Túl az Óperencián alias Panyola - megérkezés

Hát az úgy volt, h januárban azt  mondtam, h többet nem szervezek utat, mert hála nem sok van benne és sok a macera stb. Ezt én gondoltam, de aztán Fűszeres Eszter blogján, olvastam egy bejegyzést, most már nagyon nem tudom, h Isztambulról v épp Panyoláról írt, de Zsuzsa tuti, h benn volt. Tovább léptem Zsuzsa facebookos oldalára, ahol is csudijó isztambuli fotókat láttam, majd észrevettem, h szatmár-beregi. Írtam neki üzenetet, h mit ajánlana, erre ő egy komplett útitervvel állt elő. Nem volt menekvés, megszerveztem megint. :) Januárban még csak 3 naposra terveztük a kiruccanást, de a program annyira jó volt, h az egyes pontok alpontjai között sem tudtunk választani. Így úgy döntöttünk, h megtoldjuk még és szerdán indulunk. Nem bántunk meg, sőt még talán ez is kevésnek bizonyult. :) 

Februárban váltottunk először mélt, majd talán júniusban újra és augusztusban a fesztiválok után már tényleg élesben kellett beszélni róla. És megszületett a program: 

21. Megérkezés, majd szatmári vacsora : kötött leves , káposzta welcome drink
22. Reggeli, majd szatmár-beregi kirándulás: Túristvándi, Szatmárcseke, Tivadar, Tarpa - piknik ebéd a Tarpa-hegyen*, Csaroda, Tákos.
23. reggeli, bringatúra ,  pálinkafőzdei látogatás
24. reggeli, közös kirándulás Cégénydányád kastélyához és ősfás parkjába, majd középkori festett templom fantáziadús világa következik. Fülesd skanzen
25. reggeli, majd helyi piac és indulás haza!

Ez volt a tervezet, nos ez azért menetközben is alakult, rendesen. 

Egészen az utolsó napokig úgy volt, h ketten vágunk neki az útnak innen a nyugati végről,  nem is bántam volna, mert pakolhattam volna kedvemre ill. hozni is tudtunk volna ezt-azt. Nos, az utolsó előtti napon kiderült, h még lesz két utasunk, mert az autó bérlés meghiúsult. Egyik jó barátomnak csak kíváncsiságból írtam, h esetleg lenne-e autója, ami épp nem kell a jövő hétre. Csak annyi jött vissza, h mikorra kellene. De gondoltam, már nem keverek és nagyon nem is nógattak, h kell az a kocsi. :) 

A helyek ki voltak centizve, 4en, csomagokkal 5napra, egy yarisban, nem igazán óriás tárólóhely, de még kedden este kaptunk egy nagyobb csomagot, pluszba. 

Szerda reggel indulás előtt még tűcserére kellett mennem, a kocsiban még István mondta, viccelődve, ha lehet, akkor kérjek plusz nyugis pontokat. Meg is tettem, kaptam is, így mindkét fülem tele volt természetes alapú nyugtatóval. :)

Bpre érve az első akadály jött, véletlenül rossz sávba keveredtünk, elvitt minket másfele a gps, aztán nem is tudtunk róla, de mégis jó helyre értünk, igen ám, de a spontán útépítésről nem tudtunk, újabb kerülő. Még szerencse, h gyalogszerrel jártam arra is. Sziszkót sem a megbeszélt helyen szedtük össze, hanem "jó pár sarokkal" odébb, a lényeg, h teljes lett a létszám és már indultunk is tova. 

Nagyon nem terveztünk semmit útba ejteni, de Sziszkó egyre-másra csak hajtogatta Vaja így, Vaja úgy, így betértünk, végül is útba esett. Itt megnéztük a kastélyparkot, a Vay Ádám turul madarát, a templomot épp restaurálták, majd tovább indultunk, Mátészalka irányába. Mikor Sziszkó megtudta, h ott van a Piros Pöttyös túró rudi gyár, akkor tipikus óhajtó mondatként közölte, h ő szeretné megnézni. Már nem tudjuk feleleveníteni, de vhogy mégis bennünk van. Kérésének eleget tettünk, bebocsájtást viszont nem nyertünk. Csak és kizárólag előzetes egyeztetéssel és bpről kérve mindezt. Majd feltűnt, h ott egy túró rudis automata, de a portásra nem hatott semmi bűbáj "csak és kizárólag dolgozók vehetnek az automatából", így elkullogtunk, de visszatérünk címszóval. :) 

Értekezés a többiekkel, ki merre jár. Majd jött egy mondat, ami kissé megütötte a fülünket, h "van-e bolt Panyolán és meddig van nyitva". Úgy állt a megállapodás, h a dönci csomag ellenében R. hoz egy karton vizet. Ezután a telefon után úgy gondoltuk, h nem hoz és jobb lesz bemenni egy boltocskába venni némi vizet, aztán várni, h mi lesz a helyzet. Bementünk, 2 víz+túró rúdi társaságában tértünk vissza. :) 

Fehérgyarmat előtt a gps "névtelen" útra irányított, kicsit paráztunk, h merre visz,a  térképen nem volt jelölve, de aztán nagy nehezen beértünk Panyolára, kb. 5-6 óra autóút után, de csaknem találtuk a 31-es házszámot. Már a templom fele járhattunk, mikor is ismerősökre leltünk, visszafordítottak és a "temető mellett vagyunk" címszóval, meg is érkeztünk. Kértem a kulcsot, h esetleg bezárjam az ajtónkat, majd Béla közölte, h ott vmelyik az ablakban. Akkor még nem tudtam, h miért vette ezt annyira félvállról. De másnap kiderült, ez egy zárt közösség úgy mond, biztonság, bizalom megvan mindenkiben. Így utólag, most már értem, ha  rendőr autó miért sassolt minket annyira, idegenek voltunk. :) 

Közben kiderült, h Pinyő betegen lázasan érkezett, irány az ágy, pihenni, gyógyulni, h aztán másnap teljes gőzerővel jöhessen velünk felfedezni Szatmár-Bereget. 

Vártuk a harmadik autós különítményt, de csak nem érkeztek, helyette megjött Zsuzsa. Lecsekkolt minket a facebookon, de igazándiból a Zuramról ismert fel minket. :) 

Zsuzsa felajánlotta, h megmutatja a Tiszapartot és ha gondoljuk, kicsit töltödhetünk is ott. De előtte mg megkértem, h mutassa mán meg nekünk azt a parasztházat, amit a fb-n látni. 

Először láttunk egy régi, de kívülről nagyon jó állapotban lévő parasztházat, mindenkinek nagyon tetszett, majd leballagtunk a Szamos partra, majd autós változattal irány Zsuzsa készülő parasztháza. 

No, itt SörösZének több sem kellett, kincsekre talált és a szeme csak úgy ragyogott, hirtelen felindulásból, persze engedélyt kérve, be is ugrott az ablakon, h jobban szemügyre vegye a portékát. Annak ellenére, h a házikó még csak kezdeti stádiumban van rombolás-épülés rész, mindenki látta már lelki szemei előtt, h milyen csudijó lak lesz belőle. Megtekintettük a leendő pajtát, ahol cserépkályha melegét éreztük már a bőrünkön. Aki éhségét szerette volna kissé csillapítani, annak először meg kellett küzdeni a csalán lovagokkal és már ehette is a finom almát. 

Nehezen, de elszakadtunk a háztól és irány a Tisza part. Elhaladtunk a pálinkafőzde mellett is, ahova majd pénteken látogattunk el. Tisza - parton már elárultam az ott lévőknek, h a kenu túra valójában nem a Túron lesz, hanem az Öreg Tiszán. Mint kiderült, nálam jobban az Adri parázott, de ezt majd később. :) 

Hihetetlen nyugalom, csend honolt a parton. Majd magunkra hagytak minket, hadd töltődjünk, 7re kellett visszaérni a vacsira, ami kötött leves volt és  töltött káposzta, Tibinek külön húsgombóc. Mivel ő nem eszi a káposztát, mert gázosít. :) Mindenkit, de mi szeretjük úgy is. :) 

Fél 7 körül visszaindultunk, de a harmadik különítmény még sehol. 7 óra előtt 5perccel beestek, majd élmények mesélése, egy kis debreceni kiruccanás, dodzsemezés alias koccanás egy elakadást jelzést mellőző autóval. Szerencsére, a 18 éves járgánynak nagy baja nem lett és olcsón megúszták a dolgot. Szóval, teljes létszámmal, foglaltuk el a helyünket a vacsoránál. VAgyis csak majdnem mert Pinyő nyomta az ágyat és kergette messzire a lázmanókat. Mindenki osztotta a saját praktikáját, vmelyik biztosan bevált, mert reggel már velünk volt. :) 

Vacsi, welcome drink pálinka, két féle, nagyon finom. Megismerhettük szakácsnénket Irénkét. A kötött leves nagyon finom volt, de a töltött káposzta is. Ott kb. fele akkora mint anyué és ott paradicsomos, de mindkettő nagyon fincsi, a Zuramnak annyira ízlett, h 9 dbot megevett belőle. Ezt az út során többször megjegyezték. Sztem, ha csuklik, tutti, h arról van szó, h tudjátok az, aki 9 töltikét megevett. :)