Móri Bornapokra, 5200Ft/fő/2éjszaka, remek társaságban, kirándulásokkal - feltéve, ha lesz még egy autónk - vasárnap estig. Túracipő ajánlott.
Ha Bpről jönne az illető, akkor 3 nőci is betársulna hozzá, akik mellett tuti, h nem unatkozna. :)
www.moribornapok.hu
2009. október 1., csütörtök
2009. szeptember 17., csütörtök
Beatles show Ménfőcsanakon a Bezerédj-kastélyban
Az 50 éve alakult Beatles együttes zenéje „elevenedik meg” Ménfőcsanakon szeptember 26-án (szombaton) este 19 órától a BEATHOVEN együttes – Magyarország egyik legjobb emlékzenekara-közreműködésével.
A Beathoven zenekar 1992-ben alakult, első lemezük Beatles magyarul címmel jelent meg, melyből több, mint 50 000 példányt adtak el. Későbbi lemezeik: a Beatles nekünk és a Digital Beathoven is sikeresek voltak.
A zenekar 1996-tól angolul énekli a Beatles dalokat. Koncertturné keretében bejárták egész Európát Finnországtól Portugáliáig. Mindmáig Európa egyik legjobb Beatles emlékzenekarának tartják őket.
Számos magas színvonalú rendezvényen felléptek, ők játszottak Habsburg György magyarországi esküvőjén vagy a hazánkban is jól ismert Klinika sorozat szereplőinek nagyszabású bankettjén. A zenekar éveken át rendszeresen vendégszerepelt Spanyolországban, Mallorca szigetén 2001-ben 300 show közül a legjobb Beatles-emlékzenekarnak választották őket.
A Beathoven együttes mellett a Bezerédj-kastélyban akusztikus gitáron Somkuti Miklós játszik Beatles-feldolgozásokat, majd vendégként fellép a Magic Cats Rockabilly Trio.
Beatles-relikviákból rendezett kiállítás és rövid filmvetítés is színesíti a programot. Karaoke keretében Beatles, Illés és Hungária dalok éneklésére is jelentkezhetnek a vállalkozó kedvűek. Lemezbörzén lehetőség nyílik lemezek cseréjére.
A Beathoven zenekar 1992-ben alakult, első lemezük Beatles magyarul címmel jelent meg, melyből több, mint 50 000 példányt adtak el. Későbbi lemezeik: a Beatles nekünk és a Digital Beathoven is sikeresek voltak.
A zenekar 1996-tól angolul énekli a Beatles dalokat. Koncertturné keretében bejárták egész Európát Finnországtól Portugáliáig. Mindmáig Európa egyik legjobb Beatles emlékzenekarának tartják őket.
Számos magas színvonalú rendezvényen felléptek, ők játszottak Habsburg György magyarországi esküvőjén vagy a hazánkban is jól ismert Klinika sorozat szereplőinek nagyszabású bankettjén. A zenekar éveken át rendszeresen vendégszerepelt Spanyolországban, Mallorca szigetén 2001-ben 300 show közül a legjobb Beatles-emlékzenekarnak választották őket.
A Beathoven együttes mellett a Bezerédj-kastélyban akusztikus gitáron Somkuti Miklós játszik Beatles-feldolgozásokat, majd vendégként fellép a Magic Cats Rockabilly Trio.
Beatles-relikviákból rendezett kiállítás és rövid filmvetítés is színesíti a programot. Karaoke keretében Beatles, Illés és Hungária dalok éneklésére is jelentkezhetnek a vállalkozó kedvűek. Lemezbörzén lehetőség nyílik lemezek cseréjére.
2009. szeptember 14., hétfő
Nyaralás fotók
a következő helyeken találhatók meg:
Zempléni hétvége: Pányokon szállás , ellátogattunk Hollóházára, Füzérre, Füzérradványra, Sárospatakra, Vizsolyra és Boldogkőváraljára. Remélem, nem hagytam ki semmit. És a fotók itt: http://nyaralas2009.szkinga.fotoalbum.hu/
a Dunakanyaros 5 nap még szerkesztés alatt, itt csak ketten voltunk. Meglátogattuk Pumicicát, de előtte még jártunk Vácott és fürödtünk Gödön. Majd este megvendégelt minket a Parti csárdában, ha jól emlékszem a nevére. Itt a szakácsnéni 3x rám kérdezett, h biztos akarom-e a fahéjas marhapörit. Persze, h akarom, szeretek új ízeket megkóstolni. :) Másnap esett. Harmadnap Esztergomba mentünk, itt talán majd 20 éve jártam utoljára... ezután a Henna táborosokat vettük célba Márianosztrán. Utolsó nap pedig lecsorogtunk az Őrségbe, a Hétrét fesztiválra, de még útközbe ejtettük Sárkeresztest, ahol is beszereztem egy adag bodzavirágízű akácmézet a Szabadi családnál (Lelőhely: Sárkeresztes, Kossuth utca). Úgy terveztük még csobbanunk egyet a Balatonban is, de csak egy késői ebédre került sor, Révfülöpön a Tóth Vendéglőben. Ezután aztán már tényleg irány Magyarszombatfa.
Újabb közös hétvége a többiekkel, kissé változtak az emberek. Magyarszombatfán találtam szállást egy hölgynél, falusi turizmus keretén belül. Részt vettünk Presszer Gábor estjén, Makám koncerten is, és persze akiknek sikerült jobbvágású bringát kiválasztani, azok még szelték a dombokat is.
fotók itt: http://orseg2009.szkinga.fotoalbum.hu
Zempléni hétvége: Pányokon szállás , ellátogattunk Hollóházára, Füzérre, Füzérradványra, Sárospatakra, Vizsolyra és Boldogkőváraljára. Remélem, nem hagytam ki semmit. És a fotók itt: http://nyaralas2009.szkinga.fotoalbum.hu/
a Dunakanyaros 5 nap még szerkesztés alatt, itt csak ketten voltunk. Meglátogattuk Pumicicát, de előtte még jártunk Vácott és fürödtünk Gödön. Majd este megvendégelt minket a Parti csárdában, ha jól emlékszem a nevére. Itt a szakácsnéni 3x rám kérdezett, h biztos akarom-e a fahéjas marhapörit. Persze, h akarom, szeretek új ízeket megkóstolni. :) Másnap esett. Harmadnap Esztergomba mentünk, itt talán majd 20 éve jártam utoljára... ezután a Henna táborosokat vettük célba Márianosztrán. Utolsó nap pedig lecsorogtunk az Őrségbe, a Hétrét fesztiválra, de még útközbe ejtettük Sárkeresztest, ahol is beszereztem egy adag bodzavirágízű akácmézet a Szabadi családnál (Lelőhely: Sárkeresztes, Kossuth utca). Úgy terveztük még csobbanunk egyet a Balatonban is, de csak egy késői ebédre került sor, Révfülöpön a Tóth Vendéglőben. Ezután aztán már tényleg irány Magyarszombatfa.
Újabb közös hétvége a többiekkel, kissé változtak az emberek. Magyarszombatfán találtam szállást egy hölgynél, falusi turizmus keretén belül. Részt vettünk Presszer Gábor estjén, Makám koncerten is, és persze akiknek sikerült jobbvágású bringát kiválasztani, azok még szelték a dombokat is.
fotók itt: http://orseg2009.szkinga.fotoalbum.hu
Móri Bornapok 2009
Idén is ellátogatunk, kicsit nagyobb létszámban. Tavaly előtt 3an voltunk, tavaly 9en, idén 12en veszünk részt. Szállásunk továbbra is Csókakőn lesz, mivel a többieknek nagyon tetszett a hely. Szombat délutánt kiadatm az Áginak, szervezzen oda kirándulást, akár a Vértesbe is. De azt majd még hozzá kell tennem neki, h a csapat szombat hajnali 3kor ért a szállásra, tehát ennek fejében legyen nagyon lightos a dolog. Idén is nagyon jó kis program ígérkezik!!!
2009. augusztus 17., hétfő
Szent István Napok - Győr-Ménfőcsanak
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Nagy örömünkre szolgál, hogy 2009-ben is szép és érdekes programokkal sikerül megrendeznünk a
Szent István Napokat Győr-Ménfőcsanakon.
Az augusztus 20-i ünnepi megnyitó a Szent Korona (másolat) fogadásával veszi kezdetét, melyet a
Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend győri Szent Imre Kommendájával közös szervezésben bonyolítja
az Élet-Tér Alapítvány. A rendezvénysorozatot Simon Róbert Balázs, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere nyitja meg.
Nyáry Éva: A magyar Szent Korona képeiből című kiállítását Keresztes Sándor, az Antall-kormány volt minisztere nyitja meg.
Augusztus 22-én - reményeink szerint - Wass Albert mellszobrát avathatjuk ünnepélyes keretek között. A szobor a nemzetközi hírű, 1956-os szabadságharcos, ma Ausztráliában élő Dr.Kolozsy Sándor adományaként kerül Győr-Ménfőcsanakra, ahol gyermekéveit töltötte és ahol 1956.októbere érte, amikor maga is harcolt a magyar szabadság ügyéért.
Természetesen a szórakozni vágyóknak is adunk alkalmat. Erről a Csík Zenekar és a TransylMánia Együttes (Erdélyből) gondoskodik.
De, aki nem tudná, mivel foglalkoznak a XXI.század lovagjai napjainkban, megtudhatja három lovagrend bemutatkozásából:
az Ordo Hungariae Lovagrend, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend és az Első Európai Borlovagrend Győri Legátusa mutatja be szervezetük tevékenységét.
Bizonyára Balczó András Sport-Nemzet-Hit című előadása is felhívja a figyelmet erkölcsi válságba tévedt világunkra.
Levetítjük Koltay Gábor: Adjátok vissza a hegyeimet! című filmjét.
Az irodalom és a zene kedvelői örülhetnek, hisz Dinnyés József daltulajdonos a tőle megszokott előadásban, egyetlen műsorban ötvözi mindkét műfajt, azaz megzenésített verseivel szórakoztat és tanít bennünket.
Szeretettel várunk mindenkit a Szent István Napokon, Győr-Ménfőcsanakon!
Ha tehetik, látogassanak el rendezvényeinkre!
A meghívók letölthetők a www.elet-ter.eu honlapról.
A szervezők
Nagy örömünkre szolgál, hogy 2009-ben is szép és érdekes programokkal sikerül megrendeznünk a
Szent István Napokat Győr-Ménfőcsanakon.
Az augusztus 20-i ünnepi megnyitó a Szent Korona (másolat) fogadásával veszi kezdetét, melyet a
Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend győri Szent Imre Kommendájával közös szervezésben bonyolítja
az Élet-Tér Alapítvány. A rendezvénysorozatot Simon Róbert Balázs, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere nyitja meg.
Nyáry Éva: A magyar Szent Korona képeiből című kiállítását Keresztes Sándor, az Antall-kormány volt minisztere nyitja meg.
Augusztus 22-én - reményeink szerint - Wass Albert mellszobrát avathatjuk ünnepélyes keretek között. A szobor a nemzetközi hírű, 1956-os szabadságharcos, ma Ausztráliában élő Dr.Kolozsy Sándor adományaként kerül Győr-Ménfőcsanakra, ahol gyermekéveit töltötte és ahol 1956.októbere érte, amikor maga is harcolt a magyar szabadság ügyéért.
Természetesen a szórakozni vágyóknak is adunk alkalmat. Erről a Csík Zenekar és a TransylMánia Együttes (Erdélyből) gondoskodik.
De, aki nem tudná, mivel foglalkoznak a XXI.század lovagjai napjainkban, megtudhatja három lovagrend bemutatkozásából:
az Ordo Hungariae Lovagrend, a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend és az Első Európai Borlovagrend Győri Legátusa mutatja be szervezetük tevékenységét.
Bizonyára Balczó András Sport-Nemzet-Hit című előadása is felhívja a figyelmet erkölcsi válságba tévedt világunkra.
Levetítjük Koltay Gábor: Adjátok vissza a hegyeimet! című filmjét.
Az irodalom és a zene kedvelői örülhetnek, hisz Dinnyés József daltulajdonos a tőle megszokott előadásban, egyetlen műsorban ötvözi mindkét műfajt, azaz megzenésített verseivel szórakoztat és tanít bennünket.
Szeretettel várunk mindenkit a Szent István Napokon, Győr-Ménfőcsanakon!
Ha tehetik, látogassanak el rendezvényeinkre!
A meghívók letölthetők a www.elet-ter.eu honlapról.
A szervezők
2009. augusztus 4., kedd
Vár tündérei
Sok-sok száz esztendeje, bizony már több mint hétszáz éve, nagy csapás érte szép hazánkat. Az ázsiai pusztaságok nomád lovasai, a tatárok betörtek az országba... Útjukban mindent felégettek, elpusztítottak. IV. Béla király csak nehezen tudott ellenük sereget gyűjteni. Végül mégiscsak sikerült, s a szőke Sajó partján, az emlékezetes Muhi pusztán megütközött velük. Tudjuk, szörnyű vereséget szenvedett, maga a király is csak üggyel-bajjal tudott megmenekülni. Mielőtt azonban a Sajó völgye, majd a Bükk felé vette volna útját, a csatatér helyétől nem messze, a Hernád parti Aszaló községbe menekült.
E helység akkor királyi birtok volt. Itt lakott a király kedves aszalómestere, Bodó. A király és kísérete a falut üresen találta, csupán egy öreg koldus lézengett az egyik kapu alatt. Ő vezette a menekülőket a szőlődombon lévő aszalókunyhóba. Ott az aszalómester - aki személyesen ismerte a királyt, hiszen többször vitt neki Budára aszalt gyümölcsöt - nagy tisztelettel, de mély szomorúsággal fogadta a tépett ruhában menekülő uralkodót.
Csatát vesztettem, Bodó - kezdte a király. - Lehet, hogy holnap már ideérnek a tatárok, és életem veszik.
No, abból nem esznek! - kiáltotta elszántan Bodó. - Ne félj, felséges uram, úgy elrejtelek, hogy maga Batu kán sem talál meg.
Úgy legyen! - helyeselt a király meghatottan. - Jóságodért hálám nem marad el.
Aztán Bodó a királyt és kíséretét jobbágyruhába öltöztette, majd a kunyhó alatt elnyúló, hosszú pinceüregbe rejtette. Nem telt bele két nap sem, máris ott volt egy tatár csapat. Hangoskodott, követelődzött, s fennen kiáltozta a vezérük:
Erre jött a magyar király, neked tudnod kell róla!
Bodó süket öregembernek tetette magát, s csak vállát vonogatta.
Add elő a királyt!
Megaszaltam az almát!
Vagy akkor adj marharépát!
Üresek már itt a vékák!
Rettenetes méregbe gurult a tatár csapat vezetője, mert sehogy se boldogult az öreggel. Végül nagy káromkodások közepette továbbnyargalt felfelé a Hernád-völgyén. IV. Béla és kísérete mindent halott a pincében. Este, hogy följöttek, hálálkodva köszönte meg a király Bodó leleményességét.
Itt nem maradhatunk, újabb csapatok jönnek, s te életeddel fizetsz jóságodért - mondta a király, majd hozzátette: - Nagy erdőségbe kell mennünk, ahol jól elrejtőzhetünk.
Az éj leple alatt a Bodó mestertől kapott lovakon és az általa mutatott úton tovább menekült IV. Béla és kísérete.
Hazánk nagy szerencséjére nem sokáig tartózkodtak honunkban a tatárok. Batu hazavezette csapatait, mert uralkodó akart lenni, minden tatárok főkánja. Megtudta ezt Bodó aszalómester is, s kerek egy esztendőre a nomádok kitakarodása után annak is hírét vette: él a király, és immáron Budán tartózkodik. Nem is teketóriázott sokáig! Gyorsan megrakott hét társzekeret aszalt gyümölccsel, s a bakra egy-egy leányt ültetett. IV. Béla örömmel fogadta a finom csemegéket, mivel nagy szegénység uralkodott akkor a királyi udvarban is.
Köszönöm gondosságodat! - szólott a felség elégedetten - , de áruld el nékem, hol szereztél hét ilyen szép leányt?
Nem kellett szerezni, mert megvoltak... Hiszen mind az enyéim.
Ne is mondjam, hogy micsoda nagy csődület támadt e hírre a királyi udvarban. Maga a felséges asszony is előjött udvarhölgyeivel a hét csudaszép leányt látni.
Valóságos tündérek! - szólott elragadtatással az egyik főúr.
(Egy ideig csakugyan úgy emlegették őket, mint "Bodó tündéreit".)Az aszalt gyümölcsök lerakása után a király magához hívatta Bodót, s a legfőbb íródeákjával nagy pergament íratott.
Kétszer is hálás vagyok néked - szólott. - Egyszer megmentetted életemet a tatároktól, most pedig az éhségtől. Ezen írás szerint neked adom Aszaló és Bodolló községeket, valamint a környéküket, fel egészen a Zempléni hegyekig.
Nagy hálálkodások közepette köszönte meg Bodó a király jóságát.
Van azonban egy kikötésem - szólalt meg újra IV. Béla. - Öt éven belül a legalkalmasabb helyen erős várat kell építened, ahonnan az egész vidéket beláthatod, és szükség esetén az ellenségedtől is megvédheted.
No, ne is mondjam, de ettől ugyancsak nagy gondba esett Bodó aszalómester! Hogyne, hiszen öt év nagy idő, s ráadásul neki hét lánya van, akiket idestova férjhez kell adnia. A királlyal azonban nem szállhatott vitába, hiszen jobbágy létére nemessé, nagybirtokossá tette. Megköszönte hát az uralkodó jóságát, aztán a hét üres társzekérrel, bakjukon a hét szép lánnyal a Hernád völgye felé vette útját. Hazaérve megmutatta lányainak a birtokról szóló pergament. Hej, csudamód megörültek annak! Csak akkor néztek nagyot, amikor a vár ügyét megemlítette az apjuk...Töprenkedtek, hogy mit is tegyenek? Naphosszat ezt tárgyalták, de semmi eredményre nem jutottak. Hanem a harmadik napon így szólott Mári, a legkisebb:
Mondanék én egyet, vár lesz belőle!
Halljuk, Halljuk! - követelték a többiek.
No, akkor jól figyeljetek! Mi már nemes kisasszonyok vagyunk, nekünk már nemes urak fogják tenni a szépet.
Ebből még nem lesz vár! - szólt bele Kati, a legidősebb.
Várj, néném, várj sorodra! Szóval nekünk nemes urak fognak udvarolni. De feleségül csak azokhoz megyünk, akik egy évig építik nekünk a várat! Hét év alatt csak felépül!
De a király öt évet adott! - szólt bele a kötekedő Kati.
Épp akkor ért oda Bodó, a lányok apja.
Azt a felség meghosszabbíthatja, ha szépen épül. Megdicsérlek hát eszességedért, Márikám! Még ma megírom a királynak, hogy öt helyett hét évet adjon!
No, ez ennyiben maradt...Hanem egyszer lovas hírnök érkezett Budáról az aszalói Bodó udvarházba. Levelet hozott magától a királynétól, aki bálba hívta a hét Bodó lányt. Ne is mondjam, hogy micsoda öröm támadt az eladó lányok között! Heteken át aztán egyebet sem tettek, mint varrtak, varrtak. A királyné báljában pedig a hét Bodó lány volt a legszebb. Meg is akadt rajtuk a leggazdagabb és a legelőkelőbb ifjak szeme. Háromnak még a bál éjszakáján meg is kérték a kezét. Ám a Bodó lányok - fogadalmukhoz híven - csak annak adták kezüket, akik egy évig várat építenek.
Ez nem akadály - mondotta a három fiatal főúr. - Csak jelöljétek ki a vár helyét!
Ezután Bodó mester és a király emberei több napon át járták a birtokot, míg végül egy közepes nagyságú hegyen, egy kiugró sziklakő mögött alkalmas helyet találtak. Hamarosan kezdetét vette a várépítés. Nemsokára pedig a még pártában lévő leánynak is került vőlegénye, s így a hét év alatt olyan szépséges vár épült, hogy csudájára járt az egész ország. A sziklát előbb Bodókőnek, a várat pedig Bodókő várának nevezték el... Itt tartották meg aztán az új vár falai között mind a hét leány lakodalmát, méghozzá a király kérésére: egyszerre. Nem is volt olyan híres-nevezetes lagzi azóta sem a hegyes-völgyes Abaújban! Az csak természetes, hogy maga a király is ott volt, feleségestül.
Mondanék én valamit - szólott a király. - E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!
Azóta is így hívják, a falai büszkén magasodnak!
Balogh Béni
E helység akkor királyi birtok volt. Itt lakott a király kedves aszalómestere, Bodó. A király és kísérete a falut üresen találta, csupán egy öreg koldus lézengett az egyik kapu alatt. Ő vezette a menekülőket a szőlődombon lévő aszalókunyhóba. Ott az aszalómester - aki személyesen ismerte a királyt, hiszen többször vitt neki Budára aszalt gyümölcsöt - nagy tisztelettel, de mély szomorúsággal fogadta a tépett ruhában menekülő uralkodót.
Csatát vesztettem, Bodó - kezdte a király. - Lehet, hogy holnap már ideérnek a tatárok, és életem veszik.
No, abból nem esznek! - kiáltotta elszántan Bodó. - Ne félj, felséges uram, úgy elrejtelek, hogy maga Batu kán sem talál meg.
Úgy legyen! - helyeselt a király meghatottan. - Jóságodért hálám nem marad el.
Aztán Bodó a királyt és kíséretét jobbágyruhába öltöztette, majd a kunyhó alatt elnyúló, hosszú pinceüregbe rejtette. Nem telt bele két nap sem, máris ott volt egy tatár csapat. Hangoskodott, követelődzött, s fennen kiáltozta a vezérük:
Erre jött a magyar király, neked tudnod kell róla!
Bodó süket öregembernek tetette magát, s csak vállát vonogatta.
Add elő a királyt!
Megaszaltam az almát!
Vagy akkor adj marharépát!
Üresek már itt a vékák!
Rettenetes méregbe gurult a tatár csapat vezetője, mert sehogy se boldogult az öreggel. Végül nagy káromkodások közepette továbbnyargalt felfelé a Hernád-völgyén. IV. Béla és kísérete mindent halott a pincében. Este, hogy följöttek, hálálkodva köszönte meg a király Bodó leleményességét.
Itt nem maradhatunk, újabb csapatok jönnek, s te életeddel fizetsz jóságodért - mondta a király, majd hozzátette: - Nagy erdőségbe kell mennünk, ahol jól elrejtőzhetünk.
Az éj leple alatt a Bodó mestertől kapott lovakon és az általa mutatott úton tovább menekült IV. Béla és kísérete.
Hazánk nagy szerencséjére nem sokáig tartózkodtak honunkban a tatárok. Batu hazavezette csapatait, mert uralkodó akart lenni, minden tatárok főkánja. Megtudta ezt Bodó aszalómester is, s kerek egy esztendőre a nomádok kitakarodása után annak is hírét vette: él a király, és immáron Budán tartózkodik. Nem is teketóriázott sokáig! Gyorsan megrakott hét társzekeret aszalt gyümölccsel, s a bakra egy-egy leányt ültetett. IV. Béla örömmel fogadta a finom csemegéket, mivel nagy szegénység uralkodott akkor a királyi udvarban is.
Köszönöm gondosságodat! - szólott a felség elégedetten - , de áruld el nékem, hol szereztél hét ilyen szép leányt?
Nem kellett szerezni, mert megvoltak... Hiszen mind az enyéim.
Ne is mondjam, hogy micsoda nagy csődület támadt e hírre a királyi udvarban. Maga a felséges asszony is előjött udvarhölgyeivel a hét csudaszép leányt látni.
Valóságos tündérek! - szólott elragadtatással az egyik főúr.
(Egy ideig csakugyan úgy emlegették őket, mint "Bodó tündéreit".)Az aszalt gyümölcsök lerakása után a király magához hívatta Bodót, s a legfőbb íródeákjával nagy pergament íratott.
Kétszer is hálás vagyok néked - szólott. - Egyszer megmentetted életemet a tatároktól, most pedig az éhségtől. Ezen írás szerint neked adom Aszaló és Bodolló községeket, valamint a környéküket, fel egészen a Zempléni hegyekig.
Nagy hálálkodások közepette köszönte meg Bodó a király jóságát.
Van azonban egy kikötésem - szólalt meg újra IV. Béla. - Öt éven belül a legalkalmasabb helyen erős várat kell építened, ahonnan az egész vidéket beláthatod, és szükség esetén az ellenségedtől is megvédheted.
No, ne is mondjam, de ettől ugyancsak nagy gondba esett Bodó aszalómester! Hogyne, hiszen öt év nagy idő, s ráadásul neki hét lánya van, akiket idestova férjhez kell adnia. A királlyal azonban nem szállhatott vitába, hiszen jobbágy létére nemessé, nagybirtokossá tette. Megköszönte hát az uralkodó jóságát, aztán a hét üres társzekérrel, bakjukon a hét szép lánnyal a Hernád völgye felé vette útját. Hazaérve megmutatta lányainak a birtokról szóló pergament. Hej, csudamód megörültek annak! Csak akkor néztek nagyot, amikor a vár ügyét megemlítette az apjuk...Töprenkedtek, hogy mit is tegyenek? Naphosszat ezt tárgyalták, de semmi eredményre nem jutottak. Hanem a harmadik napon így szólott Mári, a legkisebb:
Mondanék én egyet, vár lesz belőle!
Halljuk, Halljuk! - követelték a többiek.
No, akkor jól figyeljetek! Mi már nemes kisasszonyok vagyunk, nekünk már nemes urak fogják tenni a szépet.
Ebből még nem lesz vár! - szólt bele Kati, a legidősebb.
Várj, néném, várj sorodra! Szóval nekünk nemes urak fognak udvarolni. De feleségül csak azokhoz megyünk, akik egy évig építik nekünk a várat! Hét év alatt csak felépül!
De a király öt évet adott! - szólt bele a kötekedő Kati.
Épp akkor ért oda Bodó, a lányok apja.
Azt a felség meghosszabbíthatja, ha szépen épül. Megdicsérlek hát eszességedért, Márikám! Még ma megírom a királynak, hogy öt helyett hét évet adjon!
No, ez ennyiben maradt...Hanem egyszer lovas hírnök érkezett Budáról az aszalói Bodó udvarházba. Levelet hozott magától a királynétól, aki bálba hívta a hét Bodó lányt. Ne is mondjam, hogy micsoda öröm támadt az eladó lányok között! Heteken át aztán egyebet sem tettek, mint varrtak, varrtak. A királyné báljában pedig a hét Bodó lány volt a legszebb. Meg is akadt rajtuk a leggazdagabb és a legelőkelőbb ifjak szeme. Háromnak még a bál éjszakáján meg is kérték a kezét. Ám a Bodó lányok - fogadalmukhoz híven - csak annak adták kezüket, akik egy évig várat építenek.
Ez nem akadály - mondotta a három fiatal főúr. - Csak jelöljétek ki a vár helyét!
Ezután Bodó mester és a király emberei több napon át járták a birtokot, míg végül egy közepes nagyságú hegyen, egy kiugró sziklakő mögött alkalmas helyet találtak. Hamarosan kezdetét vette a várépítés. Nemsokára pedig a még pártában lévő leánynak is került vőlegénye, s így a hét év alatt olyan szépséges vár épült, hogy csudájára járt az egész ország. A sziklát előbb Bodókőnek, a várat pedig Bodókő várának nevezték el... Itt tartották meg aztán az új vár falai között mind a hét leány lakodalmát, méghozzá a király kérésére: egyszerre. Nem is volt olyan híres-nevezetes lagzi azóta sem a hegyes-völgyes Abaújban! Az csak természetes, hogy maga a király is ott volt, feleségestül.
Mondanék én valamit - szólott a király. - E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!
Azóta is így hívják, a falai büszkén magasodnak!
Balogh Béni
2009. augusztus 3., hétfő
nyaralás
Pénteken nyakunkba vesszük a lábunkat és irány Magyarország, széltében-hosszában átszeljük. :)
Az első hétvégén (aug 7-9) Pányokon leszünk, Zemplénben. Nagyon sokan nem tudják, h hol is van ez a kis zsákfalu. Meg próbálom leírni röviden a programokat, aztán ha majd időm is engedi, akkor mindent belinkelek. :) Ebben az időszakban lesz a Zempléni fesztivál is, remélem vmit érzünk ebből is.
Aug 7. Megérkezés, közel 500km-t teszünk meg, nyugatról haladunk kelet felé az északi részen, meló után :)
aug 8. kíváncsi leszek, h mi fog megvalósulni a tervezett programból:
Az első hétvégén (aug 7-9) Pányokon leszünk, Zemplénben. Nagyon sokan nem tudják, h hol is van ez a kis zsákfalu. Meg próbálom leírni röviden a programokat, aztán ha majd időm is engedi, akkor mindent belinkelek. :) Ebben az időszakban lesz a Zempléni fesztivál is, remélem vmit érzünk ebből is.
Aug 7. Megérkezés, közel 500km-t teszünk meg, nyugatról haladunk kelet felé az északi részen, meló után :)
aug 8. kíváncsi leszek, h mi fog megvalósulni a tervezett programból:
- Kéked - Merczel kastély, késő reneszánsz (jelenleg szálló)
- Hollóháza - Porcelán múzeum, porcelán fal, kéktúra végpont, fazekas ház, üvegdiszítő műhely
- Füzér - legkorábbi várunk, árpád kori ill. tájház
- Füzérradvány - Károlyi-kastély (16.szdi, Ybl Miklós átépítette)
- Pálháza - kisvasút, kőkapu, Károlyi vadászkastély, Csónakázó-tó,
- Sárospatak - Nagykönyvtár, ref.kollégium, Iskolakert, kis internatus, Színyei-ház, sárospataki képtár, Rákóczi pince/vár/várkert, vártemplom, Fellegvár, Rozgonyi-vár
aug 9.
- Vizsoly - ref.templom - vizsolyi Biblia ill. kőfejtő, Rákóczi kúria
- Boldogkőváralja - hagymasisakos barokk templom, tájház, Boldogkő vára
- Boldogkőújfalu - kőtenger, pincesor, romkat templom
Majd leválunk egy időre a többiektől és kettesben irány a Dunakanyar, Zebegény. Azt hiszem, itt is aktív pihenésben lesz részünk. :)
aug 10.
- Vác
- Göd - fürdés és látogatás
aug 11
- Visegrád
- Leányfalu -fürdés
aug 12.
- Esztergom
- Márianosztra - Henna tábor, ismerős látogatás
aug. 13. újra útnak indulunk irány az Őrség, de még útközben megállunk Sárkeresztesen, ha a méhészeim otthon lesznek, akkor veszünk tőlük finom bodzavirágízű akácmézet. :)
aug 13-16ig Őrség, Magyarszombatfa - Hétrét fesztivál. Ezt a részt már nem én szervezem, így a bővebb program sem áll rendelkezésemre. A bicikli bérlés már folyamatban van, úgyhogy remélem, nagyon szép és kellemes 10 napunk lesz. :)
2009. július 19., vasárnap
Henna tábor
10. larif HENNA-TÁBOR
2009 AUG. 12-16. MÁRIANOSZTRA
Info-Center: 30.964-52-67
akosapa@freemail.hu
tabor@henna.hu
2009 AUG. 12-16. MÁRIANOSZTRA
Info-Center: 30.964-52-67
akosapa@freemail.hu
tabor@henna.hu
2009. július 14., kedd
II. Hagyományörző nap, Mosonmagyaróvár
Ezúton szeretnélek értesíteni, hogy 2009. július 18-án 9 órától kerül megrendezésre a II. hagyományőrző nap. Erre szeretnélek ezúton meghívni. A programot az alábbiakban láthatod:
Műsor:
09.00 kapunyitás
09.00 Főzőverseny
10.00-tól -Gyerekprogramok ( népi játékok, fafaragás,agyagkorongozás,
csuhé baba készítés,légvár )
- íjászat
- csillagdobás
- pónilovazás
- hintózás
- jurtákban fegyverkiállítás
13.00 Főzőverseny eredményhirdetés
15.00 Lovas íjász bemutató ( Varga Sándor Felvidéki Lovasíjász )
16.00 Baranta bemutató
17.00 Néptánc bemutató ( Lajta néptánccsoport )
18.00 Koncertek.
Előadók: Waszlavik "Gazember" László
Zéró Tolerancia
Rock Out
Flamedrop
Game Over
Sok szeretettel várlak ingyenes rendezvényünkön, és kívánok hozzá jó szórakozást:
Csizmadia Zoltán
Műsor:
09.00 kapunyitás
09.00 Főzőverseny
10.00-tól -Gyerekprogramok ( népi játékok, fafaragás,agyagkorongozás,
csuhé baba készítés,légvár )
- íjászat
- csillagdobás
- pónilovazás
- hintózás
- jurtákban fegyverkiállítás
13.00 Főzőverseny eredményhirdetés
15.00 Lovas íjász bemutató ( Varga Sándor Felvidéki Lovasíjász )
16.00 Baranta bemutató
17.00 Néptánc bemutató ( Lajta néptánccsoport )
18.00 Koncertek.
Előadók: Waszlavik "Gazember" László
Zéró Tolerancia
Rock Out
Flamedrop
Game Over
Sok szeretettel várlak ingyenes rendezvényünkön, és kívánok hozzá jó szórakozást:
Csizmadia Zoltán
2009. július 2., csütörtök
Nyúli gyümölcstúra
Úton-útfélen gyümölcsöket ettünk, szeder, málna, ringló, barack, meggy! Nagyon párás volt a levegő, mindenki mondta, h vajon a kondink romlott, v az idő tesz be nekünk ennyire. Engem szó szerint húzni kellett. :) Családias légkörben töltöttük a délutánt, megpihentünk a Harang büfében. A meglepetés borkostóló elmaradt, helyette a Maminál még meggyet szedtünk és kaptunk virslis vacsit is. :)
Nálam volt egy pont, mikor megkérdeztem Stevet, h visszatalálna-e a Mamihoz. Nem volt túl meggyőző így erőt kellett vennem magamom, h akkor menjek tovább. Akadtak itt is emelkedők, sőt sár is. Ahhoz képest, h azt mondták, h lightos lesz, elég erőltetett menetben mentünk néha. Zita is becsatlakozott, bár meglepődtem, h semmi túracipő, esőkabát... Amilyen idők járnak errefele mostanság, esőkabát nélkül nagyon nem lehet kimozdulni otthonról, nem hogy egy túra erejéig.
http://nyulitura090627.szkinga.fotoalbum.hu/
Nálam volt egy pont, mikor megkérdeztem Stevet, h visszatalálna-e a Mamihoz. Nem volt túl meggyőző így erőt kellett vennem magamom, h akkor menjek tovább. Akadtak itt is emelkedők, sőt sár is. Ahhoz képest, h azt mondták, h lightos lesz, elég erőltetett menetben mentünk néha. Zita is becsatlakozott, bár meglepődtem, h semmi túracipő, esőkabát... Amilyen idők járnak errefele mostanság, esőkabát nélkül nagyon nem lehet kimozdulni otthonról, nem hogy egy túra erejéig.
http://nyulitura090627.szkinga.fotoalbum.hu/
2009. június 26., péntek
Szállás
ha tudnátok ajánlani vmi jó kis szállást az országban, régiók amiket előnyben részesítünk: Dunakanyar, Őrség, Káli-medence, Kőszeg és környéke, és esetleg még a Zalai részleg...
elsősorban apartman érdekelne 2 fő részére, augusztus 9 v 10-től 13ig, ja és vmi tuti jó árban... :))))))
elsősorban apartman érdekelne 2 fő részére, augusztus 9 v 10-től 13ig, ja és vmi tuti jó árban... :))))))
2009. június 12., péntek
Újabb túra - Nyúli kilátó
Kedves Barátaink, Támogatóink, Szimpatizánsok!
2009. június 27. szombaton délután, újabb túrát szervezünk!
Cél: Nyúli-kilátó és az alatta elhelyekedő rövid túraútvonal.
Szeretettel várunk mindenkit, aki az eddigi túráinkon részt vett, illetve valamelyikéről lemaradt, de szívesen várjuk az új csatlakozókat is! :o)
Ez alkalommal szeretnénk alkalmazkodni az eddig felmerült igényekhez is, miszerint legyen könnyített táv és "túra-fokozat". Őket a Győrújbaráti tábornál várjuk csatlakozásra.
Tehát indulás 2009. június 27-én, szombaton:
13.45 Katolikus templom, Ménfőcsanak, Hegyalja út
13.55 Posta, Győzelem út
14.10 Buszforduló, Győzelem út vége
16.00 Győrújbarát, Ifjúsági tábor
Szép időnk lesz! Jó lesz újból együtt lenni, beszélgetni, örülni a természet szépségeinek!Rétegesen öltözzünk, a hátizsákba kerüljön üdítő, szendvics igény szerint, kullancsriasztó, nap ellen sapka, valamint mindenkinek a megszokott „személyes-felszerelése”.
Jelentkezés e-mail
Érdeklődni lehet:
Zátrok Ágnes Tel.: 30/2492-460
2009. június 27. szombaton délután, újabb túrát szervezünk!
Cél: Nyúli-kilátó és az alatta elhelyekedő rövid túraútvonal.
Szeretettel várunk mindenkit, aki az eddigi túráinkon részt vett, illetve valamelyikéről lemaradt, de szívesen várjuk az új csatlakozókat is! :o)
Ez alkalommal szeretnénk alkalmazkodni az eddig felmerült igényekhez is, miszerint legyen könnyített táv és "túra-fokozat". Őket a Győrújbaráti tábornál várjuk csatlakozásra.
Tehát indulás 2009. június 27-én, szombaton:
13.45 Katolikus templom, Ménfőcsanak, Hegyalja út
13.55 Posta, Győzelem út
14.10 Buszforduló, Győzelem út vége
16.00 Győrújbarát, Ifjúsági tábor
Szép időnk lesz! Jó lesz újból együtt lenni, beszélgetni, örülni a természet szépségeinek!Rétegesen öltözzünk, a hátizsákba kerüljön üdítő, szendvics igény szerint, kullancsriasztó, nap ellen sapka, valamint mindenkinek a megszokott „személyes-felszerelése”.
Jelentkezés e-mail
Érdeklődni lehet:
Zátrok Ágnes Tel.: 30/2492-460
2009. május 8., péntek
3 éjjel 3 nap útózöngéi
Kedves Dalosok!!!
Örömmel adom hírül, hogy az első szép májusi hétvégén nem csak magyar rekord, hanem egyúttal világrekord is született Győr-Ménfőcsanakon! Ezúton szeretném megköszönni Nektek, hogy részt vettetek ebben a nem mindennapi, maratoni éneklésben és hozzájárultatok a sikerhez. Tudom, hogy részetekről is sok munkát jelentett a felkészülés, a részvétel, hisz a szabályok szigorúak voltak és még a profi énekeseknek sem volt könnyű a 3 másodperces szünetekkel végigénekelni a repertoárt. Köszönöm továbbá azt is, hogy mindezt nagy odaadással és barátsággal tettétek! A sikerünk közös, minden résztvevőnek a sikere. Tehát gratulálunk Nektek is és köszönjük, hogy velünk voltatok! Köszönjük a dalokat, az együtt töltött órákat! Nagy élmény volt nekünk a sok kedves emberrel lenni, az összefogás erejét látni és érezni! Bízunk benne, hogy a közös munkánkkal sikerült hozzájárulnunk ahhoz, ami célja is volt a rendezvénynek: a magyar nóta és a magyar népdal védelme, terjesztése. Nagy öröm számunkra, hogy ha csak ennyivel is, de hozzájárulhattunk ehhez. Tudom, hogy sokan most ismerték meg ezen kincseinket. Tudom, hogy vannak, akik talán most énekeltek először népdalt vagy éppen nótát. Sokan csak most tanultak meg egy-egy nótát, népdalt. Sokan voltak, akik újabb dalokat tanulhattak meg a többiektől. Többen jelezték és köszönték, hogy új barátságok köttettek itt a hétvégén. Elmondhatjuk tehát, hogy mindenképpen sikert értünk el a rekordon kívül is.
Kérlek Benneteket, tolmácsoljátok kórus-tagjaitoknak, barátaitoknak is sikerünket és egyben köszönetünket is!
Továbbá ezúton szeretném megköszönni Árvai Violettának és Zátrok Ágnes barátnőimnek is a kitartásukat, emberfeletti munkájukat! Azt hiszem, igazán a helyzet magaslatán voltak mind az 50 órán át és az azt megelőző szervezési időszakban is. Jó csapat voltunk és ezt minden szerénység ellenére mondhatom! Ha mégis becsúszott valami "baki" a szervezést illetően, nézzétek el nekünk!
Továbbá itt köszönöm meg mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a rendezvényhez: adománnyal, munkával, segítséggel. Ahogy láttátok, minden kézre szükségünk volt egy-egy adott helyzetben. Örülünk, hogy mindig volt egy-egy kéz, aki segített.
Köszönjük!
Dalos Barátsággal: Kamocsárné Szilvi
Nyílt levél a "nemzeti" médiának:
Tisztelt Szerkesztőség!
Örömmel tudatjuk Önökkel, hogy Győr-Ménfőcsanakon az első májusi hétvégén, - Anyák Napján - új VILÁGREKORD született magyar nóta- és népdaléneklésben.
Három helyi hölgy, Árvai Violetta, Kamocsárné Mező Szilvia és Zátrok Ágnes ötlete és szervezése volt az 50 órán át tartó folyamatos éneklés staféta-szerű váltásban. A több, mint száz fellépő annyira jól teljesítette - a szigorú szabályok ellenére is – a vállalt feladatot, hogy sikerült nemcsak magyar, hanem egyúttal világrekordot is felállítaniuk. Összesen 3007 percig szólt a nóta és a dal Győr-Ménfőcsanakon, a rekordkísérletnek helyet biztosító Bezerédj Kastély ÁMK-ban.
A rendezvényen felléptek profi művészek és énekelni szerető amatőrök szólóban, valamint kórusok is. Voltak résztvevőink a határon túlról is: Erdélyből és a Csallóközből. A művészek közül feltétlenül ki kell emelnünk Győri Szabó József nótaénekest, aki a rendezvény fővédnöke is volt egyúttal, Tarnai Kiss Lászlót, aki a Magyar Rádióban folyamatosan buzdította a nóta és népdal kedvelőit a részvételre és a szurkolásra. Krasznai Tamás, a Győri Nemzeti Színház művésze mindhárom napon jelen volt, maga is énekelt és a szervezőkkel együtt izgult az eredményért. Kosáry Judit, Dóka Zsuzsa és Bősi Szabó László közel 2 órányi műsorral vették ki részüket a maratoni 50 órából és fergeteges sikert arattak. Szerencsére az ifjú generáció tehetségei is képviseltették magukat, közülük ki kell emelni Jónás Alexandrát, aki magyar és roma nótákat is énekelt. Györgyffy József, Karsai Klára és Bognár Krisztina gyönyörű népdalokkal kápráztatta el a hallgatóságot és örültek a kezdeményezésnek.
A megnyitón Budai Ilona népdalénekes beszélt a hagyományőrzés fontosságáról és a népdalról, mint nemzeti kincsünkről és a rekordkísérletet is ő kezdte meg népdal-énekléssel. Kétszer jött el hozzánk Rigó Mónika, aki fantasztikus hangulatot teremtett a színpadon családjával, ezzel hatalmas sikert aratva.
A szervezők úgy értékelik a három nap eseményeit, hogy azon túl, hogy rekord született, mégis a legnagyobb siker számukra az, hogy olyan összefogás volt látható, tapasztalható, amely ma példaértékűnek és ritkaságnak számít. A cél nemes volt: felhívni a figyelmet a magyar nóta és népdal létjogosultságára. A rendezvényhez és a sikerhez mindenki úgy járult hozzá, ahogy tudott, de minden egyes résztvevő szívből, önzetlenül és hatalmas odaadással tette. Emiatt is születhetett meg ez az eredmény, amely nemcsak a szervezők, nemcsak Győr-Ménfőcsanak, hanem minden egyes ember érdeme, aki a három nap alatt segítséget nyújtott akár az éneklésben, akár a fellépők étellel-itallal való ellátásában, kiszolgálásában, elszállásolásában, a takarításban illetve a hangosítás és a rekordkísérlet dvd-felvétellel történő dokumentálásában. Megszólalhatott a klasszikus cigányzene is, mely elválaszthatatlan kísérője a magyar nótának, ezen kívül citera, és harmonika kíséret is színesítette a nóták, népdalok prezentálását. A német kisebbség is képviseltette magát harmonika-együttesekkel, hatalmas elismerést érdemelve. Az ország több részéről jöttek közénk énekelni: Jászfényszaruból, Szigetszentmiklósról, Nógrád és Komárom megyéből, valamint a fővárosból is. Megyénkből Kimléről, Nyúlról, Győrújbarátról, Győrszemeréről, Nagyszentjánosról, Bakonyszentlászlóról, Lébényből, Mosonszolnokról. A repertoárokból több évtizede nem hallott ritkaságnak számító énekek kerültek elő, melyek szép emlékeket idéztek fel a hallgatóságban. Mindenkinek kell, hogy legyen kedvenc, vagy egy kedves személyhez köthető nótája, melynek hallatán megdobban a szíve, vagy könnyek törnek elő szeméből. Ez így van jól, ettől szép ez a műfaj, hogy minden élethelyzethez köthető egy ének, dal, mely szép gondolatot, mély érzelmeket, fontos üzenetet közvetít számunkra. (Szerelem, elmúlás, csalódás, édesanyához, szülőföldhöz való kötődés, katonaság stb.)
A rendezvény egyúttal több generációt is megmozgatott, hisz a helyi óvodásoktól kezdve a középkorosztályon át egészen a 70-80 éves idős emberekig mindenki lelkesen énekelt a cél érdekében.
A május 3-i eredményhirdetésen záró gondolatként a szervezők elmondták, hogy folytatni kívánják a rendezvényt és hagyományt szeretnének teremteni a közös éneklésnek, nótázásnak. Ezért minden év Anyák Napját megelőző szombaton Győr-Ménfőcsanakra hívják a dalolni vágyókat.
A szervezők egyetlen negatív élménnyel zárták a rendezvényt: sajnálják, hogy a magát nemzetinek nevező médiáktól még csak egy érdeklődő telefonhívást sem kaptak, pedig a program és annak szellemisége és tárgya mindenképpen a magyar értékeink védelmére és terjesztésére szerveződött. Mindezek mellett olyan értékeket, gondolatokat közvetített, melyek a nemzeti médiumoknak fontosabbak kellene, hogy legyenek, mint egy ausztrál kislány eltávolított melle vagy Berlusconi családi ügyei. Ezt ugyanúgy csalódásként élte meg az itt megfordult több, mint ezer látogató is.
Ugyancsak nem történt érdeklődés a megyei napilaptól, a Kisalföldtől sem. A vidékről hozzánk érkezők kértek bennünket, hogy küldjünk postai úton a hétfői napilapból egy-egy példányt számukra, de sajnos ezen kívánságukat a lap érdektelensége miatt nem tudtuk teljesíteni. Így Győr hírneve kissé kesernyés szájízűvé vált Szegeden, Nógrádban és még számos településen. Úgy tűnik számunkra, hogy a Kisalföld részéről ezt a hozzáállást meg kell szoknunk, el kell fogadnunk. Nem mi, szervezők nehezményezzük ezt igazán, hanem mindazok, akik sikerünkben osztoznak: az ország különböző pontjáról ide utazott fellépők, a művészek, a vállalkozók, a segítők, a támogatók és a Győr-Ménfőcsanakon élők, hisz ők is ennek a lapnak az előfizetői, valamint Győr egyéb városrészein élők, akik két napja telefonon érdeklődnek tőlünk a rendezvény eredménye felől.
Éppen amiatt, hogy sem a megyei napilap, sem egyéb országos médium nem adott hírt az eseményről, az érdeklődőket szeretnénk tájékoztatni, hogy az alábbi internetes oldalakon tekinthetők meg a rendezvényről készült videók és fényképek, valamint hamarosan a fellépők és támogatók teljes névsora is: www.menfocsanak.hu és www.elet-ter.eu.
Szintén fenti oldalakon adunk tájékoztatást a rendezvény összefoglalásáról készülő DVD –ről. Egyúttal megköszönjük az Oxygen Tv és a REVITA TV, valamint a Szabad Föld c. lap objektív tájékoztatását, korrekt beszámolóját! Úgy látszik, így is lehet!
A szervezők
Forrás: http://www.elet-ter.eu/
2009. április 28., kedd
Meghívó - 3 éjjel 3 nap!!!
Légyszi, aki olvassa, látja, terjessze, rakja ki, mivel nem igazán van meg a létszám és szeretném, ha sikerülne nekik!!!
Szia!Sikerült -megint- nagy fába vágni a fejszét! (mintha tréningeznénk rá az utóbbi időben...)Hála Istennek van egy aktív, kis csapatunk, akik szervezzük, de azért elkél a segítség! Kérlek terjeszd lehetőséged szerint Barátaid és ismerőseid körében! Kevesen szervezzük, de annál nagyobb lelkesedéssel...„A magyar nóta segít magyarnak lenni, segít magyarnak maradni, segít a világban helytállni.”Honlapcím:www.elet-ter.eu/1.html3 éjjel - 3 nap menüpontJelentkezés előadóként:info@elet-ter.euAz 50 órás rekordkísérlet szabályai közül kiemelnék kettőt:* Két dal között 3 másodperc szünet lehet.* Ugyanaz a nóta 4 órán belül nem ismétlődhet.
Barátsággal és üdvözlettel
Zátrok Ágnes
2009. április 21., kedd
Kalandtúra a Pilisben - Eszter tollából :)
El kell néktek mondanom,
hogy egy áprilisi szombaton,
jött velünk a Gizike (1),
s elmentünk a Pilisbe.
Spriveznek ez az egyik kedvenc helye,
persze, hogy számos turistaút akad erre.
De mink a jelzésekre fittyet hányva
nyomultunk együtt, sok bozót bánta.
Hegynek le, majd hegynek föl,
mit nekünk pár négyszögöl,
hol a lejtő majd derékszög,
lábad visz még, de szájad csak nyög.
De követed a lángoszlopot (2),
s magad néha összef*s*d (3).
Mert oly sok ott a szintvonal,
de hát nem süllyedhet a színvonal!
Mágus-hegyen mink megálltunk,
ettünk, ittunk, s sokat rágtunk
a kunszentmiklósi szalonnábul (4)
s az egész csapat csak ámul-bámul,
mert Sziszco oly elánnal fújta el a gyertyát,
hogy páran képükbe kapták a kuglóf porcukrát.
Mert abból aztán doszt enni köllött,
hisz Duczi oly esdekelve könyörgött,
hogy pfuj!, kevés a kuglófon a cukor,
lett belőle sok kacaj s humor.
Mentünk tovább a Rám-sziklára,
majd leszakadt az embör lába.
Végül bottechnikával mindenki felért,
óg-mógott Duczi, s vezetőt cserélt
volna a Rám-hegy ormán,
de hála ég, ő csak egy nagyszájú forradolmár (5).
Megpróbáltatásaink még nem értek itt véget,
Árpád-vára felé vezetett a végzet.
Mentünk, hisz erre voltunk mi kondicionálva,
megmásztuk, s a keresztnél utol is ért minket a Hála,
hogy így újra együtt lehetünk,
s árkon-bokron, hegyen-völgyön át és át kelhetünk.
Eztán visszacihelődtünk a hírös Dobogókőre,
csodavizet is vételeztünk a hőre
lágyuló literes palackokba,
s indultunk is haza kisebb csapatokba’.
Spirvez, Túrsz, Isti és én,
robogtunk a Pilis peremén.
Loptunk egy kis orgonát, bár az eső olykor szakadt,
majd hazaautóztunk a dupla-szivárvány alatt.
Négyszögletű határában már megvolt a vidám hangulat,
befordultunk Szisz házához, nem döngettünk kapukat,
mert azok biz nyitva voltak, egytől egyik, ahogy kell,
jöttek is a büdös kacatok (6) nótával és derűvel.
Megvacsoráltuk a Mami-főzte paprikás csirkét,
a lábos alján sem hagytunk egy picinykét,
hogy másnap az idő szép legyen,
majd szólt a nóta rendesen!
Vinyoletta volt a didzsé,
ki ott sem volt, biz el se hinné!
Dalolt Spirvez, Szisz és Mami,
az utcán sem lehetett nem hallani.
Eztán nyugovóra tértünk a TilosAzÁ-ban (7),
KingaTúrsz és IstiPisti aludt a susogós ágyban (8).
Nekem Spirvez horkolós altatót zengett,
szemembe így jött az álom, a Manó már nem kellett.
Reggel a kullancs-műtétek után,
Nyúlra mentünk, úgy ám, komám!
És elment a vasárnap is, huss,
annyit még, hogy sziapussz! (9)
ITT a MESE vége…
Lábjegyzetek jönnek:
1: Gizike neve rímelt a legjobban a Pilisre, így őt pécéztem ki, nincsen mögötte semmi rossz szándék vagy cinizmus.
2: lángoszlop=Spirvez
3: összefosod, ha valaki nem jött rá, a szebb lelkületűek kedvéért inkább kifütyültem a magánhangzókat
4: nem szalonna volt, hanem kolbász, de a rím kedvéért némi hamisításhoz folyamodtam, így lesz ebből történelem…
5: szintén a rím kedvéért, ugyebár SziszCo a pozitív forradalmár, Duczi a negatív…aki nem tapasztalta, majd legközelebb…
6: büdös kacatok: Mami elnevezése ránk, lsd. szilveszteri verset :o)
7: Spirvez házát hívjuk így, ahol kint van a nyitva tartás, olyannyira, hogy két 8 éves forma locsolót is megtévesztett…
8: susogós ágyneműben (kék és piros színű)
9: nyúli kirándulásunk egyik fémpontya volt, hogy köszöntőt gyártottunk egy Zsolti nevű Kinga-ismerősnek, majd videón. na most a hangalámondást Spirvez biztosította, síri hangon, mondanunk se kell. a végén amolyan droidos stílusban köszönt el: sziapussz, s ez lett attól kezdve a csapat jelmondata :o)
asszem, most mán minden világos.
fotók itt: http://pilis-nyul.szkinga.fotoalbum.hu/
hogy egy áprilisi szombaton,
jött velünk a Gizike (1),
s elmentünk a Pilisbe.
Spriveznek ez az egyik kedvenc helye,
persze, hogy számos turistaút akad erre.
De mink a jelzésekre fittyet hányva
nyomultunk együtt, sok bozót bánta.
Hegynek le, majd hegynek föl,
mit nekünk pár négyszögöl,
hol a lejtő majd derékszög,
lábad visz még, de szájad csak nyög.
De követed a lángoszlopot (2),
s magad néha összef*s*d (3).
Mert oly sok ott a szintvonal,
de hát nem süllyedhet a színvonal!
Mágus-hegyen mink megálltunk,
ettünk, ittunk, s sokat rágtunk
a kunszentmiklósi szalonnábul (4)
s az egész csapat csak ámul-bámul,
mert Sziszco oly elánnal fújta el a gyertyát,
hogy páran képükbe kapták a kuglóf porcukrát.
Mert abból aztán doszt enni köllött,
hisz Duczi oly esdekelve könyörgött,
hogy pfuj!, kevés a kuglófon a cukor,
lett belőle sok kacaj s humor.
Mentünk tovább a Rám-sziklára,
majd leszakadt az embör lába.
Végül bottechnikával mindenki felért,
óg-mógott Duczi, s vezetőt cserélt
volna a Rám-hegy ormán,
de hála ég, ő csak egy nagyszájú forradolmár (5).
Megpróbáltatásaink még nem értek itt véget,
Árpád-vára felé vezetett a végzet.
Mentünk, hisz erre voltunk mi kondicionálva,
megmásztuk, s a keresztnél utol is ért minket a Hála,
hogy így újra együtt lehetünk,
s árkon-bokron, hegyen-völgyön át és át kelhetünk.
Eztán visszacihelődtünk a hírös Dobogókőre,
csodavizet is vételeztünk a hőre
lágyuló literes palackokba,
s indultunk is haza kisebb csapatokba’.
Spirvez, Túrsz, Isti és én,
robogtunk a Pilis peremén.
Loptunk egy kis orgonát, bár az eső olykor szakadt,
majd hazaautóztunk a dupla-szivárvány alatt.
Négyszögletű határában már megvolt a vidám hangulat,
befordultunk Szisz házához, nem döngettünk kapukat,
mert azok biz nyitva voltak, egytől egyik, ahogy kell,
jöttek is a büdös kacatok (6) nótával és derűvel.
Megvacsoráltuk a Mami-főzte paprikás csirkét,
a lábos alján sem hagytunk egy picinykét,
hogy másnap az idő szép legyen,
majd szólt a nóta rendesen!
Vinyoletta volt a didzsé,
ki ott sem volt, biz el se hinné!
Dalolt Spirvez, Szisz és Mami,
az utcán sem lehetett nem hallani.
Eztán nyugovóra tértünk a TilosAzÁ-ban (7),
KingaTúrsz és IstiPisti aludt a susogós ágyban (8).
Nekem Spirvez horkolós altatót zengett,
szemembe így jött az álom, a Manó már nem kellett.
Reggel a kullancs-műtétek után,
Nyúlra mentünk, úgy ám, komám!
És elment a vasárnap is, huss,
annyit még, hogy sziapussz! (9)
ITT a MESE vége…
Lábjegyzetek jönnek:
1: Gizike neve rímelt a legjobban a Pilisre, így őt pécéztem ki, nincsen mögötte semmi rossz szándék vagy cinizmus.
2: lángoszlop=Spirvez
3: összefosod, ha valaki nem jött rá, a szebb lelkületűek kedvéért inkább kifütyültem a magánhangzókat
4: nem szalonna volt, hanem kolbász, de a rím kedvéért némi hamisításhoz folyamodtam, így lesz ebből történelem…
5: szintén a rím kedvéért, ugyebár SziszCo a pozitív forradalmár, Duczi a negatív…aki nem tapasztalta, majd legközelebb…
6: büdös kacatok: Mami elnevezése ránk, lsd. szilveszteri verset :o)
7: Spirvez házát hívjuk így, ahol kint van a nyitva tartás, olyannyira, hogy két 8 éves forma locsolót is megtévesztett…
8: susogós ágyneműben (kék és piros színű)
9: nyúli kirándulásunk egyik fémpontya volt, hogy köszöntőt gyártottunk egy Zsolti nevű Kinga-ismerősnek, majd videón. na most a hangalámondást Spirvez biztosította, síri hangon, mondanunk se kell. a végén amolyan droidos stílusban köszönt el: sziapussz, s ez lett attól kezdve a csapat jelmondata :o)
asszem, most mán minden világos.
fotók itt: http://pilis-nyul.szkinga.fotoalbum.hu/
2009. április 6., hétfő
2009. március 31., kedd
Csíksomlyói zarándoklat - 2009.05.28.-06.01.
Ismeretségi körben, ha esetleg vkit érdekelne, szívesen látjuk!!!
Még van 2 szabad hely!!!
18 személyes kis busz, ami a ménfőcsanaki nagy busszal halad együtt
Az autóbusz indulásának időpontja:Május 28. csüt reggel 4:30
Találkozás: 4:15-kor a ménfőcsanaki templom előtti téren ( Ha Jánossomorjáról indul a busz, akkor az útközbeni - Újudvar, Mosonmagyaróvár - utasokat összeszedjük, értelemszerűen 3:30kor)
A zarándoklat költsége:
1. Autóbusz: 22500Ft/fő
2. Biztosítás: kb. 2000Ft (ezt majd mondja mindenki, aki eddig még nem, hogy kér-e v sem)
3. Szállás: kb. 15-18000Ft között - még megbeszélés alatt :)
Az útiköltség (22500Ft) befizetésével tudjuk elfogadni a jelentkezést. Ha vkinek kell számlaszám, az majd kérje!
Ha valaki visszalép az úttól, maga helyett állítani kell valakit, aki átveszi a helyét az autóbuszban. Ha nem tud maga helyett állítani valakit, az autóbusz költségeit már nem kérheti vissza.
A szállás költségét itthon nem kell befizetni,azt mindenki hozza magával Erdélybe. A szállásért csak papírpénzzel fizethetünk.
Szállás: félpanziós ellátás Máréfalván (Örülnénk, a zetelaki szállásnak, bár Isten útjai kifürkészhetetlenek, úgyhogy mindnen lehetséges!!!)
Tervezett útvonal:
Csütörtök:
Ménfőcsanak-Budapest (még veszünk fel utasokat) -Nagyvárad-Kolozsvár-Zetelaka/Máréfalva
Péntek:
Zetelaka-Kézdivásárhely (Gábor Áron szülővárosa) - Kézdiszentlélek (Perkő) - Gelence (az egyik legrégebbi templom, híres freskókkal)
Szombat:
Zetelaka-Csíksomlyó-Zetelaka (egész napra szóló ruhát - esőre is felkészülve, stabil, jó erős cipőt ajánlott felvenni, ennivalót is úgy készítsenek, hogy ott nincs a hegyen lehetőség kaját vásárolni, érdemes elkészíteni az egész napra szóló ennivalót)
Vasárnap:
Zetelaka - Székelyvarság (ez a tájegység, úgy tudom összetartozó, de különálló kis településeket takar) - Gyergyószentmiklós (az erdélyi örménység egyik központja volt) - Zetelaka
Hétfő:
Zetelaka - Kolozsvár - Nagyvárad - Ménfőcsanak
Várható hazaérkezés: kb. este 10 óra
Lehetőség van gyalogos zarándoklatra is: Zetelaka-Csíksomlyó-Zetelaka útvonalon. Ez kb. 100km. Természetesen, úgy is lehet, h csak felét teszi meg, az, aki akarja. De útközben visszafordulási lehetőség nincs. Vegyes terepen, hegynek föl-le, patakok átugrálása, zsombékos területen, időjárás minden fajtája megtalálható (eső, napsütés, jégeső)
ismerős, tapasztalt túrázó véleménye, ajánlása az öltözködésre, élelemre ill. felkészülésre:
"mindenképp félmagas v magasszárú, vízálló túrabakancs, ami olyan mintha rádöntötték volna. mennyi és milyen ruha az attól függ, melyik évszak, milyen időjárás. lehetőleg minél lazább kényelmesebb, de ne túl meleg mert a 60 km az meg fog izzasztani. 8 óra intenzív menet (ember átlagos gyalogló sebessége 6-7 km/h!). külön esőálló köpeny. kaja néhány szendvics, sok keksz amit menet közben lehet majszolni. én nagyon szeretem a cerbona "jóreggelt" cuccait.erdeigyümis, kakaós ízben. "sok" folyadék. semmiképpen ne édes üdítő v lötty. én ásványvizet v natúr teát szoktam vinni.
Minél többet és egyre hosszabb ideig keményen túrázni. Nem nézelődni, hanem folyamatosan tempósan menni. Először kb fél órás menet 5 perc szünettel, aztán kitolni folyamatosan min másfél órára a szakaszokat a pihenőt nem megnyújtva. minden második szakasz után lehet kicsit hosszabb a pihenő."
Egyéb:Ha vki szed gyógyszert, azt ne felejtse otthon, a szállásadóknak szoktunk ajándékot vinni (kávé, fűszerek, gyermekeknek édesség - csoki, ez csak a szíves vendéglátásra válasz). Énekeskönyv, rózsafüzért lehet hozni! Nemzetközi Tb kártyát érdemes kiváltani a biztosításon felül.
Hozzávetőleg, ez szerepel a Ferenc atya útmutatásában is.
Ha van kérdés, nyugodtan, remélem, tudok válaszolni! :)
Jelentkezni/kérdezni a következő számokon lehet:
Zátrok Ágnes: 30/2492460
Székely Kinga: 30/2049760
Kinga Túrsz :)
Még van 2 szabad hely!!!
18 személyes kis busz, ami a ménfőcsanaki nagy busszal halad együtt
Az autóbusz indulásának időpontja:Május 28. csüt reggel 4:30
Találkozás: 4:15-kor a ménfőcsanaki templom előtti téren ( Ha Jánossomorjáról indul a busz, akkor az útközbeni - Újudvar, Mosonmagyaróvár - utasokat összeszedjük, értelemszerűen 3:30kor)
A zarándoklat költsége:
1. Autóbusz: 22500Ft/fő
2. Biztosítás: kb. 2000Ft (ezt majd mondja mindenki, aki eddig még nem, hogy kér-e v sem)
3. Szállás: kb. 15-18000Ft között - még megbeszélés alatt :)
Az útiköltség (22500Ft) befizetésével tudjuk elfogadni a jelentkezést. Ha vkinek kell számlaszám, az majd kérje!
Ha valaki visszalép az úttól, maga helyett állítani kell valakit, aki átveszi a helyét az autóbuszban. Ha nem tud maga helyett állítani valakit, az autóbusz költségeit már nem kérheti vissza.
A szállás költségét itthon nem kell befizetni,azt mindenki hozza magával Erdélybe. A szállásért csak papírpénzzel fizethetünk.
Szállás: félpanziós ellátás Máréfalván (Örülnénk, a zetelaki szállásnak, bár Isten útjai kifürkészhetetlenek, úgyhogy mindnen lehetséges!!!)
Tervezett útvonal:
Csütörtök:
Ménfőcsanak-Budapest (még veszünk fel utasokat) -Nagyvárad-Kolozsvár-Zetelaka/Máréfalva
Péntek:
Zetelaka-Kézdivásárhely (Gábor Áron szülővárosa) - Kézdiszentlélek (Perkő) - Gelence (az egyik legrégebbi templom, híres freskókkal)
Szombat:
Zetelaka-Csíksomlyó-Zetelaka (egész napra szóló ruhát - esőre is felkészülve, stabil, jó erős cipőt ajánlott felvenni, ennivalót is úgy készítsenek, hogy ott nincs a hegyen lehetőség kaját vásárolni, érdemes elkészíteni az egész napra szóló ennivalót)
Vasárnap:
Zetelaka - Székelyvarság (ez a tájegység, úgy tudom összetartozó, de különálló kis településeket takar) - Gyergyószentmiklós (az erdélyi örménység egyik központja volt) - Zetelaka
Hétfő:
Zetelaka - Kolozsvár - Nagyvárad - Ménfőcsanak
Várható hazaérkezés: kb. este 10 óra
Lehetőség van gyalogos zarándoklatra is: Zetelaka-Csíksomlyó-Zetelaka útvonalon. Ez kb. 100km. Természetesen, úgy is lehet, h csak felét teszi meg, az, aki akarja. De útközben visszafordulási lehetőség nincs. Vegyes terepen, hegynek föl-le, patakok átugrálása, zsombékos területen, időjárás minden fajtája megtalálható (eső, napsütés, jégeső)
ismerős, tapasztalt túrázó véleménye, ajánlása az öltözködésre, élelemre ill. felkészülésre:
"mindenképp félmagas v magasszárú, vízálló túrabakancs, ami olyan mintha rádöntötték volna. mennyi és milyen ruha az attól függ, melyik évszak, milyen időjárás. lehetőleg minél lazább kényelmesebb, de ne túl meleg mert a 60 km az meg fog izzasztani. 8 óra intenzív menet (ember átlagos gyalogló sebessége 6-7 km/h!). külön esőálló köpeny. kaja néhány szendvics, sok keksz amit menet közben lehet majszolni. én nagyon szeretem a cerbona "jóreggelt" cuccait.erdeigyümis, kakaós ízben. "sok" folyadék. semmiképpen ne édes üdítő v lötty. én ásványvizet v natúr teát szoktam vinni.
Minél többet és egyre hosszabb ideig keményen túrázni. Nem nézelődni, hanem folyamatosan tempósan menni. Először kb fél órás menet 5 perc szünettel, aztán kitolni folyamatosan min másfél órára a szakaszokat a pihenőt nem megnyújtva. minden második szakasz után lehet kicsit hosszabb a pihenő."
Egyéb:Ha vki szed gyógyszert, azt ne felejtse otthon, a szállásadóknak szoktunk ajándékot vinni (kávé, fűszerek, gyermekeknek édesség - csoki, ez csak a szíves vendéglátásra válasz). Énekeskönyv, rózsafüzért lehet hozni! Nemzetközi Tb kártyát érdemes kiváltani a biztosításon felül.
Hozzávetőleg, ez szerepel a Ferenc atya útmutatásában is.
Ha van kérdés, nyugodtan, remélem, tudok válaszolni! :)
Jelentkezni/kérdezni a következő számokon lehet:
Zátrok Ágnes: 30/2492460
Székely Kinga: 30/2049760
Kinga Túrsz :)
2009. március 30., hétfő
A Pilis életre kél?
Magyar Atlantisz - A Pilis életre kel?
2005. július 14.
Bunyevácz Zsuzsa - HunHír.Hu
India nagykövetasszonya a Pilisbe jár feltöltekezni, és a dalai láma magyarországi látogatásakor elsőként szintén az általa a világ egyik legfontosabb és legcsodálatosabb helyének tartott Pilisbe sietett, ahol a következőket mondta: A tibeti szemlélet a magatartás és a Szent Tudás többi hajtásához hasonlóan a mindenséget egységben, Egynek látja és éli. Ennek megfelelően az erőközpontokat - csakrákat - nemcsak az emberi testben, de a Földgolyón is számon tartja. A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van.
A Pilist egész évben kirándulók, túrázók, síelők százai, amatőr és hivatásos kutatók keresik fel, és valamilyen rejtélyes módon az ideérkezők közül azokat is hamarosan megszállja egyfajta különös nyugalom, akik semmit se hallottak a hely szelleméről. Amit a dalai lámához hasonlóan világszerte sokan tudnak, az a hazai látogatók többsége előtt máig ismeretlen: a Pilis a Kárpát-medence energetikai szempontból kitüntetett helye, őseink szerint az a pont, ahol "az Ég és a Föld összeér".
A ma emberének sokszor már alig mond valamit a szent hely kifejezés, pedig elég, ha fölelevenítjük a gyermekkori olvasmányainkból, a rég látott filmekből ismert indián szereplőket, és máris könnyebben megérthetjük. Az indiánok vándorlásaik során egyszer csak azt mondják, hogy "itt álljunk meg, mert szent helyre érkeztünk". A "sápadtarcú" nem érti, és nem érzi a hely jelentőségét, mire az indián elmagyarázza, hogy ott laknak az ősök szellemei. A Pilisben a magyar ősök szellemei "élnek", még akkor is, ha "létezésükkel" az utóbbi évszázadokban meglehetősen kevesen és keveset foglalkoztak. Az elmúlt néhány évben azonban ez a rég elfeledett világ mintha kezdene életre kelni. Egyre több olyan lelet, adat vagy új ismeret bukkan fel a Pilis különböző pontjain - nemegyszer különös körülmények között -, ami szinte rákényszeríti az embert, hogy átgondolja a magyarság történetének eddig - a többség számára - kevésbé ismert évszázadait.
A Pilis szakralitásának vizsgálata során a kérdéskör bármelyik vetületét vesszük is szemügyre, szinte minden esetben a legtávolabbi múltba jutunk el, amelyet a sumer ékírásos táblák úgy jellemeznek, hogy a "királyság leszállt a Földre".
Ahol megnyílt a föld
A Pilisben az elmúlt néhány évben sorra kerülnek elő az elpusztított és elfelejtett világ nyomai. Szinte naponta bukkannak fel egykori hatalmas templomok, alagútrendszerek több száz éves maradványai, de előkerültek már a környéken kétezer éves cserépdarabok, nyílhegyek, furcsa alakú kövek és több ezer éves faragványok is. Nem meglepő módon a leletek némelyikén a szív jele látható. 2000. szeptember 23-án a pálos rendet alapító Szent Özséb tiszteletére szabadtéri misét rendeztek Pilisszántón, ahol egész különös leletre bukkantak a két évvel korábban fölfedezett egykori templom romjai fölött. Egy 80 kg-os kő került elő, amelyen azelőtt soha nem látott, különös, kettős kereszt formájú minta látható.
A kő a szakértők szerint egész biztosan a XI. század előtt keletkezett. Pap Gábor művészettörténész a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumiloktól eredezteti az alkotást, mások az egyiptomi kopt keresztény motívumokhoz hasonlítják a kettős keresztet. Egy valamiben azonban mindannyian egyetértenek: a kövön a római, judeo-kereszténységtől eltérő motívum látható.
A keresztes követ most abban a templomban őrzik, ahol korábban szó szerint megnyílt a föld. Mára már kiderült, hogy egy alagútrendszer húzódik alatta, amelyet - az itt talált leletek tanúsága szerint - a középkor előtt alakítottak ki. De maga a templom is érdekes: noha a XVIII. században építette a betelepített sváb lakosság, falaira csak Árpád-házi szenteket festettek. Építészeti szempontból pedig semmi nem indokolja, hogy egy vízmosás fölé építették - hacsak nem valami eddig ismeretlen okból.
Pilisszántó polgármestere elmondta, hogy a kő "megválogatja", ki jöhet hozzá. A szakrális tárgyak a jót jobbá, a rosszat még rosszabbá teszik. Aki csak szenzációéhség miatt keresi fel a szent követ, azt kapja, amit megérdemel...
Pilisszántón találtak már egy szív alakú követ is, rajta két rajzolattal. A felső a régészek szerint egy áldott állapotban levő asszonyt mintáz, aki kísértetiesen emlékeztet a világszerte hasonlóképpen ábrázolt őskori termékenység-istennőkre. Makoldi Miklós régész 6-7 ezer évre becsüli a lelet korát.
Fehér az egyháza...
Maga a pilis szó a kopasz, illetve leborotvált fej jelzője, egy helytörténeti műben pedig azt olvashatjuk, hogy a fejtetőt nevezték így régen. Papi kifejezés is egyben, másik megfelelője, a tonzúra manapság is megfigyelhető néhány szerzetesrendnél, amelynek tagjai a fejtetőt kopaszra borotválják. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül - az ezoterikus tanítások szerint - a Teremtő energiája áramlik. A tiszta, isteni energiának, illetve ennek a pontnak a tanítás szerint fehér a színe. A fehér szín állandóan, kísértetiesen visszaköszön a Pilissel kapcsolatban, ahogy azt egy régi magyar népének is megörökítette:
Ennek a világnak
Fehér a virága
Fehér az egyháza
Fehér a csuhása
Ennek a világnak
Itt dobog a szíve
Itt van a lelke
Itt van a közepe
Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tagjai is fehér ruhát hordtak, és ahogy a továbbiakban látni fogjuk, ez a pilisi születésű rend ezer szállal kötődött az "Égből leszállt királysághoz".
Feltűnő, hogy a történelmi Magyarországon mennyi Fehér- vagy Fejérvár van, ismeretes továbbá, hogy minden fontos történelmi helyünk a Fehérvár vagy Alba (latinul fehér) nevet viselte.
Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázó városunk egykor valóban a Pilisben helyezkedett el, ami a korona-csakra, fehér és beavatás fogalmak érdekes találkozása.
A beavatás helye
A fejtető, a legfelsőbb fölött már nincs semmi. Szimbolikusan tekintve a Pilist, az Ég és a Föld határán van az a hely, ahol a földi kilép a Földből és belép az Égbe, magyarul: megkapja az Égi Tudást. Pontosan ez az a hely tehát, ahol a beavatás történhet. Mint ahogy az emberi testben ez a hely a fejtető, ugyanúgy a Kárpát-medence "pilise" az, ami képes a fentről jött finom energiák befogadására.
Ha a történelmi Magyarországot élő testnek fogjuk fel, ahogy az a középkorban általánosan elfogadott nézet volt, akkor ennek az "országtestnek" a fejtetője, a "pilise" nem más, mint a Pilis, az égiek és földiek közötti kontaktus helyszíne. Ezért volt az, hogy ezt a területet időtlen idők óta mindig is a legfelső vezetők uralták. Már az Árpád-házi királyok idején is a legjobban őrzött és féltett birtok volt. (Érdemes megemlíteni, hogy a kutatók szerint az első lovastársadalom, lóról nyilazó hadsereggel, Kr. e. 1900 körül jelent meg a Közel-Keleten. A kánaáni rovásírásos szövegekben ez a nép "PLST", vagyis "PiLiS-Tu" néven szerepel. Többen innen származtatják a filiszteus szót. Az ókori írók e lovastársadalom tagjait "filiszteus hunoknak" is nevezik.)
A Pilis körvonala (a Visegrádi-hegységgel együtt) egy hatalmas szívet formáz, amelynek a közepén található Dobogókő, a Kárpát-medence energetikai központja. Őseink nem véletlenül adták a terület középpontjában álló csúcsnak ezt a nevet, tudniuk kellett, hogy itt "dobog" a világ szíve. Az Árpád korban ezt a területe "Insula Pilis" (Pilis-sziget) néven nevezték. Ha rápillantunk a térképre, és leszámítjuk az utóbbi 1500 év mintegy 400 földrengését, amelyek során például "az egyik hegy belezuhant a Dunába", és így nyilván megváltozott a környék képe, akkor tökéletes szívalakot látunk. A területet a ma itt élők is a Föld szíveként emlegetik.
A korona- és a szív-csakra így tehát a Pilisben egy helyen található, ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel. Az itt található pontokon keresztül átadhatóvá vált az isteni energia az arra alkalmas befogadó személynek. És valóban, a Pilis alagútrendszerében, a titkos barlangokban a pálosok beavatási rítusainak központi szerepe volt.
Isten jelölte ki
A Pilis bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott volt, és a honfoglalásnak nevezett eseményt megelőzően is sok kultikus hellyel rendelkezett. A szkíták Kr. e. 900 körül már létező birodalma a mai Dél-Oroszországtól Közép-Európáig terjedt, magába foglalta tehát a Kárpát-medencét is. Ugyanezt igazolják az ókor nagy szerzői, köztük Arrianosz görög történetíró és filozófus, aki ezt írja: "Az európai szkíták mint legnagyobb nép lakják Európát."
A Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát (amely a világon egyedülálló módon nem királyi, hanem beavatási korona), és a Képes Krónika képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható. A szent helyeket, ahogy mondják, maga az Isten jelöli ki. Nem véletlen tehát, hogy a környéken Mária-jelenések, csodás gyógyulások tucatjaival találkozunk.
Visszatérve az indián példához, a szent helyekre mindig csak a varázsló vagy a törzsfőnök engedélyével lehetett belépni. Őseinknél a varázsló a táltos, a törzsfőnök pedig a király volt. A táltosok eltűnésével a pálosok vették át, vitték tovább a hagyományokat, és valóban, a király és az ő engedélyük nélkül senki se léphetett a területre. A legbelsőbb részbe, a Pilis "pilisébe" - a Szentek Szentjébe - még a királyi család tagjai se léphettek be felügyelet nélkül.
A hely ősiségére utal, hogy a Pilis-hegyen állva jól látható a Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor, december 21-én a Nap kel, mégpedig úgy, hogy az éltető napfény a Pilis egyik fontos pontjára esik. A sumerológusok egybehangzó véleménye szerint a "ziribár" szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. (Ismeretes, hogy a legkorábbi kultúrák, gyakorlatilag kivétel nélkül, a "legfelsőbb Istent", a "Magasságost" a Nappal azonosították. Őseink is naphitűek voltak.)
Az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő Orion csillagkép mintájára épültek. Tudjuk, hogy az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Többek feltételezése szerint ennek pontos mása megtalálható a Pilisben: a csillagkép csillagait a pilisi hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy. Az elrendezés ugyanaz, amit az egyiptomi piramisoknál látunk: a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet pedig a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostorromok találhatók.
(Forrás: Dobogó folyóirat)
2005. július 14.
Bunyevácz Zsuzsa - HunHír.Hu
India nagykövetasszonya a Pilisbe jár feltöltekezni, és a dalai láma magyarországi látogatásakor elsőként szintén az általa a világ egyik legfontosabb és legcsodálatosabb helyének tartott Pilisbe sietett, ahol a következőket mondta: A tibeti szemlélet a magatartás és a Szent Tudás többi hajtásához hasonlóan a mindenséget egységben, Egynek látja és éli. Ennek megfelelően az erőközpontokat - csakrákat - nemcsak az emberi testben, de a Földgolyón is számon tartja. A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van.
A Pilist egész évben kirándulók, túrázók, síelők százai, amatőr és hivatásos kutatók keresik fel, és valamilyen rejtélyes módon az ideérkezők közül azokat is hamarosan megszállja egyfajta különös nyugalom, akik semmit se hallottak a hely szelleméről. Amit a dalai lámához hasonlóan világszerte sokan tudnak, az a hazai látogatók többsége előtt máig ismeretlen: a Pilis a Kárpát-medence energetikai szempontból kitüntetett helye, őseink szerint az a pont, ahol "az Ég és a Föld összeér".
A ma emberének sokszor már alig mond valamit a szent hely kifejezés, pedig elég, ha fölelevenítjük a gyermekkori olvasmányainkból, a rég látott filmekből ismert indián szereplőket, és máris könnyebben megérthetjük. Az indiánok vándorlásaik során egyszer csak azt mondják, hogy "itt álljunk meg, mert szent helyre érkeztünk". A "sápadtarcú" nem érti, és nem érzi a hely jelentőségét, mire az indián elmagyarázza, hogy ott laknak az ősök szellemei. A Pilisben a magyar ősök szellemei "élnek", még akkor is, ha "létezésükkel" az utóbbi évszázadokban meglehetősen kevesen és keveset foglalkoztak. Az elmúlt néhány évben azonban ez a rég elfeledett világ mintha kezdene életre kelni. Egyre több olyan lelet, adat vagy új ismeret bukkan fel a Pilis különböző pontjain - nemegyszer különös körülmények között -, ami szinte rákényszeríti az embert, hogy átgondolja a magyarság történetének eddig - a többség számára - kevésbé ismert évszázadait.
A Pilis szakralitásának vizsgálata során a kérdéskör bármelyik vetületét vesszük is szemügyre, szinte minden esetben a legtávolabbi múltba jutunk el, amelyet a sumer ékírásos táblák úgy jellemeznek, hogy a "királyság leszállt a Földre".
Ahol megnyílt a föld
A Pilisben az elmúlt néhány évben sorra kerülnek elő az elpusztított és elfelejtett világ nyomai. Szinte naponta bukkannak fel egykori hatalmas templomok, alagútrendszerek több száz éves maradványai, de előkerültek már a környéken kétezer éves cserépdarabok, nyílhegyek, furcsa alakú kövek és több ezer éves faragványok is. Nem meglepő módon a leletek némelyikén a szív jele látható. 2000. szeptember 23-án a pálos rendet alapító Szent Özséb tiszteletére szabadtéri misét rendeztek Pilisszántón, ahol egész különös leletre bukkantak a két évvel korábban fölfedezett egykori templom romjai fölött. Egy 80 kg-os kő került elő, amelyen azelőtt soha nem látott, különös, kettős kereszt formájú minta látható.
A kő a szakértők szerint egész biztosan a XI. század előtt keletkezett. Pap Gábor művészettörténész a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumiloktól eredezteti az alkotást, mások az egyiptomi kopt keresztény motívumokhoz hasonlítják a kettős keresztet. Egy valamiben azonban mindannyian egyetértenek: a kövön a római, judeo-kereszténységtől eltérő motívum látható.
A keresztes követ most abban a templomban őrzik, ahol korábban szó szerint megnyílt a föld. Mára már kiderült, hogy egy alagútrendszer húzódik alatta, amelyet - az itt talált leletek tanúsága szerint - a középkor előtt alakítottak ki. De maga a templom is érdekes: noha a XVIII. században építette a betelepített sváb lakosság, falaira csak Árpád-házi szenteket festettek. Építészeti szempontból pedig semmi nem indokolja, hogy egy vízmosás fölé építették - hacsak nem valami eddig ismeretlen okból.
Pilisszántó polgármestere elmondta, hogy a kő "megválogatja", ki jöhet hozzá. A szakrális tárgyak a jót jobbá, a rosszat még rosszabbá teszik. Aki csak szenzációéhség miatt keresi fel a szent követ, azt kapja, amit megérdemel...
Pilisszántón találtak már egy szív alakú követ is, rajta két rajzolattal. A felső a régészek szerint egy áldott állapotban levő asszonyt mintáz, aki kísértetiesen emlékeztet a világszerte hasonlóképpen ábrázolt őskori termékenység-istennőkre. Makoldi Miklós régész 6-7 ezer évre becsüli a lelet korát.
Fehér az egyháza...
Maga a pilis szó a kopasz, illetve leborotvált fej jelzője, egy helytörténeti műben pedig azt olvashatjuk, hogy a fejtetőt nevezték így régen. Papi kifejezés is egyben, másik megfelelője, a tonzúra manapság is megfigyelhető néhány szerzetesrendnél, amelynek tagjai a fejtetőt kopaszra borotválják. Itt található az emberi test korona-csakrája, amin keresztül - az ezoterikus tanítások szerint - a Teremtő energiája áramlik. A tiszta, isteni energiának, illetve ennek a pontnak a tanítás szerint fehér a színe. A fehér szín állandóan, kísértetiesen visszaköszön a Pilissel kapcsolatban, ahogy azt egy régi magyar népének is megörökítette:
Ennek a világnak
Fehér a virága
Fehér az egyháza
Fehér a csuhása
Ennek a világnak
Itt dobog a szíve
Itt van a lelke
Itt van a közepe
Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tagjai is fehér ruhát hordtak, és ahogy a továbbiakban látni fogjuk, ez a pilisi születésű rend ezer szállal kötődött az "Égből leszállt királysághoz".
Feltűnő, hogy a történelmi Magyarországon mennyi Fehér- vagy Fejérvár van, ismeretes továbbá, hogy minden fontos történelmi helyünk a Fehérvár vagy Alba (latinul fehér) nevet viselte.
Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázó városunk egykor valóban a Pilisben helyezkedett el, ami a korona-csakra, fehér és beavatás fogalmak érdekes találkozása.
A beavatás helye
A fejtető, a legfelsőbb fölött már nincs semmi. Szimbolikusan tekintve a Pilist, az Ég és a Föld határán van az a hely, ahol a földi kilép a Földből és belép az Égbe, magyarul: megkapja az Égi Tudást. Pontosan ez az a hely tehát, ahol a beavatás történhet. Mint ahogy az emberi testben ez a hely a fejtető, ugyanúgy a Kárpát-medence "pilise" az, ami képes a fentről jött finom energiák befogadására.
Ha a történelmi Magyarországot élő testnek fogjuk fel, ahogy az a középkorban általánosan elfogadott nézet volt, akkor ennek az "országtestnek" a fejtetője, a "pilise" nem más, mint a Pilis, az égiek és földiek közötti kontaktus helyszíne. Ezért volt az, hogy ezt a területet időtlen idők óta mindig is a legfelső vezetők uralták. Már az Árpád-házi királyok idején is a legjobban őrzött és féltett birtok volt. (Érdemes megemlíteni, hogy a kutatók szerint az első lovastársadalom, lóról nyilazó hadsereggel, Kr. e. 1900 körül jelent meg a Közel-Keleten. A kánaáni rovásírásos szövegekben ez a nép "PLST", vagyis "PiLiS-Tu" néven szerepel. Többen innen származtatják a filiszteus szót. Az ókori írók e lovastársadalom tagjait "filiszteus hunoknak" is nevezik.)
A Pilis körvonala (a Visegrádi-hegységgel együtt) egy hatalmas szívet formáz, amelynek a közepén található Dobogókő, a Kárpát-medence energetikai központja. Őseink nem véletlenül adták a terület középpontjában álló csúcsnak ezt a nevet, tudniuk kellett, hogy itt "dobog" a világ szíve. Az Árpád korban ezt a területe "Insula Pilis" (Pilis-sziget) néven nevezték. Ha rápillantunk a térképre, és leszámítjuk az utóbbi 1500 év mintegy 400 földrengését, amelyek során például "az egyik hegy belezuhant a Dunába", és így nyilván megváltozott a környék képe, akkor tökéletes szívalakot látunk. A területet a ma itt élők is a Föld szíveként emlegetik.
A korona- és a szív-csakra így tehát a Pilisben egy helyen található, ezáltal teljes szakrális uralkodói programot képvisel. Az itt található pontokon keresztül átadhatóvá vált az isteni energia az arra alkalmas befogadó személynek. És valóban, a Pilis alagútrendszerében, a titkos barlangokban a pálosok beavatási rítusainak központi szerepe volt.
Isten jelölte ki
A Pilis bizonyíthatóan már a szkíta kortól lakott volt, és a honfoglalásnak nevezett eseményt megelőzően is sok kultikus hellyel rendelkezett. A szkíták Kr. e. 900 körül már létező birodalma a mai Dél-Oroszországtól Közép-Európáig terjedt, magába foglalta tehát a Kárpát-medencét is. Ugyanezt igazolják az ókor nagy szerzői, köztük Arrianosz görög történetíró és filozófus, aki ezt írja: "Az európai szkíták mint legnagyobb nép lakják Európát."
A Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát (amely a világon egyedülálló módon nem királyi, hanem beavatási korona), és a Képes Krónika képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható. A szent helyeket, ahogy mondják, maga az Isten jelöli ki. Nem véletlen tehát, hogy a környéken Mária-jelenések, csodás gyógyulások tucatjaival találkozunk.
Visszatérve az indián példához, a szent helyekre mindig csak a varázsló vagy a törzsfőnök engedélyével lehetett belépni. Őseinknél a varázsló a táltos, a törzsfőnök pedig a király volt. A táltosok eltűnésével a pálosok vették át, vitték tovább a hagyományokat, és valóban, a király és az ő engedélyük nélkül senki se léphetett a területre. A legbelsőbb részbe, a Pilis "pilisébe" - a Szentek Szentjébe - még a királyi család tagjai se léphettek be felügyelet nélkül.
A hely ősiségére utal, hogy a Pilis-hegyen állva jól látható a Ziribár-hegy, amely fölött a téli napfordulókor, december 21-én a Nap kel, mégpedig úgy, hogy az éltető napfény a Pilis egyik fontos pontjára esik. A sumerológusok egybehangzó véleménye szerint a "ziribár" szó hegyszorost, ébredő fényt, újjászületést jelent. (Ismeretes, hogy a legkorábbi kultúrák, gyakorlatilag kivétel nélkül, a "legfelsőbb Istent", a "Magasságost" a Nappal azonosították. Őseink is naphitűek voltak.)
Az egyiptomi piramisok az Oziriszt megszemélyesítő Orion csillagkép mintájára épültek. Tudjuk, hogy az Orion a magyar mitológiában Nimróddal azonos. Többek feltételezése szerint ennek pontos mása megtalálható a Pilisben: a csillagkép csillagait a pilisi hegyek rajzolják ki. A középső három csillag az Árpád-vár, a Rám-hegy és a Magashegy. Az elrendezés ugyanaz, amit az egyiptomi piramisoknál látunk: a leghalványabb csillagot a legkisebb piramis jelzi, a legerősebbet pedig a legnagyobb. A csillagkép további négy pontjának mindegyikénél pálos kolostorromok találhatók.
(Forrás: Dobogó folyóirat)
2009. március 21., szombat
Nőnapi kalandozások az Alpokalján és gondolatban, nem csak nőkkel
Eszter tollából, ha már nekem ez sem megy mostanság...
Talán még dereng a kedves Olvasónak, hogy legutóbb lelkes kiránduló-csapatunk Mohácsra látogatott, ahol némi szekszárdi nedűtől felbátorodva, „néhány” busó segítségével vadul üldözte a telet, hogy az inaljon már el innen, a Kárpát-medencéből, és hírét-havát se lássuk egy jó darabig… A ménfőcsanaki télűző technikákon ugyan van még mit javítani (hisz a tél, s a hó csak kisebb késleltetéssel szedte a sátorfáját), de végül úgy tűnik, hogy beköszöntött a várva várt tavasz. Mivel ilyenkor márciusban gyakran akad valami, amit ünnepelni lehet, március 7-én ránk, nőkre esett a választás. Így hozta végül össze a nemzetközi nőnap a nőket és a férfiakat, a jó Istent, a jó bort és a sok mókát-kacagást, amelyben nekem is részem volt.
Felmerülhet a hegyaljai lakosokban, „hogy a manóba” kerültem én ebbe a társaságba, pláne, ha elárulom, hogy szombathelyi születésű vagyok, és most éppen Budapesten lakom. Na, ez az, amit most nincs időm és helyem elmesélni, majd legközelebb vagy személyesen bárkinek bármikor… (Mielőtt bárki berzenkedni kezdene, hogy „a manóba” kifejezést miért is bírja el a csanaki nyomdafesték, jelezném, hogy a kifejezést már Alekszandr Szergejevics is használta, tessék csak megkeresni!)
Ezúttal nem a Malom-büfénél csatlakoztam a csapathoz, hanem Szombathelyen a Tesco parkolójában, ahol villámgyorsasággal mindenki elintézte esedékes folyóügyeit (ki buborékos ásványvizet vásárolt, ki meg pont-pont-pont). Neki veselkedve a viharos szélnek a határnak vettük az irányt, ahol ma már nem állítanak meg sem a magyar határőrök, sem a „Sógorék”. Gyermekkoromban még elképzelni sem tudtuk, hogy lesz majd idő, amikor nem órákat várakozva fogunk határt lépni azért, hogy beleszagoljunk az osztrák levegőbe, végig látogassuk az egykori magyar várakat (Fraknó, Léka, Németújvár…), rácsodálkozzunk az osztrák pedantériára, és a nap végén az öcsémmel megkapjuk megérdemelt kindertojásunkat. Persze, olykor a spórolt schillingekből még Milka csokira is futotta, ami aztán jól megolvadt sokat szolgált kék Ladánk hátsó ülésén. De ma már se határ, se schilling, se kék Lada…
Ott tartottunk hát, hogy átrobogtunk a határon és megérkeztünk Alsóőrre, ahol a község magyar plébánosa rendhagyó misét celebrált nekünk, csodaszép anyanyelvünkön. A csanaki lakosok régi ismerősükként üdvözölték a plébánost, hisz évekkel ezelőtt még körülöttük látta el „bokros teendőit”. Alsóőr után Borostyánkő településen álltunk meg legközelebb, ahol leereszkedtünk a föld gyomrába és megnéztük a bányamúzeumot. Borostyánkő nemesszerpetinkő-lelőhely, illetve régebben antimonbánya is működött itt, ami időközben kimerült. A kiállításon ásványok, a bányászat elengedhetetlen kellékei, no meg egy kissé viseltes Szent Barbara szobor (a bányászok védőszentje) sorakozott a kiállítótermekben. A bátrabbak belepattantak a csillékbe, a még bátrabbak igyekeztek azt megtolni, a legbátrabbak pedig nagyító alatt farkasszemet néztek a borostyánba zárt rovarokkal. Bogaras élményeink után még felkaptattunk a kastélyhoz, majd visszapattantunk Mami és Imre sofőrünk „mellé” a buszra, hogy haladjunk is tovább.
Következő állomásunk Léka, ahol állítólag a templomosok is tartottak egypár titkos összejövetelt. Az erre tévedő magyar turistának ezt sem érdemes kihagynia, mert a vár mindenkinek tartogat élményeket. Akinek dalolni akad kedve, az felléphet a lovagterem színpadán, és utastársai nagy örömére kiengedheti öblös hangját, elzengve „A csitári hegyek alatt..” c. nótát (egyúttal gyakorolhat a csanaki nótanapokra is, még koránt sincs elkésve!). Akiket esetleg szakmájukból kifolyólag a vasszüzes kínzókamra érdekel jobban, az is akad. Szerencsésekkel pedig az is előfordulhat, hogy ideig-másodpercig azt hiszik, hogy a kápolnában az Úr hangja szól hozzájuk. Persze a kápolna plafonján található rést, no meg az emberi hiszékenységet szemfülesen kihasználó, mókás kedvű útitárs is szerencsés, hisz hála az Égnek a hívő ember ismeri a tréfát.
A lékai kalandozás után visszatértünk a hazai tájakra, bevettük Kőszeget is. Bár a sarki kakaóbár már nincsen meg, a csupatégla zsinagóga sem látogatható már, és a királyvölgyi büfé is bezárt (ahol oly sokszor elfogyasztottunk néhány üveg meggymárkát és a narancssárga bohóc csokit), Kőszeg még mindig az a hangulatos és kellemes kisváros, mint gyermekkoromban volt. Valahogy a szívemhez nőtt, mint soron következő állomásunk, Sopron (ahol a Fapiac utcában édesanyám megszületett).
De ne szaladjunk ennyire előre, mert van még egy oka annak, hogy Kőszeg olyan mélyen beitta magát a lelkembe, és valószínűleg másokéba is. Ottlik Géza: Iskola a határon. Bizony itt játszódik! A barátság bibliája, amely rámutat, hogy a barátság a legeslegmélyebb pontról is kivezet, de azért meg kell dolgozni, mert az nem más, mint (Ottlik szavaival élve) izomlázból kitermelődött tejsav és gyanta. Ha visszaemlékezünk a mohácsi élménybeszámolóra („ZÁ” tollából), akkor felidézhetjük, hogy a földön, ahol akkor jártunk, már híre-hamva sem volt a törököknek és a Habsburgoknak, akik ott a győzelmüket ünnepelhették volna. Ahogy Ottlik írja, megszoktuk hát, hogy magunk ünnepelgessük vesztett, nagy csatáinkat. Hát ez is az Iskolában van, a végén, szép és magvas gondolatokkal a mindennapi kenyerünkről és a barátságról. A katonai alreál, ahova a szereplők (Bébé, Medve, Czakó és a kedvencem, Szeredy jártak) egyébként még ma is megvan Kőszegen. Legközelebb azt is megnézzük! Ahogy a Kálváriát, a patikamúzeumot, a Szultán-dombot… És sokat fogunk nevetni, ahogy most is tettük. Többedmagammal gondoltuk, lefényképezkedünk a Jézus szíve plébániatemplom lábánál elhelyezett cölöpökre állva. Mit nekünk narancssárga viharjelzés (már, ami a szelet illeti)! Már a cölöpökön pózoltunk, amikor a szél felkapta a rózsaszín „randisapkát” és röpítette volna, ha „ZÁ” villámreflexszel el nem csípi. Kinga, lesifotósunk ördögi ügyességgel nyomta meg a fényképező gombját és kapta el a pillanatot. Ilyen nevetőn tértünk be „Ibrahimhoz” egy kávéra, ahol az alsó terepet már elfoglalták a többiek.
Innen már csak egy ugrás volt Sopron, a hűség és a kékfrankos városa. Ezúttal nem másztuk meg a Tűztornyot, nem néztük meg a Kecske-templomot, a bolondvárat, és a Lővérekben sem kirándultunk. Bort kóstolni jöttünk ide! Házigazdánk minden szavából a hivatástudat és szakmájának a szeretete sugárzott, ami valljuk be, tiszteletreméltó manapság! A bor mellé porhanyós malacsültet is kaptunk ecetes almapaprikával. Nem akarom itt borzolni a gasztrokedélyeket, de a böjt letelte után mindenki bátran vágjon neki a soproni borvidéknek, mert biztosan nem tér haza szomjasan, útravalónak pedig kap egy csipetnyi jó kedvet is! No meg Hamvas Béla szavaival élve (bár jól tudom, hogy ateistáknak címezte): „Végül is ketten maradnak/ Isten és bor”. És persze én kívánom, hogy ehhez még maradjunk meg mi is ilyen nevetős barátságban és összetartásban…
Az utolsó mondat jogán: a kirándulás női osztaga nevében köszönöm a kirándulás végén megesett nőnapi köszöntést, a virágokat és a társaságot, mert naná, hogy nincs nő férfi nélkül, és férfi sem nő nélkül. És ehhez már nem fűznék semmit, mindenki gondolja tovább, ahogy neki jól esik…
(T.Eszter)
Talán még dereng a kedves Olvasónak, hogy legutóbb lelkes kiránduló-csapatunk Mohácsra látogatott, ahol némi szekszárdi nedűtől felbátorodva, „néhány” busó segítségével vadul üldözte a telet, hogy az inaljon már el innen, a Kárpát-medencéből, és hírét-havát se lássuk egy jó darabig… A ménfőcsanaki télűző technikákon ugyan van még mit javítani (hisz a tél, s a hó csak kisebb késleltetéssel szedte a sátorfáját), de végül úgy tűnik, hogy beköszöntött a várva várt tavasz. Mivel ilyenkor márciusban gyakran akad valami, amit ünnepelni lehet, március 7-én ránk, nőkre esett a választás. Így hozta végül össze a nemzetközi nőnap a nőket és a férfiakat, a jó Istent, a jó bort és a sok mókát-kacagást, amelyben nekem is részem volt.
Felmerülhet a hegyaljai lakosokban, „hogy a manóba” kerültem én ebbe a társaságba, pláne, ha elárulom, hogy szombathelyi születésű vagyok, és most éppen Budapesten lakom. Na, ez az, amit most nincs időm és helyem elmesélni, majd legközelebb vagy személyesen bárkinek bármikor… (Mielőtt bárki berzenkedni kezdene, hogy „a manóba” kifejezést miért is bírja el a csanaki nyomdafesték, jelezném, hogy a kifejezést már Alekszandr Szergejevics is használta, tessék csak megkeresni!)
Ezúttal nem a Malom-büfénél csatlakoztam a csapathoz, hanem Szombathelyen a Tesco parkolójában, ahol villámgyorsasággal mindenki elintézte esedékes folyóügyeit (ki buborékos ásványvizet vásárolt, ki meg pont-pont-pont). Neki veselkedve a viharos szélnek a határnak vettük az irányt, ahol ma már nem állítanak meg sem a magyar határőrök, sem a „Sógorék”. Gyermekkoromban még elképzelni sem tudtuk, hogy lesz majd idő, amikor nem órákat várakozva fogunk határt lépni azért, hogy beleszagoljunk az osztrák levegőbe, végig látogassuk az egykori magyar várakat (Fraknó, Léka, Németújvár…), rácsodálkozzunk az osztrák pedantériára, és a nap végén az öcsémmel megkapjuk megérdemelt kindertojásunkat. Persze, olykor a spórolt schillingekből még Milka csokira is futotta, ami aztán jól megolvadt sokat szolgált kék Ladánk hátsó ülésén. De ma már se határ, se schilling, se kék Lada…
Ott tartottunk hát, hogy átrobogtunk a határon és megérkeztünk Alsóőrre, ahol a község magyar plébánosa rendhagyó misét celebrált nekünk, csodaszép anyanyelvünkön. A csanaki lakosok régi ismerősükként üdvözölték a plébánost, hisz évekkel ezelőtt még körülöttük látta el „bokros teendőit”. Alsóőr után Borostyánkő településen álltunk meg legközelebb, ahol leereszkedtünk a föld gyomrába és megnéztük a bányamúzeumot. Borostyánkő nemesszerpetinkő-lelőhely, illetve régebben antimonbánya is működött itt, ami időközben kimerült. A kiállításon ásványok, a bányászat elengedhetetlen kellékei, no meg egy kissé viseltes Szent Barbara szobor (a bányászok védőszentje) sorakozott a kiállítótermekben. A bátrabbak belepattantak a csillékbe, a még bátrabbak igyekeztek azt megtolni, a legbátrabbak pedig nagyító alatt farkasszemet néztek a borostyánba zárt rovarokkal. Bogaras élményeink után még felkaptattunk a kastélyhoz, majd visszapattantunk Mami és Imre sofőrünk „mellé” a buszra, hogy haladjunk is tovább.
Következő állomásunk Léka, ahol állítólag a templomosok is tartottak egypár titkos összejövetelt. Az erre tévedő magyar turistának ezt sem érdemes kihagynia, mert a vár mindenkinek tartogat élményeket. Akinek dalolni akad kedve, az felléphet a lovagterem színpadán, és utastársai nagy örömére kiengedheti öblös hangját, elzengve „A csitári hegyek alatt..” c. nótát (egyúttal gyakorolhat a csanaki nótanapokra is, még koránt sincs elkésve!). Akiket esetleg szakmájukból kifolyólag a vasszüzes kínzókamra érdekel jobban, az is akad. Szerencsésekkel pedig az is előfordulhat, hogy ideig-másodpercig azt hiszik, hogy a kápolnában az Úr hangja szól hozzájuk. Persze a kápolna plafonján található rést, no meg az emberi hiszékenységet szemfülesen kihasználó, mókás kedvű útitárs is szerencsés, hisz hála az Égnek a hívő ember ismeri a tréfát.
A lékai kalandozás után visszatértünk a hazai tájakra, bevettük Kőszeget is. Bár a sarki kakaóbár már nincsen meg, a csupatégla zsinagóga sem látogatható már, és a királyvölgyi büfé is bezárt (ahol oly sokszor elfogyasztottunk néhány üveg meggymárkát és a narancssárga bohóc csokit), Kőszeg még mindig az a hangulatos és kellemes kisváros, mint gyermekkoromban volt. Valahogy a szívemhez nőtt, mint soron következő állomásunk, Sopron (ahol a Fapiac utcában édesanyám megszületett).
De ne szaladjunk ennyire előre, mert van még egy oka annak, hogy Kőszeg olyan mélyen beitta magát a lelkembe, és valószínűleg másokéba is. Ottlik Géza: Iskola a határon. Bizony itt játszódik! A barátság bibliája, amely rámutat, hogy a barátság a legeslegmélyebb pontról is kivezet, de azért meg kell dolgozni, mert az nem más, mint (Ottlik szavaival élve) izomlázból kitermelődött tejsav és gyanta. Ha visszaemlékezünk a mohácsi élménybeszámolóra („ZÁ” tollából), akkor felidézhetjük, hogy a földön, ahol akkor jártunk, már híre-hamva sem volt a törököknek és a Habsburgoknak, akik ott a győzelmüket ünnepelhették volna. Ahogy Ottlik írja, megszoktuk hát, hogy magunk ünnepelgessük vesztett, nagy csatáinkat. Hát ez is az Iskolában van, a végén, szép és magvas gondolatokkal a mindennapi kenyerünkről és a barátságról. A katonai alreál, ahova a szereplők (Bébé, Medve, Czakó és a kedvencem, Szeredy jártak) egyébként még ma is megvan Kőszegen. Legközelebb azt is megnézzük! Ahogy a Kálváriát, a patikamúzeumot, a Szultán-dombot… És sokat fogunk nevetni, ahogy most is tettük. Többedmagammal gondoltuk, lefényképezkedünk a Jézus szíve plébániatemplom lábánál elhelyezett cölöpökre állva. Mit nekünk narancssárga viharjelzés (már, ami a szelet illeti)! Már a cölöpökön pózoltunk, amikor a szél felkapta a rózsaszín „randisapkát” és röpítette volna, ha „ZÁ” villámreflexszel el nem csípi. Kinga, lesifotósunk ördögi ügyességgel nyomta meg a fényképező gombját és kapta el a pillanatot. Ilyen nevetőn tértünk be „Ibrahimhoz” egy kávéra, ahol az alsó terepet már elfoglalták a többiek.
Innen már csak egy ugrás volt Sopron, a hűség és a kékfrankos városa. Ezúttal nem másztuk meg a Tűztornyot, nem néztük meg a Kecske-templomot, a bolondvárat, és a Lővérekben sem kirándultunk. Bort kóstolni jöttünk ide! Házigazdánk minden szavából a hivatástudat és szakmájának a szeretete sugárzott, ami valljuk be, tiszteletreméltó manapság! A bor mellé porhanyós malacsültet is kaptunk ecetes almapaprikával. Nem akarom itt borzolni a gasztrokedélyeket, de a böjt letelte után mindenki bátran vágjon neki a soproni borvidéknek, mert biztosan nem tér haza szomjasan, útravalónak pedig kap egy csipetnyi jó kedvet is! No meg Hamvas Béla szavaival élve (bár jól tudom, hogy ateistáknak címezte): „Végül is ketten maradnak/ Isten és bor”. És persze én kívánom, hogy ehhez még maradjunk meg mi is ilyen nevetős barátságban és összetartásban…
Az utolsó mondat jogán: a kirándulás női osztaga nevében köszönöm a kirándulás végén megesett nőnapi köszöntést, a virágokat és a társaságot, mert naná, hogy nincs nő férfi nélkül, és férfi sem nő nélkül. És ehhez már nem fűznék semmit, mindenki gondolja tovább, ahogy neki jól esik…
(T.Eszter)
Dezsávű :) 2. nap
Másnap, nem kellett annyira korán kelni, mivel megfordították a busz irányát. Bőséges, finom reggeliben volt részünk, ahogy Enikőnél is, Zetelakán.Így 3/4 9re a Malom büféhez mentünk. Útközben, betértünk volna Violettához, ha épp nem beszéltünk volna el egymás mellett. :) Megérkezett a busz, felszálltunk, a postánál is összeszedtünk mindenkit. Vagyis csak azt hittük, mivel nem vártuk meg a felszállási időpontot így majdnem ott hagytunk pár emberkét. Kár lett volna értük. :) Sajnálatos módon, többen lemondták, így csak 30 fővel indultunk neki a Kőris-hegynek. Kissé paráztam, rendesen felkészítettek, h ez egy kemény terep lesz.
Háááát, ez van! Kell a felkészítés! Bár sztem, már így is többet tettem az idei nagy zarándokútért, mint tavaly. Tavaly, felkészületlenül, kis haraggal, felkészületlenül indultam neki. Idén, céltudatosan, próbálva a lehető legjobban felkészülve, nyugodt lelkülettel indulok neki.
Az igazat megvallva, az elejére már nagyon nem is emlékszem, mivel a kilátó utáni terep rendesen kivette az energiámat. Persze, nem azt mondom, h az első szakaszok gyalog-galoppok voltak. Többször meg kellett ott is állnom, és próbálok erőt venni magamon, h vmiféle futásfélét is beiktassak a felkészülésbe. Mert hát a tüdő nagy Úr!!! Míg felértünk a kilátóba, volt részünk még egy kis hóban is, de láttunk sok-sok nyíló hóvirágot és kankalint, csillagmohát. Vittünk magunkkal zászlót is, Ménfőcsanak felirattal, amit természetesen ott hagytunk a csúcson, ezt az úton szinte mindenki vitte egy darabon, hogy ott hagyhasson magából vmicskét a lobogónál.
Mikor mindenki felérkezett a Kőris-hegyre, kicsit megpihentünk, volt aki egyszerre felment, volt aki előbb előszedte elemózsiáját a hátizsákból és azt majszolgatta. Majd mikor mindenki úgy döntött, h felkészítette lelkét a kis ünnepségre ill a zászlót kitűzték a kilátüóra, lent összegyűltünk és elénekeltük a Himnuszt. Majd Gizike, Sziszkó, Kamocsár Kinga, SpirVez és Violetta anyukája szavaltak. Erzsi néni nagyon egyszerűen, de mégis lelke legmélyéből, teljese átéléssel szavalta a Szózatot. Sztem, mindenkit nagyon megérintett. A legvégén még elénekeltük az Isten hazánkért és nekileselkedtünk a lejtőnek.
No, itt aztán végig lehetett volna fütyülni a szövegeléseimet. Brutál meredek volt. Mögöttem az egyik sörös csávó, rendesen megiramodott, az egyik fa fogta meg. No persze, röhögő görcsben tört ki. Mondtam neki, h tessék előttem menni, mert ha engem is elvisznek, akkor abból jó nem fog kisülni. Szegény Sándor! Ezt az oldalamat ugye ő még nem ismerte. A többiek, Trudi, Péter, Eszter és Ági távolról, de figyeltek, nem szóltak, mert tudták, h abban nem lesz köszönet. Hát, a Sanyi fejét rendesen leugattam. Bocsánat érte, utólag, tudom, h csak segíteni akart, de én ilyen helyzetekben nem igazán bírom fogadni a segítséget. Sajnos. Bitzos, h könnyebb lenne. Volt egy örgöglik v mi. Mondják nekem, h nézzem meg, ott legalább vízszintes a terep, mire én: nézi meg az öreg ördög. :) itt már totál kész voltam. Ekkor Sándor megszólal és felsejlett a két órás embert próbáló szakasz egy része: " add ide, viszem a táskád, úgy könnyebb!" hát most nem adtam, akkor egy idő után már igen. :) Erre nagy nehezen leszenvedem magam az út feléig, erre ott egy kb. 2 embernek sikerül átöleni széles fa, kidőlve. Mire én: "hát ennek is pont ide kellett kidőlnie!!!!", mire a Sanyi, "majd megpróbálom felállítani" Jól bírta a gyötrődésemet, nem tágított, sőt szár lettem, mivel annyi fotó készült rólam, Eszternek és neki köszönhetően. Mondanom se kell, ha törölhetnék, nem sok maradna. :))))))) Sikerült átesnem a fán is, majd mesterséges csúszást vetettem be, mivel nem bírtam sehogy sem eltalálni, h hol is szenvedjem le magam.
Leérünk, erre havas táj fogad, olvadó hóban lehetett botorkálni. Trudi megígérte, ha leérek, kapok hp-t! Ezer bocsi mindenkitől, h csigalassúsággal bírtam leereszkedni, de sajna másképp nem megy. A végén már rendesen remegett a lábam is. Majd mikro már láttam a népeket az úton, kedvességüket és szeretetüket bizonyítva, hógolyózáporral káprázattak el, de persze irányomba. Nagyon "örültem" neki.
Megkaptam, a beígért pálinkát, ami kettőre nőtt, mivel túl gyors voltam és előbb megittam, mint kellett volna. Mint megtudtam, az a fa, azért volt ott, h Attilát megfogja. Szegény - a szájhagyomány útján tudom a sztorit - megcsúszott, elvesztette egyensúlyát, jó hosszan csúszott, majd borult is, ill. a lába beleakadt vmibe és a fa fogta meg. Mindennek megvan az oka, h miért van ott, ahol kell lennie. :) Majd kicsit mi lemaradtunk, és kaptam megint hpt, ill. egy kis bort. Bár, azt hitték, h eme szelíd mennyiséggel le bírtak itatni. Meghagyhatjuk őket, ebben a hitben is akár.
Mikor már azt hittük, h a betonoson szépen leereszkedünk, akkor még belekóstolhattunk egy kis sár tengerbe. Mivel, mi nem tudtuk, h merre is kell pontosan menni, ezért csak félúton tértünk át a szárazabb, ám bozótosabb terepre.Szintén dezsávű, mikor "köd előttem, köd utánam" csak mi négyen botorkáltunk ott, senkit nem hallottunk a társaságból. Bár, Eszter szerint, a Bakonyban még csak-csak eltévedhetünk, no de a Hargitán inkább nem kockáztatnánk meg. Ahogy, így bandukolunk felkiáltok, érdekes hangon: " Őzike! Kettő is!"
Majd újabb emlékkép, ami szinte már sokkolt. De itt sem volt B verzió. Viszont itt is, ugyanolyan segítőkészek voltak az emberek, ha nem jobban, mint Csíksomlyóra menet. Itt viszont már mondtam a Sanyinak, h örömmel elfogadom a segítséget. Egy út, amire sok eső esett ill. hó olvadhatott és olyan sár volt, h kb. vádliig merül benne az ember. Leleményesebbje rakott le farönköket, Marci, mint leendő Toldi hozta is őket sorjában, és azon a Karcsi "sí" botjaival könnyedén, egyensúlyozva át lehetett kelni. Nekem akadt némi púp mögém, nem hagyott egyedül átkelni, de azért sikerült mind kettőnknek. A túra elején fikázta a botomat, amit ott az erdőben bírtam magamhoz venni, h milyen gurba, és vastag, és nehéz. Az övé már 18. éve vele van és könnyű. Most felmondta a szolgálatot, ketté törött. Útközben, mikor meg-megálltunk bevárni egy-egy útitársunkat, kaptunk madarint, vizet, bort. Volt akinek a párja panaszkodott: "uram nem hozott csak bort, még " :)
A falu határában még volt egy kisebb emelkedő, de az egész napi fel-lemenetel után ez már szinte meg se kottyant. Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással is. Pénteken, nálunk még jégeső esett, dörgött, villámlott, szombaton pedig szikrázó napsütés, szélcsendes idő kísért végig utunkon. :)
5-f6 tájékán sikerült is buszra szállni, a sofőr bácsi nagyon nem örült nekünk, mivel elég rendesen sárosak voltunk. Próbáltunk keveset mozogni. Még megittuk a maradék erősebb nedűket, kaptunk macisajtot, ami nagyon jól esett, egy-két sütit majszoltunk, jókat beszélgettünk még, h milyen jól is éreztük magunkat a mai nap folyamán. És milyen jó, h megint csak sikerült eljutnunk. Megnéztük a fotókat, jókat derültünk, de nem töröltük ki őket, mert ez így kerek.
Háááát, ez van! Kell a felkészítés! Bár sztem, már így is többet tettem az idei nagy zarándokútért, mint tavaly. Tavaly, felkészületlenül, kis haraggal, felkészületlenül indultam neki. Idén, céltudatosan, próbálva a lehető legjobban felkészülve, nyugodt lelkülettel indulok neki.
Az igazat megvallva, az elejére már nagyon nem is emlékszem, mivel a kilátó utáni terep rendesen kivette az energiámat. Persze, nem azt mondom, h az első szakaszok gyalog-galoppok voltak. Többször meg kellett ott is állnom, és próbálok erőt venni magamon, h vmiféle futásfélét is beiktassak a felkészülésbe. Mert hát a tüdő nagy Úr!!! Míg felértünk a kilátóba, volt részünk még egy kis hóban is, de láttunk sok-sok nyíló hóvirágot és kankalint, csillagmohát. Vittünk magunkkal zászlót is, Ménfőcsanak felirattal, amit természetesen ott hagytunk a csúcson, ezt az úton szinte mindenki vitte egy darabon, hogy ott hagyhasson magából vmicskét a lobogónál.
Mikor mindenki felérkezett a Kőris-hegyre, kicsit megpihentünk, volt aki egyszerre felment, volt aki előbb előszedte elemózsiáját a hátizsákból és azt majszolgatta. Majd mikor mindenki úgy döntött, h felkészítette lelkét a kis ünnepségre ill a zászlót kitűzték a kilátüóra, lent összegyűltünk és elénekeltük a Himnuszt. Majd Gizike, Sziszkó, Kamocsár Kinga, SpirVez és Violetta anyukája szavaltak. Erzsi néni nagyon egyszerűen, de mégis lelke legmélyéből, teljese átéléssel szavalta a Szózatot. Sztem, mindenkit nagyon megérintett. A legvégén még elénekeltük az Isten hazánkért és nekileselkedtünk a lejtőnek.
No, itt aztán végig lehetett volna fütyülni a szövegeléseimet. Brutál meredek volt. Mögöttem az egyik sörös csávó, rendesen megiramodott, az egyik fa fogta meg. No persze, röhögő görcsben tört ki. Mondtam neki, h tessék előttem menni, mert ha engem is elvisznek, akkor abból jó nem fog kisülni. Szegény Sándor! Ezt az oldalamat ugye ő még nem ismerte. A többiek, Trudi, Péter, Eszter és Ági távolról, de figyeltek, nem szóltak, mert tudták, h abban nem lesz köszönet. Hát, a Sanyi fejét rendesen leugattam. Bocsánat érte, utólag, tudom, h csak segíteni akart, de én ilyen helyzetekben nem igazán bírom fogadni a segítséget. Sajnos. Bitzos, h könnyebb lenne. Volt egy örgöglik v mi. Mondják nekem, h nézzem meg, ott legalább vízszintes a terep, mire én: nézi meg az öreg ördög. :) itt már totál kész voltam. Ekkor Sándor megszólal és felsejlett a két órás embert próbáló szakasz egy része: " add ide, viszem a táskád, úgy könnyebb!" hát most nem adtam, akkor egy idő után már igen. :) Erre nagy nehezen leszenvedem magam az út feléig, erre ott egy kb. 2 embernek sikerül átöleni széles fa, kidőlve. Mire én: "hát ennek is pont ide kellett kidőlnie!!!!", mire a Sanyi, "majd megpróbálom felállítani" Jól bírta a gyötrődésemet, nem tágított, sőt szár lettem, mivel annyi fotó készült rólam, Eszternek és neki köszönhetően. Mondanom se kell, ha törölhetnék, nem sok maradna. :))))))) Sikerült átesnem a fán is, majd mesterséges csúszást vetettem be, mivel nem bírtam sehogy sem eltalálni, h hol is szenvedjem le magam.
Leérünk, erre havas táj fogad, olvadó hóban lehetett botorkálni. Trudi megígérte, ha leérek, kapok hp-t! Ezer bocsi mindenkitől, h csigalassúsággal bírtam leereszkedni, de sajna másképp nem megy. A végén már rendesen remegett a lábam is. Majd mikro már láttam a népeket az úton, kedvességüket és szeretetüket bizonyítva, hógolyózáporral káprázattak el, de persze irányomba. Nagyon "örültem" neki.
Megkaptam, a beígért pálinkát, ami kettőre nőtt, mivel túl gyors voltam és előbb megittam, mint kellett volna. Mint megtudtam, az a fa, azért volt ott, h Attilát megfogja. Szegény - a szájhagyomány útján tudom a sztorit - megcsúszott, elvesztette egyensúlyát, jó hosszan csúszott, majd borult is, ill. a lába beleakadt vmibe és a fa fogta meg. Mindennek megvan az oka, h miért van ott, ahol kell lennie. :) Majd kicsit mi lemaradtunk, és kaptam megint hpt, ill. egy kis bort. Bár, azt hitték, h eme szelíd mennyiséggel le bírtak itatni. Meghagyhatjuk őket, ebben a hitben is akár.
Mikor már azt hittük, h a betonoson szépen leereszkedünk, akkor még belekóstolhattunk egy kis sár tengerbe. Mivel, mi nem tudtuk, h merre is kell pontosan menni, ezért csak félúton tértünk át a szárazabb, ám bozótosabb terepre.Szintén dezsávű, mikor "köd előttem, köd utánam" csak mi négyen botorkáltunk ott, senkit nem hallottunk a társaságból. Bár, Eszter szerint, a Bakonyban még csak-csak eltévedhetünk, no de a Hargitán inkább nem kockáztatnánk meg. Ahogy, így bandukolunk felkiáltok, érdekes hangon: " Őzike! Kettő is!"
Majd újabb emlékkép, ami szinte már sokkolt. De itt sem volt B verzió. Viszont itt is, ugyanolyan segítőkészek voltak az emberek, ha nem jobban, mint Csíksomlyóra menet. Itt viszont már mondtam a Sanyinak, h örömmel elfogadom a segítséget. Egy út, amire sok eső esett ill. hó olvadhatott és olyan sár volt, h kb. vádliig merül benne az ember. Leleményesebbje rakott le farönköket, Marci, mint leendő Toldi hozta is őket sorjában, és azon a Karcsi "sí" botjaival könnyedén, egyensúlyozva át lehetett kelni. Nekem akadt némi púp mögém, nem hagyott egyedül átkelni, de azért sikerült mind kettőnknek. A túra elején fikázta a botomat, amit ott az erdőben bírtam magamhoz venni, h milyen gurba, és vastag, és nehéz. Az övé már 18. éve vele van és könnyű. Most felmondta a szolgálatot, ketté törött. Útközben, mikor meg-megálltunk bevárni egy-egy útitársunkat, kaptunk madarint, vizet, bort. Volt akinek a párja panaszkodott: "uram nem hozott csak bort, még " :)
A falu határában még volt egy kisebb emelkedő, de az egész napi fel-lemenetel után ez már szinte meg se kottyant. Nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással is. Pénteken, nálunk még jégeső esett, dörgött, villámlott, szombaton pedig szikrázó napsütés, szélcsendes idő kísért végig utunkon. :)
5-f6 tájékán sikerült is buszra szállni, a sofőr bácsi nagyon nem örült nekünk, mivel elég rendesen sárosak voltunk. Próbáltunk keveset mozogni. Még megittuk a maradék erősebb nedűket, kaptunk macisajtot, ami nagyon jól esett, egy-két sütit majszoltunk, jókat beszélgettünk még, h milyen jól is éreztük magunkat a mai nap folyamán. És milyen jó, h megint csak sikerült eljutnunk. Megnéztük a fotókat, jókat derültünk, de nem töröltük ki őket, mert ez így kerek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)