyet a régészet Urnamezős kúltúra népének nevez. Mindegyik halom egyetlen temetkezést takar, a halottakat elhamvasztották. A halotti máglya helyén ásott sírgödörbe helyezték a hamvakat tartalmazó urnát, melléje pedig étel, ital és különböző tárgyak kerültek. A sírok fölé kőből készült sírkápolna vagy kőpakolás épült, ezeket az építményeket minden esetben 6-8 méter átmérőjű körgyűrű övezte, amelyek a "halott házát" védő kerítésnek tekinthető. Majd a körgyűrű szélétől földdel borították be a területet. Bár még az 1970-es években is tártak fel halomsírokat, helyük nehezen azonosítható, mert az erdő növényzete újra bortokba vette azokat. Homérosz Iliász című eposzában a Jakab-hegyi temetkezéshez hasonló szertartást mutat be, s nagyjából egykorú forrásnak számít.
A K jelzésű úton a földvár felé jobbra letérünk a K∆ jelzésre, mely egy meredek ösvény lefelé. A sziklás út a Mecsek egyik legmeredekebb, de egyben leglátványosabb turistaútja. Érdemes kitérőt tenni a P∆ jelzésen a Babás szerkövek bizarr alakú csoportjához. E kövek anyaga a földtörténet ó- és középidőzakának határán keletkezett.

Babás szerkövek

Élt Cserkúton réges-régen két gazdag család, akik kevélységükben szakadatlanul versengtek egymással. Mindkét család elzavart a háztól egy kéregető koldust aki a következőképpen átkozta meg őket: "Váljatok kővé amikor a legboldogabbak akartok lenni." Mindkét háznál volt egy-egy leánygyermek akik egyazon napon mentek férjhez. Az esküvőt a Jakab-hegyi barátok templomábgan tartották. Az egyik család lakodalmas népe már ereszkedett alá a hegyoldalon amikor a másiké felfelé tartott. Az út legkeskenyebb pontján találkoztak össze, s egyik menet sem akart kitérni a másik elől. Az örömapák szinte egyszerre szólaltak meg: "Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk!" Az egész násznép egy pillanat alatt kővé változott, s azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.
Visszatérve a K∆ jelzésre, az út egy fokozatosan enyhülő lejtőn halad, végül Cserkút község északi határához érünk.
A Jakab-hegy régészeti és természeti értékei védettséget élveznek!

Csanak - Tényő túra 2008. 06.14.

Nagy nehezen ezt is sikerült összehozni. Most már különösképp örültem volna, ha az effajta túra összejött volna Csíksomlyó előtt. Bár az még számomra eléggé képlékeny, h a Katihoz hogy lehet eljutni v feljutni. Mert, ha azon az úton, amin közlekedtünk, hát kössz, akkor inkább nem mennék. :)))
Szóval, most sem indult simán a téma, mint mindig. Ébredezésem és pakolászásom közepette csörög a telefon, Rituka, van egy kis gond, nem indul a vonat. Na bumm. Majd megint hív, h legyek szíves elrakni neki egy pullóvert és egy üveg vizet, mivel a buszra futás közepette - amit lekéstek, mivel nem is jött - kiborult a víz, ami keveredett a kefírrel és különös egyveleget alkotott a táskában mindent bevonva. Majd kis idő után, újabb hívás, ha esetleg tudnék egy másik hátizsákot is hozni, megköszönné. Jól indulunk. Kb. 8:26kor landolok Győrben, felhívom őket, h merre járnak, majd közlik, h most hagyták el Tatát (!!!), 8:36ra volt eredetileg kiírva a vonat. Leparkolok, persze közben telózok és egy csöppet fenn akadtam a kocsival. Kiru, gondoltam, majd visszafele ráérek vele foglalkozni. 20 percet írtak a kivetítőn, h annyit késnek, be is tartották. Közben lecsorogtam vhogy a járdáról, szerencsére egyéb baj nem lett.
Kaptam instrukciót, h ne a templomhoz menjünk, hanem a II. állomáshoz a Postához, igen ám, de azt még meg is kell találni. :) Célfotóval és még úgy, h vártunk másokra is megérkeztünk n10 után pár perccel. Természetesen végig kommentáltam az egész utat. Általában felhívom az újonnan érkező utasok figyelmét, h hangosan vezetek, de ezt most elfelejtettem. Utólag pótoltam. :)))
Megérkezés, máris egy újabb ismerős arc. Ági említette, h megismerhetem a ménfői atyát is. Mint kiderült én már ismertem, a volt kolleganőmnek -akivel a paplakban dolgoztam együtt - a bátyja, sőt a szüleit is ismereim, és jártam is náluk annak idején. Milyen kicsi a világ. Ő volt a lelki vezetője a kis zarándok útnak/túrának. Mivel volt akinek ez egyfajta bemelegítőként szolgált a Pannonhalma-Tihany zarándokúthoz.
Bemutatkozás, és mielőtt elindulnánk erdélyi hagyomány szerint "pálinkás jó reggelt"-tel köszöntötték egymást a szerencsésebbek. Én úgy döntöttem, maradok a zéró toleranciánál, biztos, ami biztos alapon. Szaglás alapján, ha már az ízlelés elmaradt, jó fajta hpnak gondoltam. :) Alig indulunk el, és megyünk kb. 500m-t (nincs térlátásom, úgyhogy lehet javítani), nyílik egy kis kapu, elő kerül egy kis asztal, rajta egy csomó pohárka, majd megint egy kis erősítést kapnak a társaim. Ekkor már elgondolkodtam, h jó lesz beszerezni egy sofőrt, mert ez így nem mehet tovább. :))) A feltámadási keresztnél még egy úti imádságot is imádkoztunk és így hivatalosan is elindult a kis zarándok túránk Tényőre. :)
Most már tényleg útnak eredtünk, igaz még aszfalton közlekedtünk, a távolban láthattuk a Somló hegyet, lassan elérkeztünk a Győr-Újbaráti táborig. Ekkor előkerült a laza fröccs is. Mikor mindenki kellőképpen ellátta magát ki fröccsel, ki a kullancsok elleni védelemmel, indultunk a murvás szakasz meghódítására. Itt, számomra akadtak ismerős terepek, olyan dezsávű érzésem támadt. Mintha az embertpróbáló szakasz egy részén lennék. Egyszer hátra paslantottam, még láttam a lányokat. Itt ugyebár, nem voltam az utolsó háromban. :))) Majd egy negyedóra gyaloglás után, jön a telefon, h hol van az István atya. Kiderült, h Eszterrel és Ritával olyan jól elbeszélgettek egy érdekes témáról, h kissé le is lassítottak, és eltévedtek. Ha jól vettem ki a szavaikból, még a kezdet kezdetén. Ági visszament értük és kb. fél órás csúszással értek célba. Persze, már megint Kinga Tours utasai tévedtek el ill. kellett rájuk várni. :)))
Útközben, ettünk finom fehér szedret, hmmm, isteni finom volt, és szedtem - végre valahára - zöld diót is. Szerintem, az utolsó utáni pillanatban kaptam észbe és indítottam útjára a zöld dió likőrt. Megint menedzseltem magam az út folyamán. Sajna, itt is észrevették rajtam, h eléggé passzív vagyok (voltam). Úgy érzem, h a szabadban való lét, és a csupa pozitiv töltetű emberek között való lét, talán lendített rajtam akkorát, h egyedül is ki tudjak mászni az iszonyatosan mély gödörből.
Mire belejöttem a túrázásba, már meg is érkeztünk. Ja, a hétfői kárövendőknek, üzentem, h szikrázó napsütés van és a lehető talán legjobb időt fogtuk ki. De ezt is kell tapasztalnunk, mivel jövőre a Csíksomlyói búcsú május végén lesz.
Ebédre még várni kellett, mire megérkezett az elkóborolt társaság is. Nagyon ízlett mindenkinek a babgulyás, finom házi kenyérrel. Igaz, rajtam kifogott, de volt aki még kanalazott belőle.
Visszafelé kicsit megcsappant a társaság, mivel akadt, akinek sürgős programja akadt és nem ért volna vissza gyalogosan és volt, aki kissé lesérült és ezért kényszerült a gyorsabb és kényelmesebb visszajutási lehetőséget választani. Személy szerint úgy éreztem, h visszafelé elég gyorsan haladtunk. Az erdőbe beérve ének is felcsendült, már aki bírta szuflával, h túrázzon és énelkeljen is. Majd talán számomra is eljön egyszer ez az idő. :) A vége felé már elég rendesen szét szakadozott a társaság, itt már benne voltam az utolsó háromban. Viszont már annyira nem siettünk és még így is egész jó időt futottunk.
Miközben tartottunk a Lufi fagyizóba, közben megpillantottuk Ferenc atyát is, egy köszönés erejéig megálltunk, majd indultunk tovább. Megettük a jól megérdemelt fagyinkat, még a hadirokkantak is, és mindenki indult a dolgára, remélve, h mihamarább újra találkozunk.
Hazaérve, kullancs vizit, mivel Violetta már a fagyizóban talált magában egyet a nadrág és a térd zokni alatt. Reméltem, h a spray (aloe vera animal s.o.s spray), amit indulás előtt tetőtől talpig magamra fújtam hatásos lesz. És szerencsém volt! Kivételesen elmaradt a vízhólyag, helyette lett egy nagyobb vörösödés, valszínűleg a zokni a bőröm és a cipőm nem nagyon jöttek ki egymással. :) Lefekvés előtt az erdélyi izomláz ellenes módszert alkalmaztam, egy kanál kristálycukor bevétele. Reggelre már "csak" az ízületeim fájtak, de ezt is tudom, h mivel kell kezelnem.

Amiért érdemes Pécsre menni

Pécs mediterrán klímája, pezsgő kulturális élete, izgalmas fesztiváljai, nyáron zsúfolásig tömött kávéházi teraszai sokakat vonzanak a kétezer éves múlttal bíró városba. Íme a 8 legjobb látnivaló, ha erre jársz.
1. Múzeumok utcája
A joggal „Múzeum utcának" nevezett Káptalan utca számos híres látnivalónak ad otthont. A bőséges kínálatból időnk és ízlésünk szerint csemegézhetünk kedvünkre. Itt található többek között a Modern Magyar Képtár rendkívül gazdag kiállítása, a Reneszánsz Kőtár s nem utolsó sorban a Vasarely Múzeum, az op-art nemzetközi szinten is elismert képviselőjének, a pécsi születésű Vásárhelyi Győzőnek a kiállítása.
Az utca végén található Zsolnay Múzeum megújult tárlata a híres kerámiagyár alapítójának és családjának rendkívül gazdag művészi munkásságát mutatja be. A Káptalan utcától nem messze eső Janus Pannonius utcában található a város egyik leghíresebb múzeuma, a Csontváry Múzeum, a különleges életutat bejárt Csontváry Kosztka Tivadar sajátos szín- és szimbólumvilágú festményeivel.
Tipp: és ha már itt jársz, ne hagyd ki a lakatfalat sem!
Lakatok ezrei, mint szerelmi jelképek tolonganak a Janus Pannonius utcában lévő aprócska kovácsoltvas rácsfalon. A különböző színű, alakú, és esetenként a szerelmespárok nevével ellátott lakatok tömege időközben a város egyik egyedi látványosságává vált.
2. Török emlékek nyomában
Pécs Magyarország török emlékekben leggazdagabb városa. A város főterén, a Széchenyi téren áll a város egyik jelképének számító félgömbkupolás Gázi Kászim pasa dzsámija, mely jelenleg római katolikus templomként funkcionál. A dzsámi imafülkéi, szamárhátíves ablakai, a sztalaktitboltozat ma is őrzik a török építészet jellegzetességeit. A város másik török kori emléke a Kórház déli részén magasodó Jakováli Hasszán dzsámija. Ez hazánk egyetlen olyan török temploma, amely mellett minaret is áll. A Ferencesek utcája nyugati végén találjuk Memi pasa fürdőjének romjait, a Mecsek oldalában pedig Idrisz baba türbéjét (sírkápolnáját) nézhetjük meg.
3. A nyüzsgő utca
A belváros másik meghatározó része a Széchenyi térről nyíló Király utca, melyen nyaranta egymást érik a kávézók, éttermek nyüzsgő teraszai. Városi sétánkat érdemes megszakítani, és egy kis felüdülést nyerni az utca valamelyik csábító teraszán.Tipp: Caflisch Cukrászda (Király utca 32.)
4. Édes szobrok - Szabó Marcipán Múzeum
A Király utcát járva ne hagyjuk ki úti céljaink sorából a különleges szoborcsodákat felvonultató cukrászkiállítást sem. A Magyar-Osztrák kiállításon huszonnégy marcipán keretbe foglalva, festett portré alakjában életre kelnek történelmünk nagyjai. Az édes alkotások között található egy egész hortobágyi ménes, egy gyönyörű esküvői hintó négy lóval, de megcsodálhatjuk a kaktuszvilág legszebb példányait is. A kézművesség másik válfaját idézik a párnák, kalocsai csipkék, goblein bútorok, s a kicsik örömére megcsodálhatók a gyerekvilág mesejelenetei is.
Cím: Pécs, Király utca 36-38.Nyitva tartás: hétfő-vasárnap 10-18 óráig
5. Világörökség a föld alatt - Ókeresztény sírkamrák
Különleges föld alatti világba csöppenhetünk, ha ellátogatunk Pécs egyik legkiemelkedőbb nevezetességéhez. Az egykori Sopianae városában, a Kr. u. IV. században létesült ókeresztény temetői együttes a 2000. évben felkerült az emberiség legbecsesebb értékeit tartalmazó Világörökségi listára.
A bibliai és más vallási tárgyú jelenetekkel, ókeresztény szimbólumokkal ékes falfestmények a késő római ókeresztény művészet kiemelkedő alkotásai. Pécs ókeresztény temetője, és a korabeli város ugyancsak földalatti maradványai méretüket és gazdagságukat tekintve a legjelentősebb Itálián kívüli római kori emlékek.

Látogatható sírkamrák:Péter-Pál és Korsós Sírkamra (Szent István tér)Ókeresztény Mauzóleum (Szent István tér)Késő Római Sírkápolna és Kora Keresztény Kettős Festett Sírkamra (Apáca utca 8. ill. 14.)Nyitva tartás: 10.00-16.00, hétfő kivételével mindennap.

6. Körpanoráma a Misina-tetőről
A város minden pontjáról látható tv-torony és kilátó meglátogatása kihagyhatatlan egy pécsi út során. A Misina-tető magasságát tekintve ugyan elmarad a Mecsek több csúcsától, azonban ez a városközponthoz legközelebb eső és jól megközelíthető kilátóhely (Kiss József-kilátó), ahova autóval vagy autóbusszal is feljuthatunk. Megfelelő kalandvággyal felvértezve gyalogosan is nekivághatunk az útnak, fáradozásunk nem lesz hasztalan, ugyanis a 176 méter magas tévétorony 70 méter magas teraszán kialakított körkilátóról csodálatos panoráma fogad A Misinára vezető úton lenyűgöző szépségű látványban gyönyörködhetünk, a tévétoronyhoz vezető szerpentin elhalad a Szabadság szobor mellett, melyet 1975-ben állítottak fel. Érdemes egy kicsit megpihenni itt is, és megszemlélni az elénk táruló várost. A torony üveg falú presszójáig gyorslift segítségével juthatunk fel, a nyitott kilátóterasz pedig a presszó fölött van. A kilátó körerkélyéről (tériszonyosok maradjanak a presszó zárt teraszán) nem csupán Pécs látképében gyönyörködhetünk, hiszen tiszta időben remekül kirajzolódnak a Mecsek hegység csúcsai is, távolabb a Villányi hegység vonulatát, keleti irányban a Zengőt, nyugatra pedig a Tubest csodálhatjuk meg. Érdemes egy pulóvert csempészni a hátizsák aljába, jól jöhet a huzatos kilátón.
Belépő:felnőtt: 600 Ft diák: 500 Ft4-14 év között: 400 FtNyitva tartás: h-v: 9.00-21.00

7. Állatkert a Mecseken
A gyermekes családok programjai között mindenképpen érdemes időt szakítani a magyar és egzotikus állatokat bemutató, s az ország egyik legszebb természeti adottságaival felruházott állatkertjére. A pécsi állatkert a Mecsek oldalában terül el közel 3,5 hektáros területen. Az erdővel körülvett kertben a hazai állatvilág mellett más földrészeken honos, egzotikus állatfajok is megismerhetők. Az állatkert több mint harminc éve ad otthont nyári táboroknak, melyeken a résztvevő gyerekek közelebbről is megismerkedhetnek az itt élő állatokkal. Az állatkertben minden vasárnap látványetetéssel egybekötött állatkerti sétákat rendeznek.
Az Állatkerten kívül a belvárosban található Akvárium-Terráriumban is láthatunk különleges állatokat, elsősorban a hüllők titokzatos világa iránt érdeklődőknek érdemes ellátogatni ide.
Megközelítés: Az Alagút irányából vagy a 34,35, 35/A jelzésű helyi buszjáratokkalCím: 7635 Pécs, Angyán János út (Mecsek oldal) Nyitva tartás: 9-18 óráigBelépőjegyek:felnőtt: 890 Ftdiák- és nyugdíjas jegy: 690 Ftgyerek: 590 Ft
8. Mecsextrém ParkAz örökmozgók a várostól távolabb találhatnak kikapcsolódásra alkalmas helyeket. Ilyen többek között az aktív kikapcsolódást ígérő Mecsextrém Park. A Pécstől két kilométerre található Parkban az extrém sportok iránt vonzódók kellőképpen kiélhetik kalandvágyukat. A szabadidős és csapatépítő játékok egyébként éppúgy megtalálhatók, mint az extrém sporteszközök, s a több mint húszféle játékelem közül korhatár nélkül válogathatunk. A legnépszerűbb a nyári bob, az adrenalinfüggőket pedig alpesi és gyakorló kötélpark, tiroli csúszda, gördeszka, görkorcsolya- és BMX pálya, mászófal, toronycsúszda, zorb, a fiatalabb korosztályt pedig csúszda, mászóvár, valamint lovaglási lehetőség várja.

Megközelítés: a park a 66-os számú főút mellett, Árpádtetőn található. A gépkocsival érkezőket őrzött parkoló várja. A Park a helyi járatú 31-es autóbusszal is megközelíthető.Cím: Pécs, Árpádtető 1.Nyitva tartás: március 1 - szeptember 31. minden nap 10-19 óráig; október 1 február 29. minden nap 10 -17 óráig
+ 1 extra tippünk: Pécsi Szabadtéri Játékok
Június közepe és augusztus eleje között kerül megrendezésre a Pécsi Szabadtéri Játékok nevű rendezvénysorozat, ahol a város különböző helyszínein zajló színpadi és balettelőadások, könnyűzenei koncertek közül válogathatunk.

Forrás: www.nlcafe.hu

A mi kis Caminonk Erdélyországban -2008.05.12.

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erö is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte

Reggel korán kelés, utolsó finom reggeli elfogyasztása, bepakolás és hosszas búcsúzkodás. Anyu azt mondta Enikőnek, h még meg fog minket unni, annyit fogunk idejárni. :)

Ezen a napon, nagyon nem álltunk meg sehol sem, inkább nyargaltunk hazafelé. Körősfőn viszont kivételt tettek. Téblábolás, mivel hogy már mindenkinek megvettem mindent és úgysem kell semmi. Anyu nem bírt ellenállni a terítőknek, azért egy kisebb darabbal meg is ajándékozta magát.

Már csak kb. 10-15 perc maradt a vásárlási időből, mikor is megpillantottunk a másik oldalon egy hívogató standot. "átfutottunk" - nálam a futás még képlékeny dolog volt vasárnap is. :) Csupa-csupa tulipán mintás ládika, szék, szekrény, keret stb, kalotaszegi mintákkal. Úgy éreztem, h innét üreskézzel nem mehetek haza. Az egyik szekrény leghátsó legkisebb kis ládikóját szedtem elő, majd kérdem a nénikét, h mennyi lenne. Azt mondja nem eladó. Na ez frankó. De tudtam, h innét vmit vinnem kell. Ráleltem, kifizettem, de az Imre már akkor húzta a dudát, menni kellett. Sajnos, nem tudtunk még beszélgetni és tátogni tovább. De ott volt velem, amit ott meg kellett vennem. Így utólag inkább azt mondanám, h ajándék magamtól magamnak, h véghez vittem azt, amit célul tűztem ki. Akárhányszor ránézek a ládikóra eszembe jutnak a szenvedések, de természetesen a jó dolgok is. :)

A csajokat 6 óra tájékán raktuk le Budapesten, ekkor elfoglaltam a helyüket. Mert ugye nem legyen már jó nekem, h csak egy bajjal kell küzdenem, még a duplájára dagadt mindkét lábam a buszozásban. Kiru. Azt már kenegethettem akármivel, nem apadt le.

Az egyik megállóban az Atya a Zitától érdeklődött, h merre van, mivel foglalkozik ill. gratulál neki is, h sikerült megtenni ezt a nem mindennapi dolgot. Majd a Zita szerényen közölte, h egy bűne van, nincs megkeresztelve. Az Atya felajánlotta neki, h ezt a bűnét helyrehozza, megkereszteli, ha gondolja. A következő megállóig eldöntötte, h elfogadja ezt a megtiszteltetést és felkért engem, h legyek a keresztanyja, aki elhozta az útra és akivel megtette ezt az utat. Elfogadtam és nagyon örültem neki. :)

Mivel, mi a Hargitára nem tudtunk felmenni, mert akkor épp párhuzamos programunkon vettünk részt - zarándoklat - nem hallottuk Gizi által szavalt Wass Albert verset. Anyu kérte, h szavalja el nekünk, de azt mondta, h most nem tudja, inkább meghív minket a május 21-én tartandó Wass Albert estre Ménfőcsanakra.

Míg mi pénteken szenvedtünk, addig a csoport többi tagjának is kijutott a jóból. :) A Madarasi Hargita 1800 méteres magasságába kapaszkodtak fel. Persze, nem a két lábukon, hanem traktorral szállították fel őket és egy dbon kellett gyalogolniuk a fél méteres hóban. Anyu csak úgy mondta, h olyan volt, mint a Deltában. El tudom képzelni, a látvány sztem kárpótolta őket mindenért.

Ezután még megnézték a Zeteváraljai víztározót ill. ellátogattak Sütő András alkotóházába is Sikaszóra. Mit ne mondjak én is tudtam volna ott alkotni, olyan gyöngyőrű helyen van, legalábbis a képek alapján. Talán majd egyszer mi is eljutunk oda. :) (Sikaszóra még rákeresek, emberibb időben. )

Csanakra értünk, a többiek kipakoltak és itt is hosszas búcsúzkodás következett és úgy váltunk el, h reméljük mihamarább találkozunk.

Tovább vágtattunk Dunaszegre, ahol átcuccoltunk gyors a kisjárgányomba és irány haza, este 9re haza is értünk, ahogy mindig is. :)

Utózöngék ET tollából:

Zitun csak ámulok és bámulok, ezáltan még spécibb lett az élmény.

az meg, hogy KingaTúrsz keresztanya lesz, igazán mókás.

mi a Ducival majd tartjuk a gyertyát és elénekeljük Zitu kedvenc dalát, a vezércsillagosat, addig edzenem kell a hangomat, mert áltiskola óta kiestem a gyakorlatból.

gyorsan +néztem a labarumot, odalent, mit is jelent...

csak azt nem értem, hogy egy hadizászló miért 30 kiló---

nem túl praktikus, még azt is cipelni a csata kellős közepén, meg mégha páncél is van.

itt valami titok lappang. jövőre közelebb férkőzünk és belesünk a labarum "szoknyája alá" :o)

okés, csak vicceltem. nem illett egy zarándokhoz, na jó, talán egy jó adag humorral "megáldotthoz" igen.

versikém a témában:

mi is az a labarum?/

igazán nagy skandallum,/

hogy ily tudatlanok vagyunk!/

jövőre majd osonunk/

az ereklyéhez közelebb/

s lesz is majd nagy döbbenet!

Enikő: gondoltam beleraklak ide a csajok közé, hogy te is lássad, mi folyik. sokszor irogatunk imígyen, ha van idő...meg ha nincsen, akkor is.

Mégegyszer köszönet mindenért. Asszem mindig olyan, mintha hazamennénk, amikor nálad vagyunk.

Jó, hogy ott is van egy otthonunk.

összefoglalva:

KingaTúrsz kis csapata legyúrta/

50 kilóméter volt a túra/

nem ki teljesítmény volt./

a zarándok meg olykor morc,/

ezt is megtanultam én./

jó volt a somlyói domb tetején.

Ja és felhatalmaztak, h beszúrhatom a pénteki sztorit is. Mikor levált a pázmányos társaság, kicsit kevesebben lettünk és Ági félhangosan és jó kedvvel közli, h mindjárt szól a spirituális vezetőnk, h 4es alakzatba fejlődjünk fel. Erre ET hátranéz és ott látja a Tisztit, arcáról is lefagyott a mosoly, majd Tiszti Ágihoz lépett, kezett fogott vele és közölte, h mindannyian emberek vagyunk. Természetesen Ági rögvest bocsánatot kért.

Lányok, ha nem így volt javítsatok ki a pontos sztorival!!!! És ha van még, írjátok és beleteszem!!!

A mi kis Caminonk Erdélyországban -2008.05.11. este

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erö is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte

Megálltunk Farkaslakán vásárfia beszerző útra is. Itt ET talált egy jó kis bicskát, amit úgy gondoltunk, h Morgónak fogjuk adni, ha visszatér a közel 100 km-es zarándok útról. Biztosan örülni fog neki. Egy új élet hajnalán címszóval. Mikor felszálltunk a buszra, jutott eszünkbe, h a Zitának nem mutattuk meg Tamási Áron sírhelyét, mivel mindegyikünk már jó párszor látta, így ez most kimaradt. Majd legközelebb, mivel sztem, nem utoljára járt erre fele. Ezek után irány Korond, h aki nem tudta kellőképpen elkölteni a pénzét, az még megteheti. :)

Mikor a kirándulásból hazaértünk, közölték, h kb. negyed órájuk vagy még annyi sincs annak, aki szeretne még egy utolsót gyalogolni, fogadni a zarándokokat, akit visszafele is megtették a közel 50kmt.

Fájó szívvel, de észérvekkel muszáj volt nem mennem, mert nem is bírtam volna. És még egyszer lassítani a társaságot nem tudtam volna. Így hát anyuval inkább megvártuk, míg a többiek összekészülődnek és felmentünk az Enikőhöz, aki a szüleit várta, h együtt mehessenek a fia elébe.

Míg várakoztunk, átvittük Kalapácsékhoz Margó által küldött ajándékot. Hú, ott is gyors egy pálinka. Rövid csevej, majd indulás vissza. Mi maradtunk anyuval, Enikő ellátott instrukcióval a ház zárásához. Majd 6 óra fele mi is elindultunk, már csak totyogtam. :)

Míg várakoztunk, megpillantottam Őrangyalunkat is, érdeklődött hogy létem felől, majd útbaigazott, h jönnek a lovasok, jönnek a zarándokok is. Próbáltam fotózni, persze nem lehetett csak úgy csettegetni, mert analóg gép volt. Hihetetlen, h milyen fáradtak, de egyben nagyon büszkén jött az a 100 ember, aki végig csinálta, akinek megadatott a teljes búcsú.

Csodálatos volt, ahogy fogadta őket a falu és az a sok ember.

Ha jól emlékszem, mikor beértek az embertpróbáló szakasz után, egy nyírfaágas kapun kell átjönniük, ahol le kell venni egy ágat, és ahány levél van rajta, annyi miatyánkot és üdvözlégyet kell elmondani. Minden egyes zarándok, kapott egy csokor virágot. Ne tessék most vmi extrára gondolni, hanem egyszerű, szép kerti-mezei virágcsokorra.

Beértek a templomba az első sorokban foglalhattak helyet.

Hát, amilyen csúnyán néztem a Tisztire - kis pap, aki velünk jött - most akkor tisztelet van bennem. Végig csinálta az utat, és hát nem kis önuralom, fegyelem kellett, h a közel 200 embert kordában tartsa és terelje és ugyanezt visszafelé,igaz ott már a sallangok, lassítók - pl. én - nem voltak jelen és még utána képes volt egy misét is levezényelni. De olyan fantasztikus prédikációval, h nem azt várta az ember, h mikor lesz már vége, hanem itta a szavait. A lelkesedésről beszélt, hogy örüljünk annak, h van két lábunk, két kezünk, van munkahelyünk, tudunk mit enni, van tető a fejed felett. Az apró dolgokat, örömöket lássuk meg és lelkesedjünk, örüljünk mindennek, amink van. Hát sztem, engem - a többiek nevében nem beszélhetek - ez a lelkesedés vitt végig az úton. És azt kell mondjam, h még két hét elteltével is velem van és remélem, h nagyon sokáig velem is marad.

Mielőtt vége lett volna a misének, a gyerekek énekeltek, csodásan zengett a hatalmas templomban.

Hogy láttuk, h milyen is a teljes búcsú, amiben részesültek, úgy döntöttünk - de már előtte is elszántuk magunkat rá, de sztem ez még egy löket volt hozzá - hogy jövőre mi is szeretnénk részesülni a teljes búcsúban. Mert ez így, hogy csak fele távot is tettük meg, kívül állóként is egy fantasztikus élmény, nemhogy még ha 100%ban ott van az emberfia.

Megvártam, míg az Őrangyalunk felszabadul, odamentem hozzá és egy újabb kérdést, kérést igéztem hozzá. Majd visszakérdez: "hova vigyünk?" Mondtam, h most sehova, csak, ha megoldható lenne egy másolatot szeretnék kérni ebből az anyagból. Benne vagyok én is, és szeretném, ha ez meglenne és akármikor, ha lelkesedésem alább hagy, meg tudjam nézni, és tudjam, h érdemes. Megint csak nem mondott nemet, de csak július elejére tudta ígérni, megadta a telefonszámát és majd keresni fogom.

ET-vel még volt egy elintézetlen dolgunk, Morgónak átadni a multifunkcionális bicskát. :) Nem találtuk sehol. Majd egy ismerősnek tűnő csávót megkérdeztem, h a Pázmányosokat merre találjuk. Azt hitték, h mi is azok vagyunk. Hát már kicsit kinőttünk az egyetemista korból. :) Megtaláltuk Balázs atyát és elmondtuk, h mit szeretnék. Húúú, de ő nagyon mérges volt Morgóra, mivel péntek este mikor megérkeztek, elkóricált, megtalálta az első kocsmát és jó pár üveg fenekére nézett, eltévedt az erdőben, keresték, késtek. "most menekül előlem, mert tudja mit fog kapni. Külön ő kérte, h hozzuk el, erre mi a hála?!..." Mindegy, mi megkértük, h előbb igazítsa rendre, aztán legyenszíves odaadni neki az ajándékot. Hogy célba érte-e nem tudjuk, h meg tudjuk-e vmikor is, a jó ég tudja...

Közben visszaértünk, megláttuk Arnit, mindegyikünk a csomagját akarta vinni és nagyon büszkék voltunk rá. Majd észrevettük, h vesznek minket kamerával. Elbúcsúztunk Őrangyalainktól, még egyszer megköszöntünk nekik, amit értünk tettek és elindultunk hazafelé.

Közben persze újra elárasztottuk Arnit kérdésekkel. Ünnepi vacsora volt, hús leves, töltött káposzta és mini kürtöskalács. Finom volt minden, mint mindig. Fényképezkedtünk, elérhetőség csere volt, majd a fiúk mentek lefeküdni, kinek másnap munka, kinek pedig a megérdemelet pihenés. Arnival megmaradtunk a tőszavas beszélgetésnél a búcsúzkodásnál is: "Pihend ki magad! Visszavárunk!" "Jövök!". És ez újabb löketet adott a jövő évhez.

Még este gyors pakolás és alvás, mert természetesen korán indultunk. :)

A mi kis Caminonk Erdélyországban -2008.05.11.

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erö is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.

Vasárnap reggel, túrós puliszkát kaptunk reggelire.

Kirándulósra vettük a formát, első megállónk Székelyudvarhelyen a Jézus szíve kápolna volt.
Egy legenda szerint akápona helyén vmikor pogány oltár volt. Ide jártak áldozni a tuhudunok, akiket Tuhutum vezérről neveztek így. A szemben lévő dombon emelkedett Budvár, ahol már keresztény vitézek laktak. Ezek egyszer meglesték a pogányok szertartását és a vár leghíresebb íjásza "Jézust" kiátva kiröpítette a nyílvesszőjét. A pogányok ijedtükben keresztényekké lettek, és ők is "Jézus"-t kiáltották. Ezt látva a keresztények, a csodás lövés és a megtérés emlékére a pogány oltár helyére kápolnát épíetettek és azt Jézus-kápolnának nevezték el.

Egy másik legenda szerint a tatárdúlás idejére tehető ez a csodás esemény. A környék népe a tatárok elől a Budvárba menekült és hősiesen védte magát, azonban a tatárok körülvették a várat és ki akarták éheztetni a védőket. A kán sátra éppen ott állt, ahol ma a kápolna. Előtte pöffeszkedett a tatár vezér. A helybéliek élelme és már kitartása fogytán volt, mikor egy híres íjász Jézust hívta segítségül, megfeszítette íját, kirepítette nyílvesszőjét a tatárok felé és egyenesen szíven találta a kán vezért. A megijedt tatárok szétfutottak, a várbeli nép pedig a megmenekülés emlékére egy kápolnát épített pontosan arra a helyre, ahol a tatár vezért halt meg.

A művészettörténészek többsége a kápolna építési idejéta XIII. századra teszi. A Jézus-kápolna egyedülálló építmény az Erdélyi-medencében. Korának meghatározását nehezíti az a tény, h a templom belsejében nem találunk faragványokat, különösebb diszítőelemeket, freskókat oszlopokat v bármit, ami segítené a besorolást. Egy dolog biztos:a feltehetően falusi plébániatemplomnak épített, négylevelű lóherére emlékeztető román kori rotunda Székelyudvarhely legrégibb egyházi jellegű építészeti emléke.

A következő megállónk Felsőboldogfalva volt. Sietni kellett, mert már misére igyekeztek a hívek.
Felsőboldogfalva nevét a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomáról kapta.

A falu a Garán-pataknak a Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik Székelyudvarhelytől nyugatra 4 km-re.
Története 1333-ben villa Sancte Mariae néven említik először. Első lakói a tűzvészben elpusztult Cibrefalváról ideérkezett székely telepesek lehettek. 1910-ben 441, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 537 lakosából 535 magyar és 2 román volt.

Kőfallal övezett református temploma középkori eredetű, tornyát a 19. század közepén magasították meg. 1974-ben a templomban két korábbi szentély alapjait találták meg, ebből volt megállapítható a 12. és 13. századi építés, míg mai falai 15. századiak. 15. századi freskók is kerültek elő ekkor. Kazettás mennyezete 1670-ben készült.

Harmadik látnivalónk Székelyderzsen az unitárius erődtemplom volt, mely jelenleg a világörökség része.

Unitárius templomerőd

Udvarhely vidékének egyik legjelentősebb műemléktemploma, legrégibb vártemploma. A művészettörténeti irodalomban a legtöbbet emlegetett udvarhelyszéki unitárius temploma öt bástyát és harangtornyot foglal magában. Középkori temploma ma is áll, magas kőfal veszi közül.

Belsejének freskóit 1419-ben festették, a Szent László-legenda egyik legszebb ábrázolását tekinthetjük meg. A templom stílusa a romantika és a gótika közti átmenetre utal. A késő gótikára utaló építészeti jegyek: magas falak, támpillérekkel, csúcsíves ajtók (7 darab), ablakok (5 darab), boltíves hálóboltozat. A románkori (13-14. század) templomának (kápolna) bővítéséből, átépítéséből alakult ki a mai formája.

A templom az öt bástyát és egy harangtornyot magában foglaló, négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A templom fedélzete feltűnően magas, először csak zsindellyel volt fedve, később, 1760-ban cseréppel fedték be (1952-ben találtak egy írásos cserepet is, Máté felírással és 1760-as évszámmal).

A kerítőfal (várfal) 5 m magas. A védőfolyosókat 1788-ban bontották le, és ettől kezdve tették alkalmassá raktározásra. Az 1749-es vizitáció jegyzőkönyve említi először, hogy a "kastély" a közönség ingóságainak őrzésére szolgál. A váralak fölött körbefutó védőfolyosókat 1788-ban lebontották. A bástyák közül négy a sarkokon, az 5-dik a nyugati fal közepén emelkedik (ez 1834-ben épült). Az erődítményt feltehetően a 16. század 30-as éveiben fejezik be. A kaputorony melletti bástyát a Petki-család építette.

Déli homlokfalán napóra látható (szegletkövén A.D. 1622.). A torony a déli oldalon emelkedik mintegy 40 m magasságra. Ez a védelmi rendszer legkorábbi tagja. Egykoriban megfigyelő torony is volt. A bejáróajtó a torony alsó végiben található, vaspántos ajtó zárja le. Emeleteire a cinteremből külső falépcső vezet, fedett tornáccal.

Néprajzi szempontból a falu táncai, gabona és szalonnatárolási szokásai érdekesek. A falu lakói évszázadok óta tárolják javaikat a templomerőd oltalmazó falai mögött. A gabonát a falak mellett elhelyezett hombárokban tárolják. A szalonnát pedig a bástyákban szögekre akasztva. A hombárok és a bástyákban található szögek a családok tulajdonát képezik. A használatukhoz való jog apáról fiúra öröklődik. A szalonna és a gabona tárolása a vártemplom évszázados szabályai szerint történik, amelyet a falu lakossága őseitől örökölt vallásos tisztelettel betart és őriz.

A mi kis Caminonk Erdélyországban -2008.05.10.

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erö is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.

Reggel, valóban nem éreztem izomlázat, de a csontokban annál nagyobb fájdalmat. Közös akarattal főztünk teát, elkészlekedtünk, lehúzták az ágyruhát is. Majd várakoztunk, mivel fél 8ig el kellett készülni és 8kor el kellett volna hagyni a házat. Hát csak nem jön Marikanéni. Kiderült, az ismerősök, barátok, akiket ilyenkor fogadni szoktak, még kicsit odébb voltak. Így maradhattunk, beszélgettünk még vele, előhozta a székelynépviseletét, amit édesanyja halála után - 3 év - most fog először felvenni. Közben megtudtuk, h a csanaki csoport már a Kegytemplom előtti első fa alatt várakozik. 20 percet ígértem, h odaérünk. Míg indulni készültünk, mindenki legalább 3x erőszakolta meg magát kis dolog ügyben, mivel odafent elég necces volt a téma. :)

Odaértünk a Kegytemplomhoz, mindenki szeretettel fogadott minket, gratuláltak, végig csókoltak minket, na itt megint egy kicsit elérzékenyültem. Anyu kürtöskaláccsal várt minket, de én nem bírtam még enni sem. Egy kis pilledésnyi idő - ezt szinte már kezdtem megszokni - kézbe a zászló és indulás fel a nyeregbe. 

Arni mondta, h a keresztút az nagyon kegyetlen lenne nekünk, kihagytuk. De Trudiék nem. Ők, reggel Taplocáról indultak a zarándoklattal és végigmenték a keresztutat és úgy érkeztek meg hozzá. Csak gratulálni tudok neki, de talán jövőre már mi is részesülhetünk ebben a kegyben. Tehát, elindultunk felfelé, jó volt a sportcipő, de át kellett cserélni, mert eléggé csúszott az út, és sár is volt.

Felértünk, jó idő volt, leterítettük a plédet, de nem mertem leülni, mert nem tudtam, h felbírok-e állni. Komolyan mondom, néha úgy mentem, mint egy 100 éves anyóka. :) Közben találkoztam ismerősökkel is, ők is gyalogoltak, de csak Szentegyházasfalutól. Bár ők, gyakorlott túrázok. Nem úgy, mint én. :)

Elkezdődött a prédikáció és eleredt az eső. :( Nehogy már hiányoljuk.

Úgy döntött az Atya, h lemegyünk a buszhoz, megmelegszünk, kávét iszunk és visszajövünk. Akkor hamar gyorsan, menjünk el a cuccainkért, vigyük magunkkal és utána már nem lesz rá gond. Újból találkoztam az ismerősökkel, majd 4en "megiramodtunk" mivel 2en, a Zita és az Ági vissza szeretett volna jönni a Csángó misére. Azt mondták, h az lesz a tempó, amit én diktálok. Hozzá kell tennem, h az is erőfeszítésbe került, h egy járda padkára fellépjek. De tudtam azt, hogyha nem érnek vissza időben, akkor nem hogy helyük nem lesz, de be sem jutnak. És a Zita nagyon szerette volna megnézni, az Ági pedig már tudta, h hova megy. 

Tehát, újabb energiákat gyűjtöttem, fogalmam sincs honnét, és mentem, ahogy tudtam. Mikor átértünk a főúton és nagyjából tudtam merre kell menni, akkor már nem siettem velük. Különben is, az Imre kinti száma megvolt, anyuék vhol mögöttem jöttek, h semmi gond. A vidéki buszpályaudvarnál viszont nem bírtam tovább, nem tudtam, h merre menjek, illetve már dög fáradt is voltam. 

Átcseréltem a cipőmet, letámasztottam a zászlórúdat a kerítéshez. Ahogy letettem, akik mögöttem ültek, nem vettek észre, mert én értem oda előbb, viszont a rúdat igen, és át akarta húzni a nénike, de én gyorsabb voltam. Meg is ijedt. Majd átszóltam, h a botot nem adom, de helyette sütivel megkínálhatom, de ezt már nem reagálták le. :)

Leültem, és vártam. Majd ha anyuval nincs ott a Rita, akkor tutira, h elmennek mellettem. Majd hívott Imre is, h lelkiszemei előtt lát engem, mennyire el vagyok keseredve. El kezdte mondani, h merre van a busz, nem értettem belőle semmit, h merre is kell menni, közben a külvilág is hadovált vmit. 

Végül nagy nehezen ráleltünk a buszokra, és lemertem volna fogadni még az elején, h a legutolsó busz lesz a miénk. És így is lett.

Egyszerre jött, h mit iszok, mondom neki, h pálinkát. Azt mondja, nincs, majd jön vissza, h lopott nekem egy kupicát. Majd gyorsan kávét hozott, anyu leszedte rólam a táskát és mondtam, h én innét egy tapodtad sem megyek tovább. De nem is engedték volna. :) Viszont anyu és az Eszter még visszamentek, volt kb. 3 órájuk. Kiadtam, h mit vegyenek a lányoknak. Ha ők nincsenek, akkor senki nem kap búcsúfiát.

A lányok odaértek a csángó misére, bejutottak, és időben vissza is értek. Kb. 1 óra alatt Zetelakára értünk, jókedvűen szállunk le a buszról. De a jókedvünk kb. 5 percig tartott, mert anyu vmi gödörben megbotlott és elesett és ömlött a vér a szájából. Először nem is mozdult, annyira megijedtem, h a fájdalom is kiszállt a lábamból. Bár maradt volna benn! Csodával határos módon nem történt semmi baja, azon kívül, h a száját elharapta és egy pici darab letörött a fogából, de azt észre sem lehet venni. Iszonyat!!!

Finom volt a vacsora és mivel nem kellett annyira korán kelni ezért résztvettem a vasárnapi programon is.

(folyt.köv. csak keresgélni kell egy-két dolgot a neten is....)

A mi kis Caminonk Erdélyországban

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erö is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.

Igazándiból nem tudom, h valójában hol és mikor kezdődött ez a dolog. De szilveszterre tehető. Ha jól emlékszem vissza, házigazdánk fia mesélt róla, ET volt a felbújtó, h mi lenne, ha... aztán mikor hazaértünk még sok-sok emailt váltottunk és rábólintottam. De ebben a rábólintásban volt egy nagy adag düh is, és vmiféle bizonyítási vágy is. És utólag még hozzátársult dédöreganyáinknak való tisztelet, akik annak idején Mariazellbe zarándokoltak, igaz, ők szekérrel.

Fogalmam sem volt, h mibe vágom a fejszémet és mind a mai napig nem tudom, h hogyan bírtam véghez vinni. Beugranak képek, és ha látok egy magasabb emelkedőt, elszörnyűlködök, h rosszabb terepen is jártam.

Május 8án nagyon korán keltünk, éjjel 2kor, h f4re a megbeszélt helyen legyünk. Budapesten vált teljessé az idei csapat. Jó úgy leszállni a buszról Zetelakán, h ismerősökhöz megyünk, és nem kell azon izgulni, h kihez is kerülünk. Este még Arnit elárasztottuk kérdésekkel és ott derült ki, h valójában 50km az a 34. Sztem, úgy mindenkiben megállt az ütő kissé. Szerencsére, a pénteki szálláshoz a csomagokat kisbusz szállította, nem tudom mi lett volna velem, ha még azt is vinni kellett volna. Ugyancsak korán keltünk, ottani idő szerint hajnali 3/4 4kor. Kaptunk varázsteát, amit Enikő készített és jó hasznát vettük az úton. És nagyon bánom, h a pálinkát otthon hagytuk, mert most már tudom, h életmentő tud lenni. - egyik kollégám mondta, h részemről öreghiba volt, h nem vittem magammal. Igaza volt. - Szendvicseket, gyümölcsként banánt vittem, karamelláscukrot, cerbonát, jó reggelt kekszet és sok-sok vizet.

Mire a templomhoz értünk, már ott kezdtem pilledni. :) 5kor megvolt a mise, majd útnak indultunk. Arni rám néz, majd csak ennyit kérdez: Kész? mire én: Kész! A falu aljáig mentünk, majd ott megkérdeztem a mögöttem álló középkorú férfit, h ez milyen terep lesz. Majd közölte, h ez egy embertpróbáló szakasz lesz. Hát lesz, ami lesz. Elindultunk. Szűk kis ösvényeken kavarogtunk felfelé, majd egy tisztásra értünk, ami még mindig emelkedett. Próbáltam a tájat is csodálni, de csak apró részletek sejlenek fel. Majd beértünk az erdős részre, hát ha itt nincs az Eszter, akkor nekem annyi, nem viszem végig az utat. Már azt mondogattam, ha jön a medve, akkor fusson ő, én nem bírok és ez még csak a kezdet volt. Eszter egyfolytában a táskámat kunyeráltam tőlem, h úgy könnyebben tudok haladni, de makacsságomat tekintve, nem adtam jó darabig. Mikor már láttam, h egyhamar nem adja fel, átadtam. Majd kiértünk a platóra, kicsit pilledtem, ittam a varázsteából, könnyítettem magamon és már indulás is tovább. Mondták, h lehet gyónni is az út alatt, de jobbnak láttam, ha ezt még mellőzöm, mert ki tudja, h mik szaladnak ki a számon. Kisebb pilledéses tisztás után, újabb erdős rész következett, itt szemezett velem egy bot, és utólag már bántam, h nem vittem magammal. Mielőtt a műútra értünk, tartottak egy szusszanásnyit időt. Hát a szendvicsbe beleharaptam, de vhogy nem bírtam belőle tovább eszegetni. Inkább benyomtam a két tottyadt banánt. Jobban esett. Közben kiderült, h a szomszéd faluból is vannak itt, bár ők az egyetem - Pázmány - szervezésében érkeztek ide. Hát nekik sem lehetett könnyű, vmilyen baleset folytán hajnali 4re értek Zetelakára és 1 órájuk volt, h összeszedjék a holmijukat és már indultak is. Hát kössz.

Az első patakszerűség már kifogott rajtam, nem követtem az utasításokat és a közepébe, majdnem térdig elmerültem. Kiru. Gyors csere, le a bokaszorító, elő a váltózokni. Bokaszorító nélkül, nagyon jól megfájdult a bokám, még mindig kenegetem. Morgó barátunk egyszerűbben megoldotta a dolgokat, átdobta a táskáit, majd utánuk ugrott. Már csak a huppanást láttam.

Lehet, h a sorrend nem lesz jó, de közbe-közbe ugranak be képek.

Elmentünk egy esztena mellett, annyi kutya őrizte, h egybe ritkán látni ennyit. Közben fel-felemlegettük a Funtinelli boszorkányt, ő is itt csatangolt, de mezítláb. Na ja, ő ehhez szokott. :)

Felértünk egy tisztásra, tehéncsorda fogadott. Akkorákat múúztak, h szinte féltem tőlük. Kérdem Morgót, h ő fél-e, ő nem. Aztán fel lettem világosítva, az egyik hívja a másikat, h jöjjön át az ő oldalára. Utána már a Morgó is kinyögte, h fél tőlük. :)))

Újabb akadályba ütköztünk, megint egy patak következett. Komolyan mondom ezek a sírba visznek. Mint kiderült, a gumicsizmások tettek le egypár követ és a bátrabbak bot segítségével átkelhettek. A toporgók, mint én is, még dillemáztak. Átkiabáltam az embernek, h szte megbír-e engem a farönköcske. Egy híd maradvány jelleg volt, ahol csak úgy mond a kapaszkodó maradt meg, 3 vízszintes rúd és kettő v 3, ami összefogja - majd a képeken jobban látszik - ezen kellett átmenni. Azt mondta az ember, h már 7 éve itt áll ez a tákolmány. Így utólag, nem tudom, h mi az, ami biztonságot adott, mert ebből nem derül ki, h elbír-e v sem. Átszenvedtem magam. Már a közepén jártam, mikor mondtam az Eszternek, h ne merjen lefotózni, azt mondta, már megtette. Többször elakadt a pulóverem a farúdban. Hááát, nem hittem, h egyben átérek. Majd felzárkózás és megérkezés Kápolnásba. Itt 4es alakzatba kellett felfejlődni és nem szabadott lemaradni. A végén már ez nem nagyon sikerült. De akkor már nagoyn nem érdekelt a dolog.

Hosszas aszfaltos vándorlás után - Szentegyházasfalun keresztül - megérkeztünk a kempingbe, mielőtt elfoglaltuk volna helyünket még egy fa kerítésen kellett átugrani. / Imre informátorai jelentették a csoport többi tagjának, h a zetelaki zarándoklat most vonult át a falun. Kiderült, h akkor anyu sík ideg volt, h minek kerülünk akkorát/. Jó volt egyet ülni, de ekkor még csak kb. 20kmt tettünk meg. Még a java hátra volt. Bár mindenki össze-vissza mondta a távot, h mennyi van még hátra. Azt mondja vmelyik, megkérdezte az atyát - ő már csak igazat mond címszóval - hogy mennyi van hátra, és akkor mondták, h még 2/3-a. :(

Az időjárás sem volt mindig kegyes hozzánk, hol sütött a nap, hol esett. Újabb kaptató következett. Egy-két helyi fiú lemaradt, mondván, h úgyis beér a vége is és annyira nem is izzadnak meg. Ezt megcáfoltam, mert aki a végén haladt, annak is meg kellett szenvednie minden egyes lépésért.

Útunk egy mogyoróbokros erdőn vezetett át. Itt azt mondták, h tessék felzárkózni a medvék miatt. Továbbra is megmaradt az állításom, h fusson ő. Itt volt olyan, h az előttem lévőnek már csak a hátizsákját itt-ott láttam. Megint eleredt az eső. Majd közölték, h lassúak vagyunk és hogy ez nem egy túra, hanem zarándoklat. Most kivételesen nem az utolsó egy-két ember között voltam, és még patakvizet is tudtam tölteni a flaskámba. De feljebb nyargaltunk és ott pihentünk, h ne kelljen gyors ütembe azt is megtenni. Egy fenyőfa árnyékába húzodtam, itt azt a felvilágosítást kaptam a flip-flop-os csávótól, h még két óra Tolvajos-tető - ő vmi mást használt, de ezt mindig elfelejtem - és még onnan 9km, műúton. De ezt a távot is mindenki más mennyiségként jelölte meg.

Újabb patak, de itt már mindenki elhagyott. Már csak a pázmányosok jártak előttem, ill. a nordic walkingosok. Itt szereztem botot is, amivel szerencsésen átkeltem, és persze segítségem is akadt, amit meg is köszöntem. Itt mondta Balázs atya, h ő már tudja mi ennek a zarándoklatnak a titka: a feltámadás. Megy az emberfia, már annyira fáradt, h majdnem elalszik, egyszer csak feltámad. Rendes volt nagyon, mert a diákjaiban mindig tartotta a lelket, hiába volt ő is dög fáradt. Első nekifutásra nem mondtam volna meg, h ő atya. :)

Morgó barátunk is egészen átváltozott a hosszú út során. Eleinte még azt mondta, h hagyjuk le, mert leszívja a maradék energiámat is, de aztán azt mondta, h meg kell szokni és menni kell. Sőt ebédnél is mellettünk ült, és nagyon adakozó jellemnek tűnt. Közben felvilágosítottak minket, h ő hajléktalan volt, de kb. 2-3 hónapja került a csobánkai intézetbe, amolyan mindenesként. Az igazat megvallva, nekem nem jött le, h az volt, annak ellenére sem, h eléggé sok helyen megfordult. Előfordul az ilyen. Ezen információk után viszont feltűnt, h a többiek kicsit idegenkedve bántak vele.

Mikor kiértünk a fenyves erdőből, megpillantottuk a pihenő helyünket. Utólag tudom, h a Tolvajos-tetőnél lévő vendéglátó egység volt ez. Itt mindenki átcserélhette a cipőjét. Nem tettem, jól döntöttem. Itt a csajok meghívtak egy életmentő áfonyapálinkára, bekenték a lábukat a thermo krémmel, amitől újabb erőre kaptak. De jó volt nekik. Mikor újra 4es alagzatba fejlődtünk, el kezdett esni az eső, és az utolsó szakasz várt ránk, 14km gyalog. Itt már lemaradoztam. A Tiszti közölte, h kerüljenek ki nyugodtan, azt hitte, h ez vmiféle megalázás lesz nekem. De akkor ott már nagyon nem érdekelt a dolog. Itt Ducz össze is veszett fele, h nem mennek ki az út közepére, tehát nem fejlődnek 4es oszlopba, mert elütheti őket bármi. Igaza volt, mivel annyi kamion jött, és a lassítás nem volt erősségük. No meg a tempót is szóvá tette. Zita odajött mellé és csak mondta-mondta, de sajna képtelen voltam most csevegni vele. Újabb murvás szakasz következett, aminek vhogy jobban örültem, mint az aszfaltnak. Ott annyira nem kellett alakzatba fejlődni.

Lassan leváltak a Pázmányosok, kicsit irigyeltem őket. Megcsappant a létszám is, újra sorterelő voltam. Arra törekedtem, h legalább lássam az utolsót, h merre is kanyarodnak, aztán majd vmikor beérek.

Az utolsó pár(?!) kmnél, mikor az tiszti azt mondta, h 2-3 km, ami sztem volt 5-6 is, nehogy örüljünk a napsütésnek még kaptunk egy kis havas esőt, jég esővel spékelve. Szerencsére akkora jegek nem estek, mint tavaly. Szegény Ági, hátra jött buzdítani, bár nem hallgatott ő se Eszterre, és kis híján leharaptam a fejét. Elég morc voltam, vagy inkább nagyon-nagyon fáradt és nagyon szenvedtem már, h alig tudok a lábamra lépni, és nem láttam az út végét. Közben egy másik csávó is rosszul lett, aztán mondta a támogatója, h már nincs sok, és ott várnak minket kaláccsal és pálinkával! Közben felbukkantak a filmesek is. Mondtam nekik, h ne vegyék, ahogy szenvedek, sztem ez is rajt lesz a felvételen. Közben próbáltam vicces is lenni. Hogy jogdíjat kérek azért, ha leadják. De adtam választási lehetőséget is, h vigyenek el a szállásra. Ekkor még csak vicceltem.

Beszenvedtem magam a "célba". Szegény Péternek is leharaptam a fejét, akik csak kedves akart lenni, azt mondta, h egy "hős vagyok". Itt kérek elnézést, mert közben rájöttem, h az elfogadás művészetét még el kell sajátítanom. És a jelek szerint még van mit gyakorolnom. Mikor beértem, majdnem elbőgtem magam, egyrészt a fáradtság és a fájdalom miatt, másrészt, h nem hittem el, h valóban megtettem. Most is küzdök, miközben írom ezeket a sorokat. Ági hozott nekem életmentő pálinkát, jól esett és köszönöm. De ekkor még a csomagokhoz vezető utat meg kellett tenni ill. nekünk még hátra volt a szállásunkig a hely. Ducz is "nyavalygott", hogyan fogunk mi odajutni. Nem tudtam, csak annyit, h meglesz.

Ekkor megpillantottam a filmeseket, akiket azóta elkereszteltünk Őrangyalainknak. Odamentem: " lehetne egy hatalmas kérésem, kérdésem? - Igen. - El tudnának vinni minket a szállásunkig, Csíksomlyóra? - Igen." Semmi húzakodás, h most nem, meg izé. Hanem nagyon készségesek voltak, még úgy is, h kettőt kellett fordulniuk. Hát én nem tudom, mi lett volna nélkülük. Utolsó előttinek "futottam" célba, a csíktaplocai közösségi ház udvarába. Előkeresték a csomagokat, megvártuk míg végeznek a filmezéssel, érdeklődtünk, bepakoltunk, majd indulás. Külön köszönet a rend őrének, aki annak ellenére, h nem engedhette volna be az autót másodjára is, mégis megtette. Mert két sérült gyerek (?!) még várakozott a bebocsájtásra. Hát kocsival is messze volt, nemhogy még gyalog. Az tuti, h én félúton elfeküdtem volna és nincs tovább. Persze, h nem így lett volna, de csigatempóval értem volna be.

Sikerült, meglett a szállás. Mint az anyatetű, úgy vonszoltam fel magam a lépcsőn. A szállásadónk is nagyon kedves, aranyos és segítőkész volt. Köszi Tibi, h őket ajánlottad nekünk!!! Azon az estén kb. 200 évesnek éreztem magam. Mozdulni sem bírtam. Kaptunk finom, meleg teát, ami többet ért, akárminél. Kaptunk egy kupica pálinkát, kalácsot, kekszet és fekhelyet és meleg vizet. Mikor a háziak magunkra hagytak minket, szépen lassan el kezdtünk lefürdeni. Én csak azon paráztam, h alig bírom felemelni a lábam, h hogy fogok a kádba ki és belépni. A csajok javasolták, h nyújtsak, mert jót tesz, hát kössz. Azért próbálkoztam. Bevettem a duplaadag magnéziumot is és az izomláz ellen javasolt kanál kristálycukrot. Megettem az Enikő által csomagolt kaját és utoljára nekileselkedtem megküzdeni a káddal. :) Ági a padlót választotta fekhelyéül, a csajok összebújtak a "nagy" ágyon, nekem maradt a kisebb, hepe-húpás fotel ágy. De volt egy kemény nagy párna, amit a lábam alá sikerült helyezni, így összejött a felpocólás. Éjjel, minden fordulás iszonyat hosszú időt vett igénybe. Majd mikor már nem bírtam megreikiztem, és használt. Ezen felbuzdulva, meg amúgy sem bírtam aludni, megreikiztem a csajokat is, Esztert kivéve.

Szülinapos hétvége - 2008. április

Elindultam a 9es vonattal, már a jegyvásárlásnál keresztkérdés elé állítottak, merre jövök vissza? Mert ha nem Hhalomnak, akkor nem adhatják oda az 50%os jegyet. Lehet, a homlokomra volt írva, h nem arra szándékozom visszajönni. Végülis, meggyőztem, h arra jövök hazafele is, így odaadta.
Sima gyors vonattal mentem, de kb. olyan volt, mint a személy, minden bokorban szinte megállt, ráadásul iszonyat lassan ment és fél órátt késett is. De ráértem. Lecuccoltam a csomagmegőrzőbe a hátizsákom és kiiramodtam a Margóékhoz. Jegy spórolás gyanánt a 99es busszal mentem, egy jó dbig nem láttam fehérbőrű embert. Erőteljesen alkalmaztam a tanultakat(fűrész).
Megérkeztem. Azt hittem, h még nem lesz ott senki, révén munkanap. Tévedtem, ott volt már a család apraja-nagyja is. Mindenkinek bemutattak, felét nem bírtam megjegyezni. Egyszerre mit iszol? - Előbb haladt el az ablakom előtt az életszagú melóhely kémje - Szóval, van sör, ágyas pálinka Margó által készített. Természetesen ezt választottam. Hááát, utána enyhén szólva szédültem. Ne csodálkozzak, 42 napig egy korty alkoholt sem ittam. De akkor egyél is, nehogy megártson. Az étkező és a konyha tele volt étellel. Álltam a közepén és nem kaptam szikrát. Ebből is vegyél, abból is, kacsacombot esetleg? Majd miután eszméltem, jön a dédi: sört? Hú, ha most pálinkára sört iszok, nem találok vissza. Lehet, még ott bolyonganék. Pár szót csevegtünk, aztán megérkeztek a barátok is, én meg kisurrantam a művészbejárón.
Ugyanazzal a busszal vissza, egy kis séta, aztán még az utolsó simításokhoz bevásárlás. Egyeztetés, h ki mikor landol haza. Kiderült, h a zár elromlófélben van, a kulcs a postaládában, amihez nincs kulcsom, úgyhogy muszáj megvárni ET-t is. Végül is 6 tájékán sikerült egymást összeszedni.
Közben még csevegtem a Robival és a Zsoltival is. Hihetetlen. Benne vagyok már ezekben a dolgokban jó ideje, de még mindig rácsodálkozok dolgokra. Szóval, a Robi nem bírta eldönteni, h hova jöjjön bulizni v randizni. Erőteljesen hasonlított a Kapolcs előtti telefonbeszélgetésünkre, csak ott nagyobb rábeszélőkészséggel rendelkeztem. Most hagytam dönteni. De azért kíváncsi voltam, h odaér-e v sem, ezért felhívtam a Zsoltit, h mit tud ő. Inkább a randit választja és ott is ragad. Vhogy mégse keseredtem el annyira, mint máskor. De ha már beszéltünk, akkor megkértem, h nézzen rá az éppen aktuális dolgomra is. Mivel az illetőről nagyon nem tudtam mit mondani, elképzeltem magam előtt és csak annyit mondtam a Zsoltinak: Látod? és ő látta. Ez annyira hihetetlen. De jó hírekkel tudott szolgálni. Éppen olyannal, amit várok is ettől a dologtól. :)))
Közben még telefonált egy régi ismerősöm is, bár egy kicsit idegesítő volt a rövid tőmondatos igenlése, ami csak ennyi volt: ahham. És ő kérdezte meg, h hogy vagyok mostanság: Soha jobban!!!
Elindultam összeszedni a csomagom, majd elmentünk a Csészényi kávézóba, ott megállapítottuk, h akár a pincércsávót is elhívhatnánk a buliba, ha már az Anett ennyire összebarátkozott vele.
Irány haza. Anett elindult felfelé a lépcsőn, muszáj volt követnünk, legalább itt is edzünk kicsit a túrára. :) Ducz még sehol sem volt, pedig a torta elkészítése még rá várt. Nagy nehezen megérkezett, Amorf ördögökre még az album kipingálása zajlott és a konyhában készült a torta. No de az áthelyezés a tepsiről a dobozba, mindegyikünk kezét igénybe vette. Hú, ott tartottam kicsit,h egyben átérjen egyik helyről a másikra. :))) Gyors készülődés és mire ott kellett volna lenni, nekünk akkor sikerült elindulni. De még dillemma, h merre és mivel menjünk.
Megint megláttuk Budapest valódi arcát a 24es villamosnak köszönhetően. Jókedvünkbe még belecsöppent egy srác is, akivel szintén az Anett kommunikált. Régen volt az a játék, h 1 székkel kevesebb volt és volt akinek nem jutott. Hát kb ilyen szinten voltunk a villamoson mi is. 6 széknél 5 perc alatt mindegyikünk máshol ült. :) A srác szerint, ha erre vinnék a turistákat városnézés szempontjából, az erősen rontaná a GDP-t. Villamosról leszállva, majdnem sikerült elüttetnünk magunkat ET-vel a másik villamossal. Nekem meg sem fordult a fejembe, h körül is kellene nézni, bár éreztem, h a bokám is félre akarna lépni, aminek jelen helyzetben nagyon nem örülnék.
Megérkeztünk, 2 óra csúszással, tortával és az ajándékkal. Kicsi lakás, sok ismeretlen ember, sok kaja-pia. Ajándék átadás, hely elbitorlás, nézelődés, eszmélés, kajálás. Az igazat megvallva, nekem kicsit furi volt a társaság, egy kicsit passzív. Bár én máshoz vagyok szokva, és most nagyon vegyülni sem volt kedvem. A hang őre nem engedte felhangosítani a zenét, amit hoztunk. Volt egy kis félreértés számomra. Mikor megérkeztünk, vki állt az ajtóban, megkérdeztem, h ez a Szilvi bulija - igen ez. Az illető bemutatkozott - itt értettem félre, mivel nekem csak annyi jött le: Lász. Azt gondoltam, ez vmi poén. Mire én: King. Aztán utólag kiderült, h az a Lász valójában Lars. Aztán megbeszéltük a dolgokat. Az olasz csávónak tetszett a hajam is. Hihetetlen, h ott olyan volt, aki épp Velencében a Mestrén lakik, és még be is öltözött a karneválon. Most jutott eszembe, ha jövőre megyek és ugye jubilálok és ha még meg is lesz a Szilvinek ez a munkahelyi kapcsolatiláncolata, akkor akár az ő vezényletével is el lehetne menni. Közben, arra is ráeszméltem, h az angol tudásomat nem ártana kicsit feljavítani. Értettem mit hadováltak, de azért jó, h ott volt az Anett. Sikerült megismerkedni egy olyan csávóval is, aki egyedül térképezte fel Erdélyt. Kicsit elrettentett, mikor azt mondta, h még van hó. Semmi kedvem hóban megtenni a - akkor még úgy tudott, h 50km - 34 kmt. Tőle kaptam infót, szinte teljeskörűt az olasz csávóról, és ő közölte velem, h a Szilvi túl hangos a melóhelyen, és ezért van mindenkin fülhallgató és már lassan halláskárosultak lesznek az egyik fülükre. Még egy kis csevegés, egy kis tortaevés aztán talán f2 fele elindultunk hazafele taxival. Fél 3 is volt, h ágybakeveredtem, reggel 10kor ébredés.
Irány a másik szülinap. Vonat indulás előtt sikerült egy nagy adag kávét beszereznem, ami jó darabig kitartott. Fél 3ra meg is érkeztem, egy kis szusszanás és itt is az utolsó simításokat végeztük. A szombati bulin, én adagoltam magamnak az itókát, ami jó is volt, de itt.... Komolyan mondom, jobban illumminálódtam, mint előző nap (grappa, bor, limoncello még egy kis bor), még szerencse, h előtte ettem egy kis húsit, felszívóként. A lányokkal jókat játszottam. Annak ellenére, h dög fáradt voltam, feltöltődtem energiával. Nem kellett vonatoznom hazafelé, mivel hazahoztak.
Összességében nagyon jól telt a hétvégém, eseménydús volt, megint csak. :) Nem unatkoztam. :)))

Fringes hétvége - Piknik

Tehát, fél 2kor indultam a Lehel térről, 2re elméletileg a Mammut előtt kellett lennem. A nyugatinál soha nem bírok első nekifutásra a felszínre keveredni. Hosszas kanyargás után sikerült úgy feljönnöm,h tudtam is merre kell menni, nem kellett megkérdeznem senkit sem. :) Magam is csodálkoztam, h pontban 2kor ott álltam a megbeszélt helyen. Viszont sehol senki. Egyszer csak látok egy Gyuri papa formájú embert, szatyrokkal, gondoltam nem ő az, hát mit mászkálnak itt ennyi táskával. Majd hátulról egy "Jó napot" fogad, a Margó volt. És igen, akit láttam az a Gyuri papa volt. :) De hát hol vannak a csajok a kajával!!! Lassan ők is megérkeztek és elindultunk a Millenáris felé. Csöpörgésre állt az idő, természetesen, csupa negatív ember szólalt meg: "mindjárt esni fog" "ne essen" Nem ám azt mondták volna, h süssön ki a nap. A sok pozitivum, amit begyűjtöttem a 3 órában, hamar elszívásnak indult. :) De aztán mégis csak a pozitiv erő kapott szárnyra. Kisütött a nap. Letelepedtünk, és neki álltunk eszegetni. Bár a szerencsésebbje, megkóstolhatta a finom vodkát is, én csak szagolhatom még egy dbig.
jajj, még a klub végén kaptunk Merci csokit, gyors beraktam a táskámba, de addig kiabált, h egyél meg, míg elajándékoztam. :)

Nagyon éhes voltam, úgyhogy nem néztem, h mennyit eszek, no meg nagyon finomra sikeredtek az ételek.

Repertoár tartalma:

medvehagymás-sárgarépás kence: füstölt karavánsajt elmorszolva, a sárgarépa lereszelve ill. apróra vágva a medvehagyma, összekeverni és már kész is. Ha nincs medvehagyma, fokhagymával helyettesíthető, bár sztem lilahagymát is lehetne a színkavalkád miatt. :)))

Tonhalkrém: olívaolajos tonhal összekeverve vajjal, felturbózható fűszerekkel is. A tetejére citromkarikát lehet elhelyezni.

Görög saláta, jelen esetben kimaradt belőle az olívabogyó illetve készült egy oregános változat is.

Padlizsánkrém, ahogy én készítem, a gasztros bejegyzésben megtalálható :)

citromos édeskenyér mandulával

Margó által készített mákos és gesztenyés bejgli

két féle kenyér aszalt paradicsomos és olívabogyós www.jokenyer.hu

vajas kifli, sajnos ilyet nálunk már nem lehet kapni, csak azt nem tudom, h miért nem?!

vodka, bor, meleg tea - olyannyira, h sikeresen elégettem a nyelvem és a torkom - rostos, ásványvíz

Kb. 2től 5ig ettünk, no nem folyamatosan, csak mindig jöttek újabb emberkék, akiket kínálgatni kellett. 5körül összecsomagoltunk és mivel nem találtunk ruhatárat, szerencsére a Sárkány kocsival jött és oda be tudtuk rakni a táskákat. Becseszett volna, ha a hátizsákomat végig cipelni kellett volna. Idén annyi helyre nem mentünk, de vmiért mégis nagyon jól éreztem magam. Megnéztük a Karaván Famíliát, be szerettük volna menni Harcsa Veronikára, de már az ajtóban tömeg fogadott. A színdarab elmaradt. Még szerencse, h volt előinformátor és nem kellett elmenni addig. Így is kb. éjfélig bírtuk. Sárkány felajánlotta, h hazavisz - albérlet - minket, hááát én nem mondtam nemet. Azt mondta: "lekvárért bármit". Azt hiszem, ez felelőtelen kijelentés volt részéről. :))) Kapott két tombolás lekvárt, egy stököst és egy kökényt. Azt csak azért, mert a stök kicsit, kicsinyke üvegre sikeredett. Szállok be hátra - a legmagasabbnak sikerült hátra, középre beszállni - egy labda utamat állta. De sebaj, gondoltam hátra rakom a csomagtartórészbe, úgy ahogy nálunk van, tehát nincs roló. Igen ám, de felnyitották közben a hátulját, a labda viszont útnak indult. Még szerencse, h időben bírtam kiabálni és elérték. :))) Irány haza.
Majd after party következett. Megettük, amit még meglehetett, képeket nézegettünk, forró vízben zuhanyoztunk, mert azért estére lehűlt a levegő, csevegtünk és régi idő szerint éjjel 2kor kerültünk ágyba.
Vasárnap már csak egy ebédre futotta a Kiadó Kocsmában, végre az Anettal is tudtam talizni egy keveset, aztán irány a vonat. Hú, ott aztán kiakadtam. Míg elmentem a táskámért a csomimegőrzőbe majd a vonathoz kb. 4x kérték el a jegyem. Ha épp rohanok mert kb. pár perc van az átszállásig, akkor elképzelhető, h emiatt a rendelkezés miatt késem le. Az frankó lenne.
Este 8ra élményekkel teli és újabb találkozásra várakozással értem haza.
Legközelebb Szisz Cosmetics szülinapján talizunk. Természetesen ott már főzőcskéznem is kell. Lehet úgy megyek, mint a Bandi a hegyen. Amire szükségem van, azt belerakom a hátizsákba. :))) Bár többen is felajánlották a lehetőséget, ahol kotyvaszthatok kedvemre, különböző konyhai herkenytyűkkel.
Május 31én Margóékhoz vagyunk hivatalosak kerti partira! Úgyhogy sztem, az lesz az utolsó dátum, h Bpn leszek és utána már csak ősszel. Vagy a jó ég tudja. :)

Fringes hétvége - Vízöntő klub I. rész

ja, ezt már el kezdtem hétfőn, aztán abbahagytam, nem volt ihlet és most szerdán folytattam újra. Ez egy ilyen folytatás bejegyzés lesz. :)))

Azt hiszem most jött el a perc, h írjak. Bár most sem a legnyugodtabb a helyzet, de talán jobb. Nincs sok kedvem "korán" lefeküdni, mert lehet, h éjjel ki kell mászkálnom és itt, a melóhelyen kicsit nehézkes, főleg, h most szoknya+magassarkú varia van. Ráadásul a melegítőhöz elég érdekesen nézne ki a magassarkú. :)))))

Szóval, pénteken este innen hazasietve még betértem a hiper-szuperba, és kb. este 8kor nekiálltam sütni-főzni. :) Így elkészült este 10re a padlizsánkrém, ami sztem kissé fokhagymás és borsos lett, ezért nem mertem belőle sokat vinni, hátha túl fűszeres; illetve a citromos édeskenyér mandulával. 10től éjfélig kínlódás, mivel utálok pakolni és nem igazán jött össze a dolog. De muszáj volt feküdni, mert legkésőbb f6kor kelés. Kb. fél órát keltegettem magam, mire sikerült kimászni az ágyból. :) Elindultam a nagyfaluba!!! :)))

A vonat már elég érdekes volt, szinte csak hálókocsival látták el. Felszálltam és elindultam hátra felé, hátha lesz egy üres kupé. Útközben találkoztam egy emberrel, érdeklődtem tőle, majd közölte: éppen fél úton van, ez olyan mint a sötétség, teljesen mindegy, h merre indul el. De ezt olyan hűvös hangon, mint a twin peaksbe. Úgy döntöttem, folytatom az utam hátra felé. Késett a vonat, királyság. A Lehel térig tudtam az utat, de persze elfelejtettem megnézni a pontos címet. Természetesen a másik oldalon jöttem fel, mint ahogyan kellett volna, de ezt már megszoktam magamtól.

Első progi szombaton: Vízöntő klub - „Utazás tudatállapotaink szárnyán”, de inkább nevezzük lelki méregtelenítésnek. Igazándiból nem tudtam, h hova megyek, csak a Kövi Szabi zenéje az ami hajtott, illetve az újdonsült ismerőseimmel való találkozás.

innentől már szerdai bejegyzés :)))

Beiratkozás, számla stb. A címnél midig lassítok, nem hadarom el, mivel soha nem bírják első nekifutásra leírni. Most kivételes alkalom adódott. A csávó rám nézett: " odavalósi a volt barátnőm" és minő véletlen, nagyon is jól ismerem a csajt. :))) Így kezdődött, majd térültem fordultam, felbukkantak a netről már ismerős arcok is. Lecuccoltam, szerváltam zoknit a cipőmra. Olyan, mint régen a kastélyokban volt. Aztán elindult az utazás az ismeretlenbe. Nevezzük lelki méregtelenítésnek, talán ez a legjobb szó rá. Első pontban vetítés volt Szendrő Szabolcs képeivel és Kövi Szabolcs zenei aláfestésével. Az a helyzet, a képeket annyira nem tudtam élvezni, mert a vetítő feje, pont benne volt a képben. :))) Meg nekem kicsit szaggatott volt a vetítés, bár egy idő után próbáltam elvonatkoztatni. Utána képválasztás volt, a számodra legvonzobb képet kellett kiválasztani. Szinte sejtettem, h fórumvírus azt fogja elvenni, amelyiket én is kipéciztem. Úgyis lett. :))) Így hát egy másikat kellett szugerálnom. :) Mint az utólag kapott kis füzetből kipuskázva megtudtam, ez a nyugalom kép. Most kb. ez van bennem. :)

Majd ezekből a képekből non-verbális módon egy történetet kellett összeállítani. Azt hiszem, könnyű dolgom volt, mert ez olyan lezáró akkordos kép volt, és ezt más is úgy gondolta. Nem kellett konfrontálódnom.

Ja, még az elején, mindenki húzott egy angyal kártyát, nekem a Hatalom jutott. Bár mind a mai napig fogalmam sincs, h miért kaptam ezt? Gondoltam, majd húzok rá még egy kártyát, hátha többet tudok meg róla. :))) vagy még kevesebbet. :))))

Ezek után a pozitiv szenvedélyt kellett szoborként megjeleníteni, ehhez 3 csoportra "osztódtunk". Majd a másik két csoportnak ki kellett találni.

Majd következett egy meditáció, ami közben egy-két csepp könny is kikívánkozott belőlem, illetve a végén, megint megkérdeztem, h muszáj visszajönni?! Talán szerencse, h egyedül nem tudok meditálni, lehet vissza se jönnék. :)))

Ami ezután következett, ott már kicsit elmosolyodtam magamban. Amit átéltünk a meditáció alatt, vagyis ami érzés volt bennünk, azt papírra kellett vetni festék, pasztell, zsírkréta v gyurma formájában. Vagy inkább azt mondanám, h zavarban voltam, h miket kell itt csinálni.
Hú, de ennék olyan igazi, régi aludttejet. Most ez a kép ugrott be. :)))

Legvégén pedig egy zárókör következett, amiben mindenki összegezte, h megérte-e eljönni, mit kapott, miért jött stb. Sztem megérte elmenni, igazándiból a zene és a kíváncsiság vitt. Mint elég sok helyre eddig is. Azt hogy azt a kártyát miért húztam nem tudom. De furi, h mindenki más tudta. :) Ez a lelki méregtelenítés pont belepasszolt a reikis tisztulási folyamatba.

Mivel kissé elhúzodott ez a program, ezért sajna nem tudtunk csevegni, mert tovább kellett rohannom a Millenárisra.